A ​hófehér másvilág (Megszámlálhatatlan 2.) 96% 20 csillagozás

„Igen, halott voltam, hiszen lélek nélkül a test nem élhet.”

Először is próbálom az államat a földről összekaparni és a gondolataimat is összeszedni.

Nem tagadom, az írónőt van szerencsém személyesen is ismerni, nagyon kedves és jó humorú személyként ismerem.

Pár hónapja második alkalommal is elolvastam eme sorozat első kötetét, hisz új „köntöst” kapott, és gondoltam a bővített, átírt verzió másképpen hat rám, mint anno.
Sajnos tévedtem, közepesnek éreztem és bizonyos karakterek miatt, majd felforrtam a dühtől, hogy egy jó alap történetet miért kell így elrontani!

Aztán, ahogy lenni szokott, kezembe került a második rész is.
Már félve álltam neki az olvasásnak, de nagyon kellemeset csalódtam.
Mintha két külön történet lenne, ami persze igaz is, mégis ugyan abból a sorozatból való.
Nagyon gördülékenyen haladtam vele, persze nem is egy nagy terjedelmű kötet.
Rendkívül szépen összeszedet, szinte hibátlan írást kaptam kézhez.
A karakterek nagyon sokat fejlődtem, igen az idő is eltelt, hisz a fülszöveg is írta, tizennyolc évvel későbbi eseményeket dolgoz fel.
Mégis, annyira boldoggá tett, hogy a szereplők színesek voltak, viccesek, magával ragadóak és árnyaltak.
Alig bírtam ki, hogy ne vegyem kézbe, pedig igen csak szűkös időt tudok most olvasásra szánni.

Fantasztikus átalakulásnak lettem tanúja és nem hittem volna, hogy egy ilyen nehéz kezdet után, ennyire fogom szeretni ezt a kötetet.

Olyannyira, hogy bár nem pörögnek az események, inkább az emberi kapcsolatokon van a hangsúly, mégis a lelkembe ivódott és nem eresztett.

Kedves Írónő!

Tudod, hogy mint embert nagyon kedvellek, de őszintén szólva, senkit nem szoktam kímélni, ha nem tetszik valami.
Ezt úgy gondolom az első könyved, meg is sínylette.
A lelkemben nagyon bántott, mennyire nem éreztem közel magamhoz a karaktereidet.
Most látod mégis csoda történt.
És ez a plusz te magad vagy.
Nem tudom mi változott, de nagyon oda tetted magad és minden elismerésem.
Nagyon remélem a harmadik könyved is ennyire fog tetszeni.
Már nagyon várom, hogy megtaláljam az olvasatlan kupacomban és folytathassam a kalandot.
Köszönöm, hogy ilyen kellemes meglepetést okoztál nekem, egy nehezebb időszakomban.
Hálás vagyok érte és érted!

Szeretettel, egy új, lelkes olvasód!

Felesleges tovább írnom, aki neki kezd az olvasásnak eszébe ne jusson feladni!
Sőt tessék bekészíteni a következő részt is, mert hiszem nem fog csalódni!

És még valami, nem tudom ki tervezte a borítót, de emelem kalapom, szemet gyönyörködtetőre sikerült.

Kedvenc!♥

Tyű, nagyon szerettem ezt a történetet! Az írónő mind írástechnikáját, mind történetvezetését tekintve rengeteget fejlődött. Szép lassan építi fel a középkori miliőben játszódó történetet, folyamatosan fenntartja az olvasó figyelmét egy meglepő fordulattal vagy egy újabb titok felfedésével.
A karakterábrázolás is igazán jól sikerült: Autumn szimpatikus fiatal lány, aki felnő a feladatához, könnyű vele azonosulni, Dorian tiszta apja, Cora összetett személyiség, és Robert! Az én szívem bizony nem a macsó rosszfiúké; szeretem, ha a férfikarakterek lázadnak, de a jó oldalán állnak, esendőek, és nem félnek kimutatni az érzéseiket, Robert pedig épp ilyen! Örültem a régi szereplők feltűnésének is, érdekes volt szülőként megismerni őket.
Szívből ajánlom azoknak, akik szeretik a fantasyket és a boszorkányos történeteket!

Bővebben a blogon: http://tclang.blog.hu/2018/02/28/ezt_olvastam_krencz_no…

Megszámlálhatatlan 2

Gyönyörű borító, csodálatos tartalom. Kedves Krencz Nóra, gratulálok és köszönöm az élményt.

Imádtam ezt a könyvet, ez a rész tökéletes volt. Nagyon gyorsan kiolvastam, nem csak azért mert nem volt túl hosszú, hanem azért mert nagyon olvastatta magát. Pörögtek az események, a kalandok egymást érték. Rendkívül izgalmas volt.

Az ikrek, Autumn és Dorian, voltak a kedvenceim és persze Odds herceg is nagyon szeretetre méltó volt. Az izgalom mellett nagyon kedves is volt a történet, igazán kellemes, szolid szerelmi szállal.
Hát igen, Cora az előző rész gonosz boszorkányának unokája, nem hazudtolta meg magát. Önző, arrogáns, emellett könnyelmű természetű leány volt, aki bosszúból mindenre képes volt. Pedig a szülei igazán rendes, becsületes emberek voltak, rengeteg szeretetet adtak a lányuknak, talán kicsit el is kényeztették, ezért nem bírta elviselni, hogy nem kaphat meg mindent.
Tulajdonképpen az összes szülő rendkívül kedves ember volt, az első részben szereplő testvérek, mind családot alapítottak.
Ez alól csak Odds herceg szülei voltak kivételek, eléggé kemény és kegyetlen királyi apa és rideg anya.
Igaz hogy nyugvópontra érkezett a történet, de nagyon várom, hogy elkészüljön a folytatás.

Jó volt újra elmerülni ebben a világban, újra találkozni a más ismert szereplőkkel, és megismerni az újakat. Autumn szerethető főhős, vívódásai, érzései nagyon megérthetők. Szerettem, hogy csak egy egyszerű lány akar lenni, és közben elismerésre méltó volt, ahogy elfogadta a végzetét.
A kedvenceim amúgy továbbra is a srácok. :) Fabyent már A hordozóban imádtam, és bár itt ő csak legfeljebb harmadhegedűs (új szót alkottam. :D ) mégis mindig megdobbant a szívem, ha feltűnt. Dorian és Odds pedig hamar belopták magukat a szívembe. Dorianról egy egész könyvet el tudnék olvasni, tiszta apja a gyerek, plusz még egy kicsi.
A világ nagyon közel állt hozzám a középkori miliővel, kastélyokkal, bálokkal, boszorkányokkal, na meg az újraéledőkkel. Jó volt, egy kicsit jobban elmélyedni benne, és még boldogan olvastam volna, sajnáltam, amikor véget ért a kötet. Nóri szépen felépített mindent, és nagyon szeretem a könnyed, finom stílusát, meg azt, hogy a lapokról süt, mennyire fontosak neki a szereplői. :)
Nagyon várom a folytatást, hogy újra találkozzam Autumnékkal, mert jó érzés velük időzni és kalandozni.

Hasonlóan az első könyvhöz, ezt sem tudtam letenni. Megbabonázott, és most próbálok nem spoilerezni, szóval magával ragadott, letett azon a helyen, ahol csak a cselekmény volt, és nem létezett más (már tudtam uralni az erőm, mellyel ki kellett tartanom, ha nem lehetett olvasnom mert más dolgom volt). :) A nyelvezete már sokkal kifinomultabb, mint az első esetében. Nem titok, hogy én ennek a nyers változatát olvashattam még bimbókorában, így azt az ajánlást tenném hozzá, amit akkor írtam: „A rövid, könnyed stílusú, mégis irodalmi szöveg szinte végigrepített a cselekményen, és egy helyütt hatalmas katarzist éltem át.” Bizony, a katarzis itt sem maradt el. Konkrétan Nóri olyan elemet épített bele a cselekménybe, amitől könnybe lábadt a szívem – micsoda képzavar, de így marad!!! – a gyönyörűségtől. Várom a folytatást!

Sokkal jobb, mint az első kötet, kinőtte a gyerekbetegségeket. Könnyebben gördülnek a mondatok, nincsenek zavaró kiszólások. Nincs benne annyi akció, mint az elsőben, viszont vannak családi problémák spoiler. Kedves a fiatal testvérek évődése, és tetszik az idősebb generáció összefogása. Város a harmadik kötetet.

Csak egy szó jut eszembe: fantörpikus! Bocsánat: fantasztikus! Nagyon tetszett a cselekményszál vezetése, ahogyan felgyorsulnak az események és a dúsgazdag fantázia! Gratulálok!

Régóta a polcomon várakozott ez a könyv, de tartottam tőle, mert az első résszel voltak gondjaim. A folytatás azonban nagyon tetszett. Sokkal összeszedettebb, kerekebb, olvastatja magát. Egy már jól körvonalazódott világban térnek vissza a régi szereplők és csatlakoznak hozzájuk újak. Általában hadilábon állok az E/1-ben íródott történetekkel, mert néha már idegesítően egoisták a főszereplők :D, itt szerencsére erről nem volt szó. Autumn szimpatikus főhős, az érzései jól átjönnek, töpreng, vívódik. Ha hibázik, belátja a hibáit. A felépített világ új dimenzióit ismerjük meg, ahol a fókusz az új generáción van, de az első kötetben megismert szereplőknek is akad még feladatuk…

Először is a borítóról megjegyezném, hogy gyönyörű. Mindig is szerettem az ilyen borítókat.
A történet úgy mint az elsőnél egyedi, fordulatos és látszik, mennyivel kidolgozottabb ez a rész mint az előző. Személy szerint jobban tudtam azonosulni a karakterekkel is mivel a mostani főszereplő egyidős velem. Nagyon életszerű, háromdimenziós karaktereket jelenít meg az irónő. Kedvenc szereplőm Dorian lett és nagyon remélem, hogy a következő kötetben többet fog szerepelni. A fél csillag levonást azért adom, mert bár az írónő stílusát nagyon kedvelem és ez a rész nagyon is jó lett, úgy gondolom, hogy még ennél is többet ki tud hozni magából.

Szerettem ezt a könyvet. Gyorsan haladtam vele és igencsak jólesett olvasni. Nem titok, az előző könyvben nagyon tetszett Flanna karaktere, ahogy most Coráé is. Utána Autumn következik a sorban – akinek ugyan voltak kételyei, de hamar felnőtt a feladatához. Odds pedig igazán méltó legkisebb királyfi. Valódi mesebeli herceg. :-) És persze nem lehet elmenni szó nélkül Flanna, Corinna és Shina összetartása mellett sem, hiszen minden vágyuk megóvni a gyerekeket attól, amit ők átélni voltak kénytelenek.
Illetve van még valami, amiért nagyon szerettem ezt a könyvet. Méghozzá az írónő fejlődése az előző könyvéhez képest. Az nekem egy ígéretes kezdet volt. Ez pedig maga a bizonyíték. :-)