Osztálykép 30 csillagozás

Krausz Emma: Osztálykép

Kálnoki Levente nem akar mások életének részévé válni. Véletlenül mégis leleplezi gimnazista osztálytársa, az ünnepelt focista, Szendrei Ákos titkát, ahogy kirúzsozva fényképezi magát és a fotót elküldi valakinek. Levente megígéri neki, hogy hallgat, és a két fiú útjai ezzel külön is válnának, ha legnagyobb szerencsétlenségükre nem kellene együtt dolgozniuk egy iskolai projekten. Levente egyre közelebb kerül Ákoshoz, és vele együtt néhány másik osztálytársához, akik által úgy tűnik, az élete is megváltozik. Mindezeken túl Leventének meg kell birkóznia a saját érzelmeivel: a haraggal, a gyásszal és a szerelemmel.

>!
Twister Media, Budapest, 2018
256 oldal · ISBN: 9786155631535
>!
Twister Media, Budapest, 2018
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155631528

Kedvencelte 2

Most olvassa 4

Várólistára tette 73

Kívánságlistára tette 96

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
M_Annie_99
Krausz Emma: Osztálykép

Mindenek előtt, szeretném megköszönni a Twister Média kiadónak, hogy megkaphattam az első [bekezdés]-díjas kötetüket; Emma, neked pedig azért tartozom rengeteg hálával, mert Levente történetével megmutattad nekem, hogy az ember képes megbirkózni a múltban történtekkel, s igenis el tudja fogadni önmagát – akármennyire nehéz út is vezetett hozzá.

„Utálhatod magad azért, ami vagy, de érdemes? Egész életedben önmagaddal kell élned. Ha utálni akarsz valamit, akkor utáld azt, amit teszel, mert azon tudsz változtatni, azon viszont nem, aki vagy.”

A főszereplőnk ránézésre egy átlagos, visszahúzódó és a borító alapján egy igencsak jóképű fiatal srác: Levente. Eleinte azt gondolnánk, hogy a kezdetektől fogva ilyen a természete, de hamarosan kiderül, hogy e mögött sokkal több van, mint azt eddig hittük. A viselkedése már-már meghatározza az osztályban betöltött szerepét, ezért is érinti rosszul, amikor az egyik legmenőbb diákot, Ákost osztják be mellé párnak, a töri tételek kidolgozására. Az igazsághoz híven akad még egy dolog, ami feszélyezi, de nem spoilerezek, olvassátok csak el a könyvet, és mindent érteni fogtok. :P

„Az emberek időnként teljesen fölöslegesen dicsérik a másikat. Ez csak egy átmeneti dolog. Egy példa az emberek haszontalan ragaszkodására, amitől azt remélik, hogy ha kedvesnek tűnnek a másik szemében, akkor megkedvelik őket. Csakhogy az emberek szeretete tünékeny, ahogy az emberek maguk is azok.”

A két fiú kapcsolata innentől kezdve érdekesen alakul, és az írónő szépen belefűzi a történetbe még pár osztálytárs karakterét is – itt én magamban már sejtettem, hogy ők lesznek a regény középpontjában. Emiatt pedig picit csalóka a cím, mivel abból józan paraszti ésszel azt várná az ember, hogy egy egész osztályt mutatnak be neki, de sokkal inkább egy leendő/kialakuló baráti kört figyelhetünk meg.

Számomra ez nem volt negatívum, mert örömmel kísértem a szereplőket az útjukon, hiszen mindegyiküknek megvolt a saját baja az életben, és őszintén szólva, elég kíváncsi voltam, hogy melyikük hogyan oldja ezt meg – na és persze, hogy Emma miképp fogja alakítani, s feltárni az eseményeket.

„Akkor mégis ki a gyáva? Az, aki őszintén kiáll, vagy az, aki legszívesebben megfutamodna, nehogy valami kiderüljön róla?”

Egyedül azt sajnáltam, hogy Leventén kívül mást nem ismertünk meg olyannyira, hogy ténylegesen őszintén megkedvelhessük, mert hozzá képest a barátainak a problémái nem lettek úgy kifejtve – vagyis szívesen olvastam volna még tovább a könyvet. ;)

„Én az érettségi közeledtével úgy érzem, hogy elvettek tőlem valamit. Attól félek, hogy csak később jövök rá, mit, és ami meg itt van és jó, addigra nyomtalanul eltűnik.”

Na de akkor mégis miért szerettem meg ennyire Emma első kötetét?

Ez nagyon egyszerű.
Kész felszabadulás volt egy olyan könyvet olvasni, ami egy számomra is ismert helyszínen játszódott! Komolyan, néha úgy meg tudtam örülni, hogy tudom, hol van a Fő tér, és milyen Újpalota. :D
Ide tartozik még a cselekményvázlat, ami szerintem nagyon jól lett alakítva, nem volt sem túl sűrű, sem pedig unalmas, itt el lett találva az arany középút.

„Gyáván meghunyászkodott. (…) Azért, mert a gyengeségeit egy zsákba kötözte. Mert félt, hogy valaki meglátja az igazi Leventét.”

Másrészt olyan játszi könnyedséggel ír, hogy az képes már az első pillanattól kezdve magával ragadni, s olvasásra késztetni. A stílusa tökéletesen megfelel az ilyen műfajú könyvekhez, komoly és vicces egyszerre, ezáltal pedig szívesen fogják olvasni, mert nem kell komoly matematikai/történelmi/bármilyen ehhez hasonló háttértudás hozzá. Ahogyan én elképzelem, egy lustálkodós nyári napra tökéletes kikapcsolódás lesz a könyvmolyoknak az Osztálykép.

„A valódi boldogság az elfogadással kezdődik.”

Bízok benne, hogy olvashatunk majd még Emmától, mert ez a könyv egy nagyon jó nyitás volt az írók világába, és hiszem, hogy tud még fejlődni, s megtalálja a hangját a magyar írónők közt.

https://pagebypagewithanne.blogspot.hu/2018/04/ertekele…

>!
BubuMaczkó P
Krausz Emma: Osztálykép

Ami nagyon fontos eleme a történetnek, hogy nem úgy mutatja be a traumatizált embert, mint aki egyértelműen az, mint aki szimpatikus, vagy sajnálnivaló. Az amúgy természetes reakciók kívülről nézve negatív tulajdonságoknak, jellemhibának tűnhetnek, pedig könnyen lehet, annak van a a legnagyobb szüksége védelemre, szeretetre, segítségre, akit a többiek a legkevésbé szerethetőnek ítélnek meg. Az önpusztító viselkedést, túlkompenzálást, mások piszkálását, vagy egyszerűen a problémáink okát magukban is nehéz felismerni, de meglátni másokban, hogy miért úgy bánnak velük, ahogy, olykor lehetetlennek tűnik.
Bővebben:
http://konyvkuczko.blog.hu/2018/05/03/krausz_emma_oszta_lyke_p

>!
Linszyy
Krausz Emma: Osztálykép

Az én figyelmemet Krausz Emma könyve azzal keltette fel, hogy a borítójára egy ismerősöm arcát választották. :D Aztán, ahogy befutott a trailer is, rá kellett jönnöm, hogy ez egy LMBT témájú könyv, azokat pedig nagyon szeretem, szóval nem kérdés, hogy ezt is el fogom olvasni. Amikor belekezdtem az olvasásába, alig bírtam lerakni.

Én nagyon jó érzéssel fogtam bele a történetbe, és még ezt is felülmúlta a könyv. Sok komoly témát érintett a melegszerelmen kívül is: a gyászt, a magányt, az erőszakot, egymás kihasználását, iskolai bántalmazást. Igaz, hogy nem minden szereplőt ismertünk meg mélyebben, de körvonalazva igen, és ez elég volt ahhoz, hogy jól bemutassák ezeket a problémákat. Mindez megfért egy kötetben, és hitelesnek éreztem a szereplők reakcióit is. Bár néha tényleg túl művészien szólaltak meg, de engem ez nem zavart.

Úgy éreztem, hogy egyfajta közös tudás lengi át a történetet. Az egészet a saját gimimbe képzeltem, sok apró dolog volt, amire csak bólogattam, hogy igen, ez annyira jellemző a mi középiskoláinkra. Örültem, hogy végre nem az amerikai szokásokról kellett olvasnom, mert azokba nem tudok ennyire belehelyezkedni. Krausz Emma viszont visszahozta a középiskolás éveim a ballagásokkor jellemző díszítősdivel, a szabad egyetemezéssel, focimeccsekkel, kisérettségivel stb. Nagyon élveztem, hogy ez a környezet és a szereplők reakciói is mind valóságszagúak voltak. Az tény, hogy a tanári kar álomszerű volt, és nem ez jellemző itthon, de örültem, hogy legalább ebben a történetben nem a gonosz felnőttekkel kell viaskodni.

Nem tudtam, mennyire lesz durva a történet, de a Levente által végignézett jelenetnél eltátottam a szám. Szerintem ez kellett, ha nem lett volna takargatás nélkül bemutatva némelyik rész, akkor kevesebbre tartanám a könyvet. Mert csak úgy taglóz le egy ennyire komoly témát bemutató történet, ha igenis mindenféle elferdült, egészségtelen kapcsolatot a szemünk elé tár, ezek következményeivel együtt.

Én kedveltem a főbb szereplőket, Levente kicsit máshogy gondolkodik, mint mások, de nekem tetszett, hogy nem általános a karaktere. Mikor elmesélte a történetét Ákosnak, majdnem meg is könnyeztem. Nagyon jó ötlet, és rám különösen tud hatni egy könyv, ha színeket és illatokat párosít érzésekhez. Viszont ami nekem is hiányzott, az Ida története. A legtámogatóbb barát volt, és a könyv végére ő mégis hoppon maradt.

Tehát nagyon örülök, hogy Krausz Emma megkapta a lehetőséget arra, hogy bemutathassa, mit tud. Igazán igényes szöveget tárt az olvasók elé, ami megmozgatta az érzelmeimet olvasás közben, és szívesen elmélyültem volna még benne pár száz oldal erejéig. :)

Bővebben: https://pergamenrehanytszavak.wordpress.com/2018/04/27/…

8 hozzászólás
>!
Ana_blogger
Krausz Emma: Osztálykép

„Emma egy első könyves író, aki egy olyan történetet tárt az olvasók elé, amely sok mindent tanít az embereknek, főleg a tiniknek.” – itt olvashatod tovább: http://anablogjaesirasai.blogspot.hu/2018/04/krausz-emm…

>!
garçonquilit
Krausz Emma: Osztálykép

Az ifjúsági regények picit talán távol állnak tőlem, mert sokszor problémám van a stílusukkal. A vontatottság vagy a túlzottan pörgő események, a lelkizés és a közhelyesség, valamint az összecsapott, egy kaptafára felépülő cselekmény mind-mind olyanok, amik azonnal tönkre vágják az olvasmányélményt. S ebben a műfajban sajnos sok ilyen regényre lehet találni. Nyilván az újszülöttnek minden vicc új, de mennyivel jobb például a döntésképtelenségről a Hamletben olvasni, mint a sokadik egyforma regényben. Vagy egy olyan szövegben, ami őszintén, sallangoktól mentesen tud ezekről az univerzális problémákról beszélni. Krausz Emma regénye pontosan ilyen.
Számomra mindig picit fontosabb a mód és a forma, amin egy szöveg megszólal, mint a cselekmény. Az Osztálykép alaphelyzete némileg talán tipikus a visszahúzódó és a népszerű kamasz fiúval, a feltűnősködő, csinos rossztanuló és a kövérkés jótanuló tinilánnyal, az omladozó magyar gimnáziummal, az elfogadó és a tehetetlen szülőkkel. Mindez viszont egy olyannyira őszinte, lendületes, könnyed – ám nem leegyszerűsítő, vagy súlytalan – nyelven szólal meg, hogy egy percig sincs közhelyes érzésünk. Őszintén szólva J.K. Rowling és Patrick Ness ifjúsági regényei jutottak eszembe a regény olvasása közben.
Még több a blogon: http://olvasolista.blog.hu/2018/04/29/krausz_emma_oszta…

>!
V_Sysy
Krausz Emma: Osztálykép

Szerettem. :)
Jó karaktereket ragadott ki, akik első ránézésre a klasszikus amerikai gimnázium karakterei, viszont nagyon erős amplitúdókkal mozognak ki ebből a szerepből.

Leventét követi leginkább az elbeszélő, aki egy hálás karakter, mert eléggé belül létezik, jól megfigyel, és ki akar maradni a dolgok folyásából, de elég okos ahhoz, hogy gondolkodjon. Mivel ő a legtöbbet szerepeltetett karakter, és például vele megyünk haza, ezért az ő változásának a tétjét érezhetjük a legnagyobbnak. Meghalt az édesanyja, és az édesapjával nem találják meg egymást a gyászukban, Levente pedig elzárkózik mindenkitől a könyv elejéig, a könyv végére mégis nagyon mély vallomásokon keresztül, tiszta, őszinte kapcsolatoknak lesz részese, ami hatalmas út, és hitelesen, következetesen vezeti ezen a történet. Valamennyire ő az a karakter, aki az író szócsöve, mert ő mond okosakat, néha ironikusan nagy élettapasztalatokat sejtetőket, de tud hibázni, és a súlya lesz a tetteinek, amit nagyra értékeltem.

Ákosról nem tudunk meg sokat az elején. Kiegyensúlyozott focista srácnak tűnik, aki egyetlen titkot őriz, amiről a történet elején nem tudjuk, hogy egyáltalán létezik-e. A lányok bomlanak érte, a fiúk csodálják, focizik, és sok időt tölt legjobb focista barátjával, Dáviddal. Dávid egy nehéz eset. Leventén keresztül mindig érzünk valamiféle ellenszenvet iránta, amire Gaborják Ádám azt mondta a könyvbemutatón, hogy ő az, akit utálni lehetne, de a történetben ő is megkapja az indítékait. Őt alapvetően egy pontból ismerjük meg, de bátran mozgatja a könyv.

Ida egy kövérkés lány, akit Magolónak gúnyolnak az osztálytársai, mert szeretne kitűnő lenni, hogy minél jobban megfeleljen a szülői elvárásoknak. A könyvben meg is fogalmazódik, hogy ő Dorina ellentéte, aki menő véleményvezér szerepében van, nem tanul jól, és az iskolai dolgok sem kötik le kifejezetten, és ez az ellentét elmélyül a könyvben. Megtudjuk, hogy mennyire a felszínen maradnak az ellentétek, tudnak-e kezdeni bármit a különböző szemléletükkel és neveltetésükkel. Nagyon szerettem kettőjüket. :)

Márk régóta Dorináék szomszédja, és legjobb barátok. Márk izmos, nagydarab és minden körülmények között megvédi Dorinát. Ő az első szereplő, akiről megtudjuk, hogy van szíve, és a kezdettől szimpatikus, még ha Erényövnek is csúfolják a társai.

Jól ábrázolja, talán szimbolizálja, a korra jellemző változó identitást, amikor egyik pillanatból a másikba átváltozhat az ember bármivé, úgy, hogy hiteles tud maradni. A változások és maga a történet nagyon erősen ok-okozati, következnek egymásból a cselekmények, és nem igazán borult meg sehol számomra.

Nagyon őszintén ragadja meg az identitáskeresést. Akár Idán, akiből még bármi lehet, akár Leventén és Ákoson keresztül. A fiúk esetében fontos pont a szexuális irányultság, az előbújás, viszont sok átgondolni valót jelent egy kapcsolat felvállalása és mindenki előtt felvállalása, aminek a megoldását nagyon szerettem a könyvben, mert nagyon magamra ismertem. (Általában az emberek sokkal szabadabbak, ha olyan helyen vannak, ahol nem ismerik őket, és én is használom azt a szerkezetet, hogy „soha többet nem találkozom velük”, szóval adom nagyon ezt a véget, anélkül, hogy bármit mondanék róla.

Fontos, hogy ezek a szereplők mind idomulnak egymáshoz, akár összejönnek a végén, akár nem. Nagyon erős, összezárt csoport marad bent, aminek a sorsáról szívesen olvastam volna többet. Akár arról, ahogy kialakul, akár arról, ahogy működtetik egyes személyek, akár összevetve azzal, ahogy az osztályban, vagy egy másik csoporthoz képest létezik. Szerettem volna még arcokat az osztályképhez, és szerettem volna még tulajdonságokat a szereplőknek, akiket elsősorban az énjük instabil részéről ismertük meg. Nagyon szívesen olvastam volna, és benne lehetett volna, mert elég vékonyka könyv, nagy betűkkel, de ha már így alakult, a folytatás lehetőségét potensnek látom és gondolom, mert lett egy megszeretett csapatunk. :)

Szerettem, hogy magyar gimnázium ez az Arany János, és szerettem, hogy szocreál. Szerettem a rozsdás vasoszlopait, szerettem, hogy rohadnak a padok, szerettem, hogy át kellett alakítani a tornatermet ahhoz, hogy egy focimeccset nézők is tudjanak követni, szerettem Dezsőkét, és a poros szertárat. A tanárok viszont furcsák voltak, talán mert valószerűtlenül tiszta felnőtt szereplők voltak, akik mindig tudták mi a helyes. Ez az igazgató a helyén van, ismeri minden diákját, empatikus és jól kezeli a váratlan helyzeteket, akár egy előbújást is. A tanárok mindig tudják mikor kell odamenni a diákhoz, érzékenyen kommunikálnak, fel lehet rájuk nézni, és talán az egyetlen pillanat egy tantermi rosszullét volt, ahol azt éreztem, hogy egy picit bekacsint a magyar valóság. Ezeknek a szereplőknek van elég gondja, de én élveztem volna egy olyan fizika tanárt, aki mondjuk ott ül az igazgató mellett, és megveti a fiút, aki egy fiúhoz vonzódik vagy csak szemét azzal a diákkal, aki nem figyel…

A könyv nyelvileg egy diáknyelvi regisztert akar megengedni, ezzel együtt például káromkodnak benne (amit kifejezetten üdvözlök, mert a káromkodás a nyelv része, én pedig egy jövőbeli nyelvész vagyok), viszont nem volt ez mindenütt következetes. A két kedvenc példám az itallal kapcsolatos (ezt csak most vettem észre, nem szándékos, de a tudat alatti működés ijesztő): koccintásra emelte a bögrét, a másik a lőre szó, ami annyira random és öreges volt számomra, hogy teszteltem társaságban hasonló ironikus felhanggal, mint amilyen a könyvben volt, és durván nagy sikerem volt, mert meglepő szó, ami kitűnik… Ami még furcsa volt, az az édesanya édesapa szó,mert nem emlékszem, hogy rajtam kívül bárki használná, és az enyém is egy tudatos döntés volt, mert 10 évesen egy tanárom azt mondta, nem használja így senki…

Leginkább az utolsó három bekezdésben felvetett hibákért, hiányérzetekért adtam 3,5 csillagot, és ez nagyon biztató 3,5 csillag, szóval Krausz Emmára figyelni fogok. :)

>!
Fairymysz
Krausz Emma: Osztálykép

Nem volt rossz. Igazán nem, mégis van bennem nem kevés hiányérzet a könyvvel kapcsolatban. Jó volt olvasni Levente változásáról, hogyan nyílt meg mások felé, ahogy magához engedte a többieket. Ákos karaktere kettős volt, kissé nehezen tudtam elképzelni, hogy hagyta Dávidot így uralkodni maga felett.
Ida, Dorina és Márk is mind, mind hozzáadtak a történethez a maguk módján.
Ákos és Levente kapcsolatának alakulása aranyos, szívszorító és szívmelengető volt egyszerre.
Azonban bármennyire is tetszett, nem tudok neki 3,5 csillagnál többet adni. Sokkal többet vártam, mikor elolvastam a fülszöveget.
A címből és a fülszövegből is én azt vártam, hogy itt egy osztály életébe kapunk bepillantást. Azonban nem így történt. Összességében kaptunk öt szereplőt, ezek közül Levente életéről tudtuk meg a legtöbbet. Még Ákos esetében is iszonyat nagy lyukak vannak az életét tekintve.
Ida, Dorina és Márk életéről/családjáról meg aztán tényleg alig jött pár infó.
Az ötlet jó, de ezt sokkal bővebben is ki lehetett volna fejteni, jobban bemutatni a szereplőket.
Az osztály többi tagjáról pedig szinte semmi.
A tanárok már-már túlzóan ideálisak voltak. Mindegyik jó fej, mindegyik törődő, mindegyik ott van, amikor kell.
A Levente-Dávid konfliktust is sikerült mesésen megoldani. spoiler
Nem tudok elmenni a tény mellett, hogy amikor kinyitottam a könyvet, elöntött a düh, ahogy megláttam a hatalmas betűket. Ez a könyv alapból sem egy hűdevastag és, ha normál betűmérettel lett volna nyomtatva, fele ekkora sem lenne. Megértem én a kiadót, hogy akkor kevesebbet kérhettek volna érte, de én bizony becsapva éreztem magam.
Ami még zavart az a felmerülő helyesírási hibák. Szerencsére nem volt sok, de ami igen, az nagyon bántotta a szemem. Az egyik ilyen, még a legelején az „ától cetig”. Milyen cetig? Ámbrásig? A másik: az igekötő, ha közvetlenül az ige előtt van, akkor egybeírjuk az igével. Ennyit a helyesírás leckékről.
Mindezektől függetlenül egy viszonylag jó olvasmányt kaptam, valószínűleg néha még előveszem, ha már végképp nem fogom tudni mit olvassak és valami gyorsra vágyom.
Remélem @Krausz_Emma nem tűnik el és fogunk még olvasni tőle, mert a stílusa igazán tetszetős. spoiler Csak legközelebb dolgozza ki jobban. Mert én speciel szeretem ismerni a könyv szereplőit, mert anélkül nehéz megszeretni őket.

2 hozzászólás
>!
Judy22
Krausz Emma: Osztálykép

Azt kell mondjam, hogy szokatlan könyvválasztás volt tőlem. LMBT könyvet még sosem olvastam. Valahogy elkerült.

Emma írásmódján fel sem tűnik, hogy első könyves szerző. Ízlésesség, kifinomultság jellemzi. Igazán hangulatos könyvet kaptam, amiben hemzsegnek a szép, leíró részek, a metaforák, a hangulatok, érzések.

Igazi iskola életérzés fogott el, a jó fajtából.

Bővebben: https://adrikonyvmoly.blogspot.hu/2018/05/krausz-emma-o…

>!
Åse_Thyra
Krausz Emma: Osztálykép

Emma regénye a könyvfesztiválra jelent meg, és a kiadó minden alkalmat megragadott, hogy támogassa a [bekezdés] pályázat egyik győztesének regényét. Eddig talán egyedüli módon még hivatalos trailer-t is készítettek, interjúk születtek Emmával.

Ez a könyv megérdemli, hogy olvassák. Olvasmányos, és könnyed stílusban ír olyan témákról, amikről mi magunk sem szívesen beszélünk igazán. Ő pedig mindezt, a gyászt, az iskolán belüli és kívüli erőszakot, a kiközösítést, a homoszexualitást egy olyan történetben mutatja be, amit sokan talán a saját bőrükön is megélnek a mindennapokban (Ha nem is mindent egyszerre).

A történet főszereplője Levente, és az egész regénynek ő a mozgatórugója, a kapcsolatai másokkal, a kapcsolata a külvilággal kihat mindenre és mindenkire.

Az ominózus első jelenetet már sok helyen olvashattuk, ahogy Levente, az iskola és az osztály „szelleme” meglepő és igen kényes helyzetben találja a suli egyik sztárját, a mindig tökéletes Ákost, a lányok bálványát. Innentől kezdve pedig minden megváltozik.
Levente már nem lesz szellem többé, és Ákos is új megvilágítást kap, noha először csak az olvasók számára, de szép lassan az osztályátrsai előtt is nyilvánvalóvá válnak a dolgok.

Levente súlyát újabb titok nyomja, amit meg kell magának tartania, cserébe viszont új barátokra tesz szert, és új ellenségekre is. A régi démonjai mellett kénytelen megbirkózni ezekkel az újakkal is, amelyek közül a legnagyobb kihívást Dávid jelenti, és az ő ellenséges viselkedése.

Ugyanakkor Levente nem csak Ákos életére van hatással, miután kibújik a sötétségből, másokkal is megismerkedik, és lassan rájön, hogy egy közösség része lett, akik számítanak rá, és akiknek számít ő maga is.

És bár a történet fő helyszíne az iskola, mint tudjuk, azon kívül is van élet, és ebből is kapunk ízelítőt bőven. Megismerhetjük Levente hátterét, és ezzel együtt a múltját is. Az apjával való kapcsolata pedig csak még inkább rányomja a súlyát a légkörre.
Ákos családját is megismerjük, és bele láthatunk az életébe, hogyan viselkedik másokkal, milyen az igazi énje.
Mindenkiből kapunk egy keveset, de tagadhatatlanul Levente és Ákos kapcsolata illetve Levente vívódása áll a könyv középpontjában,

Emma pedig mindenről érzékenyen ír, mégis olyan stílusban, amitől nem azt érezni, hogy megfekszi a gyomrunkat ez a könyv, vagy hogy magával ránt a szereplők gondjainak a súlya. Végig olyan hangulata van a regénynek, ami azt az érzetet keltette bennem, hogy ne aggódjak, a végére úgyis minden rendbe jön.
Remekül átadja a karakterek szenvedését, a belső vívódásokat, ugyanakkor mindig kisüt a nap, és a vidámabb részek is ugyanolyan természetesek, mint a komoly problémákat boncolgatóak.
Üdító módon nem romanticizálja az erőszakot, hanem igenis elítéli, bármilyen nemű is legyen az.
Ugyanakkor bemutatja az iskola és a tanárok hatását a diákok életére, hogy ha a szülők nem tudnak vagy nem akarnak kellőképpen oda figyelni a gyerekükre, akkor nekik kell támogatólag fellépni, és adott esetben a szülők szemét is felnyitni, hogy valami nincs rendben.

Úgy gondolom, ez a regény sokak számára okoz majd kellemes perceket, elgondolkodtatja az embereket, és talán segít azoknak, akik hasonló cipőben járnak, mint Levente és a többiek.

Nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet, és biztos, hogy még elő is fogom venni néhányszor, mert elgondolkodtató, szórakoztató, és megérdemlik a Leventék és Ákosok, hogy a valóságban is jobban figyeljenek rájuk.


Népszerű idézetek

>!
Linszyy 

Az emberek olyanok, mint a virágok. Odafordulnak, ahol fényt remélnek. A lelke mélyén mindenki törődésre vágyik.

>!
Fairymysz

– Egyvalamit tudok mondani neked, Ákos. Utálhatod magad azért, ami vagy, de érdemes? Egész életedben önmagaddal kell élned. Ha utálni akarsz valamit, akkor utáld azt, amit teszel, mert azon tudsz változtatni, azon viszont nem, aki vagy.

143. oldal

>!
Kukuucs P

– Szeretni bátorság, nemtől függetlenül.

168. oldal

>!
Fairymysz

– Szeretni bátorság, nemtől függetlenül. Hiszen a kapcsolatban megnyíltok egymásnak, ezért könnyen fájdalmat okozhattok a másiknak. Mégis az számít az egészben, hogy párként mi a célotok. Mi lenne a normális szerinted?
– Az elfogadás egy kapcsolaton belül.
– És az nem lehetséges minden felállásban? Két férfi, két nő vagy egy férfi és egy nő között?

168. oldala

>!
Fairymysz

A suli miért nem arra ad választ, hogy mik szeretnénk lenni? Ehelyett inkább csak összezavar.

222. oldal

>!
Ana_blogger

– Belegondoltam, hogy mennyivel könnyebb lenne, ha lány lennék. Akkor szabadon csókolózhatnánk. Megkóstolhatnám a fagyidat. Büntetlenül melléd ülhetnék, megfoghatnám a kezed, vagy leheveredhetnénk a fűbe. De ezeket nem merem mások előtt megtenni, még a barátaink előtt sem.

240.-241.oldal

>!
Ana_blogger

Az öklét a homlokához szorította. Mint egy helyét nem találó, súlyosan zavart Micimackó, egyre csak azt mondogatta magában: gondolkodj, gondolkodj, gondolkodj.

98. oldal

>!
Ana_blogger

Az idő rettentő dolgokra képes. Segít emlékezni vagy elfelejteni dolgokat, felgyorsítja vagy épp lelassítja az eseményeket. Ha valaki megkérdezte volna Leventétől, milyen szuperhős szeretne lenni, akkor biztosan rávágta volna, hogy olyan, aki manipulálja az időt. Csakhogy az időnek is megvannak a saját törvényei. Senki sem uralhatja.

148.

>!
Ana_blogger 

– Megcsókolhatlak? – kérdezte Ákos.
Levente bólintott és beleremegett, ahogy ott a kapualjban összeolvadtak a panelházak fürkésző szeme előtt. Végre önmaguk voltak. A tenyér kusza vonalai, a rúzs a szájon. Egyszeri és megismételhetetlen.

225. oldal

>!
Ana_blogger 

– De te vagy a családom. Te és a barátaim, te és a szüleid, te és az édesapám. Ti. És téged választottalak.

242. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Cassandra Clare: Mennyei tűz városa
Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens-lobbi
Cassandra Clare: Árnyak ura
Jennifer E. Smith: Vajon ránk talál a szerencse?
Zoe Sugg: Girl online
Melissa Grey: Az árny órája
David Levithan: Nap nap után
Stephanie Perkins: Lola és a szomszéd srác
Jen Klein: Rád hangolva
Sara Shepard: Pretty Little Liars