Gyilkos ​vágy 14 csillagozás

Kovács Noémi: Gyilkos vágy

Egy ​befolyásos és gazdag üzletember feleségét holtan találják, a gyilkos módszere a szerb maffiára tereli a gyanút. A tetthely közelében egy bűnöző a zsarukra támad, miközben az üzletember gyermekeit életveszélyesen megfenyegetik. Pár nappal később újabb gyilkosság történik. A titokzatos elkövető után ismét semmi használható nyom nem marad a helyszínen, mintha ott sem járt volna, ráadásul az áldozatok között sincs kimutatható kapcsolat. Peter Page nyomozó pályafutásának legravaszabb sorozatgyilkosával kerül szembe, miközben kínzó migrén és egyre vadabb látomások gyötrik, ráadásul még saját kollégája meggyilkolásával is gyanúsítják, és emiatt felfüggesztik… Újdonsült szerelme, Anna éppen akkor sodródik el mellőle, amikor a legnagyobb szüksége lenne rá, az ellene zajló nyomozás miatt pedig egyre kevesebb idő áll rendelkezésére, hogy tisztázza magát. Page rádöbben: ha nem keríti kézre a valódi gyilkost, nem csak a munkájának és az önbecsülésének inthet búcsút, de a szabadságának is,… (tovább)

>!
Athenaeum, Budapest, 2014
ISBN: 9789632933481
>!
Athenaeum, Budapest, 2014
498 oldal · ISBN: 9789632933412

Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 5

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
robinson P
Kovács Noémi: Gyilkos vágy

Egyet kell értenem a szerzővel, ahogy a könyv végén megállapítja: nőben sose bízz! Ha netán szőke, akkor főleg! Az utolsó 10 oldalig már mindenki gyilkos volt, és mégsem.
Jó alapos, sok szálon futó, kerek és kemény a történet. Érezhetően alapos háttérismeretekkel.
Megyek krav-maga-t tanulni, jól jöhet még!
Blogon:
http://gaboolvas.blogspot.hu/2014/06/gyilkos-vagy.html

1 hozzászólás
>!
Szédültnapraforgó
Kovács Noémi: Gyilkos vágy

Második olvasásom az írónőtől. Ez a történet most annyira nem tudott beszippantani, bár voltak érdekesebb részek is. Természetesen fogalmam nem volt róla, ki a gyilkos, a végén csak ámultam spoiler .
Érdekesek voltak a helyszínek, a nyomozók is remekeltek, jó kis csapat munka volt. Főhősünk Peter és kis segédje Csapó voltak a legszimpatikusabb szereplők.

>!
Sajtkukac94
Kovács Noémi: Gyilkos vágy

A 4 és fél csillagot az utolsó kb. 50 oldal miatt kapja. A vége olyan izgalmasra és eseménydúsra sikerült, hogy szinte teljesen elfeledtette az ember lányával, hogy előtte 450 oldalon keresztül nyúlt a sztori, mint a rétestészta, cselekmény viszont alig volt.
Magyar krimi, tipikus magyar szereplőkkel, tükrözve a magyar valóságot; ezzel nem is volt bajom. De az, hogy spoiler Az említett spoiler mellékszál miatt olyan volt, mintha az írónő csak a könyv felénél találta volna ki, hogy ki legyen az elkövető.
A szereplők valóságosnak tűntek, emberinek, kivéve a főhőst, ő kicsit szuperhős kategória volt már. Csapót kifejezetten megkedveltem, szimpatikusak voltak a bénázásai és a lelkesedése.
Összességében nem volt ez egy rossz könyv, csak ne lett volna így elhúzva az eleje.

>!
minett
Kovács Noémi: Gyilkos vágy

Nekem bejött, s különösen jó, hogy magyar környezetben játszódik. A krimiszál pergőss, az 500 oldal ellenére gyorsan lehet vele haladni.
Talán Anna karakterével lehetett volna még egy picit bővebben foglalkozni

>!
Chris
Kovács Noémi: Gyilkos vágy

Ami első pillantásra feltűnik az olvasónak, hogy a Gyilkos vágy jóval hosszabb, mint a Lélekölő. Az Athenaeum Kiadó idén tavasszal jelentette meg Paul Finch Ne sikíts! című krimijét, amely egy, számomra roppant szimpatikus kezdeményezése is volt egyben. A kb. B/5-ös méretű, leginkább zsebkönyvnek titulálható, ám annál jóval vaskosabb (400-500 oldalas) krimiket igencsak baráti áron, 1990 Ft-ért adják, amely elő- vagy online rendelésben még olcsóbbra jön ki. Továbbá a kötetek mellett szól, hogy a kiadó nem próbálja meg ennek ellenére az olvasókat átvágni, az 500 oldal itt tényleg 500 oldal, nincsenek nagy betűk, hatalmas sortávok. A lényeg: habár az oldalak számát tekintve könnyen azt hihetné az ember, hogy Kovács második regénye kétszer olyan hosszú, mint az első, ez tévedés, én nagyjából az ötszörösére becsülöm.

De eleget dicsértem már a kiadást magát – tényleg nagyon jó kézben tartani –, ideje magával a regénnyel és Kovács teljesítményével foglalkozni. Külön ki kell emelnem, hogy bár elviekben önmagában is érthető a történet, nem árt az első résszel kezdeni az ismerkedést. Jó pár régi szereplő visszatér, köztük Anna, a pszichológus is, valamint a Normafás esetre is több utalást kapunk. Ami pedig pozitívum volt számomra, hogy a regény végén nem csak a mostani esetről hullik le a lepel, hanem meg tudjuk azt is, hogyan ért véget az előző ügy, vagyis milyen büntetést kaptak az előző részbeli gyilkosok. Eddig ilyet egyetlen regényben sem tapasztaltam, ezért tehát óriási elismerés a szerzőnek, ahogyan azért is, amiért ilyen finoman (és megvallom, abszolút „gonosz” módon) vezette be a harmadik rész eseményeit. (Hogy fogom én kibírni a következő kötetig?)

Az új részben a gyilkosság és a nyomozás is sokkal összetettebb, sok mindenre kell odafigyelnie az olvasónak, ráadásul egy rendőr halála miatt Page is bajba keveredik, így a gyilkos megtalálása valóban versenyfutás az idővel számára, ugyanis, ha rövid időn belül nem kerítik kézre, feletteseit veszik elő, akik a szabályokat megszegve engedtek utat Peternek. A sztori végig több szálon fut, ennek és a rövid fejezeteknek köszönhetően egészen filmszerű élménye lesz az olvasónak. Megdöbbentő, hogy mennyire más irányba terelődik a történet az események előrehaladtával, és ugyanígy: a gyilkos személye is abszolút kiszámíthatatlan. Habár én a leleplezésnél kicsivel több magyarázatot igényeltem volna, egyedül itt éreztem kis kapkodást a szerző részéről.

Az előző kötetben a legnagyobb kritikai észrevételem az volt, hogy a szituációk és a párbeszédek nem voltak elég életszerűek, szerencsére ezen a téren is nagyon sokat fejlődött a szerző. Egyszer sem éreztem kínosan sutának a dialógusokat, nem volt olyan érzésem, hogy így senki nem beszél, és ugyanez igaz a rendőrség és magyar társadalom bemutatására is. A regény végén felbukkanó Jászapáti rendőrség, habár helyileg máshol található, valóban megdöbbentő: a külvilággal való kapcsolat szinte egyenlő a nullával, hogy a természetes körülményekről már ne is beszéljünk. Ezek mellett talán eltörpül az én városom rendőrségének elavult, özönvíz előtti számítógépes rendszere, amellyel általában csak a gond van, de legalább bekapcsolnak. Sajnálatos, hogy a magyar gazdaság nem tudja megengedni magának, hogy a rendvédelmi szervek munkájának alapfeltételeit megteremtse, de valahol mégis reményre ad okot a tény, hogy ennek ellenére is vannak olyanok, akik lelkiismeretesen üldözik a bűnt. Kíváncsi vagyok, hogy a következő kötetekben a korrupció is szóba kerül-e (ebből írtam a szakdolgozatomat, így elég sok aktába bepillantást nyerhettem), az is egy érdekes kérdéskör lenne.

Összességében tehát egy meglepően jó magyar krimit kaptam, és úgy érzem, a szerző is végre megtalálta a saját hangját. Előre figyelmeztetek azonban minden kedves olvasót, hogy ne essen abba a hibába, amibe én: ne hasonlítsa a skandináv vagy az amerikai krimihez ezt a sorozatot, mert teljesen más a hangulata, ahogyan a mentalitásunk is különbözik a fenti országokétól. Ez elsőre kicsit fura, kinézetre kicsit lila, de a miénk.

>!
Presztek_Réka
Kovács Noémi: Gyilkos vágy

Teljesen vakon bukkantam erre a könyvre, mivel a könyvtárban borító alapján keresgéltem könyvet. Abszolút jó választás volt! Egy kicsit még mindig idegenkedem a magyar íróktól, pláne magyar környezetben magyar nevekkel, pedig már volt jó tapasztalatom is és egyre többet veszek magyar íróktól.
Jót tett neki az a kis amerikai kapocs, ami Page által szerepelt, az újonc – öreg róka kapcsolat. A rossz zsaru – rossz zsaru részt imádtam. Külön pikantériája volt, hogy a valós esetek és a fikció olvadt eggyé, remekül összegyúrva.
A végkifejlet abszolút meglepett, utolsó opcióként se gondoltam volna rá…

>!
murnus_durnus
Kovács Noémi: Gyilkos vágy

A magyar krimiirodalomban, ha lehet egyáltalán ennek a létét állítani, az a legnagyobb baj, hogy képtelen önálló karakterek kidolgozására. Minden szereplőt fel lehet ismerni az amerikai filmekből, a jelek szerint az íróknak nincs fantáziája ahhoz, hogy valami eredeti magyar szereplővel kezdjenek el dolgozni. Aki a miénk…
Ez van jelen itt is. A műben szerepel egy zseniális nyomozó, a folyton migrénnel küzdő Peter Page, akinek nem nyújtott elég izgalmat Los Angeles, mert a jelek szerint ott nagyon bepunnyadt a bűnözés, hát inkább eljött Budapestre kalandot keresni. (Ezen most tessék nevetni.) Emellett állandó rémlátomása van (mert gyakran kerül önkívületi állapotba, persze kérdés, hogy az ilyen hogyan lehet egyáltalán nyomozó és hogy kaphat fegyvert a kezébe, na hagyjuk); ez pedig az, hogy náci bombázók tarolják le Budapestet. Természetesen egyetlen náci gép sem dobott le ide bombaterhet, mi több, még szovjet sem; Budapestet az amerikaiak bombázták. Ez a szerzőt nem zavarja. Ill. egy helyen igen, de annyira mégsem, hogy ne ez legyen a nyomozó szellemi állapotának a főmotívuma. Azt hiszem, ennyi elegendő ahhoz, hogy a regény egészének a szellemi színvonalát előre jelezzem.
No de a lényegre: a nagyszerű nyomozó a következőképpen lát munkához.
Nyitókép: egy üzletembert estefelé alaposan megruház egy szerb bérgyilkos(-szerűség) a házában, majd áldozata elmenekül otthonról, hátrahagyva a feleségét (mert hát ez így szokásos…); távollétében pedig valaki megöli a nőt, akinek a padlón rituális gyertyás temetést rendez. Page, mint a legjobb nyomozó kimegy a helyszínre és megkérdezi a férjet: mi lehetett az egész ügy hátterében? Annak válasza az, hogy valakivel elszámolási vitába keveredett 400.000 dollár miatt és ezt nem tudja most megadni (38-39 old.). Page tudomásul veszi az infót és elmegy. Vagyis nem erőszakoskodik, hogy az üzletember árulja el már az ügy apróbb részleteit is, pl. hogy kitől vette fel a pénzt, miért tette ezt, egyáltalán van-e ennek bizonyítéka, nem-e csak ő találta-e ki neki ezt az egészet stb. Neki ez nem téma. Ő e nélkül is tud nyomozni. Az ilyen mellékes részleteket hagyjuk….
Sajnos, ez az oda nem figyelésről árulkodó bevezető baki aztán megannyi változatban termelődik újra az egész regényben. Ezeket kár lenne elárulni, pedig tanulságos példa lenne arra, hogy mit nem szabad csinálni, ha már krimit írunk. De egy példát nem lehet kihagyni. Page és a rendőrök bemennek egy szegedi kocsmába, ahol negyedórája járt a gyilkosnak feltételezett személy. A csapos az előtte mutogatott fényképre nem reagál. Page eközben beleszimatol a levegőbe és keresnyés szagot érez, majd lehajol s a padlón egy-két pötty száraz vércseppecskét talál. Hogy szag és a vér között mi a kapcsolat – ki tudja. Ezek után felmaszatol az ujjaira valamit a vércseppből, felmutatja a csaposnak és annak rögtön megered a nyelve, elmondja, hogy ki járt itt nemrégen. Hogy miért mondja el – azt sem tudjuk meg. Mi köze van neki ahhoz, hogy valakinek épp itt csöpögött az orra? Találják ki a DNS-ből, neki nem kell ismernie az összes vendéget. De ugyanilyen kedves ötlet az is, amikor a szerb maffiózó magyar ügyvédnek álcázza magát, bejut a BRFK épületébe és egy szobában üldögél a sötétben. Ez végül is teljesen természetes dolog, nem? Sehol egy kamera, mindenki közlekedhet össze-vissza, ahogy kedve van a Teve utcában…
A szereplők önmagukban is szélsőségesek, szinte már karikatúrszerűek: van benne tehát szerb maffiózó (az, aki magyar ügyvédnek öltözik be és lófrál a nyomozók irodájában munkaidő után); egy debreceni boszorkány, továbbá a Normafás Gyilkos (ő kísértetként Page agyában), zárásként egy őrült, akinek a személyére olyannyira nem lehet gondolni, hogy semmi meglepetés nem éri az olvasót, amikor kiderült róla, hogy ki is ő; mellesleg meg sem tudja magyarázni a tetteinek az indítékát, de mivel idáig már megannyi ilyen fordulaton átmentünk, ez nem tudunk csodálkozni. Mellesleg az egyik szereplő eltűnik a regényből, és sosem kerül elő, a másik nem tűnik el, de félúton elfelejti őt a szerző. A téma természetesen egy sorozatgyilkosság (abból rengeteg van Magyarországon…), itt kerül képbe Napóleon számmisztikai könyve és a gyertyás temetések rejtelmei stb. A mű vége maga a tökéletes értelmetlenség, hogy tulajdonképpen ki miért gyilkolt meg kicsodát, de szerencsére nem jönnek a náci bombázók. Az amerikaiak sem.
A szerző annyi mindent akart belegyömöszölni a történetbe, hogy az végül már teljesen életszerűtlen lett, mi több, hihetetlen. Egyébként is az egész túl van terhelve fölösleges szereplőkkel és kanyarokkal, akik pedig nem haszontalanok, azok egyszerűen vagy érdektelenek, vagy abszurdak. Összefoglalva: ebben a műben több a lelkesedés, mint a szaktudás. Legközelebb valami vékonyabb, kevésbé nehézkes, szimplifikáltabb és logikusabb művet várunk el a szerzőtől. Mert ez a könyv nem más, mint amerikai stílusú közhelyek és magyar stílusú ügyetlenkedések halmaza.
Ja, és ami fontos: stílusa sincs.

14 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
robinson P

Továbbá elmondhatom, hogy a szerb alvilág elleni bevetésen egy Manó névre hallgató rendőrkutya is megsérült. A négylábú kolléga életét sikerült megmenteni.

140. oldal

>!
robinson P

A csuklyás eltűnt, majd újra feltűnt Page orra előtt, és felemelte a fejét. A Normafás gyilkos átható tekintete nézett a nyomozóval farkasszemet.

12. oldal

>!
robinson P

Elhatározta, hogy előbb megszerzi, amiért jött, visszaveszi a pénzt, amit a főnök kölcsön adott, aztán majd eldönti, hogyan tovább. Vállból nyílegyenesen előre lendítette a karját, és egyetlen gyors mozdulattal eltörte Csepreg orrát.

15. oldal

>!
robinson P

Peter Page érezte, hogy az ereiben szétfolyik a harag, terjed, akár egy gyorsan ölő méreg.

41. oldal

>!
robinson P

Page-nak felforrt az agyvize. Lakatos felé fordult, aki lehajtotta a fejét. Page kérdőn nézett rá, pedig tudta, hogy nem láthatja. Azt hitte, barátok.

212. oldal

>!
robinson P

– De hát akkor honnan tudjuk, hogy egy fegyverből lőtt rá, két különböző áldozatra valaki, mondjuk Magda Marinko?
– Abból, hogy a használt fegyver olyan, mint a használt cipő.
Egyféleképpen kopik.

150. oldal

>!
robinson P

– Alátámasztja azon állítását, hogy Peter Page beteg?
– Nézze, Peter nem beteg, csak migrénje van. És ettől még egy nagyon jó nyomozó.

267. oldal

>!
robinson P

Furcsának tűnt neki ez a társaság, de úgy döntött, sem az idő, sem a hely nem alkalmas arra, hogy kiderítse, kik ezek. Jobb, ha odébb áll.

74. oldal

>!
robinson P

A haja összevissza állt, a tekintete olyan volt, mintha valaki más nézett volna rá. Nem volt önmaga, és ezen sürgősen változtatnia kellett, a nyomozás nem várhatott.
– Nincs semmi bajom, mehetünk.
– Értem. Akkor milyen az, amikor van?

97. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bleeding Bride: A téboly kertje
Baráth Katalin: A fekete zongora
Benedek Szabolcs: A vérgróf
Kristóf Attila: A dadogó gyilkos
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Donato Carrisi: Démoni suttogás
Chris Carter: Kivégzés
Simon Beckett: A halál kémiája
James Ellroy: A nagy sehol