A ​közös kutya 90% 31 csillagozás

Gyermekkorom egyik kedvence, egy igazán remek kis történet.

Kedves történet egy csapat gyerekről, akik a lakótelepen élnek és gyakran magányosak és unatkoznak. Azonban egy talált kutya igazi közösséggé kovácsolja őket, értelmet és tartalmat ad a szürke hétköznapoknak. Miköznen egymáshoz is közelebb kerülnek, nemcsak az összetartozásról, hanem a becsületességről is megtanulnak egy fontos leckét. Bár rövid kis könyv, kedves rajzokat tartalmaz. És közben a 80-as évek Budapestjének hétköznapjait látjuk a háttèrben.

Ilyennek kell lennie egy jó kiskamasz-regénynek! Vicces volt, szórakoztató, és csupa olyan hétköznapi kaland, ami simán elképzelhető, bár azért az ikrek szégyelljék magukat, szegény Csibész!
Sajdik Ferenc illusztrációinak megvan a bája, de, hogy a vizslát is felismerhetetlen rajzolta, az is biztos. A borítón inkább néz ki tacskónak.

Jó volt és tetszett. Aranyos történet, jó szereplőkkel és édes kutyussal.
De nekem valami mégis hiányzott belőle…
Talán csak túl rövid volt. :)

Több, mint 9 éve olvastam, akkor nagyon jó hangulata volt, emlékezetes nyár volt.

Gyerekfejjel rongyosra olvastam, imádtam. :) Érdekes volna ennyi év után, (fél)felnőtten megint kézbe venni…

Aranyos kis könyvecske sok tanulsággal. Kicsit régebbi magyar környezetben játszódik, amit én nagyon szeretek.

Gyermekkorom egyik kedvenc könyve, s semmit nem kopott az élmény, most hogy újra olvastam.

Aranyos volt.

Szórakoztató, és egyben szívet melengető valóságos történet, melyben egy kutya közösségformáló kapocsként működik. Szól emberiességről, felelősségvállalásról, találékony hatodikos gyerekekről, akik nem mentesek a csínyektől.