Megtagadva 73 csillagozás

Kováts Judit: Megtagadva

„A ​múlttól nem lehet szabadulni. Szembe kell vele nézni.”

A történet 1942-ben kezdődik. A kamasz Somlyói Anna és barátnői nem a háborúval vannak elfoglalva, hanem inkább a szerelemmel. Eleinte Horthy Miklós fiába, a fiatal és fess repülőtisztbe szerelmesek, fényképét titokban maguknál hordják. Ám a plátói rajongás után az utolsó gimnáziumi évek meghozzák Anna számára az igaz szerelmet egy gyerekkortól ismerős fiú, András személyében. Sajnos azonban ez a szerelem beteljesületlen marad, mivel a közelgő háború elszakítja őket egymástól.

A front közeledtével az emberek egyre több időt töltenek a földalatti búvóhelyeken, a lányokat a családok minden létező trükkel igyekeznek elrejteni a szovjet katonák elől: Anna hosszú hetekig megússza, ám egy napon mégis elkapják, attól fogva rendszeresen, szinte naponta megerőszakolják. Később pedig elviszik „jóvátételi munkára" is, ahonnan hetek múlva sikerül megszöknie.

Kováts Judit az „oral history" elkötelezett… (tovább)

>!
Magvető, Budapest, 2021
254 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631430370
>!
Magvető, Budapest, 2012
356 oldal · ISBN: 9789631430615
>!
Magvető, Budapest, 2012
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631430370

Kedvencelte 11

Most olvassa 5

Várólistára tette 121

Kívánságlistára tette 88

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Bélabá>!
Kováts Judit: Megtagadva

Ez a könyv eszeveszettül borzalmas, szörnyűséges, megrázó. Csak erős idegzetűek, háborús szakik olvassák el. Valós történéséken alapul *, de a hősei fiktívek mégis teljesen életszerű az egész. Már amennyire egy háborús életet életnek lehet nevezni. Könnyű dolgom van, innen a fotelből, kényelmesen ülve, jóllakottan elképzelni a leírtakat… Szerencsére nem értem át hasonlókat, nem is tudom, miként formálná át az ösztöneimet egy ehhez fogható háború és annak mindennapi gyötrelmei. Csak sejtem, hogy az emberekben lakozik egy túlélési ösztön, sok mindent át tudnak vele hidalni. Nem is lehet könnyű mai gondolkodással szavakba foglalni mindezeket. Kováts Juditnak tökéletesen sikerült, történészi, levéltárosi múlttal, sok ezernyi tényadat pontos ismeretével tudta úgy megalkotni a könyvet, ahogy megtette. Ez a fele abszolút hibátlan. A borzalmakat hadd ne minősítsem inkább. Ezzel együtt is jeles (4,8), kiváló alkotásról beszélhetünk.
* -> És akkor a tények… Már az első oldaltól kezdve izgatott a kérdés, hol is játszódik a történet. Némi szerzői ráutalással rábukkantam, hogy Nyíregyháza környéke lesz a cél. Mivel a II. világháborút már nagyon sietve, hézagosan tanították számunkra, így csak fő vonalakban ismertem az egész történelmét. Nem nagyon tudtam a magyar fronton zajló harci eseményekről. Szerencsére nemrég olvastam egy német(!) regényben ( Tavasszal meghalni ) a dunántúli harcokról, most pedig a nyíregyházi eseményekről. Arról, hogy szétbombázták a várost hónapokon keresztül, pusztító harcok dúltak, a lakosságot kifosztották, a nőket megerőszakolták, kényszermunkára vitték el. Durva, kegyetlen a szerző mondandója mégis olyan olvasmányos, hogy nem tudtam a fentieken fennakadni úgy, hogy ne haladjak tovább. Sodort magával, ahogy a fegyvertűz szokott. A közelmúltban olvastam Székely János: A nyugati hadtest c. művét, amit az egyik legjobb magyar háborús irodalomnak minősítettem, nos ez a könyv is vetekszik vele. Kováts Judit könyve inkább ad bepillantást a részletekbe. Nehéz az ilyen jellegű műveknél azt mondani, hogy kedvencek, mégis ki kell emelni a sorból.
Tényleg csak azok olvassák, akik bírják gyomorral az ilyen naturalizmusban is bőven hemzsegő írásokat.

5 hozzászólás
Juci P>!
Kováts Judit: Megtagadva

Ha lehet hinni a fülszövegnek, és valóban személyes elbeszélések alapján írta Kováts Judit ezt a könyvet, akkor elismeréssel kell adóznom mesterségbeli tudásának, amellyel egybeillesztette a különböző történeteket, hogy azokból egy egységes nézőpontú, hiteles hangú, egyszerűségében, sallangmentességében nagyon megragadó elbeszélés kerekedjen ki. (Félreértés ne essék, ha az egész a saját fejéből pattant volna ki, az ugyanilyen elismerésre méltó lenne, de nagyon foglalkoztatott olvasás közben a regény megszerkesztésének mikéntje, mert szerintem nagyon jól sikerült.)
Akárhogy is van, ez egy nagyon megragadó (megint ez a szó, de nem akarok hatásost írni, mert az olyan, mintha keresné a hatást, pedig nem), dokumentumértékű regény, egy fájdalmas hangú testamentum minden háború minden sárba tiport, kisemmizett, megerőszakolt, megnyomorított, elpusztított áldozatának mindenhol.

fülcimpa>!
Kováts Judit: Megtagadva

Lehet tagadni. Lehet. De mi értelme? Ami történt, megtörtént. Szembe kell néznünk vele. Úgy, ahogyan én most. Így kellene szembenéznie a múlt szörnyűségeivel a gőgösöknek, a tagadóknak. Tudni kell erről a szomszédnak, az egész környéknek, az országnak. El kell olvasnia mindenkinek, aki tud olvasni és értelmezni az olvasottakat, akiknek erre képességük adatott meg.
Nagyszüleim sajnos már nem élnek. Sajnos, hiszen sok mindent kaptam tőlük. Emberséget, empátiát, kedvességet, humort, örömöt. Csöpp gyerek voltam, amikor az egyik nagymamám mesélt a háborúról. Bánom, hogy nem füleltem jobban, talán lekötött valami játék. Néhány dologra emlékszem csak: nagypapát elvitték valahová, de hazajött, irdatlan szegénységben éltek, mindig csak egy cipőt viseltek télen-nyáron a szüleim is, anyukám az ágy alá bújt nővéreivel, egy alkalommal pedig egy orosz katona maga mellé emelte a talán 2 éveske édesanyámat, nagymama a kezét tördelte kínjában, jaj, magával viszi, pedig nem, az orosz csak csodálta anyukám gyermeki szépségét – krásznája gyévocska – , s mikor nagymama kezébe adta lányát, mellé még valami ajándékot is csúsztatott…
Bánom, hogy nem figyeltem a részleteket, de most már nincs visszaút…
Részt vettem múlt év novemberében azon a megyei Prima Primissima díjátadón, ahol a könyv írója a volt levéltáros is a jelöltek között volt. (Irodalom kategória, megjegyzem, a megyében rém kevesen olvashatnak…) Jé, könyvet írt, mindenképpen el kell olvasnom! Az ünnepi könyvhét fennhangon hirdette a könyvét, s talán mindenkinek ismerős az az erős késztetés, kell, nagyon kell, vágysz rá, akarod. Könyvtárunkban két példány van belőle. Láttam a katalógusban, hogy az egyik kölcsönzött, a másikért rohantam. Nem találták. Majd megvesztem… mi az, hogy nincs meg, itt kell lennie? Talán a könyvhét miatt került ki valahová, csak még nem hozták vissza. A vágy erős. A helytörténeti gyűjtemény őriz egy példányt, amit nem lehet kölcsönözni. Csak egy telefon, persze, tudod, hogy bármiben segítek szívesen, hétvégére a tiéd, jöjj érte pénteken zárás előtt.
Meghatározta a tegnapom. Le nem tettem. Nem lehetett, nem tudtam. Így, ahogy le van jegyezve, tökéletesen átadja, amit kell. Nem szükséges körbeírni, elég tényszerűen. Üt. A bunker, az éhezés, a robot, a jegyrendszer, a meggyalázások, a tetvesség, rühesség, azt sem lehet tudni kik a megszállók, ki van veled, vagy ellened, bízhatsz-e a saját szomszédodban, és a legfontosabb kérdés, ami minden hasonló esetben felmerül: hol az Úr, a Mindenható? Gondodat viseli, vagy csak mázlid van, hogy még élsz? De mi a helyzet azokkal, akik nem maradtak életben? Merre kószált az Úr?
El tudom képzelni, mi húzta, delejesen vonzotta haza a messzeségből az elhurcoltakat, a munkára elcipelteket. Haza, otthon, ház. De milyen ház az… Romos, dülledt, nyomorult ház, de az az édes otthon, ahol ott élnek a szerettek, akik minden percben várják vissza az elkerülteket. Borzasztó…
„Mindannyian szégyelltük az erőszakot, ha nem tehettünk róla, akkor is szégyelltük. A testünk előbb-utóbb meggyógyult, felejteni azonban nemigen tudtunk. „
Az elkövetők vajon szégyellték-e magukat? És mindig, mindenkinek meg kell – vagy csak illik – megbocsátani?

Goofry>!
Kováts Judit: Megtagadva

„A háború nem ismeri az emberi ént! Énünknek el kell vesznie a harcban.”

Aha, lány a fronton(!) – gondolom: dézsavűmvan; szinte a naplószerű kronológia egyszerűségével megírt és díszítetlen-tömörséggel egymás alá rótt sorok; a hemingway-i jéghegy-elvet alkalmazó okos app; egy háborús tizenkettő egy tucat, plánehogy huszonhárom(!). – meg ilyenek. Szóval ilyen tagadás-szerű berzenkedéseken keresztül hánykolódtam lapról-lapra. Csakhogy eredendően valamiképpen fontosnak tartottam az írónő Elszakítva c. regényét megelőző múlttal való elszámolást. Elidegenítő hatású hülye viccel élve, tekinthetnék erre afféle szakítópróbának is. Ebből adódóan viszont kijelenthetem: kiálltam a próbát, és visszanézve egy jól elvarrt, mélységgel bíró szövegre, valamint egy egységnyi sorsra feszített életre találtam. És ha Hemingway idézetet választottam mottómul, akkor úgy lesz jó, ha avval is zárok:

„A világ megtör mindenkit, ám a töréspontokon erősödik, aki állja.”

bagie P>!
Kováts Judit: Megtagadva

Nagyon sokáig elkísért olvasás közben a „hű b+” érzés: kemény történet, és rettegve vártam a könyv hátsó oldalán is kiemelt idézetet, történetet.
Kitalált személyt téve főszereplőnek egy kicsit eltávolítódik a történet, de tudjuk, hogy minden eseménye megtörtént…és ezek a legsokkolóbb dolgok, amit ember ember ellen elkövethet.
Sokban hasonlít Polcz Alaine könyvéhez (Asszony a fronton) – ahogyan ezt többen is említik… nekem ez jobban tetszett, de ugyanúgy, mint P.A könyvét ezt sem szeretném újra elolvasni.

1 hozzászólás
KBCsilla P>!
Kováts Judit: Megtagadva

Borzalom.
És a borzalom hiteles leírása, ahogyan a kamaszlányból öregasszony lesz.
Hiányoltam András jelenlétét, még a gondolat is csak a legvégén fogalmazódott meg, hogy Anna végig Andrásra várt, András emlékéből élt. Ez adott neki erőt ahhoz, hogy ezt a sok borzalmat elviselje.
A pincék, búvóhelyek, ásott gödrök olyan félelmet keltettek bennem, hogy kirázott tőlük a hideg, nem tudom, hogy bírtam volna ki napokon keresztül a bezárt gödörben élni, beosztva a levegőt, a hitet és az erőt.
Nem is gondoljuk, mennyi mindent vagyunk képesek kibírni, ha muszáj.
A katonákat sosem szerettem, de amit az oroszok műveltek, az mindennél elképesztőbb, elgondolkodom, hogyan mentek haza a saját feleségükhöz, és vajon mit tettek volna, ha a saját családjuk nőtagjaival teszi ezt valaki más. Belegondolni is félelmetes.
A megerőszakolások részletei szinte szó szerint megegyeznek az Asszony a fronton-ban leírtakkal. Ha hitetlenek is lennénk a valóságtartalommal kapcsolatban, ez mindenképpen bizonyítékképpen szolgálhat bárki számára. De úgy vélem, ilyet még a legkreatívabb fantázia sem lenne képes önmagától kitalálni.

TiaRengia I>!
Kováts Judit: Megtagadva

Sok-sok tönkretett élet. Az ilyen olvasmányok segítenek nekem mindig megérteni, mitől is olyan traumatizálódott a magyar társadalom. Bár nagyon naturális és felkavaró, mégis azt mondom, több ilyet kellene olvasni. Mert talán végiggondolják egyesek, mit jelent a háború, érdemes-e csinálni. Legyen az itt, vagy máshol.
Kováts Judit igaz-mozaikokból összeragasztott regénye furcsa elegye lett a fikciónak és a nem-fikciónak, féltem is, mennyire lesz koherens egész, ráadásul, mikor láttam, hogy párbeszédek sem nagyon fordulnak elő, tartottam tőle, hogy csak egy történészi leckefelmondás lesz. Nagyon kellemeset csalódtam. spoiler
Rokonítható az Asszony a fronton-nal, de ennek irodalmi értéke nagyobb azt hiszem. Kíváncsi lettem az író másik könyvére is.

Mimiti P>!
Kováts Judit: Megtagadva

Ezt a könyvet csak úgy faltam, annak ellenére, hogy ami benne van, az a tömény iszonyat. Valóban hasonlít Polcz Alaine könyvére, de talán csak annyira, mint bármely második világháborús visszaemlékezésre. Magamban úgy fogalmaztam meg a különbséget, hogy Polcz Alaine más közegből és társadalmi osztályból éli át a szörnyűségeket, és ő aztán egy igazán kivételes asszony volt: példának okáért nagyon megmaradt bennem, hogy már az oroszok kegyetlenkedései alatt elmélkedett arról, hogy azért a zsidóknak mégis rosszabb volt, és hogy mennyire sajnálja őket. Somlyói Anna – szerény véleményem szerint – a legkevésbé sem különleges. Tipikus tinilány, és pont annyira önző, mint bármelyikünk. Viszik a zsidókat? Jaj szegény barátnőm, na nem baj, nem vagyok zsidó, menjünk, szedjük össze a holmijukat. Felrobbannak a gyerekek az aknától? Nem én robbantam fel. XY elmegy az oroszokkal egy körre, hogy jobb körülményeket biztosítson magának? A céda. Az átélt borzalmak hatására természetesen alakul a személyisége, lelkileg (és testileg is) sérült emberré válik, vastag bőrt növeszt, és még jobban elzárja magát a külvilágtól. Az van, hogy Annához én jobban tudtam kapcsolódni, mint Polcz Alaine-hez, mert az én dédanyáim is mind-mind Annák voltak, és ugyanúgy nem, vagy alig beszéltek a saját tapasztalataikról ebből az időszakból, mint Anna. Másokról meséltek, a bujkálásaikról, az erőszakokról, a bombáktól való félelmükről, de magukról alig.

Ez a könyv igazából a háború második feléről szól, a fő cselekmény azon belül is talán csak fél évet tesz ki; és számomra az ilyen történetek sokkal hathatósabban átadják a háború magyarországi történetét, mint bármelyik történelemkönyv: 1942-ben még minden oké, rihegünk-röhögünk az iskolában, van valami háború valahol messze, de ez még büszkeséggel is tölti el az embert, hiszen hazánk fiai épp bebizonyítják, hogy micsoda nép vagyunk. Aztán németek be, igazából jófejek, továbbra sincs semmi gáz; sárga csillag a zsidókra, hát ez aztán igazán nem tragédia, nem fáj azt viselni, mithisztiznekrajta; aztán zsidók ki – ha visszajönnek, minden oké, ha nem, az se baj, úgyis lenyúltuk a dolgaikat. A személyes, kézzel fogható tragédia a legtöbb magyar számára csak ezután következett a front és az oroszok közeledésével, férjeik-fiaik-testvéreik halálával valahol a távolban, aztán a vagyonuk elrablásával, megsemmisítésével, a bunkerekben meghúzódással, az erőszakkal, árulásokkal és cserbenhagyásokkal. Őszintén nem tudom hogy lehetett ezeknek az éveknek az eseményeit ép ésszel átvészelni, mert úgy érzem, hogy én már az alatt a súly alatt is összeroppannék, amit azok éltek át, akiket a legkevésbé érintett a háború. De sokaknak sikerült, és némelyek azért meg is tudták osztani a történetüket családtagjaikkal, vagy épp történészekkel. Úgy érzem, ez a regény az egyszerű, hétköznapi lányoknak állít emléket, akik 16-20 éves korukra már vénasszonyok lettek. Örülök, hogy ennél azért ma már nyíltabban tudunk beszélni egymással, ha szeretnénk.

korkata>!
Kováts Judit: Megtagadva

Nehéz könyv, tele borzalommal. Még belegondolni is borzalmas, hogy ezek a dolgok a valóságban is megtörténtek. A főszereplő egy kitalált személy, azonban a vele történteknek valóságalapjuk van.
A könyv elolvasása után nyert igazán értelmet a cím. Az átéltek után természetessé válik a tagadás, a szégyenérzet. Mégis beszélni kell róla, hogy ilyen többé ne történhessen meg.


Népszerű idézetek

tmezo P>!

A tanévzárót és a ballagást a sárga csillag tette rendkívülivé, amit a zsidó diákoknak aznap kellett először viselniük.

35. oldal

3 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

[…] ugyanúgy nem volt kenyerünk, mint az oroszok alatt, azt gondoltam, számomra akkor jön el a béke, amikor egy nagy, kétkilós vekni közepéből egy egész karéjt szelhetek majd.

162. oldal

robinson P>!

Több mint egy emberöltő telt már el azóta, de nem múlik el nap, hogy ne jutna eszembe a háború.

(első mondat)

robinson P>!

A zsidókérdés az én számomra gyakorlatilag nem létezett. Nekem teljesen természetes volt, hogy ők templom helyett zsinagógába mennek, és a szombat jelenti nekik a vasárnapot.

35. oldal

Imre_Bea>!

Ha…mégis képesek lettünk volna beszélni a velünk történtekről, akkor is jobban tettük, ha hallgatunk, mert a békében a megszállóinkból hős felszabadítók lettek, a hősök pedig nem gyilkolnak, rabolnak és erőszakolnak.
A hallgatás kitöltötte csaknem a z egész évszázadot.
….Egy emberöltő elteltével aztán, amikor a megszállóink hazamentek, és bátran elmondhattunk volna bármit, nem volt kinek elmondani. Minden olyan régen történt, hogy nem érdekelt senkit, és mi is alig maradtunk már.

robinson P>!

Tudtuk, hogy vissza fognak jönni. Ha nem ezek, akkor mások.

116. oldal

robinson P>!

Két hét sem telt el a hirtelen jött ballagás után, amikor a húsvét utáni első vasárnapon elvitték őket.

42. oldal

robinson P>!

Állandóan esett, nagy sár volt. Egész életemben nem láttam vigasztalanabbat annál a szekérnél, ahogy felbukkant a Széles-rét felől, és a malomnál ráfordult a temető felé vezető útra. Az eső egy kis időre sem állt el, egyre csak szemerkélt, cseperkélt, szürke és borús volt az egész világ.

177. oldal

robinson P>!

A környéken rengeteg román katona bujkált, mifelénk is lehetett találkozni velük. Éhesek, rongyosak és legalább annyira veszélyesek voltak, mint a részeg, zabráló oroszok.

197. oldal

6 hozzászólás
robinson P>!

Azt a három magyar katonát, akik a Molnárék istállójában húzták meg magukat, helyben agyonlőtték.

100. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Polcz Alaine: Asszony a fronton
Szabó Magda: Abigél
Anonyma: Egy nő Berlinben
Ella Steel: Érzéki rabság
Belinda Alexandra: Zafír égbolt
Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
Colleen Hoover: It Ends with Us – Velünk véget ér
Bauer Barbara: A fekete rózsa
Ariel Lawhon: Fedőneve Hélène
Durica Katarina: A rendes lányok csendben sírnak