Háború ​és háború 124 csillagozás

Krasznahorkai László: Háború és háború

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A mű főhőse egy vidéki levéltáros, Dr. Korim György, aki munkahelyén váratlanul egy különös kéziratra bukkan. Nem tudni, ki írta a szöveget, a keletkezés idejéről is csak találgatni lehet, de a tartalma fokról fokra, egyre jobban rabul ejti Korint. Négy férfiról van benne szó, akik a világtörténelem különböző fordulópontjain bukannak föl, hol Krétán, hol Velencében, hol Kölnben, és mindig menekülniük kell a háború, a rombolás elől. A levéltárost olyannyira a hatalmába keríti az ismeretlen szerző elbeszélése, hogy úgy érzi, neki is menekülnie kell: mentenie és a világgal megismertetnie a titokzatos szöveget. Elhagyja otthonát, pénzzé teszi mindenét, és repülőjegyet vesz New Yorkba, a „világ közepébe”. Azt reméli, ott megtalálja a megoldást a kézirat rejtélyére, az értelmére és a saját életére is.

Eredeti megjelenés éve: 1999

>!
Magvető, Budapest, 2017
228 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631431650
>!
Magvető, Budapest, 2013
232 oldal · ISBN: 9789631431650
>!
Magvető, Budapest, 1999
228 oldal · ISBN: 9631421252

Kedvencelte 37

Most olvassa 5

Várólistára tette 104

Kívánságlistára tette 58

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
dacecc P
Krasznahorkai László: Háború és háború

Korin az átlagember szempontjából egy egyszerű bolond, aki zavarodottságának szemüvegén keresztül szemléli a világot. Ám ez a megbomlott elmével rendelkező kopasz férfi, aki folyamatosan és mindenkivel beszélget, vagy pontosabban: mindenkinek beszél, valahogy egy idő után hiteles figurává válik mind a regénybeli valóságban, mind az olvasó számára. Az őszinteség, az elhivatottság, a teljes nyíltság segítségével sikeresen jut előre kilátástalan útján, állít maga mellé segítőket.
Korinnak végig csak egy cél lebeg a szeme előtt: mindenki számára elérhetővé tenni azt a kéziratot, amelyet véletlenül talált egy irattárban, és amely megváltoztatta az életét. Az egész könyvet ennek a kéziratnak a biztonságba helyezésére, közkinccsé nyilvánítására való törekvése teszi ki. Korin azonban egy olyan kor termékét próbálja a mai világra hagyni, amelynek itt már nincs helye. És itt jön be a művészet kérdése. Krasznahorkai párhuzamba állítja a műalkotást és a művészetet egyfajta egyetemes tudással, amely folyamatosan a szemünk előtt lebeg, de mi, „normálisak”, vakok vagyunk rá, csukott szemmel járunk. Vannak ugyan próféták, a művészek, és kiválasztottak, aki megértik a szándékot, de ezek a figurák kilógnak a társadalmunkból, nem tudják megértetni magukat, csak egymást, így egyfajta szubkutúra tagjaiként tengetik mindennapjaikat, nem tudva, hogy az övéké a legfontosabb és leghatalmasabb tudás a világon. Ott vannak körülöttünk, élnek a közösségünk tereiben, elmegyünk mellettük nap mint nap. És jaj nekünk, ha egyszer eltűnnek onnan.

4 hozzászólás
>!
sztimi53 P
Krasznahorkai László: Háború és háború

Nem lehet erről írni, őrült beszéd, de van benne rendszer, ez egy öngyilkos küldetés, mely világokon, korokon át, háborúból háborúba tart, a béke csak köztes állapot lehet. Mélységesen depresszív és lehúzó iromány, pokoli magyar valósággal, nem mintha az óceán másik oldalán olyan fényesek lennének a dolgok. Én elvesztem ezekben a végtelen mondatokban, csaknem beleőrültem, valahogy kezdett értelmet nyerni a levéltáros rám okádott monológja. Nem találtam meg a saját szavaimat, kifejezni mit érzek, Krasznahorkai megtalálta helyettem:
Én nem őrültem meg, de annyira tisztán látok, hogy már olyan, mintha megőrültem volna.

>!
Kkatja P
Krasznahorkai László: Háború és háború

Hű, ez kemény és gyönyörű volt!
Különös, megmagyarázhatatlan, labirintusszerűen tekeredő-csavarodó mondatok, témák, utazások, eszmélések, különlegesen felépített beavatásregénye ez a könyv, ami elsőként a kezembe került Krasznahorkaitól. Köszönettel @Equimanthorn értékelésének, ami felkeltette az érdeklődésemet.
Nagyon sokrétegű, regény a regényben, tükör a tükörben, ahol mindenki szenved a maga szintjén, és mi is együtt szenvedünk a szereplőkkel. Nem csak a furmányosan összerakott szerkezet vagy a fejezetnyi mondatok, élethelyzetek miatt, hanem ahogy valóban írja, csak ez érdekli a szerzőt is: „az őrületig körbeírt valóság, a tébolyult részletezésekkel, a mániákus ismétlésekkel megidézett helyzet belekarcolása a képzeletbe”. Míg mi csak kapkodhatjuk a fejünket, hogy a rengeteg információból felfogjunk valamit, ami ha nem megy, ez már nem K. hibája, Ő megtett mindent, a többi rajtunk áll…
Nekem bevésődött, ez biztos, de mindenképp újraolvasós kategória!

>!
Magvető, Budapest, 1999
228 oldal · ISBN: 9631421252
>!
egy_ember
Krasznahorkai László: Háború és háború

és nem fogod megtalálni a kivezető utat, ez, sajnos, a kivezető utak természetéből adódik, de ha szerencséd van és nyitott szemmel, de főleg nyitott lélekkel járod a világot, akkor a kivezető út fog megtalálni téged

>!
Holdbéli_nyúl P
Krasznahorkai László: Háború és háború

Apa ajánlotta ezt a könyvet. Először úgy voltam vele, mint a srácok a vasúti felüljárón, hogy hát ez a fószer iszonyatosan unalmas… hogy atyaég, a fiúk reakciója egészen olyan, mint ahogyan én szűröm ki az érdektelen szóözönt, máshol járok… de tulajdonképpen érdekes volt a feltevés, hogy valakinek csak úgy leeshet a feje, érdekelt hát, hogy mi sül ki ebből. Kénytelen voltam figyelni Korinra, egyszerre érdekelt, és egyszerre szerettem volna valamivel nagyon megütni, hogy fogja már be, hogy kicsit maradjon csendben… Aztán az történt velem, mint a stewardess kisasszonnyal, mint a tolmács szeretőjével, mint a fura bábus fazonnal, és mint a teremőrrel – hogy észre se vettem, de már nem zavart, már csak hallgattam, hagytam, hogy átfolyjon rajtam a történet, szerettem volna megismerni a kézirat szövegét, annyit hallottam már róla, hogy kifejezetten fáj, hogy nem került mellékletként a könyvbe.

13 hozzászólás
>!
DaTa P
Krasznahorkai László: Háború és háború

Nem tudok mit kezdeni Krasznahorkaival, hiszen a Sátántangó olyan szinten mellbevágott, mint utoljára nagyon régen bármilyen regény, annyira, hogy azon nyomban ott frissen, melegében újra kellett olvasnom. Aztán elővettem az Északról hegyet, amit nem voltam képes rendesen végigolvasni, előbb csak sorokat ugortam át, majd már csak átlapoztam a végére, annyira nem kötött le. És tulajdonképpen ez volt a helyzet a Háború és háborúval is. A bő negyedéig olyan érdekes volt pedig, tetszettek a két-három oldalon átívelő, se füle, se farka, véget nem érő mondatok, tetszett a stewardess, a New Yorkba érkezés. Majd jött a kézirat és annak története és én egyre jobban vesztettem el mind a fonalat, mind az érdeklődést. Tulajdonképpen ha össze kellene foglalnom, miről szólt ez a könyv, annyit tudnék csak mondani, egy zavarodott elme hadovál össze-vissza. Nem az én könyvem ez és bármekkora hatással volt is rám a Sátántangó, lehet, arra kell jutnom végül, Krasznahorkai nem az én íróm. Annyira sajnálom. :(

>!
morin5
Krasznahorkai László: Háború és háború

Két momentum:
A new yorki konyhában örökösen háttal álló, a rázúdított monológokból egy szót sem értő nő kiszolgáltatottsága.
A férfi, akinek a lakása falain ugyanaz a fénykép lóg különböző méretekben és minden helyiségben van egy – volt kedvesre emlékeztető – életnagyságú próbababa.
Mert, ha már őrültek vagyunk, ne álljunk meg félúton.

>!
ppeva P
Krasznahorkai László: Háború és háború

Most már lassan abbahagyhatom a hivatkozást arra, hogy én nem is szeretem a hosszú, körmönfont, nyakatekert mondatokat. De. Szeretem. Bizonyos esetekben. Bizonyos íróktól, bizonyos hosszú, körmönfont, nyakatekert mondatokat. Csak sokáig nem tudtam róla.

3 hozzászólás
>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Krasznahorkai László: Háború és háború

Kolléganőm asztalán láttam meg e könyvet, és mind a címe, mind a borítója alapján úgy éreztem, hogy ez az ami nekem kell. Sötét borító, a címben kétszer is a háború szó, édes istenem, gondoltam, kellhet még ennél több?
Könyvtár, persze egyet még éppen találtam, és azonnal nekiestem.
Kellemes fülszöveg, „liánszerű mondatok”, gondoltam eljött az én világom.
El ám.
Csak nem ezzel a könyvvel.
Vessetek meg, kövezzetek meg.
De modern világ, modern, akárhányadik századi kultúra és miegymás, de könyörgöm (akasszuk fel), miért kell egy ilyen szép borítóba beletenni e szörnyűséget?
Leeshet a fejem, mert azt csak úgy odatették, ó, jaj nekem. (újabb könyv a jajnekem kategóriához, úgy látszik, mostanában nincs szerencsém)
Néha úgy érzem, hogy sokat beszélek, de ezután kikérek magamnak minden ezirányú kritikát.
A könyv pedig szalad vissza a könyvtárba, jó lesz kitámasztani vele a többit.

>!
Equimanthorn
Krasznahorkai László: Háború és háború

Elsőre, még az élmény frissességében, egy erősen emocionális, enyhén szólva is ömlengő értékelést írtam, de be kellett látnom, hogy ez igen keveset árul el magáról a műről, így elvetettem.

Másodjára, már kissé lehiggadva, megpróbáltam a lehetetlent, hogy megosszam mindazt a gondolatiságot, amit ez a fantasztikus írás ( na tessék, még most sem tudom megállni) ébresztett bennem. Itt már simán röpködtek az olyan kifejezések, mint az anyagi világba vakult emberiség, duális létszemlélet, beavatási rendszerek, misztériumok, és azok elérhetetlensége a mai ember számára, mert ami elérhető, váz csupán, tartalom nélkül. Persze, erről is le kellett tennem végül, mert e témáknak külön irodalmuk van, képtelenség pár mondatban értekezni róluk egy ilyen értékelés keretein belül. Másrészről, a végén rám is hasonlóan néztek volna páran, mint a regényben szegény Korim-ra, mondván: Miről hablatyol ez itt?
Így tehát a második értékelésről is le kellett mondanom, szomorúan summázva, hogy kevés vagyok hozzá.

Végezetül csak annyit, hogy a máskor elegendő öt csillagot most nagyon keveselltem.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Dün SP

Már nem érdekel, hogy meghalok, mondta Korim, majd hosszú csend után egy közeli bányatóra mutatott: – Azok ott hattyúk?

(első mondat)

1 hozzászólás
>!
Kkatja P

Én nem őrültem meg – villant meg valami fenyegetőn Korin pocsolyaszín szemében –, de annyira tisztán látok, hogy már olyan, mintha megőrültem volna.

Megjött Ézsaiás

>!
Kkatja P

…a kéziratot csupán egy dolog érdekli igazán: az őrületig körbeírt valóság,a tébolyult részletezésekkel, a mániákus ismétlésekkel megidézett helyzet belekarcolása a képzeletbe, és ezt szó szerint gondolja…

161. oldal Kivezetheti őket

1 hozzászólás
>!
Zálog

Én úgy hiszem, hogy nincs utána semmi, mondta Korim egyszer teljesen váratlanul egy hosszú csendben, majd meg sem magyarázva, mire gondol egyáltalán, s hogy miről jutott eszébe két mondat közt az egész, kinézett az ablakon a sivár esőbe, és hozzátette még: – Csak egy nagy sötét, egy nagy villanyoltás, aztán ahogy lekapcsolják még ezt a nagy sötétet is.

102.

>!
giggs85 P

Ha a napi negyven dollárt beszorzom tízzel, az négyszáz dollár tíz napra, és ez képtelenség, mondta Korim az angyalnak, amikor az időeltolódás miatt ébren töltött éjszaka után hajnalban végre elnyomta az álom, majd hogy hiába várta, választ nem kapott, mert az angyal csak állt dermedten és csak nézett, nézett valamit az ő háta mögött, Korim a másik oldalára fordult, és így folytatta: – Néztem már én is. Nincs ott semmi.

>!
Kkatja P

…egyszeriben olyan érzése támadt, hogy látnia kéne valamit, de nem látja, hogy fel kéne fogjon valamit abból, amit néz, de nem fogja föl, hogy időnként a leghatározottabban ott van valami előtte, szinte kiszúrja a szemét, de ő nem tudja, mi az, csak annyit, hogy enélkül, amibe megérkezett, nem értheti meg, s míg meg nem érti, addig csak azt ismételgetheti, amit ezen a késő délutánon és estén mondott ki többször is ünnepélyesen, hogy tudniilik: uram isten, ez itt tényleg a világ közepe…

63. oldal II. Ünnepi hangulat

>!
Azazello

A közeli dolgok között erős összefüggés van, a távoli dolgok között pedig gyenge, a nagyon távoliak között viszont nincsen, és ez az isten[…]

VI. Kivezetheti őket

>!
alma 

Ha meghalunk, az egész gépezet megy tovább, és az emberek azt gondolják, ez a legborzalmasabb, szakította félbe később önmagát Korim, aztán lehajtotta a fejét, töprengett egy ideig, majd fájdalmas képet vágva belekezdett egy lassú fejkörzésbe, s közben azt mondta: – Pedig csak ebből, hogy megy tovább, lehet rendesen megérteni, hogy nincs is gépezet.

VI. Kivezetheti őket - 171. oldal

>!
narziss

Néha nagyon szeretek megállni, és abbahagyni mindent, csak úgy, mondta egyszer egy ízben Korim a konyhában, majd, miután nagy csöndet tartott, s csak a padlót nézte percekig, felemelte a fejét, és nagyon lassan hozzáfűzte még: – Mert megszakad bennem, és én elfáradok.

119. oldal, Magvető Kiadó

>!
Kkatja P

…tudniilik a történelem a valóság megközelíthetetlenségének még csak nem is a legelkeserítőbb, inkább a legmulatságosabb bizonyítéka…

20. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Kiss Ottó: Javrik könyve
Értavy Baráth Kata: A háromfejű sárkány
Kiss László: Árnyas utcai szép napok
Kiss László: Szindbád nem haza megy
Kiss László: A térképnek, háttal
Szabó Tibor Benjámin: A ciprusi király
Szabó Tibor Benjámin: Kamufelhő
Kiss László: Ki mondta, hogy jó volt
Petróczki Zoltán: Karácsonyi János élete és munkássága
Székely Árpád – Durkó Károly: Kiskutya sétál az utcán