Az ​aranyhajú királylány 1 csillagozás

Délszláv népmesék
Kovács Zoltán (szerk.): Az aranyhajú királylány

Ebben a kötetben déli szomszédaink, a délszláv népek meséit mutatjuk be.
Akadnak köztük hagyományos mesék: hős királyfiak indulnak útjukra, hogy megvívjanak a sárkányokkal, boszorkányokkal, és kiszabadítsák a tündért. Ám ezek a hősök csak látszatra királyfiak – valójában a népet jelképezik. A népi képzelet indítja őket útra, hogy megvívjanak a földi, ártó hatalmakkal.
De már sok mesében, különösen a trufákban, leplezetlenül maga a nép egyszerű fia száll harcba. Nem visel fényes fegyverzetet, egyedüli fegyvere – a leleményessége. S bizony, életrevalóságával mindannyiszor letöri az ördög szarvát…
Így ezek a trufák nemcsak mosolyt fakasztanak, hanem azt is hirdetik, hogy a nép legyőzi az igazságtalanságot, megtorolja a gonoszságot.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Népek meséi Európa

>!
Európa, Budapest, 1961
158 oldal · keménytáblás · Fordította: Csuka Zoltán

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

Amethyst >!
Kovács Zoltán (szerk.): Az aranyhajú királylány

Egy fokkal élvezhetőbb és változatosabb válogatásnak éreztem, mint az északabbra élő lengyelek népmesekötetét, csak sajnos jóval rövidebb lett, mint az előző. Mire kezdtem ráérezni a magyar népmese-eszközök s a délszláv jellegzetességek kombinációjára, addigra már el is fogyasztottam az egészet. Ugyan itt is akadnak jószerivel ördögök, sárkányok, de jóval kevesebb (én legalábbis alig emlékszem) volt belőlük, ugyanúgy, mint a részegeskedések által elindított cselekményszál, illetve a papságon gúnyolódó történés (akadnak ugyan kivételek, csak jóval kevesebb van belőlük.). Ezeknek a meséknek a hangulata jóval „melegebb” volt, élénkebb színekben játszott. Tetszett például a Hamupipőke délszláv kiadásban. Illetve, a kötet két leghosszabb meséje, az Ég és Föld közt lebegő palota, és a címadó Aranyhajú királylány képei úgy pörögtek le lelki szemem előtt olvasás közben, mintha egy egész estés rajzfilmet néznék, sajnálom is, miért nem kapnak ilyen jellegű feldolgozást a Közép-Európai mesekör tagjai. (A legutóbbi Száva-mese messze elrugaszkodik népmese mivoltától, és rendkívül felejtős, erőltetett mozi kerekedett belőle).
Egyetlen gondom tehát a válogatás hosszával van, plusz a tény, hogy a „délszláv” régió területét nem igazán sikerült behatárolniuk, hogy pontosan honnan, mely népcsoportnál gyűjtötték a meséket. Mondjuk, ez nem magának a „tartalomnak” a hibája, engem viszont kifejezetten érdekelt volna a származásuk.


Népszerű idézetek

Amethyst >!

Mikor felért a palotába, ment egyik szobából a másikba. Végül is az egyik szobában megpillantotta a húgát, amint éppen üldögélt, s tetvézte a sárkányt, aki ölébe hajtotta a fejét s aludt.

6. oldal

Amethyst >!

– Te vagy az, aki vizet vittél tőlem?
Az pedig így felelt:
– Én vagyok.
A királyné akkor tovább kérdezte:
– S mi vagy még?
Erre pedig annyit mondott:
– Nem vagyok semmi.
Akkor a királyné felkapta a karját és öklével képen csapta a legényt.

14-15. oldal

Amethyst >!

– Őrizkedjetek ettől az üregtől, lányok, mert ha közületek valaki beleejti az orsóját, annak az anyja tüstént tehénné változik.

61. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

T. Aszódi Éva (szerk.): Tündérek, törpék, táltosok
Rossana Guarnieri – Nyikolaj Usztyinov: Európa legszebb meséi
Kiss Antal (szerk.): A Huszonöttornyú Vár meséi
T. Aszódi Éva (szerk.): Kisgyermekek nagy mesekönyve
Világszép Vaszilisza
Vázsonyi Endre: Rémusz bácsi meséi
Benedek Elek: A vitéz szabólegény
Kovács Ágnes (szerk.): Icinke-picinke
Boldizsár Ildikó: Mesekalauz úton lévőknek