Milyen társadalmi reflexek hívják életre, és tartják mozgásban az összeesküvés-elméleteket? Mi a különbség az álhír és a dezinformáció között? Hogyan alakítja át a valósághoz való viszonyunkat az ún. „igazságon túli” politikai kommunikációs gyakorlat? Lehet társadalmi szinten védekezni az agymosás ellen? Milyen jelekről ismerhetjük fel, hogy éppen egy politikai irányítású médiagépezet hatása alatt állunk?
Magyarországon eddig nem jelent meg az összeesküvés-elméletek témakörét tudományos igényességgel megközelítő kötet – annak ellenére sem, hogy a téma a publicisztikában és a közbeszédben a korábbinál nagyobb figyelmet kapott, továbbá a társadalomtudományokban jelentős tudás halmozódott fel a témában az elmúlt években. Krekó Péter munkája hiánypótló, alapos feldolgozása a témának. A könyv, építve a szerző az elmúlt öt évben végzett tudományos kutatásaira és a doktori disszertációjára, tudományos ismeretterjesztő stílusban mutatja be az összeesküvés-elméletek… (tovább)
Tömegparanoia 59 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2018
Enciklopédia 36
Szereplők népszerűség szerint
Donald Trump · Hillary Clinton
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 3
Most olvassa 8
Várólistára tette 138
Kívánságlistára tette 130
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Krekó Péter: Tömegparanoia 90% Az összeesküvés-elméletek és álhírek szociálpszichológiája
Elégtelen a szókincsem ahhoz, hogy hangsúlyozzam, mennyire fontos könyv ez. Nyilván elsősorban a témája miatt – a tömegparanoia ugyanis már egy ideje nem pusztán frenetikus tréfa, alkalom arra, hogy a közösségi oldalakon felhőtlenül kacarásszunk a chemtrail vagy a laposföld-féle butácska agymenéseken. A konteó szép csendben a XXI. század hibrid háborúinak hatásos fegyverévé vált, amit nagy sikerrel használnak az ellenséges kormányzat iránti állampolgári bizalom aláásására, és belpolitikai eszközként is pazar, ha a cél, hogy saját szavazóink az őket körülvevő világot veszedelmes helynek lássák, amitől csak mi, választott politikusaik tudjuk őket megvédeni*. De fontos ez a könyv azért is, mert olyan kevés profi, egyszerre szakszerű és gördülékeny magyar ismeretterjesztő munkát találni, és most végre itt van egy – ez nem azért öröm, mert dagad tőle a honfiúi kehes kebel, hanem mert egy magyar szerző nyilván kiemelten foglalkozik a specifikusan magyar problémákkal is, és hát azok ugye vannak dögivel**.
Krekó egyfelől kézikönyvszerűen összeszed mindent, amit a konteókról tudni érdemes befogadói és terjesztői oldalról egyaránt, és külön kiemel néhány specifikus összeesküvés-elméletet az orosz „harci konteóktól” kezdve a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvéig. Nyilván akik eddig is érdeklődtek a téma iránt, azok számára több dolog ismerős lesz, ugyanakkor megfizethetetlen, hogy mindezt egy helyen, a friss kutatási eredményekkel megspékelve találjuk. A szerző abból indul ki, hogy téved az, aki a konteóhívőket és nem-konteóhívőket két világosan elkülönülő halmazként kezeli – az effajta „jó-rossz” dichotómia sok mindenre jó, például magunkat és csoportunkat erkölcsileg magasabb rendűnek és intelligensebbnek gondolhatjuk segítségével***, de a probléma megértésében alig segít. A helyzet ezzel szemben az, hogy mindannyiunkban ott van egy pici (minimum egy pici) konteóhívő – mind szívesebben olvasunk olyan dolgokról, amelyek a saját világlátásunkat támasztják alá, csak éppen képesek vagyunk (jó esetben) felülvizsgálni ezeket az információkat. Lehet, az segít leginkább a probléma megoldásában, ha ezt a bennünk lévő piciny konteóhívőt minél jobban megismerjük – és megismerve őt talán arra is rájövünk, hogy hol sebezhető.
Nem egy szívvidító olvasmány – fizikai fájdalmat okozott látni például, hogy a népesség milyen tekintélyes százaléka hisz olyasféle marhaságokban, amit én hajlamos vagyok egy harsány kacajjal elintézni. Ezen alig enyhít, hogy Krekó a végén néhány stratégiát is elpöttyint, amivel esetleg mérsékelhetőek a károk****, pláne mert ezen stratégiákhoz masszív kormányzati és oktatáspolitikai szándékok szükségeltetnek, és hát valljuk meg, bizonyos kormányzatok és oktatáspolitikák mintha nem lennének érdekeltek abban, hogy olyan embereket bocsássanak ki az iskolapadból, akik meg tudnak különböztetni egy hoaxot egy releváns információtól. A helyzet tehát sötét, de Krekó könyve lehet az elem a zseblámpába – csak hát azt a zseblámpát először meg kell találni. Na, egy ilyen bonyolult metaforát értelmezzen valaki aktuálpolitkai utalásnak…
* Ezen a ponton ez a könyv ezer szálon elkezd kötődni egy korábbi olvasmányomhoz. Nyilván azért, mert a politikai módszertanok közül a populizmus az, ami leginkább felhasználja eszközként az összeesküvés-elméleteket. És azért is, mert a populizmusra és az összeesküvés-elméletekre is jellemző, hogy a velük szemben álló csoporttal kapcsolatban tagadják, hogy azoknak akár elméletben tiszteletreméltó céljaik lehetnének, így végső soron zsigerből pluralizmus- és demokráciaellenesek.
** Hogy mást ne mondjak: bár nyugaton is elképesztően népszerűek a konteók, de azok mindig valami underdog médiumon, vagy a közösségi oldalakon keresztül terjednek – ezzel szemben egyes kelet-közép-európai országokban a mainstream, sőt: a közmédia hozza le egy az egyben az orosz agytrösztök által legyártott hazugságokat, ezzel is növelve azok hitelét.
*** Ironikus, hogy a konteóhívők pont ugyanígy tekintenek ránk, nem-konteóhívőkre: jobb esetben naiv, butácska, rosszabb esetben kifejezetten kártékony entitásokként, akikkel szemben ők képviselik az ún. „igazságot”.
**** Krekó említ egy friss kutatást, amiben azt vizsgálták, hogy az összeesküvés-elméletek hívőire 1.) az észérvek 2.) gondolataik kigúnyolása 3.) vagy az empátiájukra apelláló érvek hatnak-e jobban. spoiler
Krekó Péter: Tömegparanoia 90% Az összeesküvés-elméletek és álhírek szociálpszichológiája
Elképesztően érdekes könyv. Átformálta a látásmódomat, rengeteg új információt adott. A könyv által jobban átlátom az álhírek világát, terjedésüket, keletkezésük okait. Jó ötletet adott a könyv arra, hogyan lehet kiszűrni az álhíreket közreadó oldalakat, hogyan lehet felismerni az álhíreket akár a címek által. Tetszett az összeesküvés-elméletekről szóló rész is, főleg a politikai vonalat vizsgálva. Biztos újraolvasom a könyvet.
Krekó Péter: Tömegparanoia 90% Az összeesküvés-elméletek és álhírek szociálpszichológiája
Az ember gyarló. És elképesztő, milyen könnyen félrevezethető. Röviden erről szól a könyv.
Van Krekónak egy tétele, amely jól rávilágít a jelenség kuszaságára. Kialakult egy a hivatalos álláspont elleni összeesküvés elmélet „mozgalom”. Na már most előfordul olyan, hogy a hivatalos álláspont összefonódik az összeesküvés elméletekkel, melyek alapjaikban dezinformációt hordoznak. spoiler Tehát kialakult egy rendkívül kritikus szemléletű, vagy magát annak tartó közeg, amely élből elutasít, nehéz rájuk hatni (vagy lehetetlen, nem tudom). Ugyanakkor megkapják azt, úgymond elsőkézből, amire vágynak, egy korábban, hamis, vagy legyen csak torz képzetek alapján felépült véleménystruktúra megerősítését.
A szerző egyébként érthetően, élvezetesen bemutatja az összeesküvés elméletek fejlődését és megjelenési formáit, felhasználhatóságát, blö. Ismétlő, de hát nem lehet elégszer hangsúlyozni a leírtakat. Szerintem az idei év egyik legfontosabb megjelenése. Ilyen könyvekre szoktam mondani, hogy ezt kéne a postaládákba dobálni, nem azokat a szép kék-fehér kérdőíveket. Persze akkor a propaganda vádjával illethetnék a… kiket is? Azokat, akik jobban szeretik az igazságra, vagy legalábbis valóságra törekedő verziót.
Krekó Péter: Tömegparanoia 90% Az összeesküvés-elméletek és álhírek szociálpszichológiája
Önkínzás nekem ilyen könyvet olvasni! Egyre nehezebben szembesülök a folyamatokkal, amiket tapasztalok ugyan nap mint nap, így együtt, rendszerbe foglalva látni mégis nagyon ijesztőek.. Lassan valóban elveszítjük a kontrollt saját gondolataink felett? Valaha, boldog ifjúkoromban (boldog békeidők? ) naivan hittem, hogy a világ megváltoztatható. Radnóti sorai jártak most az eszembe, vajon megállnak-e még a mai világban intelmei?
Ember vigyázz, figyeld meg jól világod:
ez volt a múlt, emez a vad jelen, –
hordozd szivedben. Éld e rossz világot
és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,
hogy más legyen."
Tudhatjuk-e ma? A konteok és dezinformációk által manipulált világban, lehet tudni, mit kellene tenni? Ki lehet-e mazsolázni a tényeket az álhírek özönéből? Egyáltalán érdekelnek-e még valakit a tények, vagy csak érzelmi alapon, eddigi elköteleződéseink alapján döntünk, mit tekintünk annak? Ki lehet-e keveredni a politika konteos játszmáiból, vagy csak irányított bábok maradunk örökre?
Nagyon érthetően, nagyon jó és olvasmányos stílusban tárja elénk Krekó Péter mindazt, amit a tudomány az összeesküvéselméletek keletkezéséről, terjedéséről tud. A fogalmak tisztázása és a folyamatok általános jellemzése után részletes képet kapunk az orosz, az amerikai és a magyar politika dezinformációs manipulációiról, és a konteok felhasználásáról a hatalom megszerzése, gyakorlása és megtartása érdekében. Állításai igencsak összecsengenek a Timothy Snyder könyvében olvasottakkal. (A szabadság elvesztése)
Krekó legfontosabb mondandója számomra az, hogy legyünk résen! A konteok észrevétlenül hálóznak be minket. Mindenki elhitt vagy hisz élete során néhányat. A mai közösségi oldalak meg melegágyai ezeknek, itt különösen könnyű csapdába esni. Aztán vagy felismerjük, hogy hülyeség, vagy máig is bőszen védelmezzük téves elképzeléseinket. A konteo ugyanis az emberi társadalom természetes velejárója, a túlélést segítő tényező. Valahogy úgy, mint a sztereotípiák. Baj akkor van, ha mindent eluralnak, meg akkor, ha a politika saját céljaira használva őket teljesen elbizonytalanítja a tömegeket.
Orvosság? Jelenleg nincs. Esetleg tüneti kezelés. Krekó is ad némi praktikus tanácsot, de ezek azért elég gyenge szűrők. Nincs más hátra, mindenkinek magának kell megküzdeni a problémával. Egyetlen lehetőség a folyamatos kontroll és önkontroll. Az előítélet is akkor kezd lebomlani, amikor felismerjük, hogy előítéletesek vagyunk. A konteoktól is akkor szabadulhatunk, ha nem tetszelgünk a mindentudás gőgjében, hanem tisztában vagyunk vele, hogy mi is bármikor bedőlhetünk neki. Most, a múltban vagy a jövőben. Azért ez igy elég paranoid állapot.
A könyv viszont kiváló, fontos, és mindenkinek kötelező, aki nem akar nagyon eltévedni ebben a megbomlott világban.
Krekó Péter: Tömegparanoia 90% Az összeesküvés-elméletek és álhírek szociálpszichológiája
Nagyon fontos könyv, kötelező olvasmányként utalnám ki a felnőtt lakosság részére, mert olyan témával foglalkozik, melyben mindannyian érintettek vagyunk ilyen vagy olyan módon. Tényleg, mindannyian!
A könyvben szó van a post-truth korszakról, amelyben jelenleg élünk, és nagyon részletesen foglalkozik az álhírekkel és összeesküvés-elméletekkel. Ezeket több aspektusból is vizsgálja, például hogy miért népszerűek, hogyan terjednek és milyen következményei lehetnek (pl. ruandai népirtás). Arra is rámutat, hogy mind az összeesküvés-elméletek, mind pedig az álhírek politikai eszközként is felhasználhatók, sőt fel is használják őket gátlástalanul és könyörtelenül.
Nagyon elkeserítőnek tartom, hogy mennyien képesek hinni a leghajmeresztőbb elméletekben és azt is, hogy kapásból elhisznek mindent, amit pl. a Facebookon olvasnak. Halvány sejtésem ugyan volt erről, de az itt írt adatok megdöbbentettek. Persze Krekó Péter ahhoz is segítséget nyújt, hogy felismerjük az álhíreket és a konteókat, illetve azzal is foglalkozik, hogy globális szinten hogyan lehet küzdeni ellenük.
Krekó Péter: Tömegparanoia 90% Az összeesküvés-elméletek és álhírek szociálpszichológiája
(Értékelés csakis kizárólag kihíváshoz,
Részletes értékelés később !!!)
Már amikor megláttam ezt a könyvet, tudtam, hogy ez nekem kell. Imádom az összeesküvés elméleteket, nagyon sokban hiszek, és kíváncsi voltam, mit ír ez a könyv a pszichológia mozgatórugókról. Nem kellett csalódnom, alapos és részletes, jól tagolt, és rengetege érdekes dolgot ír, aminél csak ámultam bámultam :)
Először egyébként azért hagytam félbe, mert úgy éreztem, hogy erre a könyvre több idő és figyelem kell. Sokszor olvasok úgy könyvet, hogy közben a párom tv-zik, vagy vacsorázom közben, vagy ruhát hajtogatok. Na ez a könyv nem ilyen, száz százalékos figyelmet igényel :) és megérte végigolvasni, bár ezt tudtam is
Krekó Péter: Tömegparanoia 90% Az összeesküvés-elméletek és álhírek szociálpszichológiája
„Krekó Péter Tömegparanoiája egy remek könyv arra, hogy a homályt kicsit eloszlassa és sok ember kezébe odaadnám, hogy olvassa el, gondolkodjon el és ne csak az orráig lásson. ”
Krekó Péter: Tömegparanoia 90% Az összeesküvés-elméletek és álhírek szociálpszichológiája
Zseniális munka, sokaknak kötelezővé tenném a forgatását. Laikusok számára is tökéletesen érthető, olvasmányos, mégis rendkívül informatív. Jó meglátásai vannak a mai (szomorú) magyar valóságról. Biztosan olvasni fogom még a szerző egyéb írásait is!
Krekó Péter: Tömegparanoia 90% Az összeesküvés-elméletek és álhírek szociálpszichológiája
Krekó Péter könyvében végigvezeti az olvasót az összeesküvés-elméletek és álhírek keletkezésének és terjedésének fejlődésén. Példákkal mutatja be az egyes “hírek” okozta következményeket, és annak szociálpszichológiai hatását. Betekinthetünk tanulmányokba, hogy melyik népcsoportra milyen álhírek hatásosak. Sok mindentől függ, hogy egyes összeesküvés-elméletek mennyire találnak termőtalajra az egyes csoportokon belül. Vannak olyanok melyek inkább az alul-iskolázottakat célozzák meg, de vannak olyanok is, melyek inkább a diplomásoknál találnak megfelelő fogadtatásra. Igen, az álhírek mindannyiunkra hatnak, és nem lehet azt mondani, hogy van olyan csoport, ami erre immúnis lenne.
A kormánypropaganda szócsöveként működő “köztévé” és a holdudvarában lévő lakájmédiumok jól felépített összeesküvés-elméleteket gyártanak. A kérdés, hogy miért is hatásos ez a gyűlöletkampány, amiben megtalálható az összes eddigi “összeesküvés”? Mert az érzelmekre hat! A félelmeinket aknázza ki.
Bővebben: http://www.letya.hu/2018/04/kreko-peter-tomegparanoia/
Krekó Péter: Tömegparanoia 90% Az összeesküvés-elméletek és álhírek szociálpszichológiája
Remekül felépített, követhető, könnyen emészthető formában tálalt abszolút hiánypótló tudományos ismeretterjesztő mű ez.
Napjainkban egyre jobban elburjánzanak az álhírek és összeesküvés elméletek, amikre sajnos mindnyájan fogékonyak vagyunk, bármennyire is az ellenkezőjét gondolnánk. A politikában is egyre nagyobb szerepet kapnak, Krekó a magyar, orosz és amerikai példákra tér ki röviden, de már ezek is elkeserítőek.
Mindenkinek a kezébe nyomnám ezt a könyvet, sok mindenre felnyitja a szemet.
Köszönet az @Athenaeum_Kiadónak, hogy elhozták a magyar közönségnek ezt a művet.
Népszerű idézetek
A Capital Research közvélemény-kutató intézet 2007-ben készített egy felmérést a nem sokkal korábban üzembe helyezett Combino villamosokról – még Demszky Gábor főpolgármestersége idején. A liberális és baloldali szavazók a villamosokat alapvetően tágasnak, esztétikusak és kényelmesnek találták. A jobboldali szavazóknak ugyanezek a villamosok jóval kevésbé tetszettek: helyszűkére, rossz légkondicionálásra, kényelmetlen székekre panaszkodtak. Magyarországon élve ez a történet persze nem hat rendkívülinek. Pár lépés távolságból azonban jól látszik a helyzet abszurditása: a pártpreferencia ugyanis ebben az esetben azt változtatta meg, milyennek észleljük a minket körülvevő fizikai valóságot. Ha pedig egy olyan kézzelfogható tárgy észlelését is alapvetően képes meghatározni a politikai hovatartozás, mint amilyen egy villamos, akkor igazán nem csodálkozhatunk azon, hogy elvontabb politikai kérdésekben, amelyekről kevesebb politikai tapasztalatunk van – mint a globális felmelegedés, szeptember 11., az iraki háború vagy a holdraszállás –, manipulálhatóvá tesz bennünket a pártos vélemény, és fogékonnyá az álhírekre.
75-76. oldal
Krekó Péter: Tömegparanoia 90% Az összeesküvés-elméletek és álhírek szociálpszichológiája
Bár manapság sokan a kritikus gondolkodást hiányolják, bizonyos szempontból éppen mintha azt látnánk, hogy túlburjánzik a kritikus vagy kritikusnak vélt gondolkodás. A széles körű, kritikátlanná váló szkepszis ugyanúgy manipulációra ad lehetőséget, mint a vakhit. A magukat beavatottnak érző hírfogyasztók, akik a „titkolt hírekbe”, az „elhallgatott igazságba”, a „színfalak mögötti valóságba” nyerhetnek betekintést a kétes eredetű konspirációs „hírek” által, sokkal inkább irányíthatóvá válnak, mint azok, akik elhiszik a „hivatalos” közléseket, a tudomány és a hagyományos média állításait.
27-28. oldal
Krekó Péter: Tömegparanoia 90% Az összeesküvés-elméletek és álhírek szociálpszichológiája
A demokratikus rendszerek a bizalom és a bizalmatlanság finom egyensúlyán alapulnak: az állampolgárok többségében elfogadják legitimnek a megválasztott vezetőt, ugyanakkor az ellenőrző szervezetek, a szabad sajtó, a hatalmi ágak szétválasztása éppen a hatalom kontroll alatt tartását szolgálja – abból kiindulva, hogy a hatalommal adott esetben mindenki visszaélhet, így a bizalmatlanság indokolt. Így, bár az illiberális vezetők általában összeesküvésekre hivatkozva számolják fel vagy gyengítik meg a demokratikus intézményeket (mint láttuk azt Törökországban, Oroszországban, illetve mostanában […]on és Lengyelországban), valójában az erős független intézmények csökkentik a nagyszabású összeesküvések esélyét.
58. oldal
Krekó Péter: Tömegparanoia 90% Az összeesküvés-elméletek és álhírek szociálpszichológiája
Összeesküvés-elméletekkel foglalkozó egyetemi gyakorlataim egyikén kiosztottam egy kedvelt feladatomat a hallgatók számára: válasszanak ki egy tragédiát, legyen az merénylet, terrorcselekmény vagy akár természeti katasztrófa, és nézzék meg, találnak-e olyan elméletet, ami ezt az eseményt a zsidók tevékenységével magyarázza. A módszer nagyon egyszerű, és az olvasók által is tesztelhető. Írják be a Google-ba angol nyelven a történést, és hogy „jews”.
166. oldal
Krekó Péter: Tömegparanoia 90% Az összeesküvés-elméletek és álhírek szociálpszichológiája
Az ember ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy megismerje és megmagyarázza a körülötte lévő világot – de nem feltétlenül úgy, hogy tudása pontos és valósághű, hanem hogy pszichológiailag kényelmes legyen. Azaz kielégíthesse az adott csoport vágyait, összhangban legyen saját maga és az őt körülölelő csoport korábbi hiedelmeivel és világnézetével, továbbá megnevezze és egyben a csoporton kívül helyezze a problémák felelőseit. Az elméleteknek nem kell igaznak lenniük, a fontos, hogy megnyugtatóak és „hasznosak” legyenek. Az önkiszolgáló hazugság sokkal kellemesebb, mint a kényelmetlen igazság.
36. oldal
Krekó Péter: Tömegparanoia 90% Az összeesküvés-elméletek és álhírek szociálpszichológiája
Chris Kitze, a beforeitsnews.com nevű álhírportál vezetője így fogalmazott egyszer, amikor a The Guardian újságírója rákérdezett arra, hogy ő maga hisz-e a maga által terjesztett álhírekben, például abban, hogy Obama az iszlám vallást gyakorolta a Fehér Házban. „Rengeteg ember gondolja azt, hogy Obama muszlim. Ez erre játszik rá. Hogy igaz-e a hír? Nem tudom. Az a helyzet, hogy rengeteg ember igaznak gondolja, vagy ez fejezi ki legjobban az érzéseit.” Ez a kijelentés akár a post-truth korszak mottója is lehetne, és valóban jól illusztrálja, miért dőlnek be annyian önként a dezinformációnak.
20. oldal
Krekó Péter: Tömegparanoia 90% Az összeesküvés-elméletek és álhírek szociálpszichológiája
Mivel szinte minden kultúra a nyers, indokolatlan erőszak elítélésén alapul (vagy legalábbis megmagyarázandó jelenségként tekint az erőszakra), általános az elképzelésünk, hogy a „jók” többnyire áldozatok, és nem agresszorok. A „rosszak” pedig nem lehetnek áldozatok, mert ennek elismerése azt jelentené, hogy empátiával, megértéssel, sajnálattal kellene fordulni feléjük. Erre jó példa a holokauszttagadás és annak továbbfejlesztett elmélete, amely a holokauszt „kitalálásáért” alapvetően a zsidókat teszi felelőssé, akik ezzel a történettel zsarolják a világot, így a holokauszt „valódi” áldozatai a zsidóság által zsarolt nem zsidók.
181. oldal
Krekó Péter: Tömegparanoia 90% Az összeesküvés-elméletek és álhírek szociálpszichológiája
Tehát azért zajlanak a világban úgy a dolgok, ahogy zajlanak, mert összeesküvés van a háttérben. Azért van összeesküvés a világban, mert úgy zajlanak a dolgok, ahogy az összeesküvés-elmélet mondja. Logikus, nem?
63. oldal
Krekó Péter: Tömegparanoia 90% Az összeesküvés-elméletek és álhírek szociálpszichológiája
Az összeesküvés-elméleti következtetésekre nagyon jellemző az úgynevezett alapvető attribúciós hiba, azaz az események és cselekvések belső, stabil személyiségjellemzőkre való visszavezetése és a helyzeti tényezők figyelmen kívül hagyása. Ennek az elsődleges szerepe pedig ismét az, hogy a világot bejósolhatóvá tegye. Az összeesküvés-elméleti logikában mindent a szándékok vezérelnek, és mindenhol ok-okozati kapcsolatok vannak. Semmi sem lehet véletlen, minden a meghatározott Terv által kijelölt irányban halad – így a Terv ismeretében a világ bejósolhatóvá válik. Az összeesküvés-elmélet így új jelenségeket tesz megismerhetővé korábbi ismereteink által, segítve a szorongató helyzetekben, a kollektív szimbolikus megküzdésben.
Persze ez nem jelenti azt, hogy az összeesküvés-elméletek és az álhírek minden esetben segítenek csökkenteni a szorongásunkat. Bizonyos esetekben abban segítenek, hogy a meglévő szorongásainkat magyarázzák. Festinger vizsgálatai során azt találta, hogy sokszor éppen azok hajlamosak hinni bennük, akiknek nincs okuk félni – mégis félnek. A rémhírek például sokkal inkább terjednek egy földrengés sújtotta nagyobb földrajzi területen belül azon falvak lakói között, amelyeket érintetlenül hagyott a katasztrófa, mint azon falvak lakói között, amelyeket a katasztrófa személyesen is érintett – a különbség, hogy bár mindkét csoport magas szorongást élt át, előbbinek nincs rá magyarázata, ezért újabbakat keres.
44. oldal
Krekó Péter: Tömegparanoia 90% Az összeesküvés-elméletek és álhírek szociálpszichológiája
A mai álhíripar, legalábbis Nyugaton, úgy virágzik, hogy nincs se háború, se diktatúra, se cenzúra. Persze a médiában és a politikában is sokan érdekeltek abban, hogy meglegyen a háború „érzete”: hogy a gazdasági válság világvégének, a menekültek érkezése kontinensek civilizációs harcának, a terrorizmus pedig mindennapos, mindenkire leselkedő halálos fenyegetésnek tűnjön. Erre pedig pénzt is áldoznak. Mégis, manapság – legalábbis a világ nyugati felén – nem beszélhetünk klasszikus, felülről jövő, intézményes agymosásról. Az emberek a saját agyukat mossák át az álhírekkel – és ehhez a bulvár- és álhírmédia, illetve a populista politikusok csak a szappant adják. A közösségi média pedig a lavór – ami más formában korábban is létezett.
16. oldal
Krekó Péter: Tömegparanoia 90% Az összeesküvés-elméletek és álhírek szociálpszichológiája
Hasonló könyvek címkék alapján
- Máté Gábor – Máté Dániel: Normális vagy 94% ·
Összehasonlítás - Bánki György: A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról 94% ·
Összehasonlítás - Máté Gábor: A test lázadása 93% ·
Összehasonlítás - Lundy Bancroft: Mi jár a bántalmazó fejében? 96% ·
Összehasonlítás - Malcolm Gladwell: Kivételesek 92% ·
Összehasonlítás - Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása 92% ·
Összehasonlítás - Steven Pinker: Az erőszak alkonya 92% ·
Összehasonlítás - Máté Gábor: A sóvárgás démona 90% ·
Összehasonlítás - Jared Diamond: A világ tegnapig 91% ·
Összehasonlítás - Carl Gustav Jung – Marie-Louise von Franz (szerk.): Az ember és szimbólumai 90% ·
Összehasonlítás