Gárdonyi Géza életművéről még nem készült poétikai megközelítésű monográfia. Időszerű, hogy az író születésének 160. évfordulójához (2023), illetve halálának 100. jubileumához (2022) közeledve a költői szövegalkotás természetét jellemző értelmezés is szülessen a Magyar Örökség Díjban (2021) részesült szépírói munkásságról.
Ez a könyv a sokoldalú Gárdonyi örökségéből mindenekelőtt a regényművészetet tárgyalja, azonban kitér a Göre-szövegekre, a novellákra és a publicisztikai írásokra is. Az író titkosírásos feljegyzéseinek anyagát is felhasználva épít fel egy olyan értelmezőnyelvet, amelynek segítségével ki lehet domborítani prózaművészetének sajátos századeleji irodalomtörténeti jelentőségét és értékeit.
A monográfia nem titkolt célja, hogy felhívja a figyelmet az 1910-es évekbeli kisregényekre: tíz kisregény (illetve két novella) tüzetes vizsgálatával világítja meg azt, hogy két évtized alatt miként változott meg a szerző írástechnikája. E művek prózapoétikai… (tovább)
Gárdonyi Géza életművéről még nem készült poétikai megközelítésű monográfia. Időszerű, hogy az író születésének 160. évfordulójához (2023), illetve halálának 100. jubileumához (2022) közeledve a költői szövegalkotás természetét jellemző értelmezés is szülessen a Magyar Örökség Díjban (2021) részesült szépírói munkásságról.
Ez a könyv a sokoldalú Gárdonyi örökségéből mindenekelőtt a regényművészetet tárgyalja, azonban kitér a Göre-szövegekre, a novellákra és a publicisztikai írásokra is. Az író titkosírásos feljegyzéseinek anyagát is felhasználva épít fel egy olyan értelmezőnyelvet, amelynek segítségével ki lehet domborítani prózaművészetének sajátos századeleji irodalomtörténeti jelentőségét és értékeit.
A monográfia nem titkolt célja, hogy felhívja a figyelmet az 1910-es évekbeli kisregényekre: tíz kisregény (illetve két novella) tüzetes vizsgálatával világítja meg azt, hogy két évtized alatt miként változott meg a szerző írástechnikája. E művek prózapoétikai működését feltárva, illetve a „más szóval a szót!” írásprogramjának jelentőségét kiemelve törekszik új szempontokat nyújtani az életmű értékelését már több mint egy évszázada meghatározó három híres, történelmi tematikájú nagyregény olvasásához is.
A műértelmezéseket tarkító műfajtörténeti kutatások, világirodalmi összehasonlítások, képzőművészeti hatásvizsgálatok, a vizualitás és a verbalitás produktív feszültségét vizsgáló elemzések, illetve a civilizációs technológia és az irodalom összefüggéseit megvilágító interpretációk kultúratudományi perspektívát vezetnek be a könyv gondolatrendszerébe. Ezzel igyekszik e kötet hozzájárulni ahhoz, hogy Gárdonyi prózaművészetének olvasása megújuljon.
