A ​magyar nyelv alapjai – Elementa Linguae Hungaricae 1 csillagozás

Nagyon nehéz egy ilyen kiadást értékelni: a csillagok száma is inkább azt fejezi ki, hogy örülök, hogy van – mármint ez a kiadás.

Kövesdi Pál tanítási segédletként írta nyelvtanát: tehát ez egy tanári jegyzet. Az előszó alapján (nem biztos, de valószínű), hogy kicsi gyerekeket tanítottak magyar nyelvre a segítségével.

Emiatt (is) nagyon rövid, és csöppet hiányos grammatika ez, itt-ott következetlenséggel (pl. a Névszó tárgyalásánál szó sincs főnévről vagy melléknévről, aztán a szintaxisnál szó lesz főnév-főnév és főnév-melléknév egyeztetéséről…)
Egyrészt emiatt is jó, hogy a latin oldal mellett ott van a magyar… Nagyon sokszor gondoltam arra, hogy ez talán félrefordítás? (Ugyanis Kövesdi latinul írta a grammatikáját, ahogy a korszakban ez jellemző is volt.)
De nem az, és ezt még 0 latintudással is meg tudom állapítani, hála a kiadásnak.

És akkor egy pici kultúrtörténet, mert az mégiscsak nagyon érdekes:
– hogy micsoda szimbiózist mutat a latin a magyarral! Avagy a korszakban az az elfogadott gyakorlat, hogy a latin grammatikája alapján próbálják magyarázni a magyart.
De! Ez volt az a korszak, amikor menő lett a héber is. (Mer' a Biblia nyelve. Amit nem lehetett megmagyarázni a latinból, azt megmagyarázták a héberből. A Kövesdi-féle grammatika viszont kilóg a sorból, nem utalgat a héberre – bár egy tanári jegyzet minek is utalgatna?)
– Ha folyamatként nézzük, akkor ezek, a korabeli grammatikák voltak a kezdőlökés, ami aztán az uráli nyelvrokonság felfedezéséhez vezetett. Furcsa volt, hogy azok az északi grammatikaírók nagyon hasonlóan magyarázzák a héberből a nyelvtanukat.
– Mellesleg ez a Kövesdi-féle grammatika annyira aranyosan nyelvjárásias – viszont a későbbi kiadásokban ezeket korrektúrázták. Feltűnő például a főnévi igenév -nyi alakja (ez könnyen javítható ugye), de inkább azt emelném ki, hogy szegény Kövesdi az ikes igékkel alig tudott kezdeni valamit. A nyelvtörténészek azt sejtik, hogy az ikes igék eltűnése nyugaton kezdődött (és Kövesdi soproni).
– Mostmár befejezem. Egy kis könyvkiadás-történettel. Kövesdi grammatikája a halála után jelent meg. A nyomda közölte a szerző előszavát, amiben leírja, hogy reméli, az Olvasó kedvesen fogadja munkáját, és a későbbieket is várja – majd úgy van aláírva, hogy néhai Kövesdi Pál. Ergo, az Olvasó várja a későbbi munkáimat, igaz, már meghaltam. https://moly.hu/idezetek/859674
(Későbbi kiadásokból kiszedték azt a néhait. Furán is nézett ki, na.)