Osztálykép 60 csillagozás

Krausz Emma: Osztálykép

Kálnoki Levente nem akar mások életének részévé válni. Véletlenül mégis leleplezi gimnazista osztálytársa, az ünnepelt focista, Szendrei Ákos titkát, ahogy kirúzsozva fényképezi magát és a fotót elküldi valakinek. Levente megígéri neki, hogy hallgat, és a két fiú útjai ezzel külön is válnának, ha legnagyobb szerencsétlenségükre nem kellene együtt dolgozniuk egy iskolai projekten. Levente egyre közelebb kerül Ákoshoz, és vele együtt néhány másik osztálytársához, akik által úgy tűnik, az élete is megváltozik. Mindezeken túl Leventének meg kell birkóznia a saját érzelmeivel: a haraggal, a gyásszal és a szerelemmel.

Tagok ajánlása: 16 éves kortól

>!
Twister Media, Budapest, 2018
256 oldal · ISBN: 9786155631535
>!
Twister Media, Budapest, 2018
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155631528

Kedvencelte 7

Most olvassa 6

Várólistára tette 100

Kívánságlistára tette 98

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Niitaa P
Krausz Emma: Osztálykép

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
http://niitaabell.blogspot.com/2018/06/krausz-emma-oszt…

"Nem olvastam a Bekezdés pályázatra beérkezett műveket, de mégis úgy hiszem, Krausz Emma joggal nyerte meg. Tehetséges, fiatal lány, aki nagyon szépen fogalmaz, s tartalmas mondanivalót nyújt első könyve is már. Az Osztálykép kívül és belül is szép. A lapok gyorsan pörögnek, igazi egydélutános könyvről beszélünk. Több komolyabb témát érint, de az olvasó szeme elé mindent elfogadható formában, megbotránkoztatás nélkül tár, úgy, hogy a hangsúlyosságát sem veszti el. Levente és Ákos története számomra pont azon kategóriába esik, ami a maximális kikapcsolódást jelenti: új látásmódot biztosít egy eddig általam nem foglalkoztatott témára, s új megvilágosításba helyezi az eddig is ismert problémákat, de közben nem válik túl komollyá. Elgondolkodtat, de nem köti le az összes agyi folyamatomat napokra. Kikapcsol, relaxál, s olvasás után úgy kelek fel a székből, hogy túltengek pozitív energiával.
Az Osztálykép egy könnyed, nyári történet, melyben nincsenek nagy csavarok, nincsenek fölös laptöltések, mégis teljes értékű regényként megállja a helyét. Fő témái, az elfogadás és a gyászfeldolgozás mellett szerepet kap a szülőkkel való viszonytól kezdve az önmagunk kordában tartásáig minden. Örülök, hogy elolvashattam."

>!
Lillsz P
Krausz Emma: Osztálykép

"Olvastam már LMBT témájú könyvet, ez a Szólíts a neveden volt, amire 4,5 csillagozást adtam, mivel számomra sok volt a történet, vagy egyszerűen az események borítottak ki néhány helyen. De itt? Egyszerűen nem jutok szóhoz, nagyon imádtam az egészet! Nem kellett sok idő, azonnal beszippantott a könyv világa, Levi és Ákos története, igen hamar sikerült elolvasnom.
Krausz Emma teljesen megvett magának! Kíváncsian várom a többi könyvét, mert ugye lesz több könyve? Kell, hogy legyen! *-* Ha marad az LMBT témánál, ha más vizekre is evez, én olvasni szeretném a további írásait." 5/5
Bővebben: https://lillszinbookland.blogspot.com/2018/09/krausz-em…

>!
robinson P
Krausz Emma: Osztálykép

Fontos témákat ábrázol Krausz Emma. Az Osztálykép nem csak színes, de élvezetes és tanulságos olvasmány is. Idén két hasonló regényt olvastam ebben a témában, ez a kötet magasan föléjük emelkedik.

https://gaboolvas.blogspot.com/2018/06/osztalykep.html

>!
Annamarie P
Krausz Emma: Osztálykép

Nem szeretnék a cselekményről többet elárulni én sem, ennyit oszt meg velünk a könyv fülszövege, de már ebből is kiderül, hogy egy teljesen aktuális témát boncolgat a szerző. Ha kiderül környezetünk valamely tagjáról, hogy saját neméhez vonzódik, talán már meg sem lepődünk, de azt már nem merem biztosan állítani, hogy mindenki végiggondolja, mivel jár egy ilyen másság.
Egy véletlenül ellesett pillanatból indul ki az Osztálykép története, melynek titka talán nagyon sokáig felszín alatt tudott volna maradni. Abba már bele sem merek gondolni, hogy addig micsoda károkat okozott volna az egyénben. Egy kilátástalannak tűnő szituáció, ami képes lehet egy járható utat kitaposni magának. Szeretem azokat a könyveket, melyek egy fiatal számára előremutató megoldást tudnak kínálni.

A cím találóan kapja el a lényeget, ez egy osztálykép, ahol az egyéni arcvonások mögött egyéni vágyak, fájdalmak, tragédiák bújnak meg, melyek képesek a fiatalok életét befolyásolni. A felnőtt szerepe ebben a helyzetben, hogy látszólag háttérben maradva aktív legyen. Szerencsére a 11. b. osztályban is van egy ilyen tanár, akinek helyén van az esze. Sokszor érzik eszköztelennek magukat a tanárok, pszichológusok és egyéb szakemberek, de az Arany Lászlóban van egy Szalay tanár úr, akit bár ugyanolyan eszköztelennek gondolnánk, de mégsem az. Van szeme észrevenni a diákok viselkedésében azokat az apró jeleket, melyek ha nem is fedik fel a titkukat, de árulkodnak. Nem csak szeme, de esze és kreativitása is van, sőt bátorsága is akad meglépni ezeket a teljesen abszurd ötleteket. Páros feladatra jelöli ki Ákost és Leventét. „Meglépteti” velük azokat a lépéseket, amiket maguktól soha nem tettek volna meg. De nem csak ennek a két diáknak ad ilyen módon esélyt, hanem Dorinának és Idának is, akik ugyanolyan hangsúlyosan élik meg a maguk baját.

Kicsit az értékelésből kiszólva szeretném megjegyezni, hogy nem ez az első „young adult” kategóriás könyvem, ahol a szétcincáló lelki megpróbáltatások megoldásához a szerzők minket, felnőtteket hívnak. (Bence Blanka – Pulcsiban alszom) A kamaszok is tőlünk várják, hogy tüskés páncéljuk ellenére bemerészkedjünk a saját várkastélyukba.

Az Osztálykép elsősorban a nemi identitás megtalálására teszi a hangsúlyt, de szerepet kap a gyász feldolgozása, önmagunk keresése, iskolai szekálások és a barátság kérdése is. Nekem nagyon tetszett a Krausz Emma által választott hangnem, teljes mértékben át tudtam érezni a fiatalok helyzetét, kicsit az osztály tagja lehettem, kicsit szülő, kicsit tanár, kicsit barát. Jó volt megtapasztalni, hogy lejjebb tudtunk menni egy szinttel, nem ragadtunk le a tinik külsőségeinél. A végét túl idealisztikusnak éreztem, kicsit árnyaltabb befejezést vártam.

5 hozzászólás
>!
M_Annie_99
Krausz Emma: Osztálykép

Mindenek előtt, szeretném megköszönni a Twister Média kiadónak, hogy megkaphattam az első [bekezdés]-díjas kötetüket; Emma, neked pedig azért tartozom rengeteg hálával, mert Levente történetével megmutattad nekem, hogy az ember képes megbirkózni a múltban történtekkel, s igenis el tudja fogadni önmagát – akármennyire nehéz út is vezetett hozzá.

„Utálhatod magad azért, ami vagy, de érdemes? Egész életedben önmagaddal kell élned. Ha utálni akarsz valamit, akkor utáld azt, amit teszel, mert azon tudsz változtatni, azon viszont nem, aki vagy.”

A főszereplőnk ránézésre egy átlagos, visszahúzódó és a borító alapján egy igencsak jóképű fiatal srác: Levente. Eleinte azt gondolnánk, hogy a kezdetektől fogva ilyen a természete, de hamarosan kiderül, hogy e mögött sokkal több van, mint azt eddig hittük. A viselkedése már-már meghatározza az osztályban betöltött szerepét, ezért is érinti rosszul, amikor az egyik legmenőbb diákot, Ákost osztják be mellé párnak, a töri tételek kidolgozására. Az igazsághoz híven akad még egy dolog, ami feszélyezi, de nem spoilerezek, olvassátok csak el a könyvet, és mindent érteni fogtok. :P

„Az emberek időnként teljesen fölöslegesen dicsérik a másikat. Ez csak egy átmeneti dolog. Egy példa az emberek haszontalan ragaszkodására, amitől azt remélik, hogy ha kedvesnek tűnnek a másik szemében, akkor megkedvelik őket. Csakhogy az emberek szeretete tünékeny, ahogy az emberek maguk is azok.”

A két fiú kapcsolata innentől kezdve érdekesen alakul, és az írónő szépen belefűzi a történetbe még pár osztálytárs karakterét is – itt én magamban már sejtettem, hogy ők lesznek a regény középpontjában. Emiatt pedig picit csalóka a cím, mivel abból józan paraszti ésszel azt várná az ember, hogy egy egész osztályt mutatnak be neki, de sokkal inkább egy leendő/kialakuló baráti kört figyelhetünk meg.

Számomra ez nem volt negatívum, mert örömmel kísértem a szereplőket az útjukon, hiszen mindegyiküknek megvolt a saját baja az életben, és őszintén szólva, elég kíváncsi voltam, hogy melyikük hogyan oldja ezt meg – na és persze, hogy Emma miképp fogja alakítani, s feltárni az eseményeket.

„Akkor mégis ki a gyáva? Az, aki őszintén kiáll, vagy az, aki legszívesebben megfutamodna, nehogy valami kiderüljön róla?”

Egyedül azt sajnáltam, hogy Leventén kívül mást nem ismertünk meg olyannyira, hogy ténylegesen őszintén megkedvelhessük, mert hozzá képest a barátainak a problémái nem lettek úgy kifejtve – vagyis szívesen olvastam volna még tovább a könyvet. ;)

„Én az érettségi közeledtével úgy érzem, hogy elvettek tőlem valamit. Attól félek, hogy csak később jövök rá, mit, és ami meg itt van és jó, addigra nyomtalanul eltűnik.”

Na de akkor mégis miért szerettem meg ennyire Emma első kötetét?

Ez nagyon egyszerű.
Kész felszabadulás volt egy olyan könyvet olvasni, ami egy számomra is ismert helyszínen játszódott! Komolyan, néha úgy meg tudtam örülni, hogy tudom, hol van a Fő tér, és milyen Újpalota. :D
Ide tartozik még a cselekményvázlat, ami szerintem nagyon jól lett alakítva, nem volt sem túl sűrű, sem pedig unalmas, itt el lett találva az arany középút.

„Gyáván meghunyászkodott. (…) Azért, mert a gyengeségeit egy zsákba kötözte. Mert félt, hogy valaki meglátja az igazi Leventét.”

Másrészt olyan játszi könnyedséggel ír, hogy az képes már az első pillanattól kezdve magával ragadni, s olvasásra késztetni. A stílusa tökéletesen megfelel az ilyen műfajú könyvekhez, komoly és vicces egyszerre, ezáltal pedig szívesen fogják olvasni, mert nem kell komoly matematikai/történelmi/bármilyen ehhez hasonló háttértudás hozzá. Ahogyan én elképzelem, egy lustálkodós nyári napra tökéletes kikapcsolódás lesz a könyvmolyoknak az Osztálykép.

„A valódi boldogság az elfogadással kezdődik.”

Bízok benne, hogy olvashatunk majd még Emmától, mert ez a könyv egy nagyon jó nyitás volt az írók világába, és hiszem, hogy tud még fejlődni, s megtalálja a hangját a magyar írónők közt.

https://pagebypagewithanne.blogspot.hu/2018/04/ertekele…

>!
Könyvkuczkó P
Krausz Emma: Osztálykép

Ami nagyon fontos eleme a történetnek, hogy nem úgy mutatja be a traumatizált embert, mint aki egyértelműen az, mint aki szimpatikus, vagy sajnálnivaló. Az amúgy természetes reakciók kívülről nézve negatív tulajdonságoknak, jellemhibának tűnhetnek, pedig könnyen lehet, annak van a a legnagyobb szüksége védelemre, szeretetre, segítségre, akit a többiek a legkevésbé szerethetőnek ítélnek meg. Az önpusztító viselkedést, túlkompenzálást, mások piszkálását, vagy egyszerűen a problémáink okát magukban is nehéz felismerni, de meglátni másokban, hogy miért úgy bánnak velük, ahogy, olykor lehetetlennek tűnik.
Bővebben:
http://konyvkuczko.blog.hu/2018/05/03/krausz_emma_oszta_lyke_p

>!
Ana_blogger 
Krausz Emma: Osztálykép

„Emma egy első könyves író, aki egy olyan történetet tárt az olvasók elé, amely sok mindent tanít az embereknek, főleg a tiniknek.” – itt olvashatod tovább: http://anablogjaesirasai.blogspot.hu/2018/04/krausz-emm…

>!
Linszyy P
Krausz Emma: Osztálykép

Az én figyelmemet Krausz Emma könyve azzal keltette fel, hogy a borítójára egy ismerősöm arcát választották. :D Aztán, ahogy befutott a trailer is, rá kellett jönnöm, hogy ez egy LMBT témájú könyv, azokat pedig nagyon szeretem, szóval nem kérdés, hogy ezt is el fogom olvasni. Amikor belekezdtem az olvasásába, alig bírtam lerakni.

Én nagyon jó érzéssel fogtam bele a történetbe, és még ezt is felülmúlta a könyv. Sok komoly témát érintett a melegszerelmen kívül is: a gyászt, a magányt, az erőszakot, egymás kihasználását, iskolai bántalmazást. Igaz, hogy nem minden szereplőt ismertünk meg mélyebben, de körvonalazva igen, és ez elég volt ahhoz, hogy jól bemutassák ezeket a problémákat. Mindez megfért egy kötetben, és hitelesnek éreztem a szereplők reakcióit is. Bár néha tényleg túl művészien szólaltak meg, de engem ez nem zavart.

Úgy éreztem, hogy egyfajta közös tudás lengi át a történetet. Az egészet a saját gimimbe képzeltem, sok apró dolog volt, amire csak bólogattam, hogy igen, ez annyira jellemző a mi középiskoláinkra. Örültem, hogy végre nem az amerikai szokásokról kellett olvasnom, mert azokba nem tudok ennyire belehelyezkedni. Krausz Emma viszont visszahozta a középiskolás éveim a ballagásokkor jellemző díszítősdivel, a szabad egyetemezéssel, focimeccsekkel, kisérettségivel stb. Nagyon élveztem, hogy ez a környezet és a szereplők reakciói is mind valóságszagúak voltak. Az tény, hogy a tanári kar álomszerű volt, és nem ez jellemző itthon, de örültem, hogy legalább ebben a történetben nem a gonosz felnőttekkel kell viaskodni.

Nem tudtam, mennyire lesz durva a történet, de a Levente által végignézett jelenetnél eltátottam a szám. Szerintem ez kellett, ha nem lett volna takargatás nélkül bemutatva némelyik rész, akkor kevesebbre tartanám a könyvet. Mert csak úgy taglóz le egy ennyire komoly témát bemutató történet, ha igenis mindenféle elferdült, egészségtelen kapcsolatot a szemünk elé tár, ezek következményeivel együtt.

Én kedveltem a főbb szereplőket, Levente kicsit máshogy gondolkodik, mint mások, de nekem tetszett, hogy nem általános a karaktere. Mikor elmesélte a történetét Ákosnak, majdnem meg is könnyeztem. Nagyon jó ötlet, és rám különösen tud hatni egy könyv, ha színeket és illatokat párosít érzésekhez. Viszont ami nekem is hiányzott, az Ida története. A legtámogatóbb barát volt, és a könyv végére ő mégis hoppon maradt.

Tehát nagyon örülök, hogy Krausz Emma megkapta a lehetőséget arra, hogy bemutathassa, mit tud. Igazán igényes szöveget tárt az olvasók elé, ami megmozgatta az érzelmeimet olvasás közben, és szívesen elmélyültem volna még benne pár száz oldal erejéig. :)

Bővebben: https://pergamenrehanytszavak.wordpress.com/2018/04/27/…

8 hozzászólás
>!
Szimirza P
Krausz Emma: Osztálykép

Tökéletes könyv? Nem, de simán megérdemli az 5 csillagot. Szeretem a hasonló témákat boncolgató könyveket, főleg azokat, amelyek jól fel vannak építve, ahol a karakterek nem csak úgy vannak, hanem léteznek is. Amikor az író ilyen hitelesen át tudja adni azt, hogy milyen is a valóság, mivel is küzdenek ezek a fiatalok, de valljuk be, némely aspektus, pl. az egymás gúnyolása, semmibe vétele, a felnőtt világban is pontosan úgy jelen van, mint egy suli falain belül. Komplex érzelmi világot tár fel a könyv, lelki küzdelmek sokasága, bizonytalanság, fájdalom, de azért örültem, hogy vannak benne pozitív érzelmi vonalak is. Mindenképpen ajánlom!

>!
garçonquilit
Krausz Emma: Osztálykép

Az ifjúsági regények picit talán távol állnak tőlem, mert sokszor problémám van a stílusukkal. A vontatottság vagy a túlzottan pörgő események, a lelkizés és a közhelyesség, valamint az összecsapott, egy kaptafára felépülő cselekmény mind-mind olyanok, amik azonnal tönkre vágják az olvasmányélményt. S ebben a műfajban sajnos sok ilyen regényre lehet találni. Nyilván az újszülöttnek minden vicc új, de mennyivel jobb például a döntésképtelenségről a Hamletben olvasni, mint a sokadik egyforma regényben. Vagy egy olyan szövegben, ami őszintén, sallangoktól mentesen tud ezekről az univerzális problémákról beszélni. Krausz Emma regénye pontosan ilyen.
Számomra mindig picit fontosabb a mód és a forma, amin egy szöveg megszólal, mint a cselekmény. Az Osztálykép alaphelyzete némileg talán tipikus a visszahúzódó és a népszerű kamasz fiúval, a feltűnősködő, csinos rossztanuló és a kövérkés jótanuló tinilánnyal, az omladozó magyar gimnáziummal, az elfogadó és a tehetetlen szülőkkel. Mindez viszont egy olyannyira őszinte, lendületes, könnyed – ám nem leegyszerűsítő, vagy súlytalan – nyelven szólal meg, hogy egy percig sincs közhelyes érzésünk. Őszintén szólva J.K. Rowling és Patrick Ness ifjúsági regényei jutottak eszembe a regény olvasása közben.
Még több a blogon: http://olvasolista.blog.hu/2018/04/29/krausz_emma_oszta…


Népszerű idézetek

>!
Fairymysz

– Egyvalamit tudok mondani neked, Ákos. Utálhatod magad azért, ami vagy, de érdemes? Egész életedben önmagaddal kell élned. Ha utálni akarsz valamit, akkor utáld azt, amit teszel, mert azon tudsz változtatni, azon viszont nem, aki vagy.

143. oldal

>!
Linszyy P

– Az emberek olyanok, mint a virágok. Odafordulnak, ahol fényt remélnek. A lelke mélyén mindenki törődésre és figyelemre vágyik.

>!
Kukuucs P

– Szeretni bátorság, nemtől függetlenül.

168. oldal

>!
Fairymysz

– Szeretni bátorság, nemtől függetlenül. Hiszen a kapcsolatban megnyíltok egymásnak, ezért könnyen fájdalmat okozhattok a másiknak. Mégis az számít az egészben, hogy párként mi a célotok. Mi lenne a normális szerinted?
– Az elfogadás egy kapcsolaton belül.
– És az nem lehetséges minden felállásban? Két férfi, két nő vagy egy férfi és egy nő között?

168. oldala

>!
Fairymysz

A suli miért nem arra ad választ, hogy mik szeretnénk lenni? Ehelyett inkább csak összezavar.

222. oldal

>!
Ana_blogger

Az idő rettentő dolgokra képes. Segít emlékezni vagy elfelejteni dolgokat, felgyorsítja vagy épp lelassítja az eseményeket. Ha valaki megkérdezte volna Leventétől, milyen szuperhős szeretne lenni, akkor biztosan rávágta volna, hogy olyan, aki manipulálja az időt. Csakhogy az időnek is megvannak a saját törvényei. Senki sem uralhatja.

148.

>!
Ana_blogger

– Belegondoltam, hogy mennyivel könnyebb lenne, ha lány lennék. Akkor szabadon csókolózhatnánk. Megkóstolhatnám a fagyidat. Büntetlenül melléd ülhetnék, megfoghatnám a kezed, vagy leheveredhetnénk a fűbe. De ezeket nem merem mások előtt megtenni, még a barátaink előtt sem.

240.-241.oldal

>!
Ana_blogger

– De te vagy a családom. Te és a barátaim, te és a szüleid, te és az édesapám. Ti. És téged választottalak.

242. oldal

>!
Fairymysz

– Na és te mire jutottál, mi szeretnél lenni?…
– Felnőtt.
– Már az vagy.
– Akkor meg gyerek.
– Az ember egyszerre nem lehet felnőtt és gyerek.
– Mi lennénk a gyerek-felnőttek.

224. oldal

>!
turanett P

Az emberek törékenyek, és egy másodperc alatt kámforrá válnak, mégis az számít, ami itt van.


Hasonló könyvek címkék alapján

Papp Dóra: Tükörlelkek
Király Anikó: Strand, papucs, szerelem
Rácz-Stefán Tibor: Mikrofonpróba
Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: Tűz
Jandy Nelson: Neked adom a napot
Cassandra Clare: Mennyei tűz városa
Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens-lobbi
Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései
Patrick Ness: Soha nincs vége
Wolfgang Herrndorf: Csikk