Osztálykép 75 csillagozás

Krausz Emma: Osztálykép

Kálnoki Levente nem akar mások életének részévé válni. Véletlenül mégis leleplezi gimnazista osztálytársa, az ünnepelt focista, Szendrei Ákos titkát, ahogy kirúzsozva fényképezi magát és a fotót elküldi valakinek. Levente megígéri neki, hogy hallgat, és a két fiú útjai ezzel külön is válnának, ha legnagyobb szerencsétlenségükre nem kellene együtt dolgozniuk egy iskolai projekten. Levente egyre közelebb kerül Ákoshoz, és vele együtt néhány másik osztálytársához, akik által úgy tűnik, az élete is megváltozik. Mindezeken túl Leventének meg kell birkóznia a saját érzelmeivel: a haraggal, a gyásszal és a szerelemmel.

Tagok ajánlása: 16 éves kortól

>!
Twister Media, Budapest, 2018
256 oldal · ISBN: 9786155631535
>!
Twister Media, Budapest, 2018
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155631528

Kedvencelte 8

Most olvassa 5

Várólistára tette 117

Kívánságlistára tette 108

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
meseanyu MP
Krausz Emma: Osztálykép

Nagyon kellemes olvasmány volt, szép szerelmi történet, és bár nem ment mélyre, de azért sok fontos problémát érintett. A nyelvezet könnyed, de sokszor nagyon szép képekkel. Egyedül azért vontam le egy kicsit, mert a jellemábrázolás néha kicsit hiteltelen volt, de ifjúsági vonalon még így is a jobbak közé tartozik.

>!
Niitaa P
Krausz Emma: Osztálykép

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
http://niitaabell.blogspot.com/2018/06/krausz-emma-oszt…

"Nem olvastam a Bekezdés pályázatra beérkezett műveket, de mégis úgy hiszem, Krausz Emma joggal nyerte meg. Tehetséges, fiatal lány, aki nagyon szépen fogalmaz, s tartalmas mondanivalót nyújt első könyve is már. Az Osztálykép kívül és belül is szép. A lapok gyorsan pörögnek, igazi egydélutános könyvről beszélünk. Több komolyabb témát érint, de az olvasó szeme elé mindent elfogadható formában, megbotránkoztatás nélkül tár, úgy, hogy a hangsúlyosságát sem veszti el. Levente és Ákos története számomra pont azon kategóriába esik, ami a maximális kikapcsolódást jelenti: új látásmódot biztosít egy eddig általam nem foglalkoztatott témára, s új megvilágosításba helyezi az eddig is ismert problémákat, de közben nem válik túl komollyá. Elgondolkodtat, de nem köti le az összes agyi folyamatomat napokra. Kikapcsol, relaxál, s olvasás után úgy kelek fel a székből, hogy túltengek pozitív energiával.
Az Osztálykép egy könnyed, nyári történet, melyben nincsenek nagy csavarok, nincsenek fölös laptöltések, mégis teljes értékű regényként megállja a helyét. Fő témái, az elfogadás és a gyászfeldolgozás mellett szerepet kap a szülőkkel való viszonytól kezdve az önmagunk kordában tartásáig minden. Örülök, hogy elolvashattam."

>!
Lillsz
Krausz Emma: Osztálykép

"Olvastam már LMBT témájú könyvet, ez a Szólíts a neveden volt, amire 4,5 csillagozást adtam, mivel számomra sok volt a történet, vagy egyszerűen az események borítottak ki néhány helyen. De itt? Egyszerűen nem jutok szóhoz, nagyon imádtam az egészet! Nem kellett sok idő, azonnal beszippantott a könyv világa, Levi és Ákos története, igen hamar sikerült elolvasnom.
Krausz Emma teljesen megvett magának! Kíváncsian várom a többi könyvét, mert ugye lesz több könyve? Kell, hogy legyen! *-* Ha marad az LMBT témánál, ha más vizekre is evez, én olvasni szeretném a további írásait." 5/5
Bővebben: https://lillszinbookland.blogspot.com/2018/09/krausz-em…

>!
robinson P
Krausz Emma: Osztálykép

Fontos témákat ábrázol Krausz Emma. Az Osztálykép nem csak színes, de élvezetes és tanulságos olvasmány is. Idén két hasonló regényt olvastam ebben a témában, ez a kötet magasan föléjük emelkedik.

https://gaboolvas.blogspot.com/2018/06/osztalykep.html

>!
Annamarie P
Krausz Emma: Osztálykép

Nem szeretnék a cselekményről többet elárulni én sem, ennyit oszt meg velünk a könyv fülszövege, de már ebből is kiderül, hogy egy teljesen aktuális témát boncolgat a szerző. Ha kiderül környezetünk valamely tagjáról, hogy saját neméhez vonzódik, talán már meg sem lepődünk, de azt már nem merem biztosan állítani, hogy mindenki végiggondolja, mivel jár egy ilyen másság.
Egy véletlenül ellesett pillanatból indul ki az Osztálykép története, melynek titka talán nagyon sokáig felszín alatt tudott volna maradni. Abba már bele sem merek gondolni, hogy addig micsoda károkat okozott volna az egyénben. Egy kilátástalannak tűnő szituáció, ami képes lehet egy járható utat kitaposni magának. Szeretem azokat a könyveket, melyek egy fiatal számára előremutató megoldást tudnak kínálni.

A cím találóan kapja el a lényeget, ez egy osztálykép, ahol az egyéni arcvonások mögött egyéni vágyak, fájdalmak, tragédiák bújnak meg, melyek képesek a fiatalok életét befolyásolni. A felnőtt szerepe ebben a helyzetben, hogy látszólag háttérben maradva aktív legyen. Szerencsére a 11. b. osztályban is van egy ilyen tanár, akinek helyén van az esze. Sokszor érzik eszköztelennek magukat a tanárok, pszichológusok és egyéb szakemberek, de az Arany Lászlóban van egy Szalay tanár úr, akit bár ugyanolyan eszköztelennek gondolnánk, de mégsem az. Van szeme észrevenni a diákok viselkedésében azokat az apró jeleket, melyek ha nem is fedik fel a titkukat, de árulkodnak. Nem csak szeme, de esze és kreativitása is van, sőt bátorsága is akad meglépni ezeket a teljesen abszurd ötleteket. Páros feladatra jelöli ki Ákost és Leventét. „Meglépteti” velük azokat a lépéseket, amiket maguktól soha nem tettek volna meg. De nem csak ennek a két diáknak ad ilyen módon esélyt, hanem Dorinának és Idának is, akik ugyanolyan hangsúlyosan élik meg a maguk baját.

Kicsit az értékelésből kiszólva szeretném megjegyezni, hogy nem ez az első „young adult” kategóriás könyvem, ahol a szétcincáló lelki megpróbáltatások megoldásához a szerzők minket, felnőtteket hívnak. (Bence Blanka – Pulcsiban alszom) A kamaszok is tőlünk várják, hogy tüskés páncéljuk ellenére bemerészkedjünk a saját várkastélyukba.

Az Osztálykép elsősorban a nemi identitás megtalálására teszi a hangsúlyt, de szerepet kap a gyász feldolgozása, önmagunk keresése, iskolai szekálások és a barátság kérdése is. Nekem nagyon tetszett a Krausz Emma által választott hangnem, teljes mértékben át tudtam érezni a fiatalok helyzetét, kicsit az osztály tagja lehettem, kicsit szülő, kicsit tanár, kicsit barát. Jó volt megtapasztalni, hogy lejjebb tudtunk menni egy szinttel, nem ragadtunk le a tinik külsőségeinél. A végét túl idealisztikusnak éreztem, kicsit árnyaltabb befejezést vártam.

5 hozzászólás
>!
GytAnett P
Krausz Emma: Osztálykép

Egyre ritkábban mondok ilyet, de örültem volna, ha ez a könyv hosszabb. Félreértés ne essék, tetszett, csak időnként túl nagyok voltak az ugrások az időben, illetve nem bírtam annyira megismerni a szereplőket, mint amennyire én azt szerettem volna. :)
A főszereplőnk, Levente karaktere és jelleme is csak lassan bontakozik ki az olvasó számára, de ez nem is feltétlenül gond. Végig érdekelt, hogy miért is lett ő ennyire visszahúzódó, egy külső személőnek egyértelműen nemtörődöm embernek tűnő srác. Megkaptuk a magyarázatot, ami bizony nem egyszerű. spoiler
Számomra az mindenképpen tanulság volt, hogy problémák esetén egyáltalán nem szégyen segítséget kérni, még akkor is, ha nehéz bárkit is bevonnunk a gondjainkba.
Az LMBT egy olyan téma, amiről bizony beszélni kell, minél többet, minél szélesebb körben, mert ami valakinek egyértelmű és természetes dolog, az mások szemében üldözendő bűn. Bár az utóbbiak látásmódja talán már sosem fog megváltozni, de a remény hal meg utoljára. :) Hihetetlen nehéz lehet egy fiatalnak ráébrednie arra, hogy ő más, hogy kilóg a sorból, pláne, ha még a témával sem igazán van tisztában. Krausz Emma ezt nagyon szépen megírta.
A többi karakterről csak általánosságokat tudnék mondani. Igazán mély nyomot nem hagytak bennem sajnos, pedig tényleg szerettem volna róluk többet megtudni. Minden szereplőnek megvolt a maga problémája. Beszélhetünk a menőség elvesztéséről vagy éppen a szülőktől való elszakadás nehézségéről. Egy könyvre ennyi nagy volumenű probléma talán egy kicsit sok is volt. Viszont az írónő nagyon jól írt tényleg mindenről, jól látja a világot. Műfaján belül egy kiemelkedő könyvet írt. (Tudom, a csillagozáson nem látszik, de tényleg így gondolom, csak még csiszolni kell rajta. :) )
Úgy gondolom, hogy K.E. egy nagyon tehetséges, fiatal írónő, akire bizony érdemes lesz a későbbiekben is figyelni, mert már az első könyve igazán figyelemreméltó!

>!
M_Annie_99
Krausz Emma: Osztálykép

Mindenek előtt, szeretném megköszönni a Twister Média kiadónak, hogy megkaphattam az első [bekezdés]-díjas kötetüket; Emma, neked pedig azért tartozom rengeteg hálával, mert Levente történetével megmutattad nekem, hogy az ember képes megbirkózni a múltban történtekkel, s igenis el tudja fogadni önmagát – akármennyire nehéz út is vezetett hozzá.

„Utálhatod magad azért, ami vagy, de érdemes? Egész életedben önmagaddal kell élned. Ha utálni akarsz valamit, akkor utáld azt, amit teszel, mert azon tudsz változtatni, azon viszont nem, aki vagy.”

A főszereplőnk ránézésre egy átlagos, visszahúzódó és a borító alapján egy igencsak jóképű fiatal srác: Levente. Eleinte azt gondolnánk, hogy a kezdetektől fogva ilyen a természete, de hamarosan kiderül, hogy e mögött sokkal több van, mint azt eddig hittük. A viselkedése már-már meghatározza az osztályban betöltött szerepét, ezért is érinti rosszul, amikor az egyik legmenőbb diákot, Ákost osztják be mellé párnak, a töri tételek kidolgozására. Az igazsághoz híven akad még egy dolog, ami feszélyezi, de nem spoilerezek, olvassátok csak el a könyvet, és mindent érteni fogtok. :P

„Az emberek időnként teljesen fölöslegesen dicsérik a másikat. Ez csak egy átmeneti dolog. Egy példa az emberek haszontalan ragaszkodására, amitől azt remélik, hogy ha kedvesnek tűnnek a másik szemében, akkor megkedvelik őket. Csakhogy az emberek szeretete tünékeny, ahogy az emberek maguk is azok.”

A két fiú kapcsolata innentől kezdve érdekesen alakul, és az írónő szépen belefűzi a történetbe még pár osztálytárs karakterét is – itt én magamban már sejtettem, hogy ők lesznek a regény középpontjában. Emiatt pedig picit csalóka a cím, mivel abból józan paraszti ésszel azt várná az ember, hogy egy egész osztályt mutatnak be neki, de sokkal inkább egy leendő/kialakuló baráti kört figyelhetünk meg.

Számomra ez nem volt negatívum, mert örömmel kísértem a szereplőket az útjukon, hiszen mindegyiküknek megvolt a saját baja az életben, és őszintén szólva, elég kíváncsi voltam, hogy melyikük hogyan oldja ezt meg – na és persze, hogy Emma miképp fogja alakítani, s feltárni az eseményeket.

„Akkor mégis ki a gyáva? Az, aki őszintén kiáll, vagy az, aki legszívesebben megfutamodna, nehogy valami kiderüljön róla?”

Egyedül azt sajnáltam, hogy Leventén kívül mást nem ismertünk meg olyannyira, hogy ténylegesen őszintén megkedvelhessük, mert hozzá képest a barátainak a problémái nem lettek úgy kifejtve – vagyis szívesen olvastam volna még tovább a könyvet. ;)

„Én az érettségi közeledtével úgy érzem, hogy elvettek tőlem valamit. Attól félek, hogy csak később jövök rá, mit, és ami meg itt van és jó, addigra nyomtalanul eltűnik.”

Na de akkor mégis miért szerettem meg ennyire Emma első kötetét?

Ez nagyon egyszerű.
Kész felszabadulás volt egy olyan könyvet olvasni, ami egy számomra is ismert helyszínen játszódott! Komolyan, néha úgy meg tudtam örülni, hogy tudom, hol van a Fő tér, és milyen Újpalota. :D
Ide tartozik még a cselekményvázlat, ami szerintem nagyon jól lett alakítva, nem volt sem túl sűrű, sem pedig unalmas, itt el lett találva az arany középút.

„Gyáván meghunyászkodott. (…) Azért, mert a gyengeségeit egy zsákba kötözte. Mert félt, hogy valaki meglátja az igazi Leventét.”

Másrészt olyan játszi könnyedséggel ír, hogy az képes már az első pillanattól kezdve magával ragadni, s olvasásra késztetni. A stílusa tökéletesen megfelel az ilyen műfajú könyvekhez, komoly és vicces egyszerre, ezáltal pedig szívesen fogják olvasni, mert nem kell komoly matematikai/történelmi/bármilyen ehhez hasonló háttértudás hozzá. Ahogyan én elképzelem, egy lustálkodós nyári napra tökéletes kikapcsolódás lesz a könyvmolyoknak az Osztálykép.

„A valódi boldogság az elfogadással kezdődik.”

Bízok benne, hogy olvashatunk majd még Emmától, mert ez a könyv egy nagyon jó nyitás volt az írók világába, és hiszem, hogy tud még fejlődni, s megtalálja a hangját a magyar írónők közt.

https://pagebypagewithanne.blogspot.hu/2018/04/ertekele…

>!
Molymacska
Krausz Emma: Osztálykép

Kicsit félve kezdtem neki, hiszen Twister adja ki, és ki tudja, mit tudnak a magyar írók megírni egy ilyen pályázatra? :D Nehéz volt azért is, mert LMBT könyvként hirdetik, és bár tényleg az, én mégis teljesen mást gondolok róla.
Ez a könyv elsődlegesen szerintem a családról, másodlagosan az elfogadásról (de nem a nemi identitás kizárólagos elfogadásáról) szól. Mint sajnos egyre gyakrabban, itt is olyan családokba pillanthatunk be, ami nem mindig egészséges, vagy jó. A könyv nagy érdeme, hogy megmutatja, egy család mennyit tud segíteni, de sokszor ártani is, és a kettő között a skála végtelen. Néha a szülőknek is lehet rossz, és így az a gyerekre is kihat, néha pedig a szülő komplexusai bélyegzik meg mások kapcsolatát. Szerintem elsődlegesen erről szólt a könyv, és emiatt nagyon örülök, hogy olvashattam. (Emiatt az aspektusa miatt számomra nagyon hasonlított a Sebek című könyvre, attól függetlenül, hogy annak fő témája az önbántalmazás)
Az elfogadás kérdése is benne volt, illetve a segítség kérése is. Hiszen nagyon sok dolgot az ember elfogad, de még többet nem. Levente nem fogadta el az anyja halálát, a gyásza folyamatosság vált, és nem tudott lenyugodni emiatt. A történet szépen vezeti végig, hogyan is nyugszik bele, és hogyan adnak erőt a barátai a gyász lezárásához.
És igen, ott volt az LMBT téma is. Érdekes volt, hiszen a kezdésnél nem tudtuk Levente érzéseit, csak azt, hogy Ákos kirúzsozta magát. Ártatlan dolog, lehet nem is az történt, csak valami vicc. Aztán a könyv második felére kezd kialakulni egy kapcsolat, amiben egyensúly van, megértés, törődés. Meg néha szótlanság és menekülés, hiszen mindenkinek furcsa az új helyzet. Mégis a végére úgy éreztem, hogy ez egy tökéletes kapcsolat.
A könyvben imádtam a karaktereket. Kedvencem Márk lett, a kis szótlan maciságával teljesen megnyert, de Ida a maga eszével és kedvességével is nagyon tetszett. Bár kevesebbet hallottunk róluk, és még bőven olvastam volna Dorina érzéseiről is, de ettől még a történet kifutása jól sikerült. spoiler
Nem mondom azt, hogy hibátlan a kötet, mert nem. lehet volna karaktereket jobban megismerni, cselekményt jobban összekötni (néha túl sok volt az űr), vagy a problémákat jobban kibeszélni. De a könyvnek megvolt a hangulata, ami viszi az embert, és ami miatt nem is akarja lerakni ezt a könyvet.
Emma, nagyon jól csináltad. Ez egy zseniális kötet. Remélem hamarosan egy újabb írásodat olvashatom :)

>!
Könyvkuczkó P
Krausz Emma: Osztálykép

Ami nagyon fontos eleme a történetnek, hogy nem úgy mutatja be a traumatizált embert, mint aki egyértelműen az, mint aki szimpatikus, vagy sajnálnivaló. Az amúgy természetes reakciók kívülről nézve negatív tulajdonságoknak, jellemhibának tűnhetnek, pedig könnyen lehet, annak van a a legnagyobb szüksége védelemre, szeretetre, segítségre, akit a többiek a legkevésbé szerethetőnek ítélnek meg. Az önpusztító viselkedést, túlkompenzálást, mások piszkálását, vagy egyszerűen a problémáink okát magukban is nehéz felismerni, de meglátni másokban, hogy miért úgy bánnak velük, ahogy, olykor lehetetlennek tűnik.
Bővebben:
http://konyvkuczko.blog.hu/2018/05/03/krausz_emma_oszta_lyke_p

>!
Linszyy
Krausz Emma: Osztálykép

Az én figyelmemet Krausz Emma könyve azzal keltette fel, hogy a borítójára egy ismerősöm arcát választották. :D Aztán, ahogy befutott a trailer is, rá kellett jönnöm, hogy ez egy LMBT témájú könyv, azokat pedig nagyon szeretem, szóval nem kérdés, hogy ezt is el fogom olvasni. Amikor belekezdtem az olvasásába, alig bírtam lerakni.

Én nagyon jó érzéssel fogtam bele a történetbe, és még ezt is felülmúlta a könyv. Sok komoly témát érintett a melegszerelmen kívül is: a gyászt, a magányt, az erőszakot, egymás kihasználását, iskolai bántalmazást. Igaz, hogy nem minden szereplőt ismertünk meg mélyebben, de körvonalazva igen, és ez elég volt ahhoz, hogy jól bemutassák ezeket a problémákat. Mindez megfért egy kötetben, és hitelesnek éreztem a szereplők reakcióit is. Bár néha tényleg túl művészien szólaltak meg, de engem ez nem zavart.

Úgy éreztem, hogy egyfajta közös tudás lengi át a történetet. Az egészet a saját gimimbe képzeltem, sok apró dolog volt, amire csak bólogattam, hogy igen, ez annyira jellemző a mi középiskoláinkra. Örültem, hogy végre nem az amerikai szokásokról kellett olvasnom, mert azokba nem tudok ennyire belehelyezkedni. Krausz Emma viszont visszahozta a középiskolás éveim a ballagásokkor jellemző díszítősdivel, a szabad egyetemezéssel, focimeccsekkel, kisérettségivel stb. Nagyon élveztem, hogy ez a környezet és a szereplők reakciói is mind valóságszagúak voltak. Az tény, hogy a tanári kar álomszerű volt, és nem ez jellemző itthon, de örültem, hogy legalább ebben a történetben nem a gonosz felnőttekkel kell viaskodni.

Nem tudtam, mennyire lesz durva a történet, de a Levente által végignézett jelenetnél eltátottam a szám. Szerintem ez kellett, ha nem lett volna takargatás nélkül bemutatva némelyik rész, akkor kevesebbre tartanám a könyvet. Mert csak úgy taglóz le egy ennyire komoly témát bemutató történet, ha igenis mindenféle elferdült, egészségtelen kapcsolatot a szemünk elé tár, ezek következményeivel együtt.

Én kedveltem a főbb szereplőket, Levente kicsit máshogy gondolkodik, mint mások, de nekem tetszett, hogy nem általános a karaktere. Mikor elmesélte a történetét Ákosnak, majdnem meg is könnyeztem. Nagyon jó ötlet, és rám különösen tud hatni egy könyv, ha színeket és illatokat párosít érzésekhez. Viszont ami nekem is hiányzott, az Ida története. A legtámogatóbb barát volt, és a könyv végére ő mégis hoppon maradt.

Tehát nagyon örülök, hogy Krausz Emma megkapta a lehetőséget arra, hogy bemutathassa, mit tud. Igazán igényes szöveget tárt az olvasók elé, ami megmozgatta az érzelmeimet olvasás közben, és szívesen elmélyültem volna még benne pár száz oldal erejéig. :)

Bővebben: https://pergamenrehanytszavak.wordpress.com/2018/04/27/…

8 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Fairymysz

– Egyvalamit tudok mondani neked, Ákos. Utálhatod magad azért, ami vagy, de érdemes? Egész életedben önmagaddal kell élned. Ha utálni akarsz valamit, akkor utáld azt, amit teszel, mert azon tudsz változtatni, azon viszont nem, aki vagy.

143. oldal

>!
Linszyy

– Az emberek olyanok, mint a virágok. Odafordulnak, ahol fényt remélnek. A lelke mélyén mindenki törődésre és figyelemre vágyik.

>!
Kukuucs P

– Szeretni bátorság, nemtől függetlenül.

168. oldal

>!
Édeskiskönyvkritikák P

Az emberek időnként teljesen fölöslegesen dicsérik a másikat. Ez csak egy átmeneti dolog. Egy példa az emberek haszontalan ragaszkodására, amitől azt remélik, hogy ha kedvesnek tűnnek a másik szemében, akkor megkedvelik őket. Csakhogy az emberek szeretete tünékeny, ahogy az emberek maguk is azok.

3 hozzászólás
>!
Fairymysz

– Szeretni bátorság, nemtől függetlenül. Hiszen a kapcsolatban megnyíltok egymásnak, ezért könnyen fájdalmat okozhattok a másiknak. Mégis az számít az egészben, hogy párként mi a célotok. Mi lenne a normális szerinted?
– Az elfogadás egy kapcsolaton belül.
– És az nem lehetséges minden felállásban? Két férfi, két nő vagy egy férfi és egy nő között?

168. oldala

>!
Fairymysz

A suli miért nem arra ad választ, hogy mik szeretnénk lenni? Ehelyett inkább csak összezavar.

222. oldal

>!
Fairymysz

– Na és te mire jutottál, mi szeretnél lenni?…
– Felnőtt.
– Már az vagy.
– Akkor meg gyerek.
– Az ember egyszerre nem lehet felnőtt és gyerek.
– Mi lennénk a gyerek-felnőttek.

224. oldal

>!
Ana_blogger

Az idő rettentő dolgokra képes. Segít emlékezni vagy elfelejteni dolgokat, felgyorsítja vagy épp lelassítja az eseményeket. Ha valaki megkérdezte volna Leventétől, milyen szuperhős szeretne lenni, akkor biztosan rávágta volna, hogy olyan, aki manipulálja az időt. Csakhogy az időnek is megvannak a saját törvényei. Senki sem uralhatja.

148.

>!
Ana_blogger

– Belegondoltam, hogy mennyivel könnyebb lenne, ha lány lennék. Akkor szabadon csókolózhatnánk. Megkóstolhatnám a fagyidat. Büntetlenül melléd ülhetnék, megfoghatnám a kezed, vagy leheveredhetnénk a fűbe. De ezeket nem merem mások előtt megtenni, még a barátaink előtt sem.

240.-241.oldal

>!
Ana_blogger

– De te vagy a családom. Te és a barátaim, te és a szüleid, te és az édesapám. Ti. És téged választottalak.

242. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Király Anikó: Strand, papucs, szerelem
Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: Tűz
Jandy Nelson: Neked adom a napot
Benjamin Alire Sáenz: Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában
Cassandra Clare: Mennyei tűz városa
Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens-lobbi
Rainbow Rowell: Fangirl
Jennifer E. Smith: Vajon ránk talál a szerencse?
David Levithan: Nap nap után
Melissa Grey: A lány éjfélkor