Osztálykép 42 csillagozás

Krausz Emma: Osztálykép

Kálnoki Levente nem akar mások életének részévé válni. Véletlenül mégis leleplezi gimnazista osztálytársa, az ünnepelt focista, Szendrei Ákos titkát, ahogy kirúzsozva fényképezi magát és a fotót elküldi valakinek. Levente megígéri neki, hogy hallgat, és a két fiú útjai ezzel külön is válnának, ha legnagyobb szerencsétlenségükre nem kellene együtt dolgozniuk egy iskolai projekten. Levente egyre közelebb kerül Ákoshoz, és vele együtt néhány másik osztálytársához, akik által úgy tűnik, az élete is megváltozik. Mindezeken túl Leventének meg kell birkóznia a saját érzelmeivel: a haraggal, a gyásszal és a szerelemmel.

>!
Twister Media, Budapest, 2018
256 oldal · ISBN: 9786155631535
>!
Twister Media, Budapest, 2018
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155631528

Kedvencelte 4

Most olvassa 5

Várólistára tette 86

Kívánságlistára tette 89

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Niitaa P
Krausz Emma: Osztálykép

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
http://niitaabell.blogspot.com/2018/06/krausz-emma-oszt…

"Nem olvastam a Bekezdés pályázatra beérkezett műveket, de mégis úgy hiszem, Krausz Emma joggal nyerte meg. Tehetséges, fiatal lány, aki nagyon szépen fogalmaz, s tartalmas mondanivalót nyújt első könyve is már. Az Osztálykép kívül és belül is szép. A lapok gyorsan pörögnek, igazi egydélutános könyvről beszélünk. Több komolyabb témát érint, de az olvasó szeme elé mindent elfogadható formában, megbotránkoztatás nélkül tár, úgy, hogy a hangsúlyosságát sem veszti el. Levente és Ákos története számomra pont azon kategóriába esik, ami a maximális kikapcsolódást jelenti: új látásmódot biztosít egy eddig általam nem foglalkoztatott témára, s új megvilágosításba helyezi az eddig is ismert problémákat, de közben nem válik túl komollyá. Elgondolkodtat, de nem köti le az összes agyi folyamatomat napokra. Kikapcsol, relaxál, s olvasás után úgy kelek fel a székből, hogy túltengek pozitív energiával.
Az Osztálykép egy könnyed, nyári történet, melyben nincsenek nagy csavarok, nincsenek fölös laptöltések, mégis teljes értékű regényként megállja a helyét. Fő témái, az elfogadás és a gyászfeldolgozás mellett szerepet kap a szülőkkel való viszonytól kezdve az önmagunk kordában tartásáig minden. Örülök, hogy elolvashattam."

>!
robinson P
Krausz Emma: Osztálykép

Fontos témákat ábrázol Krausz Emma. Az Osztálykép nem csak színes, de élvezetes és tanulságos olvasmány is. Idén két hasonló regényt olvastam ebben a témában, ez a kötet magasan föléjük emelkedik.

https://gaboolvas.blogspot.com/2018/06/osztalykep.html

>!
M_Annie_99
Krausz Emma: Osztálykép

Mindenek előtt, szeretném megköszönni a Twister Média kiadónak, hogy megkaphattam az első [bekezdés]-díjas kötetüket; Emma, neked pedig azért tartozom rengeteg hálával, mert Levente történetével megmutattad nekem, hogy az ember képes megbirkózni a múltban történtekkel, s igenis el tudja fogadni önmagát – akármennyire nehéz út is vezetett hozzá.

„Utálhatod magad azért, ami vagy, de érdemes? Egész életedben önmagaddal kell élned. Ha utálni akarsz valamit, akkor utáld azt, amit teszel, mert azon tudsz változtatni, azon viszont nem, aki vagy.”

A főszereplőnk ránézésre egy átlagos, visszahúzódó és a borító alapján egy igencsak jóképű fiatal srác: Levente. Eleinte azt gondolnánk, hogy a kezdetektől fogva ilyen a természete, de hamarosan kiderül, hogy e mögött sokkal több van, mint azt eddig hittük. A viselkedése már-már meghatározza az osztályban betöltött szerepét, ezért is érinti rosszul, amikor az egyik legmenőbb diákot, Ákost osztják be mellé párnak, a töri tételek kidolgozására. Az igazsághoz híven akad még egy dolog, ami feszélyezi, de nem spoilerezek, olvassátok csak el a könyvet, és mindent érteni fogtok. :P

„Az emberek időnként teljesen fölöslegesen dicsérik a másikat. Ez csak egy átmeneti dolog. Egy példa az emberek haszontalan ragaszkodására, amitől azt remélik, hogy ha kedvesnek tűnnek a másik szemében, akkor megkedvelik őket. Csakhogy az emberek szeretete tünékeny, ahogy az emberek maguk is azok.”

A két fiú kapcsolata innentől kezdve érdekesen alakul, és az írónő szépen belefűzi a történetbe még pár osztálytárs karakterét is – itt én magamban már sejtettem, hogy ők lesznek a regény középpontjában. Emiatt pedig picit csalóka a cím, mivel abból józan paraszti ésszel azt várná az ember, hogy egy egész osztályt mutatnak be neki, de sokkal inkább egy leendő/kialakuló baráti kört figyelhetünk meg.

Számomra ez nem volt negatívum, mert örömmel kísértem a szereplőket az útjukon, hiszen mindegyiküknek megvolt a saját baja az életben, és őszintén szólva, elég kíváncsi voltam, hogy melyikük hogyan oldja ezt meg – na és persze, hogy Emma miképp fogja alakítani, s feltárni az eseményeket.

„Akkor mégis ki a gyáva? Az, aki őszintén kiáll, vagy az, aki legszívesebben megfutamodna, nehogy valami kiderüljön róla?”

Egyedül azt sajnáltam, hogy Leventén kívül mást nem ismertünk meg olyannyira, hogy ténylegesen őszintén megkedvelhessük, mert hozzá képest a barátainak a problémái nem lettek úgy kifejtve – vagyis szívesen olvastam volna még tovább a könyvet. ;)

„Én az érettségi közeledtével úgy érzem, hogy elvettek tőlem valamit. Attól félek, hogy csak később jövök rá, mit, és ami meg itt van és jó, addigra nyomtalanul eltűnik.”

Na de akkor mégis miért szerettem meg ennyire Emma első kötetét?

Ez nagyon egyszerű.
Kész felszabadulás volt egy olyan könyvet olvasni, ami egy számomra is ismert helyszínen játszódott! Komolyan, néha úgy meg tudtam örülni, hogy tudom, hol van a Fő tér, és milyen Újpalota. :D
Ide tartozik még a cselekményvázlat, ami szerintem nagyon jól lett alakítva, nem volt sem túl sűrű, sem pedig unalmas, itt el lett találva az arany középút.

„Gyáván meghunyászkodott. (…) Azért, mert a gyengeségeit egy zsákba kötözte. Mert félt, hogy valaki meglátja az igazi Leventét.”

Másrészt olyan játszi könnyedséggel ír, hogy az képes már az első pillanattól kezdve magával ragadni, s olvasásra késztetni. A stílusa tökéletesen megfelel az ilyen műfajú könyvekhez, komoly és vicces egyszerre, ezáltal pedig szívesen fogják olvasni, mert nem kell komoly matematikai/történelmi/bármilyen ehhez hasonló háttértudás hozzá. Ahogyan én elképzelem, egy lustálkodós nyári napra tökéletes kikapcsolódás lesz a könyvmolyoknak az Osztálykép.

„A valódi boldogság az elfogadással kezdődik.”

Bízok benne, hogy olvashatunk majd még Emmától, mert ez a könyv egy nagyon jó nyitás volt az írók világába, és hiszem, hogy tud még fejlődni, s megtalálja a hangját a magyar írónők közt.

https://pagebypagewithanne.blogspot.hu/2018/04/ertekele…

>!
Könyvkuczkó P
Krausz Emma: Osztálykép

Ami nagyon fontos eleme a történetnek, hogy nem úgy mutatja be a traumatizált embert, mint aki egyértelműen az, mint aki szimpatikus, vagy sajnálnivaló. Az amúgy természetes reakciók kívülről nézve negatív tulajdonságoknak, jellemhibának tűnhetnek, pedig könnyen lehet, annak van a a legnagyobb szüksége védelemre, szeretetre, segítségre, akit a többiek a legkevésbé szerethetőnek ítélnek meg. Az önpusztító viselkedést, túlkompenzálást, mások piszkálását, vagy egyszerűen a problémáink okát magukban is nehéz felismerni, de meglátni másokban, hogy miért úgy bánnak velük, ahogy, olykor lehetetlennek tűnik.
Bővebben:
http://konyvkuczko.blog.hu/2018/05/03/krausz_emma_oszta_lyke_p

>!
Ana_blogger
Krausz Emma: Osztálykép

„Emma egy első könyves író, aki egy olyan történetet tárt az olvasók elé, amely sok mindent tanít az embereknek, főleg a tiniknek.” – itt olvashatod tovább: http://anablogjaesirasai.blogspot.hu/2018/04/krausz-emm…

>!
Linszyy
Krausz Emma: Osztálykép

Az én figyelmemet Krausz Emma könyve azzal keltette fel, hogy a borítójára egy ismerősöm arcát választották. :D Aztán, ahogy befutott a trailer is, rá kellett jönnöm, hogy ez egy LMBT témájú könyv, azokat pedig nagyon szeretem, szóval nem kérdés, hogy ezt is el fogom olvasni. Amikor belekezdtem az olvasásába, alig bírtam lerakni.

Én nagyon jó érzéssel fogtam bele a történetbe, és még ezt is felülmúlta a könyv. Sok komoly témát érintett a melegszerelmen kívül is: a gyászt, a magányt, az erőszakot, egymás kihasználását, iskolai bántalmazást. Igaz, hogy nem minden szereplőt ismertünk meg mélyebben, de körvonalazva igen, és ez elég volt ahhoz, hogy jól bemutassák ezeket a problémákat. Mindez megfért egy kötetben, és hitelesnek éreztem a szereplők reakcióit is. Bár néha tényleg túl művészien szólaltak meg, de engem ez nem zavart.

Úgy éreztem, hogy egyfajta közös tudás lengi át a történetet. Az egészet a saját gimimbe képzeltem, sok apró dolog volt, amire csak bólogattam, hogy igen, ez annyira jellemző a mi középiskoláinkra. Örültem, hogy végre nem az amerikai szokásokról kellett olvasnom, mert azokba nem tudok ennyire belehelyezkedni. Krausz Emma viszont visszahozta a középiskolás éveim a ballagásokkor jellemző díszítősdivel, a szabad egyetemezéssel, focimeccsekkel, kisérettségivel stb. Nagyon élveztem, hogy ez a környezet és a szereplők reakciói is mind valóságszagúak voltak. Az tény, hogy a tanári kar álomszerű volt, és nem ez jellemző itthon, de örültem, hogy legalább ebben a történetben nem a gonosz felnőttekkel kell viaskodni.

Nem tudtam, mennyire lesz durva a történet, de a Levente által végignézett jelenetnél eltátottam a szám. Szerintem ez kellett, ha nem lett volna takargatás nélkül bemutatva némelyik rész, akkor kevesebbre tartanám a könyvet. Mert csak úgy taglóz le egy ennyire komoly témát bemutató történet, ha igenis mindenféle elferdült, egészségtelen kapcsolatot a szemünk elé tár, ezek következményeivel együtt.

Én kedveltem a főbb szereplőket, Levente kicsit máshogy gondolkodik, mint mások, de nekem tetszett, hogy nem általános a karaktere. Mikor elmesélte a történetét Ákosnak, majdnem meg is könnyeztem. Nagyon jó ötlet, és rám különösen tud hatni egy könyv, ha színeket és illatokat párosít érzésekhez. Viszont ami nekem is hiányzott, az Ida története. A legtámogatóbb barát volt, és a könyv végére ő mégis hoppon maradt.

Tehát nagyon örülök, hogy Krausz Emma megkapta a lehetőséget arra, hogy bemutathassa, mit tud. Igazán igényes szöveget tárt az olvasók elé, ami megmozgatta az érzelmeimet olvasás közben, és szívesen elmélyültem volna még benne pár száz oldal erejéig. :)

Bővebben: https://pergamenrehanytszavak.wordpress.com/2018/04/27/…

8 hozzászólás
>!
adrika0924
Krausz Emma: Osztálykép

A volt osztályfőnököm mindig mondogatta, hogy „az élet nem habostorta: megszoksz vagy megszöksz”. Az Osztálykép is erre világít rá, méghozzá a mindannyiunk által ismert, teljesen hétköznapi magyar valóságon keresztül. Nem emlékszem, hogy olvastam-e valaha olyan ifjúsági regényt, amelynek helyszínén ennyire otthon éreztem volna magam.
A regény számomra legnagyobb erénye a nyelvezete: kifinomult, gördülékeny, igényes. Szerettem elmerülni benne, körülölelt, kényeztette a lelkemet, olvastam volna még!

>!
garçonquilit
Krausz Emma: Osztálykép

Az ifjúsági regények picit talán távol állnak tőlem, mert sokszor problémám van a stílusukkal. A vontatottság vagy a túlzottan pörgő események, a lelkizés és a közhelyesség, valamint az összecsapott, egy kaptafára felépülő cselekmény mind-mind olyanok, amik azonnal tönkre vágják az olvasmányélményt. S ebben a műfajban sajnos sok ilyen regényre lehet találni. Nyilván az újszülöttnek minden vicc új, de mennyivel jobb például a döntésképtelenségről a Hamletben olvasni, mint a sokadik egyforma regényben. Vagy egy olyan szövegben, ami őszintén, sallangoktól mentesen tud ezekről az univerzális problémákról beszélni. Krausz Emma regénye pontosan ilyen.
Számomra mindig picit fontosabb a mód és a forma, amin egy szöveg megszólal, mint a cselekmény. Az Osztálykép alaphelyzete némileg talán tipikus a visszahúzódó és a népszerű kamasz fiúval, a feltűnősködő, csinos rossztanuló és a kövérkés jótanuló tinilánnyal, az omladozó magyar gimnáziummal, az elfogadó és a tehetetlen szülőkkel. Mindez viszont egy olyannyira őszinte, lendületes, könnyed – ám nem leegyszerűsítő, vagy súlytalan – nyelven szólal meg, hogy egy percig sincs közhelyes érzésünk. Őszintén szólva J.K. Rowling és Patrick Ness ifjúsági regényei jutottak eszembe a regény olvasása közben.
Még több a blogon: http://olvasolista.blog.hu/2018/04/29/krausz_emma_oszta…

>!
V_Sysy
Krausz Emma: Osztálykép

Szerettem. :)
Jó karaktereket ragadott ki, akik első ránézésre a klasszikus amerikai gimnázium karakterei, viszont nagyon erős amplitúdókkal mozognak ki ebből a szerepből.

Leventét követi leginkább az elbeszélő, aki egy hálás karakter, mert eléggé belül létezik, jól megfigyel, és ki akar maradni a dolgok folyásából, de elég okos ahhoz, hogy gondolkodjon. Mivel ő a legtöbbet szerepeltetett karakter, és például vele megyünk haza, ezért az ő változásának a tétjét érezhetjük a legnagyobbnak. Meghalt az édesanyja, és az édesapjával nem találják meg egymást a gyászukban, Levente pedig elzárkózik mindenkitől a könyv elejéig, a könyv végére mégis nagyon mély vallomásokon keresztül, tiszta, őszinte kapcsolatoknak lesz részese, ami hatalmas út, és hitelesen, következetesen vezeti ezen a történet. Valamennyire ő az a karakter, aki az író szócsöve, mert ő mond okosakat, néha ironikusan nagy élettapasztalatokat sejtetőket, de tud hibázni, és a súlya lesz a tetteinek, amit nagyra értékeltem.

Ákosról nem tudunk meg sokat az elején. Kiegyensúlyozott focista srácnak tűnik, aki egyetlen titkot őriz, amiről a történet elején nem tudjuk, hogy egyáltalán létezik-e. A lányok bomlanak érte, a fiúk csodálják, focizik, és sok időt tölt legjobb focista barátjával, Dáviddal. Dávid egy nehéz eset. Leventén keresztül mindig érzünk valamiféle ellenszenvet iránta, amire Gaborják Ádám azt mondta a könyvbemutatón, hogy ő az, akit utálni lehetne, de a történetben ő is megkapja az indítékait. Őt alapvetően egy pontból ismerjük meg, de bátran mozgatja a könyv.

Ida egy kövérkés lány, akit Magolónak gúnyolnak az osztálytársai, mert szeretne kitűnő lenni, hogy minél jobban megfeleljen a szülői elvárásoknak. A könyvben meg is fogalmazódik, hogy ő Dorina ellentéte, aki menő véleményvezér szerepében van, nem tanul jól, és az iskolai dolgok sem kötik le kifejezetten, és ez az ellentét elmélyül a könyvben. Megtudjuk, hogy mennyire a felszínen maradnak az ellentétek, tudnak-e kezdeni bármit a különböző szemléletükkel és neveltetésükkel. Nagyon szerettem kettőjüket. :)

Márk régóta Dorináék szomszédja, és legjobb barátok. Márk izmos, nagydarab és minden körülmények között megvédi Dorinát. Ő az első szereplő, akiről megtudjuk, hogy van szíve, és a kezdettől szimpatikus, még ha Erényövnek is csúfolják a társai.

Jól ábrázolja, talán szimbolizálja, a korra jellemző változó identitást, amikor egyik pillanatból a másikba átváltozhat az ember bármivé, úgy, hogy hiteles tud maradni. A változások és maga a történet nagyon erősen ok-okozati, következnek egymásból a cselekmények, és nem igazán borult meg sehol számomra.

Nagyon őszintén ragadja meg az identitáskeresést. Akár Idán, akiből még bármi lehet, akár Leventén és Ákoson keresztül. A fiúk esetében fontos pont a szexuális irányultság, az előbújás, viszont sok átgondolni valót jelent egy kapcsolat felvállalása és mindenki előtt felvállalása, aminek a megoldását nagyon szerettem a könyvben, mert nagyon magamra ismertem. (Általában az emberek sokkal szabadabbak, ha olyan helyen vannak, ahol nem ismerik őket, és én is használom azt a szerkezetet, hogy „soha többet nem találkozom velük”, szóval adom nagyon ezt a véget, anélkül, hogy bármit mondanék róla.

Fontos, hogy ezek a szereplők mind idomulnak egymáshoz, akár összejönnek a végén, akár nem. Nagyon erős, összezárt csoport marad bent, aminek a sorsáról szívesen olvastam volna többet. Akár arról, ahogy kialakul, akár arról, ahogy működtetik egyes személyek, akár összevetve azzal, ahogy az osztályban, vagy egy másik csoporthoz képest létezik. Szerettem volna még arcokat az osztályképhez, és szerettem volna még tulajdonságokat a szereplőknek, akiket elsősorban az énjük instabil részéről ismertük meg. Nagyon szívesen olvastam volna, és benne lehetett volna, mert elég vékonyka könyv, nagy betűkkel, de ha már így alakult, a folytatás lehetőségét potensnek látom és gondolom, mert lett egy megszeretett csapatunk. :)

Szerettem, hogy magyar gimnázium ez az Arany János, és szerettem, hogy szocreál. Szerettem a rozsdás vasoszlopait, szerettem, hogy rohadnak a padok, szerettem, hogy át kellett alakítani a tornatermet ahhoz, hogy egy focimeccset nézők is tudjanak követni, szerettem Dezsőkét, és a poros szertárat. A tanárok viszont furcsák voltak, talán mert valószerűtlenül tiszta felnőtt szereplők voltak, akik mindig tudták mi a helyes. Ez az igazgató a helyén van, ismeri minden diákját, empatikus és jól kezeli a váratlan helyzeteket, akár egy előbújást is. A tanárok mindig tudják mikor kell odamenni a diákhoz, érzékenyen kommunikálnak, fel lehet rájuk nézni, és talán az egyetlen pillanat egy tantermi rosszullét volt, ahol azt éreztem, hogy egy picit bekacsint a magyar valóság. Ezeknek a szereplőknek van elég gondja, de én élveztem volna egy olyan fizika tanárt, aki mondjuk ott ül az igazgató mellett, és megveti a fiút, aki egy fiúhoz vonzódik vagy csak szemét azzal a diákkal, aki nem figyel…

A könyv nyelvileg egy diáknyelvi regisztert akar megengedni, ezzel együtt például káromkodnak benne (amit kifejezetten üdvözlök, mert a káromkodás a nyelv része, én pedig egy jövőbeli nyelvész vagyok), viszont nem volt ez mindenütt következetes. A két kedvenc példám az itallal kapcsolatos (ezt csak most vettem észre, nem szándékos, de a tudat alatti működés ijesztő): koccintásra emelte a bögrét, a másik a lőre szó, ami annyira random és öreges volt számomra, hogy teszteltem társaságban hasonló ironikus felhanggal, mint amilyen a könyvben volt, és durván nagy sikerem volt, mert meglepő szó, ami kitűnik… Ami még furcsa volt, az az édesanya édesapa szó,mert nem emlékszem, hogy rajtam kívül bárki használná, és az enyém is egy tudatos döntés volt, mert 10 évesen egy tanárom azt mondta, nem használja így senki…

Leginkább az utolsó három bekezdésben felvetett hibákért, hiányérzetekért adtam 3,5 csillagot, és ez nagyon biztató 3,5 csillag, szóval Krausz Emmára figyelni fogok. :)

>!
Szimirza P
Krausz Emma: Osztálykép

Tökéletes könyv? Nem, de simán megérdemli az 5 csillagot. Szeretem a hasonló témákat boncolgató könyveket, főleg azokat, amelyek jól fel vannak építve, ahol a karakterek nem csak úgy vannak, hanem léteznek is. Amikor az író ilyen hitelesen át tudja adni azt, hogy milyen is a valóság, mivel is küzdenek ezek a fiatalok, de valljuk be, némely aspektus, pl. az egymás gúnyolása, semmibe vétele, a felnőtt világban is pontosan úgy jelen van, mint egy suli falain belül. Komplex érzelmi világot tár fel a könyv, lelki küzdelmek sokasága, bizonytalanság, fájdalom, de azért örültem, hogy vannak benne pozitív érzelmi vonalak is. Mindenképpen ajánlom!


Népszerű idézetek

>!
Fairymysz

– Egyvalamit tudok mondani neked, Ákos. Utálhatod magad azért, ami vagy, de érdemes? Egész életedben önmagaddal kell élned. Ha utálni akarsz valamit, akkor utáld azt, amit teszel, mert azon tudsz változtatni, azon viszont nem, aki vagy.

143. oldal

>!
Linszyy

Az emberek olyanok, mint a virágok. Odafordulnak, ahol fényt remélnek. A lelke mélyén mindenki törődésre vágyik.

>!
Kukuucs P

– Szeretni bátorság, nemtől függetlenül.

168. oldal

>!
Fairymysz

– Szeretni bátorság, nemtől függetlenül. Hiszen a kapcsolatban megnyíltok egymásnak, ezért könnyen fájdalmat okozhattok a másiknak. Mégis az számít az egészben, hogy párként mi a célotok. Mi lenne a normális szerinted?
– Az elfogadás egy kapcsolaton belül.
– És az nem lehetséges minden felállásban? Két férfi, két nő vagy egy férfi és egy nő között?

168. oldala

>!
Fairymysz

A suli miért nem arra ad választ, hogy mik szeretnénk lenni? Ehelyett inkább csak összezavar.

222. oldal

>!
Ana_blogger

– Belegondoltam, hogy mennyivel könnyebb lenne, ha lány lennék. Akkor szabadon csókolózhatnánk. Megkóstolhatnám a fagyidat. Büntetlenül melléd ülhetnék, megfoghatnám a kezed, vagy leheveredhetnénk a fűbe. De ezeket nem merem mások előtt megtenni, még a barátaink előtt sem.

240.-241.oldal

>!
Ana_blogger

– De te vagy a családom. Te és a barátaim, te és a szüleid, te és az édesapám. Ti. És téged választottalak.

242. oldal

>!
Fairymysz

– Na és te mire jutottál, mi szeretnél lenni?…
– Felnőtt.
– Már az vagy.
– Akkor meg gyerek.
– Az ember egyszerre nem lehet felnőtt és gyerek.
– Mi lennénk a gyerek-felnőttek.

224. oldal

>!
Ana_blogger

Megvárta, míg a lány előremegy, és csak aztán indult a várakozóhoz. Akkor vette észre az egyik széken a lábával doboló Ákost. A fiú esernyőt tartott a kezében, és mellette ott feküdt az állandó kísérője, a sporttáska. Amikor a tekintetük találkozott, Ákos épphogy mosolyra húzta a száját, de egész testtartásából feszültség sugárzott.
– Téged vártalak – mondta.

31. oldal

4 hozzászólás
>!
Ana_blogger

Az öklét a homlokához szorította. Mint egy helyét nem találó, súlyosan zavart Micimackó, egyre csak azt mondogatta magában: gondolkodj, gondolkodj, gondolkodj.

98. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens-lobbi
Jennifer E. Smith: Vajon ránk talál a szerencse?
Melissa Grey: Az árny órája
Zoe Sugg: Girl online
David Levithan: Nap nap után
Jen Klein: Rád hangolva
Sara Shepard: Pretty Little Liars
Cassandra Clare: Mennyei tűz városa
Helena Silence: Enigma