A ​magyar nyelv alapjai – Elementa Linguae Hungaricae 1 csillagozás

Hasonmás kiadás fordítással
Kövesdi Pál: A magyar nyelv alapjai – Elementa Linguae Hungaricae

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti megjelenés éve: 1686

Tartalomjegyzék

>!
120 oldal · puhatáblás · Fordította: C. Vladár Zsuzsa

Kiemelt értékelések

deaxx P>!
Kövesdi Pál: A magyar nyelv alapjai – Elementa Linguae Hungaricae

Nagyon nehéz egy ilyen kiadást értékelni: a csillagok száma is inkább azt fejezi ki, hogy örülök, hogy van – mármint ez a kiadás.

Kövesdi Pál tanítási segédletként írta nyelvtanát: tehát ez egy tanári jegyzet. Az előszó alapján (nem biztos, de valószínű), hogy kicsi gyerekeket tanítottak magyar nyelvre a segítségével.

Emiatt (is) nagyon rövid, és csöppet hiányos grammatika ez, itt-ott következetlenséggel (pl. a Névszó tárgyalásánál szó sincs főnévről vagy melléknévről, aztán a szintaxisnál szó lesz főnév-főnév és főnév-melléknév egyeztetéséről…)
Egyrészt emiatt is jó, hogy a latin oldal mellett ott van a magyar… Nagyon sokszor gondoltam arra, hogy ez talán félrefordítás? (Ugyanis Kövesdi latinul írta a grammatikáját, ahogy a korszakban ez jellemző is volt.)
De nem az, és ezt még 0 latintudással is meg tudom állapítani, hála a kiadásnak.

És akkor egy pici kultúrtörténet, mert az mégiscsak nagyon érdekes:
– hogy micsoda szimbiózist mutat a latin a magyarral! Avagy a korszakban az az elfogadott gyakorlat, hogy a latin grammatikája alapján próbálják magyarázni a magyart.
De! Ez volt az a korszak, amikor menő lett a héber is. (Mer' a Biblia nyelve. Amit nem lehetett megmagyarázni a latinból, azt megmagyarázták a héberből. A Kövesdi-féle grammatika viszont kilóg a sorból, nem utalgat a héberre – bár egy tanári jegyzet minek is utalgatna?)
– Ha folyamatként nézzük, akkor ezek, a korabeli grammatikák voltak a kezdőlökés, ami aztán az uráli nyelvrokonság felfedezéséhez vezetett. Furcsa volt, hogy azok az északi grammatikaírók nagyon hasonlóan magyarázzák a héberből a nyelvtanukat.
– Mellesleg ez a Kövesdi-féle grammatika annyira aranyosan nyelvjárásias – viszont a későbbi kiadásokban ezeket korrektúrázták. Feltűnő például a főnévi igenév -nyi alakja (ez könnyen javítható ugye), de inkább azt emelném ki, hogy szegény Kövesdi az ikes igékkel alig tudott kezdeni valamit. A nyelvtörténészek azt sejtik, hogy az ikes igék eltűnése nyugaton kezdődött (és Kövesdi soproni).
– Mostmár befejezem. Egy kis könyvkiadás-történettel. Kövesdi grammatikája a halála után jelent meg. A nyomda közölte a szerző előszavát, amiben leírja, hogy reméli, az Olvasó kedvesen fogadja munkáját, és a későbbieket is várja – majd úgy van aláírva, hogy néhai Kövesdi Pál. Ergo, az Olvasó várja a későbbi munkáimat, igaz, már meghaltam. https://moly.hu/idezetek/859674
(Későbbi kiadásokból kiszedték azt a néhait. Furán is nézett ki, na.)


Népszerű idézetek

deaxx P>!

Kirem azért az kegyes Tanitó vagy Tanuló Olvaſot, ezen csekély munkámat tuͤlem vegye kedveſſen és annak utánna ; annak buͤvebben valo meg-ſzaporéttására való induſtriámat várja.

Sopronyi Magyar Eccleſiának
néhai Loͤlki Tanittoja.
Koͤvesdi Páll.

23. oldal (Ad Lectorem)

deaxx P>!

Így a tárgyesete lóat, de a jó hangzás kedvéért egy v-t vesz föl az at elé és végig a többes számban is, mint Lovat, lovak, lovaké stb.

29-31. oldal (II. fejezet: A névszók ragozásáról)

deaxx P>!

Vannak körülírt múlt idők is, mint 1. kijelentő mód folyamatos múlt ideje, amely a jelen időhöz a vala szót teszi hozzá, mint Szeretek és ſzeretem vala; 2. régmúltja, amely a vala szót a befejezett múlthoz teszi hozzá, mint Olvaſtam vala; 3. a kötőmód befejezett múlt ideje, amely a légyen szót teszi hozzá a kijelentő mód befejezett múlt idejéhez; 4. régmúltja, amely pedig a volna szót, mint Szerettem légyen, amaverim; ſzerettem vólna, amavisssem stb.

67. oldal (V. fejezet: Az igék ragozásáról)

deaxx P>!

Jegyezd meg: Ha egy főnévhez két főnév járul, elegánsabb, ha az első alanyesetbe kerül, a második pedig részes esetbe, ekképpen: az Ur frigyének ládája, arca foederis Domini.

87. oldal (VII. fejezet: A szintaxisról)


Hasonló könyvek címkék alapján

Pereszlényi Pál: A magyar nyelv grammatikája / Grammatica Lingvae Ungaricae
Ágoston Katalin (szerk.): Szókincspróba 1.
Sylvester János: Grammatica Hungarolatina
Margalits Ede – Kovács Erzsébet: Magyar-latin közmondásszótár
Wiegand Károly: A közmondás nyelvtani alkalmazásban a latin nyelv elemi oktatásában
Németh János (szerk.): Latin nyelvtan a gimnáziumok számára
Cserép József (szerk.): Latin stilisztika
Cornificius: A C. Herenniusnak ajánlott rétorika
Kollányi Ferencz: Visitatio Capituli E. M. Strigoniensis
Pávó Elemér: Magyar kertészeti szótár