Lélekölő 23 csillagozás

Kovács Noémi: Lélekölő

2013, Budapest. Peter Page nyomozó egy rejtélyes gyilkosság kiderítésén dolgozik. A „Normafás” fedőnevű gyilkos nem először csap le. Áldozatai fiatal lányok, akiket megbecstelenít, majd megöl. Módszere egyedi, nyomokat nem hagy. Page azonban egy fura sejtésből kiindulva új irányt ad a nyomozásnak, amiben segítői is akadnak, akikkel hamarosan egy szövevényes és gyilkos csavarokkal bonyolított hajszában találják magukat…
Kovács Noémi korábban a „Tetthely” főmunkatársa volt, első regénye valós nyomozási helyzeteket és karaktereket idéz meg, vérbeli magyar krimi, tele kulisszatitkokkal a kriminalisztika világából.

>!
Athenaeum, Budapest, 2013
272 oldal · ISBN: 9789632932736
>!
Athenaeum, Budapest, 2013
272 oldal · ISBN: 9789632932675

Kedvencelte 3

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 9

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Szédültnapraforgó
Kovács Noémi: Lélekölő

Kovács Noémitől az első – de de nem az utolsó – olvasásom. Kedvelem a krimiket, mondhatom egyik kedvenc műfajom. Minden karakterével szimpatizáltam. Bár elég sok hullát sikerült beleírnia, kicsit szövevényes volt a nyomozás és a végén a csavar a gyilkos kilétét tekintve nagyon tetszett. Igaz egy kicsit szocialista feelingem volt az olvasás közben, Mattyasovszky regényeire emlékeztetett, csak kicsit modernebb köntösben.

>!
Chris
Kovács Noémi: Lélekölő

A történetre bár mondhatnám, hogy ízig-vérig magyar, de sajnos nyugodt szívvel nem tudom megtenni ezt a kijelentést. Azt mindenképp pozitívumként kell kiemelnem, hogy magyar helyszínen, többnyire magyar szereplőkkel játszódik a sztori nagy része, emiatt tényleg közelebbinek érezhető a számunkra a világ. Engem – a többséggel ellentétben – nem zavart, hogy a Teve utcába, egy közértbe vagy Normafára kellett gondolatban utaznom, sőt, dicséretre méltó, hogy Kovács ezt bevállalta. Ugyanakkor maga a főszereplő, Peter és csapata abszolút nem valósághű. Nehezen elképzelhető, hogy egy amerikai-magyar férfi inkább visszajön Magyarországra dolgozni, mint hogy kint maradjon. Az pedig szinte lehetetlen, hogy egyetlen ügy miatt egészen Amerikából hozassanak egy profilozót és egy méregdrága hotelben szállásolják el, amikor köztudott, hogy a gazdaságilag nincs a topon a rendőrség.

Aminek örültem viszont, hogy egyes részek valóban igyekeztek tisztába tenni az olvasókban felmerülő, esetenként zavaros kérdéseket. Ilyen volt például a gyanúsítottkénti és a tanúkénti kihallgatás közötti óriási nagy különbség, kinek milyen jogai vannak az egyes eljárási cselekmények alatt. Az már mondjuk kevésbé tetszett, ahogyan ezt beépítette a történetbe, kvázi az egyik szereplő gondolatain keresztül vezeti le a büntetőeljárásról szóló törvény idevonatkozó szakaszait. Elismerem, valóban nehéz lehet egyszerre tanítani és szórakoztatni, éppen ezért a szerzőnek van még mit tanulnia.

A regényről egyébként is lerí két dolog: az egyik, hogy Kovács még nagyon fiatal, a másik, hogy ez az első regénye. Nem mondanám őt rossz írónak, de egyes fejezeteket nagyon összecsapott, az olvasót időnként hülyének nézi, és úgy állítja be a hatóság tagjainak felfedezéseit, mintha csak az FBI munkájáról lenne szó, pedig bármelyik ép ésszel gondolkodó ember rájöhet a megoldásra. A párbeszédeken is érződik, hogy a való életben ilyen mondatok nem hagynák el az ember száját, kissé erőltetettnek tűnnek. Arról nem is beszélve, hogy a nyomozás egyes részei és eredményei teljesen lehetetlenek, mint például a bőrön lévő sperma kimutatása, főleg, ha egy gödörből ásták ki az áldozatot.

A gyilkos személye annyira nem meglepetés, számítani lehet rá, bár a miértre adott válasz érdekes lehet. Nekem annyira nem is állt össze a kép, hogy a tíz évesen elhunyt kislány, hogyan lehetett szexuális bűncselekmény áldozata, meg pontosan milyen szerelemről esett szó az ő személye kapcsán, sőt, azt sem tudom, hogyan kötötték össze se perc alatt a Normafás áldozattal (azon kívül, hogy testvérek).

Szóval, ha Kovács Noémi egy kissé komolyabban veszi a regényírást, alaposabban utána jár a dolgoknak, egészen jó író válhat belőle, mert az alapok megvannak hozzá. Remélhetőleg a következő regénye hosszabb lesz ennél, ugyanis senkit ne tévesszen meg az oldalszám, ténylegesen nettó két óra alatt el lehet olvasni a regényt, mivel hatalmas sortávokkal és betűtípussal íródott.

1 hozzászólás
>!
minett
Kovács Noémi: Lélekölő

Hát persze, hogy vannak hibák és persze, hogy nem skandi és nem is Coben és hatalmas, soha nem látott sortávokkal, de itt játszódik, a mi utcáinkon, a mi életünkben, a mi részünk, ezért minimum jó értékelést kaphat:-)
A karakterek jók, a sztori is érdekes, benne van a lehetőség, hogy lesz még folytatás, s egyre jobb lesz.

>!
fülcimpa
Kovács Noémi: Lélekölő

Múlt héten fejeztem be és már nem is emlékszem mi volt a lényeg… kiforratlan, gyenge mondatok, olyanok, amiket a való életben csak akkor használunk, ha a megjátszott tisztelettől hason csúszunk a másik előtt. Biztos vagyok benne, hogy a szerző jót akart írni, valami különlegeset, de sajnos ezt nem éreztem. Na a kiadót pedig nem is minősítem…

>!
Thanatos
Kovács Noémi: Lélekölő

Nem volt egy rossz könyv, tetszett a történet, de végig olyan érzésem volt, mintha ez csak egy vázlat lenne, amit még ki kell fejteni. Szóval jó lenne a könyv, ha jobban meg lenne írva. A hatalmas sorközökről meg inkább nem is ejtek szót. Értem én, hogy oldalszám növelés, de…

1 hozzászólás
>!
robinson P
Kovács Noémi: Lélekölő

Elsőnek egészen jó. Rövidke. Lett volna még ötletem, mit beleírni. Ám ez nem az én könyvem. Lesz ez még jobb, erősebb is.
Kellemes kikapcsolódás volt.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2013/11/lelekolo.html

>!
nerdy7
Kovács Noémi: Lélekölő

Mindig nehezen kezdek neki a magyar szerzők által írott könyveknek, ez alkalommal is így történt. De meglepően gyorsan átfutottam rajta, melynek oka egyrészt a szellős sorköz (ami számomra pozitívum volt) másrészt az, hogy folyamatosan pörgött a cselekmény. Peter Page kitartó, szüntelen nyomozása a normafás gyilkos után arra késztetett, hogy minél előbb a könyv végére jussak és kiderítsem, ki is az elkövető. Véleményem szerint kicsit erőltetett volt az amerikai vonal a történetben, és jó pár kérdés maradt megválaszolatlanul a bűnügyekkel kapcsolatban. Könnyed, laza krimi volt. Én nem bántam meg, hogy elolvastam.

>!
Varga_Dia
Kovács Noémi: Lélekölő

Sok jó könyvet olvastam már, de ez pont nem volt köztük. A karakterek felszínesek, a történet tele van közhellyel, bár ha jobban belegondolok, ez visszafelé is igaz. A történetvezetés néha logikátlan, de szerintem ez annak köszönhető leginkább, hogy az írónő (tévés karrierjét tekintve) képekben gondolkodik. Filmvásznon valószínűleg tökéletesen megállná a helyét a Lélekölő, könyvben viszont nem igazán ad semmit. Sajnos. Egyébként persze, hogy pozitívum az, hogy magyar helyszíneken, nagyjából magyar szereplőkkel játszódik, de jobban értékeltem volna, ha a kis amerikai mellékszálat hanyagolta volna Kovács Noémi. Az apró amerikanizmusokkal együtt. Kicsit érlelődhetett volna még a dolog, máskülönben azt mondanám, hogy egész jó.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
robinson P

– Péter, maga megőrült?
– Önnek is jó reggelt, Anna!

236. oldal

>!
noemi81 I

Még elnézte, ahogy Csapó keresztülvág a parkolón, a felüljáró felé veszi az irányt, egyre gyorsabban, mintha menekülne egy nehéz élet, saját nyomozói vére elől. Page elmosolyodott, hiszen ő már tudta, hogy az elől nincs menekvés.

271. oldal

>!
robinson P

A két nyomozó kiszállt a kocsiból és a kapuhoz sétált. Page a szeme sarkából észrevette a szomszéd nénit, aki a függöny mögül kukucskált.

162. oldal

3 hozzászólás
>!
Iłđi P

Úgy fájt a feje, mintha sejtjei Hitler Seelöwe haditervének célpontjai lennének, és mindehhez az agya szolgáltatná a terepet. Lerogyott az ablak melletti székre és felvette ugyanazt a pózt, amiben az imént volt. Érezte, ahogy a Luftwaffe bombákat dob a londoni kikötők, a repülőterek és az irányítási központok szerepét játszó agysejtjeire. Visszaverték a támadást, de az ellenség azonnal megkezdte a polgári lakosokat játszó agysejtek bombázását.

93. oldal

>!
Iłđi P

Sarkon fordult, elindult a Róbert Károly körút felé és elrepült a szürke ködben. Legalábbis Page így látta.

112. oldal

>!
Iłđi P

A gondolat a fénysebesség négyzetével villant Peter Page fejébe, mintha világéletében erre a lehetőségre várt volna.

9. oldal

>!
Iłđi P

Page már átesett azon a ponton, amikor a gyomra ki akart lyukadni.

>!
Iłđi P

Az ajtó gyenge fája egy nagyobb darabon elengedte magát, de Page jobb lába a bokájánál beakadt a lyukba. Tisztára mint az amerikai szabadságszobor, amely előrelendítette a lábát.

2 hozzászólás
>!
Iłđi P

– Hogy aludtál?
– Ezt most nem taglalnám, főnök. Sok ilyen éjszakára számíthatok?
– Sajnos nem. Úgy fényévenként egyszer van ilyen szerencsénk, hogy egy kihallgatható tanú a szomszéd szobában guggol.

3 hozzászólás
>!
robinson P

Csapónak úgy csillogott a szeme, mint egy olimpiai bajnoknak a dobogó tetején. Most így is érezte magát.

125. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Nemere István: Spirál gyilkosságok
Otto Carving: Magyar sorozatgyilkosok
Benedek Szabolcs: A vérgróf
Kristóf Attila: A dadogó gyilkos
Karen Rose: Sikíts értem
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Jo Nesbø: Police
Dan Wells: Szörnyeteg úr