„– Na, ide figyelj, te töketlen! Lehet, hogy nő vagyok, de még mindig az egyetlen kettőnk közül, aki erős.
– Ami a töketlent illeti… talán van bennünk valami közös.
– Teeeee…”
Az az igazság, hogy megint belefutottam egy nehéz értékelésbe.
Ugyanis én ezt a könyvet anno, utazókönyvként olvastam.
Akkor három csillagot adtam, mert kidolgozatlannak éreztem és nem korhűnek.
Most az írónő újra formázta, és kiegészítette, így úgy voltam vele, akkor újra próbálkozom, és úgy éreztem mivel „újjászületett” a regény, kitöröltem a régi értékelésemet, hogy egy újabb, frissebbnek adhassak helyet.
Talán kezdeném avval, hogy még mindig úgy érzem a történet alapjai nagyon jók és számos újdonsággal lett gazdagabb.
Az írás technika is sokat fejlődött, össze se lehet hasonlítani az anno létrejöttel.
Viszont bár a karakterek változatosak, a színességük és árnyaltságuk nálam rejtve maradtak.
Fabyent egyszerűen utáltam úgy ahogy van.
A fent választott idézet csak a kezdete azon gyöngyszemeknek, amiktől majd kihullott a hajam.
Az idézet tetszik, de, hogy őszinte legyek az úriembert, bár nagyon eszesnek és jószívűnek kellett volna lássam.
A szememben ostoba, túl kíváncsi és tahó képe formálódott ki.
Az élete, bár szörnyűen kezdődik, a minden mindegy alapon és mert nem bír a „vérével” oda tolakszik egy csapathoz, akiknek kisebb gondjuk is nagyobb, mint, hogy vele foglalkozzanak.
És bár ez a későbbiekben némiképpen változik, számomra megmaradt egy levakarhatatlan, kellemetlenkedő alaknak, aki még buta is.
A többi karakter érdekes volt.
Azt el kell ismernem, hogy Corinna képessége és lelke felkeltette az érdeklődésemet és miatta (is) folytatni fogom a sorozat olvasását, de már kevésbé vagyok lelkes és csak remélem, jobban a szívembe zárhatom őket.
Hogy miért nehéz ez az értékelés a számomra?
Azért, mert az írónőt volt szerencsém személyesen is megismerni.
Egy fantasztikus felfogású, kedves és jó humorú hölgyeménynek ismertem meg.
A vele való kis idei találkozás, mindig örömmel tölti el lelkemet és egyszerűen utálom, hogy az egyik „gyermekét” kritikával illetem.
De nem kenyerem a „hízelgés”, főleg ha nem tetszik amit olvasok.
Az új verzió sokkal jobb, az írás technika rengeteget fejlődött, még egy olyan kritikus, morgós olvasónak is feltűnt, mint amilyen én magam vagyok.
Csak sajnos nem hozzám „beszélt” ez a rész.
Azért reménykedem a második már jobban fog tetszeni.
Egy olvasásnak tökéletesen megfelelt.