Törvénytől ​sújtva 3 csillagozás

A numerus clausus Magyarországon, 1920–1945
Kovács M. Mária: Törvénytől sújtva

A könyv az 1920-as numerus clausus törvény történetének részletesen dokumentált feldolgozása. Igyekszik megválaszolni azt a kérdést, hogy a törvény történetének számos elemével a történetírás eddig miért nem foglalkozott, illetve bemutatni, hogy a közgondolkodásban és a publicisztikában a numerus clausus történetét milyen legendák és tévhitek övezik. A könyv a numerus clausus részletes történetét kiterjedt szakirodalmi és levéltári kutatások alapján mutatja be. A forráskutatás során vált elérhetővé az országgyűlési jegyzőkönyvek és az MTI híranyagának internetes adatbázisa, amelyre támaszkodva teljesen új tényeket tart fel a szerző. Kovács M. Mária professzor nélkülözhetetlen alapművet ad mindazok kezébe, akik a Horthy-korszak története és a magyar zsidóság sorsa iránt érdeklődnek.

>!
Napvilág, Budapest, 2012
268 oldal · ISBN: 9789633380888

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Kovács M. Mária: Törvénytől sújtva

Kovács M. Mária: Törvénytől sújtva A numerus clausus Magyarországon, 1920–1945

Bár láttam már jobban szerkesztett, tömörebb történelmi munkát ennél, de ettől függetlenül közérthető és megvilágító illusztrációja a két világháború utáni magyar antiszemitizmusnak. Kovács M. Mária a numerus clausus kialakulását és fogadtatását veszi kimerítő elemzés alá – bár ez a törvény számszerűsítve viszonylag kevés zsidót érintett (azokat, akik egyetemen kívántak továbbtanulni), mégis mérföldkövet jelentett a magyar történelemben. A „zárt szám” nem eredendően volt diszkriminatív elképzelés, alaphelyzetben pusztán az egyetemre való bejutás korlátozását jelentette akármilyen indokkal – például azzal, hogy valaki nem elég képzett az adott karhoz*. (Ilyen értelemben tehát egy átlagos egyetemi felvételi is végső soron numerus clausus.) Aztán jött a nagy ötlet**, hogy alakítsák át úgy, hogy az egyetemekre való bejutást a nemzetiségi arányszám határozza meg, vagyis mindegyik nemzetiség abban az arányban képviseltesse magát a felsőoktatásban, amilyen arányban jelen van az ország lakosságában. Ebben az a finesz, hogy így el lehetett adni a törvényt pozitív diszkriminációként – hiszen így (mondjuk) a magyarországi románok vagy szlovákok is bejuthatnak majd az egyetemre… igaz ugyan, hogy Trianon után nem sokan maradtak, Trianon előtt meg valahogy senkinek nem jutott eszébe ez a csodálatos idea, de ettől függetlenül – milyen jól hangzik… Persze az izraeliták meg nem jutnak majd be, ez pech (nekik), de mit tehetnénk… Néhány kis gond azért volt az elképzeléssel – leginkább az, hogy a zsidók arányszámát felekezeti alapon számolták ki, az így megállapított 6%-ban pedig nem voltak benne a kikeresztelkedettek – ugyanakkor a tiltás őket is érintette. Másfelől a hatályos magyar törvények szerint a nemzetiség nyelvi alapon volt meghatározható, ám a zsidók többsége magyar nyelvet beszélt – tehát nem volt nemzetiségnek tekinthető. Sebaj, kitalálták hát kifejezetten rájuk a „népfaj” fogalmát, és minden meg volt oldva. A szellem meg ki volt engedve a palackból.

Kovács M. Mária alapvetően két dolgot kíván bizonyítani sűrű adattömegével – és azt hiszem, mindkettőt meggyőzően. Az egyik, hogy a numerus clausus semmilyen reális haszonnal nem járt, sőt a kontraszelekció miatt jelentősen rontott az oktatás színvonalán. Bár a hivatalos retorika szerint pusztán „helyet akart csinálni” az egyetemeken a magyaroknak, de hamar világossá vált, hogy kizártak helyét képtelenség feltölteni azokkal, akiknek amúgy kedvezni akartak. A keresztényeket, úgy fest, puskával sem lehetett nagyobb számban bekényszeríteni a felsőoktatásba, nem is csoda, hogy a keretszámokat a törvény után soha nem is sikerült feltölteni (amíg le nem csökkentették ravaszul őket). Még úgy sem, hogy boldog-boldogtalant beengedtek – bukott érettségizőket is, többek között az orvosi karra is. El lehet képzelni, meddig jutottak el ők tanulmányaikban… és ha ne adj Isten orvos vált belőlük – hát abba jobb bele sem gondolni. A másik állítás, hogy a numerus clausus nem egyszerűen „szélkifogó” taktika volt, amivel az alapvetően aranyos konzervatív kormányzat megpróbálta lecsendesíteni a szélsőségeseket, hanem az „úri antiszemitizmus” következménye, ami meghatározó társadalmi jelenség volt, és aminek teljes kibontakoztatását nem annyira Bethlenék jó érzése, mint inkább a külpolitikai tényezők akadályozták meg. Ilyen értelemben Kovács M. munkája kihangsúlyozza azoknak a politikusoknak a felelősségét, akiket a mai kormányzat héroszként kezel – Klebersberg Kunóét, de különösen Teleki Pálét. A numerus clausus tehát (egyes konzervatív történészek állításával ellentétben) nem a kisebbik rossz volt, hanem az első lépcsőfok – egy olyan folyamat kezdete, ami fokozatosan vezetett az egyre agresszívebb diszkrimináció felé. És tudjuk még, mi felé. Magyarország fasisztálódásának egyik kulcsmomentuma, az összekötő kapocs a Horthy-féle és a Szálasi-féle nemzetértelmezés között – a bűnbakkijelölés aktusa azokért a hibákért, amiket ők és elődeik (parasztosan: a nemzet) követtek el.

* Merthogy akkor még egy puszta érvényes érettségi is elég volt ahhoz, hogy valaki a felsőoktatásba iratkozzon, bezony. Azok a boldog békeidők…
** Az egyik ötletgazda nevét érdemes megjegyezni: a vadantiszemita Prohászka Ottokár püspökét, aki a „hungarizmus” atyja – azon egyházi személyek egyike, akiknek az emlékét úgy kell levakarnia magáról a katolicizmusnak, mint rászáradt koszt. Vezetőségi tagja volt az Ébredő Magyarok egyesületének is, és amikor fiai meglincseltek pár embert egy kávéházban, keresztényi módon reagált: az önvédelem jogosságát hangsúlyozta, és kerekített egy fasza kis példát is a görényről a tyúkketrecben. Egyrészt: ha valaki folyton önvédelemre hivatkozik, akkor alighanem nagyon verekedni akar. Másrészt meg remélem, a túlvilágon a püspök úr egy non-stop Woody Allen-mozimaratont kénytelen nézni az örökkévalóságig, különös tekintettel a rendező kései munkásságára.

12 hozzászólás
>!
madárka
Kovács M. Mária: Törvénytől sújtva

Kovács M. Mária: Törvénytől sújtva A numerus clausus Magyarországon, 1920–1945

Jól felépített, logikus mű, amely egy pillanatig sem száraz vagy unalmas. Sok új információval nem szolgált, de a meglévő tudásomat jól rendszerezte. Mindenképp öt csillag. Mindenkinek ajánlom, aki érdeklődik a korszak és/vagy a téma iránt.
(Még akkor is, ha a könyv alaptézisével nem egészen értek egyet.) De persze ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzek egy Kovács M. Máriát? :)


Hasonló könyvek címkék alapján

Kunt Gergely: Kamasztükrök
Sándor Tibor: Őrségváltás
Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege
Hábel János: „Elköltözött” szomszédaink
Randolph L. Braham – Kovács András (szerk.): A holokauszt Magyarországon hetven év múltán
Molnár Judit (szerk.): Jogfosztástól népirtásig
Kovács Alajos: A zsidóság térfoglalása Magyarországon
Karsai László (szerk.): Kirekesztők
Gyurgyák János: Magyar fajvédők
Posta Péter: Ellenfeleink