Mesék ​a nagy háborúból 5 csillagozás

Kovács György harctéri naplója
Kovács György: Mesék a nagy háborúból

Kovács ​György 1875-ben a Somogy megyei Kastélyosdombón született, árva gyermekként nevelkedett, iskolába nem járt, felnőtt korában pásztoroktól tanult meg írni-olvasni. Az I. világháborút a magyar királyi pécsi 19., majd a budapesti 30. honvéd gyalogezred közkatonájaként szolgálta végig, bejárva az orosz, román és az olasz frontot. Harctéri naplója egymásba fonódó meseszerű történetekként eleveníti meg az első világháború eseményeit. Azonban csak a stílus Háry János-i, a leírt tartalom maga a háború drámai és naturális valósága, ahogy azt Kovács György és sok millió társa 1914 és 1918 között átélte. A szerző a szöveg mellett, hol azok illusztrálására, hol azoktól függetlenül, rajzokat is készített. A napló gazdag, naiv népi ábrázoló művészet körébe sorolható képi anyaga önmagában is különleges. A fronton szabadidejében alkotó Kovács György az írás és a rajzolás segítségével egy másik világba ringathatta magát. 100 év múltával a kötet és a képek megjelentetésével most velünk teheti… (tovább)

>!
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631253955 · Illusztrálta: Kovács György

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

Blackbeard>!
Kovács György: Mesék a nagy háborúból

Kovács György: Mesék a nagy háborúból Kovács György harctéri naplója

Olvastam volna még! Hangulatos, mesésen előadott borzalmak, amiknek minden szavát l tudtam hinni és át is éreztem. Ilyen lehetett a fronton… Bár a csatákról többet olvastam volna.

Lasi>!
Kovács György: Mesék a nagy háborúból

Kovács György: Mesék a nagy háborúból Kovács György harctéri naplója

Különlegesen izgalmas magával ragadó könyv. Igényes kiadás. Egy elég különleges háborús naplót olvashatunk el ennek a könyvnek hála, amit a naplóíró elég jó illusztrációkkal is ellátott.


Népszerű idézetek

Jadzia>!

Felértünk a Haláldombra. Először is körülnéztük a gyönyörű tájakat. Messze ellátni be Olaszországba, a tengernek is lehet látni egy részét. Amikor már eleget gyönyörködtünk a szép tájakban, akkor elvezettem a barátom egy szikla tetejére, ahol egy mély sziklahasadék volt. Egyenesen lement az a sziklaluk, úgy, mintha egy feneketlen kút lett volna. Ebbe a sziklakútba szoktuk az olasz halottakat dobálni, mert ami kis földrészek voltak a sziklás hegységben, azt a helyet fenntartottuk a mi halottainknak, mert hogy ha nem is magyar földbe, de legalább mégis földbe pihenjenek szegény magyar testvéreink, akiket az olasz fegyverek küldtek a sírba.
Ezt a kutat is megnéztük, lent mélyen sötét volt benne, de azért mégis lehetett látni a csontvázakat…

114. oldal - A doberdói harc után két évre (Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány, 2016)

Kovács György: Mesék a nagy háborúból Kovács György harctéri naplója

Jadzia>!

Kirlibabától körülbelül 20 kilométer távolságra északnyugatnak folydogál egy kis csörgedező patak. Ennek a kis pataknak a partján ástunk egy sírgödröt, egy hármas fenyőfa alatt, és ott temettük el. […]
Azonban ennek a kis pataknak a vizétől üzenhet haza Magyarországra, mert a kis patak összevegyül a Kárpátok több apró folyóival, és ezek teremtik a szép magyar Alföld folyóját, a füzes partú Tiszát. A Tisza vize meg majd itthon elbeszéli a Kárpátokban örök álomban pihenő vitéz katonák üzenetét.

151-152. oldal - A tárogatós katona a fronton (Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány, 2016)

Kovács György: Mesék a nagy háborúból Kovács György harctéri naplója

Jadzia>!

Kismadárka dalát de sokat hallgatom,
De azért nincs kedvem, szomorú a sorsom,
Sok szenvedés ez már a lövészárokban,
Elejétől kezdve a világháborúban.
Isten vess már véget ennek a dolognak
Mehessünk már haza dolgozni a honnak.

59. oldal - A rajta vesztett csirke (Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány, 2016)

Kovács György: Mesék a nagy háborúból Kovács György harctéri naplója

Jadzia>!

A háborúban lobognak a zászlók, egyik piros, a másik zöld, a harmadik sárga és fehér, kék, fekete és lila színben, a hajók ormán. Mindenik nyerni akar, mindenik vitézül harcol, mindegyik a hadiszerencsében bízik, mindegyik kultúrnemzet akar lenni, mindegyik le akarja győzni a másikat, hogy ő lehessen a világ ura, hogy ő diktáljon, ő kormányozzon a másikak felett. Hej, pedig, de kár öldösni egymást, amikor mindenegyik nemzet szépen megélt a maga hazájában. 1918. 8. 15.

223. oldal - Nemzetek képe (Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány, 2016)

Kovács György: Mesék a nagy háborúból Kovács György harctéri naplója


Hasonló könyvek címkék alapján

Károlyfalvi József: 1916
Csonkaréti Károly: A Zenta cirkálóval kezdődött
Baráth Katalin: Az arany cimbalom
Földi Pál: Az Adria királynője
Gerő András(szerk.): Merénylettől hadüzenetig
Miroslav Krleža: Ezeregy halál
Földi Pál: Az osztrák-magyar haditengerészet története
Egervári Ödön: Magyar királyi honvéd törzstisztek albuma
Jékely Zoltán: Bécsi bolondjárás
Harmos Eleonóra: A Quarnero