Gyilkos ​vágy 23 csillagozás

Kovács Noémi: Gyilkos vágy

Egy ​befolyásos és gazdag üzletember feleségét holtan találják, a gyilkos módszere a szerb maffiára tereli a gyanút. A tetthely közelében egy bűnöző a zsarukra támad, miközben az üzletember gyermekeit életveszélyesen megfenyegetik. Pár nappal később újabb gyilkosság történik. A titokzatos elkövető után ismét semmi használható nyom nem marad a helyszínen, mintha ott sem járt volna, ráadásul az áldozatok között sincs kimutatható kapcsolat. Peter Page nyomozó pályafutásának legravaszabb sorozatgyilkosával kerül szembe, miközben kínzó migrén és egyre vadabb látomások gyötrik, ráadásul még saját kollégája meggyilkolásával is gyanúsítják, és emiatt felfüggesztik… Újdonsült szerelme, Anna éppen akkor sodródik el mellőle, amikor a legnagyobb szüksége lenne rá, az ellene zajló nyomozás miatt pedig egyre kevesebb idő áll rendelkezésére, hogy tisztázza magát. Page rádöbben: ha nem keríti kézre a valódi gyilkost, nem csak a munkájának és az önbecsülésének inthet búcsút, de a szabadságának is,… (tovább)

>!
Athenaeum, Budapest, 2014
ISBN: 9789632933481
>!
Athenaeum, Budapest, 2014
498 oldal · ISBN: 9789632933412

Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 8

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Réka_Kósa>!
Kovács Noémi: Gyilkos vágy

Nehezen indult be a cselekmény, ezért elég sok időbe telt elolvasom.. de, amint beindult,egyre izgibb lett az egész történet, és már ott tartottam, hogy egész nap a munkahelyen a könyvön és a történeten gondolkoztam. Az utolsó pár fejezetben már lehetett gyanítani, hogy ki a sorozatgyilkos, én legalábbis kitaláltam, úgyhogy nem lepett meg a végén. Az ok szerintem nem volt értelmes, de hát…
A karaktereket nagyon bírtam, talán nem okoz meglepetést, hogy Peter Page volt a kedvencem (igen, a főszereplő :D). A lényeg, hogy nem gondoltam volna, hogy ilyen témájú könyvek is tetszenek nekem, de ez a könyv ráébresztett, hogy igenis tetszenek. :) Az egy pont levonás az eleje miatt jár.. :)

robinson P>!
Kovács Noémi: Gyilkos vágy

Egyet kell értenem a szerzővel, ahogy a könyv végén megállapítja: nőben sose bízz! Ha netán szőke, akkor főleg! Az utolsó 10 oldalig már mindenki gyilkos volt, és mégsem.
Jó alapos, sok szálon futó, kerek és kemény a történet. Érezhetően alapos háttérismeretekkel.
Megyek krav-maga-t tanulni, jól jöhet még!
Blogon:
http://gaboolvas.blogspot.hu/2014/06/gyilkos-vagy.html

1 hozzászólás
Manoli >!
Kovács Noémi: Gyilkos vágy

A legnagyobb problémán addig volt a könyvvel, amíg meg nem szoktam a hihetetlen részletes, tényszerű információ közlést, ami a nyomozással kapcsolatban elhangzott. Olyan a könyv, mintha egy profi tudósító követné az eseményeket és mindent lépésről lépésre, szóról szóra közvetítene. Ez egy kicsit sok volt az elején, lelassult minden, de végére pont ezt élveztem, ezt az aprólékos bemutatását a nyomozati munkának. A nyomozók gondolkodását, a nyomozás mindennapjait, a helyszínelést, a nehézségeket és az apró eredmények miatti lelkesedést. Ami nagyon tetszett, az nyomozók között összhang, kollegialitás megjelenése, ahogy együtt dolgoznak, ahogy ismerik egymás gondolatait. Kedvencem Page mellett Kovács és Csapó lett. Csapó a tanonc, aki a közbeszólásaival egy kis könnyedebb beszélgetést és reakciót is behoz a történetbe, a kemény lenyégek közé. Nagyon jó volt a figurája, a szerepe, a rácsodálkozása, szóval tetszett. Általában, ha van egy jó nyomozó csapat egy bűnügyi könyvben, ott mindig megtalálhatók az akadékoskodó, ellenszenves főnökök. Itt viszont nem. A főnökség és a gyilkossági csoport között elég idilli a hangulat a könyvben, de ez nekem kifejezetten tetszett. Természetesen a magyar helyszín, a magyar nevek és a budapesti helyszínek is csak pozitív hangulatot adott az olvasáshoz. Nem kell kitalálni a házakat az utcákat, nem kell kialakítani a fejben egy leírt környezetet, hanem fejben, térkép szerűen lehet követni az eseményeket.
Az izgalom pedig a tempóval együtt egyre csak nőtt, ahogy haladtunk előre a gyilkosságokkal és a történettel. Nagy meglepetés és csavar volt a végén, még az utolsó oldal is meglepett.
Élveztem olvasni, szórakoztató, izgalmas, tényszerű olvasmány volt, teljesen elmerültem benne.

Sajtkukac94>!
Kovács Noémi: Gyilkos vágy

A 4 és fél csillagot az utolsó kb. 50 oldal miatt kapja. A vége olyan izgalmasra és eseménydúsra sikerült, hogy szinte teljesen elfeledtette az ember lányával, hogy előtte 450 oldalon keresztül nyúlt a sztori, mint a rétestészta, cselekmény viszont alig volt.
Magyar krimi, tipikus magyar szereplőkkel, tükrözve a magyar valóságot; ezzel nem is volt bajom. De az, hogy spoiler Az említett spoiler mellékszál miatt olyan volt, mintha az írónő csak a könyv felénél találta volna ki, hogy ki legyen az elkövető.
A szereplők valóságosnak tűntek, emberinek, kivéve a főhőst, ő kicsit szuperhős kategória volt már. Csapót kifejezetten megkedveltem, szimpatikusak voltak a bénázásai és a lelkesedése.
Összességében nem volt ez egy rossz könyv, csak ne lett volna így elhúzva az eleje.

Szédültnapraforgó>!
Kovács Noémi: Gyilkos vágy

Második olvasásom az írónőtől. Ez a történet most annyira nem tudott beszippantani, bár voltak érdekesebb részek is. Természetesen fogalmam nem volt róla, ki a gyilkos, a végén csak ámultam spoiler .
Érdekesek voltak a helyszínek, a nyomozók is remekeltek, jó kis csapat munka volt. Főhősünk Peter és kis segédje Csapó voltak a legszimpatikusabb szereplők.

kzsuzsu>!
Kovács Noémi: Gyilkos vágy

Nem olvastam az írónő első könyvét, ami így utólag kiderült számomra, hogy ennek a könyvnek az előzménye volt. Szerencsére azonban nem volt hiányérzetem emiatt. Tetszett, hogy magyar környezetben, magyar szereplőkkel, magyar körülmények között játszódott a történet. Tetszettek a karakterek, nagyon emberiek voltak. Örültem az összetett nyomozásnak, a több szálon futó cselekménynek. Azonban túl hosszúra nyúlt az első gyilkossági nyomozás és szinte összecsapottnak éreztem a sorozatgyilkosság többi elemét. Izgalmasabb lehetett volna a történet, ha azok a szálak nagyobb hangsúlyt kapnak és együtt nyomozhattunk volna a nyomozókkal. A megoldás számomra nem volt előre kiszámítható, de túl gyorsan jött és gyorsan le is zárult. Jobban tetszett volna, ha a gyilkos kilétére „együtt” jövök rá a nyomozókkal és alaposabb magyarázatot kapok az indítékra. Összességében örülök, hogy magyar író tollából született egy ilyen regény. Várom a sorozat folytatását, amit a regény befejezése is előkészített (remélem, lesz).

minett>!
Kovács Noémi: Gyilkos vágy

Nekem bejött, s különösen jó, hogy magyar környezetben játszódik. A krimiszál pergőss, az 500 oldal ellenére gyorsan lehet vele haladni.
Talán Anna karakterével lehetett volna még egy picit bővebben foglalkozni

Presztek_Réka>!
Kovács Noémi: Gyilkos vágy

Teljesen vakon bukkantam erre a könyvre, mivel a könyvtárban borító alapján keresgéltem könyvet. Abszolút jó választás volt! Egy kicsit még mindig idegenkedem a magyar íróktól, pláne magyar környezetben magyar nevekkel, pedig már volt jó tapasztalatom is és egyre többet veszek magyar íróktól.
Jót tett neki az a kis amerikai kapocs, ami Page által szerepelt, az újonc – öreg róka kapcsolat. A rossz zsaru – rossz zsaru részt imádtam. Külön pikantériája volt, hogy a valós esetek és a fikció olvadt eggyé, remekül összegyúrva.
A végkifejlet abszolút meglepett, utolsó opcióként se gondoltam volna rá…

Chris>!
Kovács Noémi: Gyilkos vágy

Ami első pillantásra feltűnik az olvasónak, hogy a Gyilkos vágy jóval hosszabb, mint a Lélekölő. Az Athenaeum Kiadó idén tavasszal jelentette meg Paul Finch Ne sikíts! című krimijét, amely egy, számomra roppant szimpatikus kezdeményezése is volt egyben. A kb. B/5-ös méretű, leginkább zsebkönyvnek titulálható, ám annál jóval vaskosabb (400-500 oldalas) krimiket igencsak baráti áron, 1990 Ft-ért adják, amely elő- vagy online rendelésben még olcsóbbra jön ki. Továbbá a kötetek mellett szól, hogy a kiadó nem próbálja meg ennek ellenére az olvasókat átvágni, az 500 oldal itt tényleg 500 oldal, nincsenek nagy betűk, hatalmas sortávok. A lényeg: habár az oldalak számát tekintve könnyen azt hihetné az ember, hogy Kovács második regénye kétszer olyan hosszú, mint az első, ez tévedés, én nagyjából az ötszörösére becsülöm.

De eleget dicsértem már a kiadást magát – tényleg nagyon jó kézben tartani –, ideje magával a regénnyel és Kovács teljesítményével foglalkozni. Külön ki kell emelnem, hogy bár elviekben önmagában is érthető a történet, nem árt az első résszel kezdeni az ismerkedést. Jó pár régi szereplő visszatér, köztük Anna, a pszichológus is, valamint a Normafás esetre is több utalást kapunk. Ami pedig pozitívum volt számomra, hogy a regény végén nem csak a mostani esetről hullik le a lepel, hanem meg tudjuk azt is, hogyan ért véget az előző ügy, vagyis milyen büntetést kaptak az előző részbeli gyilkosok. Eddig ilyet egyetlen regényben sem tapasztaltam, ezért tehát óriási elismerés a szerzőnek, ahogyan azért is, amiért ilyen finoman (és megvallom, abszolút „gonosz” módon) vezette be a harmadik rész eseményeit. (Hogy fogom én kibírni a következő kötetig?)

Az új részben a gyilkosság és a nyomozás is sokkal összetettebb, sok mindenre kell odafigyelnie az olvasónak, ráadásul egy rendőr halála miatt Page is bajba keveredik, így a gyilkos megtalálása valóban versenyfutás az idővel számára, ugyanis, ha rövid időn belül nem kerítik kézre, feletteseit veszik elő, akik a szabályokat megszegve engedtek utat Peternek. A sztori végig több szálon fut, ennek és a rövid fejezeteknek köszönhetően egészen filmszerű élménye lesz az olvasónak. Megdöbbentő, hogy mennyire más irányba terelődik a történet az események előrehaladtával, és ugyanígy: a gyilkos személye is abszolút kiszámíthatatlan. Habár én a leleplezésnél kicsivel több magyarázatot igényeltem volna, egyedül itt éreztem kis kapkodást a szerző részéről.

Az előző kötetben a legnagyobb kritikai észrevételem az volt, hogy a szituációk és a párbeszédek nem voltak elég életszerűek, szerencsére ezen a téren is nagyon sokat fejlődött a szerző. Egyszer sem éreztem kínosan sutának a dialógusokat, nem volt olyan érzésem, hogy így senki nem beszél, és ugyanez igaz a rendőrség és magyar társadalom bemutatására is. A regény végén felbukkanó Jászapáti rendőrség, habár helyileg máshol található, valóban megdöbbentő: a külvilággal való kapcsolat szinte egyenlő a nullával, hogy a természetes körülményekről már ne is beszéljünk. Ezek mellett talán eltörpül az én városom rendőrségének elavult, özönvíz előtti számítógépes rendszere, amellyel általában csak a gond van, de legalább bekapcsolnak. Sajnálatos, hogy a magyar gazdaság nem tudja megengedni magának, hogy a rendvédelmi szervek munkájának alapfeltételeit megteremtse, de valahol mégis reményre ad okot a tény, hogy ennek ellenére is vannak olyanok, akik lelkiismeretesen üldözik a bűnt. Kíváncsi vagyok, hogy a következő kötetekben a korrupció is szóba kerül-e (ebből írtam a szakdolgozatomat, így elég sok aktába bepillantást nyerhettem), az is egy érdekes kérdéskör lenne.

Összességében tehát egy meglepően jó magyar krimit kaptam, és úgy érzem, a szerző is végre megtalálta a saját hangját. Előre figyelmeztetek azonban minden kedves olvasót, hogy ne essen abba a hibába, amibe én: ne hasonlítsa a skandináv vagy az amerikai krimihez ezt a sorozatot, mert teljesen más a hangulata, ahogyan a mentalitásunk is különbözik a fenti országokétól. Ez elsőre kicsit fura, kinézetre kicsit lila, de a miénk.


Népszerű idézetek

robinson P>!

Továbbá elmondhatom, hogy a szerb alvilág elleni bevetésen egy Manó névre hallgató rendőrkutya is megsérült. A négylábú kolléga életét sikerült megmenteni.

140. oldal

robinson P>!

A csuklyás eltűnt, majd újra feltűnt Page orra előtt, és felemelte a fejét. A Normafás gyilkos átható tekintete nézett a nyomozóval farkasszemet.

12. oldal

robinson P>!

Elhatározta, hogy előbb megszerzi, amiért jött, visszaveszi a pénzt, amit a főnök kölcsön adott, aztán majd eldönti, hogyan tovább. Vállból nyílegyenesen előre lendítette a karját, és egyetlen gyors mozdulattal eltörte Csepreg orrát.

15. oldal

robinson P>!

Peter Page érezte, hogy az ereiben szétfolyik a harag, terjed, akár egy gyorsan ölő méreg.

41. oldal

robinson P>!

Page-nak felforrt az agyvize. Lakatos felé fordult, aki lehajtotta a fejét. Page kérdőn nézett rá, pedig tudta, hogy nem láthatja. Azt hitte, barátok.

212. oldal

robinson P>!

– De hát akkor honnan tudjuk, hogy egy fegyverből lőtt rá, két különböző áldozatra valaki, mondjuk Magda Marinko?
– Abból, hogy a használt fegyver olyan, mint a használt cipő.
Egyféleképpen kopik.

150. oldal

robinson P>!

– Alátámasztja azon állítását, hogy Peter Page beteg?
– Nézze, Peter nem beteg, csak migrénje van. És ettől még egy nagyon jó nyomozó.

267. oldal

robinson P>!

Furcsának tűnt neki ez a társaság, de úgy döntött, sem az idő, sem a hely nem alkalmas arra, hogy kiderítse, kik ezek. Jobb, ha odébb áll.

74. oldal

robinson P>!

A haja összevissza állt, a tekintete olyan volt, mintha valaki más nézett volna rá. Nem volt önmaga, és ezen sürgősen változtatnia kellett, a nyomozás nem várhatott.
– Nincs semmi bajom, mehetünk.
– Értem. Akkor milyen az, amikor van?

97. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Donato Carrisi: Démoni suttogás
Sienna Cole: A köd után
Helena Silence: Ezüsthíd
N. Nagy Zoltán: Keselyű
Szántó Dániel: Revans
Baráth Katalin: A fekete zongora
Jandácsik Pál: Állatok maszkabálja
R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök 2.
Marc Pastor: Barcelona árnyai
Rubin Szilárd: Aprószentek