Megjött ​Ézsaiás 44 csillagozás

Krasznahorkai László: Megjött Ézsaiás Krasznahorkai László: Megjött Ézsaiás

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti megjelenés éve: 1998

>!
Magvető, Budapest, 2017
24 oldal · puhatáblás
>!
Magvető, Budapest, 1998
24 oldal · ISBN: 9631421252

Kedvencelte 2

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

balagesh I>!
Krasznahorkai László: Megjött Ézsaiás

Ez az írás jellegzetes példája Krasznahorkai tevékenységének. Az irodalmi igényesség ugyanúgy megtapasztalható rajta, mint az az utalgatós gondolatiság, amit nem szeretek benne. Kulturális gombokat helyez el a szövegeiben, amelyek sok mindent aktiválnak. Viszont nem egy komplex jelképrendszert dolgoz ki, szigorú logikával, így nagy teret hagy az értelmezésnek.
Kíváncsi lennék, van-e bármilyen értelmezés a közben szerelmeskedő csövespárra vagy a teljes mértékben a dohányzásra fókuszáló „jeruzsálemi papra”.
Tehát van ez a jeruzsálemi pap, van a szöveg kezdetén, közepén és végén szereplő négy szó,* és még Ézsaiás próféta is szerepel a címben. Behív ezekkel egy biblikus asszociációs teret, de ennél aprólékosabban nem rögzül a Bibliához, ehelyett a szöveg általánosságban beszél a hit és az ész összeütközéséről. A hit fontosságának hangsúlyozása a technicizmus és racionalizmus rossz útjára tévedt emberiség számára nagyon jó kis kombó. Komolyan, egész sok szélhámos él ebből világszerte. De hangsúlyozom, KL viszonylag diszkréten műveli ezt, így nem csúszik bele ostoba ízléstelenségekbe, ám hogy rájátszik ennek a szellemiségnek a népszerűségére, arra az öltözete, megjelenése is kiváló példa. Másrészről meg nem is kíván átfogó vallás- vagy kultúraelméleti fejtegetést megírni, hanem afféle ráutaló magatartással gondolkodik a kérdéskörről, melynek a lebilincselő irodalmi nyelv adja meg a rangját.
Ahogy kezdtem tehát: irodalmi igényesség – nyelvileg és felépítésében is: szépen építkező gondolatmenet ez, éles határokkal, egy igazi kirohanás az ész uralta világ ellen, amely megszüntette a transzcendenst, amely megtörte a hitet, s így óriási rombolást követett el, ezzel ugyanis a jó és nemes fogalma megszűnt. Szemrehányás, mely átokba fordul át. Viszont saját maga is távolságot tart ettől az egésztől, ugyanis a Háború ás háború kétszer utal vissza az előzményt feldolgozó szövegre, mindkétszer lekicsinylően: gyerekes, együgyű elkeseredés (I.21. és VI.26.). De azért azt is kiemeli, hogy „így indult minden”, így lett az „új Korin”.

* https://moly.hu/karcok/1242077

latinta P>!
Krasznahorkai László: Megjött Ézsaiás

A cím egyértelműen felidézte bennem Radnóti Miklós Töredékének utolsó szakaszát:

Oly korban éltem én e földön,
mikor a költő is csak hallgatott,
és várta, hogy talán megszólal ujra -
mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, -
a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.
link

Folyamatosan azt éreztem, hogy nem véletlen egybeesésről lehet itt szó. Krasznahorkai László szövege egy modernebb? korban, jelen időben! szólaltatja meg ékesen, majd egyre inkább érthetetlenül, bugyborékoló, romlott nyelven a már nem is létező nemes szívű-lelkű-gondolkodású költőt-írót-gondolkodót, azt a személyt, akit a hatalom emberei kirekesztenek, jobban mondva azt az embert, aki megpróbál emberséges – vagy pusztán csak ember – maradni ebben a végképp kiüresedett világban.

    Nem is lehet ennek az üzenetnek más megoldása, csak az a méltó átoksorozat…

    Csak az a vég!…, ami ennek a szerencsétlen új-Ézsaiásnak jut! Csak azt tudnám feledni!

discipula_magistrae>!
Krasznahorkai László: Megjött Ézsaiás

Van-e nagyobb büntetés, mint elvenni a megtérés lehetőségét?

giggs85>!
Krasznahorkai László: Megjött Ézsaiás

A Háború és Háború előzménye. Itt már a gondolatok Korim fejében egyre zavarosabbak, és még nem lát olyan tisztán, mint a Háború és Háborúban.
Akit érdekel fent van a Háború és háború honlapján, érdemes elolvasni, mert csak néhány oldal.

http://www.krasznahorkai.hu/web/haboru.htm

6 hozzászólás
vargarockzsolt>!
Krasznahorkai László: Megjött Ézsaiás

Ez egy elbeszélés, amely Krasznahorkai legsötétebb, talán egyenesen megvakult nézőpontjából mutatja a világot. A szöveg nagy része egy monológ, melyből megtudjuk, hogy Isten halott, és értelmetlenné és üressé vált az élet. A szövegkörnyezet és a monológ környezete, tehát az elbeszélés helyszíne, valamint a cselekmény perifériáján feltűnő egyéb szereplők azt sugallják, hogy a szerző talán pontosan ugyanezt gondolja. Rosszul gondolja.
A szöveg megformáltsága a szokásos Krasznahorkai-igényességű, ezért kapott ilyen sok csillagot. És talán azért is, mert elfogult vagyok vele, Krasznahorkai az egyik kedvenc íróm. Másnál ez talán csak két csillagot érne.
(Ez az elbeszélés – a szerző szándéka szerint – tulajdonképpen felvezeti Krasznahorkai egyik legjobb regényét, a Háború és Háborút, amely viszont egészen más, és nem is igazán értem, mi az, ami a két alkotást összeköti. Ez az elbeszélés szerintem, egy rosszul sikerült gondolatkísérlet, amelyhez érthetetlen okból ragaszkodik a szerző.)

36 hozzászólás
Smici P>!
Krasznahorkai László: Megjött Ézsaiás

Ez a rövid írás magán viseli Krasznahorkai jellegzetes stílusát, és ebbe a pár oldalba minden túlzás nélkül annyi minden bele van sűrítve, mint egy 2-300 oldalas regényébe. Ebben az esetben a tömörség előny.

Hosszasan, már-már végeérhetetlenül kígyóznak a mondatok, és velük együtt a gondolatok, hogy aztán a végére lerövidüljenek, és a történet lassulása még erőteljesebb és mélyebb gondolkodásra ösztönözze az olvasót.
A Megjött Ézsaiás egy előzménytörténet, de önállóan is teljes mértékben megállja helyét. Reményvesztettség, elhagyatottság, kilátástalanság: ezek a vezérmotívumok. Nem vidám órákra íródott, de mindennek megvan a maga helye és ideje.

Hold, völgy, harmat, halál.

Molymacska>!
Krasznahorkai László: Megjött Ézsaiás

Ahhoz képest, hogy előzmény, érdekes, tényleg figyelmet felkeltő. Megvannak benne a gondolatok, történés is látszik benne, de valószínűleg a regény már teljesen más érzés lenne, mint ezt olvasni. Kellemes olvasmány, de csak módjával :)

Equimanthorn>!
Krasznahorkai László: Megjött Ézsaiás

Azoknak,akik úgy gondolják, hogy túl sötét az itt kifejtett világkép, nincs mit hozzáfűznöm. Akit pedig kicsit „tudományosabb” formában érdekel ennek az uralkodó tendenciának a levezetése a Kali-Yuga-ról, annak tudom ajánlani:
René Guénon: A modern világ válsága

deaxx>!
Krasznahorkai László: Megjött Ézsaiás

Ez a levél a Háború és háború kötetemben volt, papírövvel rögzítve.
Hosszú monológ spoiler.

Hatalmas a kontraszt a környezet és a téma között, Korin szinte őrült. Mintha ez is megerősítené a mondanivalóját, mintha ez lenne az a jövő, amiről beszél, ez is bizonyítja, hogy igazat mond – ha nem őrült… Nem őrült? Annak látszik.

Ez volt az első Krasznahorkai-olvasásom, és meglepett a stílus, de annyira szerettem olvasni azokat a leírásokat, pl. a neonvilágításról, vagy arról, ahogy a cigerettáról esik a hamu… Nagyon jók!

>!
Magvető, Budapest, 2017
24 oldal · puhatáblás

Népszerű idézetek

deaxx>!

Hiszen, hogy mi is volt, mondjuk, mondta Korin, a reggelek és a délutánok, az esték és az éjszakák, a tavaszok és az őszök némely órájában olyan feledhetetlenül varázslatos, hogy mi is volt az ártatlanság és a lelkiismeret, a jóindulat és az együttérzés, a szeretet és a szabadság hajdan ezernyi történetében olyan megrendítő, s hogy mi is lehetett egy gyermek vagy egy szerelmes, egy eltűnő vagy egy közlekedő, egy ébredő vagy egy álomba sodródott tekintetében olyan kétségbevonhatatatlanul örökkévaló, azt, mondta, ugyanúgy nem lehet szavakba önteni, mint a fájdalmat, amit varázslatuk, megrendítő és örökkévaló voltuk nemléte és visszaidézhetetlensége okoz, ennek a fájdalomnak a mélységét ugyanis egyszerűen képtelenség körülhatárolni, csupán megemlíteni lehet, egy kicsit beszélni róla, célozni rá, így hát ő, Korin, most legalább megemlíti, legalább beszél róla, legalább céloz rá, hogy ez a bizonyos, hogy ez a szóban forgó fájdalom nagyjából mennyire is, milyen mélységesen fáj.

17. oldal

Идиот P>!

… csak akkor győznek megfellebbezhetetlenül, ha nem megsemmisítik vagy száműzik mindazt, ami ellenükre van, hanem ha beépítik a maguk uralta világ visszataszító közönségességébe, azaz nem megsemmisíteni vagy száműzni, hadd mondja így régiesen, mondta Korim, a jót és az emelkedettet, hanem birtokba venni és ezzel megbecsteleníteni, nem gőgösen nemet mondani a jóra és emelkedettre, értették meg, hanem igent mondani rá a legalávalóbb megfontolásból, egyenesen fenntartani, kinyilvánítani, ápolni ezt a jót és emelkedettet, világosodott meg a számukra, mit kell itt csinálniuk, tehát nem legázolni, kigúnyolni és semmissé tenni, hanem ellenkezőleg, felkarolni, vállalni és kimeríteni ezeket a tartalmakat, hogy így azután egy olyan világ jöjjön létre, amelyikben éppen az lesz a legfertőzöttebb, aminek egyes-egyedül esélye volna a szembehelyezkedésre és az ellenállásra…

Gazsó_István I>!

[…] belegondolni is elképesztő abba a jó néhány évszázados lidércnyomásos diadalba, ahogyan ez az ész, lépésről lépésre és irgalmatlanul, megtisztította az emberi világot mindentől, ami nincs, ahogyan lenyúzott róla mindent, aminek a meglétét helytelenül, de érthetően feltételezték, vagyis ahogyan könyörtelenül megnyúzta az egész világot, s egyszer csak ott volt egy megnyúzott világ az ész mindaddig elképzelhetetlen teljesítményeivel az egyik oldalon, s a megvilágosodás gyilkos pusztításaival a másikon, mert ha elképesztő teljesítményt mondunk az egyik oldalon, akkor, mondta Korin, még teljesebb joggal mondhatunk gyilkos pusztítást a másikon, hiszen a vihar az ész felől tényleg elsöpört mindent, amin ez a világ addig nyugodott, egész egyszerűen lerombolta a világ alapzatát, éspedig úgy, hogy tudatta: ez az alapzat nincsen, éspedig úgy, hogy közölte: ez az alapzat nem is volt soha, és nem is fog nemlétéből feltámadni sem, egyszer majd, a hiába várt jövőben.

Proud_Cody_Crybaby P>!

Legyen átkozott a világ, mondta elfulladva, a világ, ahol nincs Mindenható és nincs végítélet, ahol nevetséges minden átok és átkozódó, s ahol a dicsőség ára csak a hitványság lehet.

Molymacska>!

Én nem őrültem meg – villant meg valami fenyegetően Korim pocsolyaszín szemében –, de annyira tisztán látok, hogy már olyan, mintha megőrültem volna.

deaxx>!

[…] hogy a történelem, amiről megint csak képletesen, de ezúttal csak némileg képletesen szólva, igazán nem indokolatlan úgy beszélni, mint utcai harcok végtelen sorozatáról, sőt, mint egyetlen végtelenül hosszú utcai harcról, hogy ez a történelem tehát nem azonos, minden rendkívüli terjedelme, minden korlátlannak tetsző kisugárzása ellenére sem azonos a teljes emberi univerzummal.

8. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Nádas Péter: Minotaurus
Esterházy Péter: Egy nő
Békés Pál: Csikágó
Győrffy Ákos: Akutagava noteszéből
Esterházy Péter: A szavak csodálatos életéből
Nádas Péter: Saját halál
Nádas Péter: Világló részletek
Lázár Ervin: Csillagmajor
Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló
Komáromi János (szerk.): Fény és Árnyék