Az ​árva Mariska napjai 6 csillagozás

Kovács Júlia: Az árva Mariska napjai Kovács Júlia: Az árva Mariska napjai

„Ma ​már Juliska képzett, jóízlésű szobrásznő, nehéz volna felfedezni magatartásán, külsején, de akárcsak önkéntelen mozdulatán vagy álmaiban régi életének nyomait, de paraszti származása kiütközik abban, hogy virágokat nevel, s a legkülönfélébb állatokat gyűjti maga köré, meg abban is, hogy szeret és tud betegeket ápolni.” (Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona)
„Ami Juliskát illeti, Laci, összes ügyeimet odaadnám ez egyért, ha ez az egy az enyém lett volna. Jelentékeny és szokatlan, a bűbájos nőstény minden puhaságával. A furcsa és valóban nehéz életkörülmények hatása alatt egy kissé bolondos lett, de ez csak nem baj? Nagy mélységei vannak ennek a kis lánynak, aki igen csinos is. Betegségéből, ami erős nemi és anyai életnek hirtelen elvágásából eredt, úgy látszik, teljesen kigyógyult. Most sem él nemi életet, és ezért bizony a színe egy kissé szürke. Ez kiszínesedik még, ez még asszony lesz! Az Ottó dolog – az a benyomásom – úgy igaz, mint ahogy ő mondja. Ez az a nő – akármilyen… (tovább)

>!
Noran, 2008
272 oldal · ISBN: 9789632830070
>!
Nyugat, 1911
228 oldal

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
ppeva P
Kovács Júlia: Az árva Mariska napjai

Nagyon idegesítő volt a stílusa, egyáltalán nem a beharangozók szerinti „egyszerű, nyers, paraszti hang” volt. Sajnos, nem volt meg a tartalom és forma egysége, és egyik a másik nélkül bizony kevés. Bármennyire is megrázó, ami ezzel a kislánnyal, szegény buta kislánnyal történik, a századik „oh, jaj, drága jó Istenkém, oh, jaj, drága jó édesanyám” után már sok. Még akkor is, ha újra és újra figyelmeztetnem kellett magam olvasás közben, hogy itt tényleg egy kislányról van szó! Ez nem napló, hanem utólagos visszaemlékezés, és ezért hiába hiteles a történet, a stílus nem az, az már agyon van finomítva, finomkodva. Egészen a kegyed egy riherongy-féle fordulatokig.
Bródy Sándor meg elmehet a fenébe. Szerinte ha egy 12 éves kislánynak valaki hátraköti a kezét és zsebkendőt töm a szájába, és aztán „magáévá teszi”, az nem erőszak, hanem „a kicsike részben szerelemből, részben kíváncsiságból odaadja ártatlanságát”. Hát persze, ő se viselkedett másképp… Képmutató egy banda. Leginkább azt sérelmezték a könyv megjelenés után, hogy „minek kell ilyen mocskos dolgokról írni, beszélni”. Az, hogy ez a mocsok létezik, és tisztes polgárok, családapák is fenntartói, főszereplői ennek a rendszernek, az persze természetes, fő, hogy hallgassunk róla.


Népszerű idézetek

>!
melloncollie

Nem szerettem senkit még látni sem, mindig egyedül akartam lenni és úgy el voltam merülve a dologba, hogyha valaki beszélt hozzám, nem is hallottam, éppen úgy éreztem magam, mintha nem is élnék, nem volt kedvem semmit hallani, semmit látni, mindenkitől bújtam, hogy csak ne kelljen senkivel beszélni.

101.

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

József Jolán: József Attila élete
Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2
Rockenbauer Zoltán: A halandó múzsa
Gyertyán Ervin: József Attila
Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének
Esterházy Péter – Marianna D. Birnbaum: Az évek iszkolása
Illyés Gyula: Petőfi Sándor
Pomogáts Béla: Radnóti Miklós
Bölöni György: Az igazi Ady
Bohuniczky Szefi: Otthonok és vendégek