Ezentúl ​lesz banán! 80 csillagozás

Novellák a rendszerváltásról
Kovács Eszter (szerk.): Ezentúl lesz banán!

1989-ben még nem volt Facebook, nem volt Instagram. Se Youtube, se Google. Telefon csak vezetékes volt, a tévék pedig akkorák voltak, mint ma egy sütő. És még volt köztük fekete-fehér. Az amerikai filmek még hónapos, éves késéssel jutottak el a magyar mozikba, a tévében pedig csak két csatorna volt.
És akkor, abban az évben még itt voltak az oroszok, a gyerekek közül sokan még kisdobosok, a nagyobbak pedig úttörők voltak. Abban az évben még csak egy párt volt Magyarországon a Parlamentben, és mindenki tudta, hogy nem érdemes szavazni. Úgysem változik soha semmi.
AZTÁN MINDEN MEGVÁLTOZOTT.
Most, 2019-ben, a rendszerváltás harmincadik évfordulóján felkértünk néhány szerzőt, akik a nyolcvanas-kilencvenes években voltak gyerekek vagy kamaszok, és saját, személyes élményük van ebből az időszakból, meséljenek arról, milyen volt nekik 1989.

Eredeti megjelenés éve: 2019

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A művek szerzői: Vörös István, Szabó Borbála, Molnár T. Eszter, Mészöly Ágnes, Mán-Várhegyi Réka, Magyari Péter, Lackfi János, Laboda Kornél, Kiss Noémi, Kiss Judit Ágnes, Karafiáth Orsolya, Győri Hanna, Gévai Csilla, Gerőcs Péter, Bendl Vera

Tartalomjegyzék

>!
252 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634104865 · Illusztrálta: Baranyai András

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Nicolae Ceaușescu


Kedvencelte 1

Most olvassa 4

Várólistára tette 57

Kívánságlistára tette 42

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Katotoka>!
Kovács Eszter (szerk.): Ezentúl lesz banán!

Kovács Eszter (szerk.): Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

Nem éltem 1989-ben. Nem éltem meg tüntetést, nem ismerem a Duran Duran zenéjét, nem láttam a tévében a Román diktátor és felesége megölését, és idegen az a fogalom hogy „kamionról leesett cuccal üzletel”. Tizenkét évvel később születtem, és ha akkor még érződött valami a rendszerváltásból, arra nem emlékszem, annyi idősen csak az érdekelt hogy a majálison az árusoknál kapjak 200 forintért egy zacskó gumicukrot.
Mégis, jó korrajznak érzem ezt a novellás kötetet. Én is hallottam a szüleim, nagyszüleim meséit, olvastam a történelemkönyvben róla. Anyám sem volt idős akkor, nem tudott sokat mondani, csak hogy egyik napról a másikra, már nem kellett ünnepségeken felvenni a vörös úttörő nyakkendőt. Neki sincs történelemkönyv szagú emléke a dolgokról, inkább emberközeli. És ezek a dolgok azok, amikkel igazán meg lehet érteni egy kort, egy eseményt.
Egyetlen bajon vele, hogy sok novella üzenete ismételte egymást. Lehet, csak én éreztem így ezt a „kell a változás, tegyél érte” dolgot, ki tudja. De összességében igényes, életközeli, igazán magyar történetek voltak ezek, amiket szívesen, gyorsan lehet olvasni, és az illusztrációk is találóak. Alulértékeltnek érzem a kötetet.

Bea_Könyvutca P>!
Kovács Eszter (szerk.): Ezentúl lesz banán!

Kovács Eszter (szerk.): Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

Kíváncsian vettem kezembe ezt a könyvet, melynek szerzői a rendszerváltás és az ahhoz közeli idők során szerzett emlékeikről írtak, akik a 80-as 90-es években gyerekek, kamaszok, fiatalok voltak és saját személyes élményük alapján tudnak mesélni arról, hogy milyen volt 1989.
Mint a novellagyűjteményekre jellemző, ahány író, annyi stílus, vannak, akiknek konktrétabb emlékeik és élményeik maradtak, és vannak, akik még kicsi gyerekek voltak a rendszerváltáskor, ők inkább benyomásokról, érzésekről és környezetükről írtak.
Voltak történetek, amelyek közel álltak hozzám, és voltak, amelyek nem annyira, de ez egy több író által írt kötetnél talán természetes. Olvashatunk ellenállásról, disszidálásról, a berlini fal lebontásáról, Trabantokról, ndk-s turistákról, számomra ismerős dolgokról, megélt pillanatokról, amelyek egyrészt nosztalgikus emlékekeket idéztek fel bennem, másrészt pedig a felismerést, hogy a történelem sokszor ismétli önmagát, és mindig szükség lenne olyan változásokra, amik a kisembereknek is jók, nem csak 89-ben, hanem 2019-ben is.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2019/09/ezentul-lesz-banan.html

3 hozzászólás
robinson P>!
Kovács Eszter (szerk.): Ezentúl lesz banán!

Kovács Eszter (szerk.): Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

ez qu..hu, de jó volt, jobb, mint reméltem.
A rendszerváltás harmincadik évfordulójára született antológiának már a kifejező címe és borítója ígéretessé tette a könyvet. Többségében hangulatilag is tökéletesen működnek. Örültem, hogy egyáltalán nem pátoszos, merev politikai szempontokat mutat az összeállítás.
Harminc év távlatából ez a gyerek – kamasz szemszög kifejezetten szórakoztató, nosztalgikus volt számomra.
https://gaboolvas.blogspot.com/2021/10/ezentul-lesz-banan.html

3 hozzászólás
cseri>!
Kovács Eszter (szerk.): Ezentúl lesz banán!

Kovács Eszter (szerk.): Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

Mindig érdekelnek ezek a tematikus novelláskötetek, hiába tudom, hogy az ide adott szövegek valószínűleg nem az életmű csúcsai egyik írónál sem. Ez nem is volt rossz kötet amúgy. És van benne egy egészen zseniális novella, a számomra ismeretlen Magyari Pétertől a Sztrájk. Nagyjából minden benne van, amit a mi kis Abszurdisztánunkról tudni kell.

Molymacska P>!
Kovács Eszter (szerk.): Ezentúl lesz banán!

Kovács Eszter (szerk.): Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

A történelmi téma nem az én asztalom, mondhatni nem is szeretem. Ha megkérdeznek, miért, nem tudnék konkrét válaszokat adni: talán azért, mert sose szerettem igazán, önfeledten a törit. Talán azért, mert egymás után sok ugyanolyan korban lévő könyv fáraszthat a sok (evidens) hasonlóság miatt. Talán azért is, mert ragaszkodnak az alapvető tényekhez, így ha a valóságban a rossz nyert, akkor a könyvben is. És természetesen még millió oka lehet, amiről nem tudok, de egyszerűen nem szeretem a történelmi könyveket olvasni. Ha pedig ez a novelláskötet nem a Tilos az Á kiadónál jelent volna meg, és nem azt hirdeti, hogy ifjúsági, valószínűleg el se olvastam volna.
A kötetben nagyon változatosak a szerzők, és emiatt a novelláik is: van, akit a kiadó szerzőiként ismerhetünk, és olvashattunk már tőle. Mások tipikus szépírók, akik minden novelláskötetbe írnak, megint mások pedig friss felfedezettek a pályázat miatt. Nagyon tetszett a változatosság, bár sajnos nem mindig jelent meg ez novellák szintjén sajnos.
Alapvetően szerintem 15 novellának szűk volt a hely, hogy egyetlen időpontra korlátozódjon, így alapvetően voltak hasonló novellák. Nagyon örültem, hogy a végén megjelentek nem a változással, hanem az előtte lévő élettel kapcsolatos novellák is, ezek alapvetően a nagy kedvenceim lettek. Az utószóban a szerkesztő írja, hogy ezek a novellák általánosan a 80-90' évek érzéséről szólnak, de én ezt nem éreztem. Az írók nagyja ragaszkodott (foggal, körömmel, tollal, és vasvillával is) a történelemhez, a saját átélt történetükhöz, és az a bizonyos érzés, hogy milyen volt akkor az általában az élet, kicsit elmaradt. Én például nagyon sajnálom, hogy néhány ötlet nem került be: nem láthattuk a zene jelentőségét (pedig a szüleim csak erről tudnak beszélni, és azért valljuk be, a rádióban a mai nap ez a korszak a legnépszerűbb), egy művész életét vagy gondolkozását, ahogyan nem feltétlenül láttuk, milyen az élet a nagyvárostól (főként Budapesttől) távol.
Az is jellemző a novellák nagy részére, hogy sajnos szépírók írták, akiknek fogalmuk sincs, mit jelent az ifjúsági szó, és sem, hogy mit jelent a szórakoztató könyv. A szépírók szerintem abban az értelemben, amiben én szeretném egy könyvre használni, nem is tudnak szórakoztatni (más szempontból viszont igen, ám ehhez tanulni és érteni kell a szöveget). Sajnos azt is észrevettem, hogy sok novella azért lett ifjúsági, mert a főszereplő óvodás-alsós-felsős (akinél tini szereplő volt, annak általában sikerült tényleg ifjúságit írnia), és nagyon hosszú körmondatokban, rengeteg utalással, költő képpel, és borzasztó szövegtömbökben (amikor egy oldal simán egy egész összefüggő szöveg volt) tudta csak az író kifejezni magát. Azért valljuk be, szegény gyerek, ki most töltötte a tizenötöt, lehet nem erre számít, mikor anyuci és apuci megveszi neki a könyvet, hogy szórakozzon és tanuljon egyszerre. Sőt inkább nem olvassa el, mert a felét sem érti, akkor meg a kötet nem ér semmit (hiszen célja az olvasás megszeretése és a történelem megismerése lenne nem?)
Az illusztrációk elképesztően jól voltak: fiatalosak, de mégis hozzáadtak a novellákhoz. Realisztikusak, de közben mondtak valami mást is, többet a történetről. Fekete-fehér volt, de éreztük benne az összes színt, főleg a vöröset, annyira jól néztek ki. Az illusztrátor hihetetlen munkát végzett, mindenképpen profi munka.

Az alábbiakban szeretnék a novellákról egyenként is írni:

Vörös István: A szerző anyja rendszerváltozáskor Nagyon tetszett, hogy megidézte a költő Aranyt ezzel a verssel. Fontos, hiszen az eredeti is egy változáskor fogant meg, és ebben is látható annyira amennyire a rendszerváltozás hatása. Itt a hollót felváltotta a békegalamb, miközben a vége mégis picit keserédes. Nagyon tetszett a vers, egyrészről, mert átirat, másrészről, mert tényleg jó volt olvasni így, bevezetőként a kötethez.

Lackfi János: Kémregény a pincében Hangulatos novella a gyermeki képzelgésről a kémregények nyomán. Kellemes volt olvasni, ahogyan az alapvetően unalmas, és nem túl gyermekbarát napokból hogyan nő ki a főszereplő fantáziái, akciókkal, nőkkel, rejtélyekkel.

Vörös István: Péntek Boldizsár disszidálni készül A novella nem csak az időben megfagyott nyári pillanatokat mutatja be, az elhallgatott eszmékkel, és a nyári meleggel, de a tinédzserek egy korszakát is, amikor megismerkednek a saját testükkel, és az ellenkezőneműekkel is. Boldizsár pedig ismerkedik a lányokkal, és a nyaralással, nem csak a kor életérzését láthattuk, de valami sokkal általánosabbat is, valami olyat, amit picit ma is átélünk a nyaralásra gondolva, vagy érezhetjük azt a kíváncsiságot a másik nemmel kapcsolatban.
Érdekes novella, kicsit szépirodalmi, kicsit fiatalos, de mégis kellemes olvasmány.

Kiss Noémi: Papucsok Egy barátság története a két idegen féltől: németek és magyarok és mégis barátok voltak. A novella rám nem tett túl nagy hatást, talán kicsit líraibb volt, mint amit olvastam volna, de ennyi.

Mészöly Ágnes: A Budapest-Müchen-Berlin-tengely Ez a novella a kettősség jellemezte: egyrészről beszélt a migrációról, hogy külföldön se olyan egyszerű a munka, és hogy ott is jelenhetnek meg problémák. Ezek a részek, amik a főszereplő munkájáról szóltak, igazából most is ugyanolyan aktuálisak, ha nem aktuálisabbak az idő elteltével. Ezzel szemben áll a pályaudvarnál lévő történelmi pillanat, ami egyszerre éreztette a szabadság pillanatát, a bármi megtörténhet érzést, és mégis az összefogást az emberek között.
Kellemes érzés volt ezt olvasni, a problémák ellenére is vidám, kellemes érzést adott át.

Laboda Kornél: Amerika Kérem szépen, mi a haragja ez a novella?
Szóval van egy óvodás korú gyerekünk, aki éppen most kezdi megérteni, hogy van olyan, hogy Amerika. Stimt. Amerika szép, Amerika jó, Amerika fejlett. Ez is stimt. Az viszont nem stimt, hogy lehet egy óvodás korú gyereknek ilyen szépirodalmi, egybefolyó gondolatfolyama, ami inkább idézi meg a szépíróinkat (akármennyire is egyes részletek bénácskára sikerültek), mint egy valóban élő és lélegző óvodás gondolatait. Egyszerűen csak olvastam, és nem passzolt, az egész. Nem is volt fiatalos, nem is annak szánták, pedig a téma fontos és aktuális (!!!), ahogyan leírta viszont borzalmas volt.
Laboda Kornél: inkább hagyjuk egymást *legyint búcsúzásképp*

Győri Hanna: TILOS NYERSREZSŐ Sokkal jobb ovis novella, mint Laboda Kornélé, de mégsem az igazi. Ebben a novellában részletek, életérzések jelennek meg, egy gyermek (talán pont az író) szemszögéből, és ezeket a kis mozaikkockákat rakosgatva láthatjuk meg a nagy egészet, hogy mi is történt. Érdekes volt, a stílus vitt magával és az ovis nagyjából tényleg ovisként viselkedett, a történet pedig kerek egész volt. Mégsem éreztem azt, hogy a novella nekem szólna és azt se, hogy fiataloknak szól.

Gerőcs Péter: Elgurult a tízforintos Az eddigi egyik legjobb novella véleményem szerint. Egyszerű, rövid, tömör, de mégis nagyon jól átadta a korképet és ezzel együtt a problémákat is, még úgy is, ha valódi konfliktus nem volt a novellában. Csak érzések. Pillanatok. Történések. Mégis szép volt így.

Bendl Vera: Apám, én meg a rendszerváltás Azt hiszem, ez a kisgyerekes blokk lehet, mert újfent egy apróság szemszögén keresztül vehetünk részt a POLITIKÁBAN. Természetesen az apróság nem ért semmit, de pontosan el tudja mondani, mit mondott apu meg anyu, mi történik, és attól függetlenül, hogy néha tényleg gyerekként viselkedik, a novella legnagyobb része mégsem igazán erre épít, hanem a politikára, a történelemre, a „fontos” eseményekre. Elérkeztünk ahhoz a fordulóponthoz így a nyolcadik novellánál, hogy már olvastam egy ilyen történetet többször is, és bár valamennyire más, mint a többi novella (narrációban, stílusban stb) ellenben már nem tud újat mutatni, így csak olyan, mint a többi. Számomra? Unalmas…

Gévai Csilla: Komolyan mondom Újabb nagyon erős novella a kötetben, amire csak annyit tudok mondani: zseniális. Egyrészről a fiatal írót láthatjuk, ahogyan lassan, de biztosan cseperedik, ahogyan az iskolába begyűrűzik a változás, ahogyan elkezdi a kamaszkort, és ahogyan kitekint kicsit országhatáron túlra is. Nagyon tetszett benne, hogy most kivételesen nem nyugatra tekintünk, hanem Romániába, és hogy nem csak tényeket kapunk, hanem érzéseket is. érzéseket egy gyermektől, egy tényleg fiataltól, úgy, ahogyan gondolja.
A novella vége számomra túlzottan erősre sikerült. Több aktualitás van benne, mint az egész kötetben, és úgy ért véget, hogy leraktam a hajam tőle. Zseniális, hihetetlen, eszméletlen. És közben fiatalos és gördülékeny is.

Mán-Várhegyi Réka: Egy lista néhány eleme Csak említenem kellett Romániát, és meg is kaptuk. Szemelvényeket láthatunk egy fiatal történetéből, és ezek a részletek egymás után adnak ki egy történetet. Kellemes volt olvasni az újabb szemszög miatt, egy újabbféle történetet, és hogy a végén nem teljesen pozitív a végkifejlet, hanem sokkal inkább valóságra hajazó. Nem happy end, hanem történt jó és rossz is benne.

Karafiát Orsolya: Foszlás Az író megpróbálta megmutatni, milyen lehet más szemszögekből az eseményeket figyelni. Azok szemszögéből akik vélten vagy valósan rosszul jártak az eseményekből. Megpróbálta átadni a gondolkodásmódokat,a berögzült rendszer szeretetét, vagy a gyermeki ártatlanságot, esetleg a tanárok nem mindig jó életét. Bár a novella nem volt rossz, mégis jobbra számítottam volna.

Molnár T. Eszter: Morze Annyiban ifjúsági volt, hogy előkerült az a bizonyos szerelem kérdése, és a mindennapi élet is. Annyiban jó volt a novella, hogy előkerült a gyász, mint olyan, a rendes élet, az anya (vagy inkább a szülő) problémája. Annyiban viszont nem volt jó a novella, hogy hasonlított a többire (főleg narrációban). érdekes volt olvasni, hiszen tényleg tinik szemszögéből láthattuk a család problémáját, de közben volt benne valami unalmas is, valami, ami miatt szöveg kevésbé volt izgalmas számomra. Pedig az alapötlet (szerelem, gyász, anyagi problémák) miatt nem kellett volna ezt éreznem.
Nem volt rossz, de sokkal, sokkal többet vártam Molnár T. Esztertől.

Magyari Péter: Sztrájk Kellemes hangulatú iskolai novella. Volt néhány rész, ami az én gyerekkoromból is felderengett (én is voltam iskolai ügyeletes, bár én szerettem), más egyszerűen csak annyira gyerekes vagy szülős volt, hogy teljesen átéreztem. Nagyon tetszett a novella, melyben végre senki sem politizál (annyira) de közben mégis kapunk egy képet az adott korról.
Kellemes, vidám, és kedves ifjúsági novella. Nagyon tetszett.

Kiss Judit Ágnes: A lánchídi csata Szintén egy erős novella ahol a tinédzser nem csak maga miatt lázad, de a politika ellen is. Nagyon tetszett, ahogy láthattunk egy folyamatot, egy jó tanuló fiút, aki mégis küzd (főleg a szülei értékrendszerének átvétele miatt) és aki szeretne elérni valamit. Mégsem igazán sikerül neki. A novella vége kicsit kesernyés, mégis boldog (főleg ha utána is gondol az ember). Kellemes olvasmány, érdekes, lázadó.

Szabó Borbála: Cecman és a többpártrendszer Utolsó novellának tökéletes volt. Szintén egy erős történetet olvashattunk, aminek nagyon örültem. Gyakorlatilag egy osztályközösségben láthattuk lemodellezni a politikát, amely annyira nem is volt rossz, főleg ha azt is hozzávesszük, mennyi humor és közben mennyire mindennapi szituációk voltak benne. Kellemes volt olvasni, a pozitív hangulat mindenképpen sokat segített a novellának, illetve az is, hogy tényleg fiatalos, tényleg iskolás történet volt. Kellemes olvasmány a kötet végére.

Ezek után láthatjuk, hogy a kötet nagyon változatos felhozatalú. A kedvenceim egyértelműen Szabó Borbála, Magyari Péter, Gávai Csilla, Gerőcs Péter (és sose hittem hogy ezt valaha le fogom írni, de) Mészöly Ágnes novellája. Nagyon tetszettek ezekben, hogy fiatalosak, hogy tényleg a tiniknek szólnak, hogy a történelmi novellában felfedezhető aktualitás is, hogy elgondolkoztat, miközben szórakoztat.
A kötet nem volt nagyon rossz, de olyan jó sem. Érdekes lehet történelem és irodalomtanítás részéről is (egy-egy novella erejéig), és reménykedni tudok, hogy az ifjúságot nem ijeszti el a néhány nagyon szépirodalmi novella. Több hasonló koncepciójú könyv is elférne a piacon :)

kratas P>!
Kovács Eszter (szerk.): Ezentúl lesz banán!

Kovács Eszter (szerk.): Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

Hát néhány mű elég gyengécskére sikeredett, de a többség hozta az emlékeket és az érzéseket.
Alapjában véve tetszett, de ha nincs mondanivalóm, akkor nyugodtan lehet ám egy felkérésre nemet is mondani.

2 hozzászólás
ddani>!
Kovács Eszter (szerk.): Ezentúl lesz banán!

Kovács Eszter (szerk.): Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

Értékelés helyett lesz hamarosan recenzió. Addig is egy személyes visszaemlékezés, de az csak a molyra :::

Amikor éppen a rendszerváltás volt, nekem eléggé kívül esett a politika az érdeklődésemen. A szüleim a barátaikkal mindig viccelődtek politikás dolgokkal, 9-10 évesen az ember innen is, meg mikor honnan valahogy csak tájékozódik a világ dolgaiban. Éppen tényleg rendszerváltás is lehetett, valamelyik este egy szállodaszoba tévéjén láttuk ahogy emberek falat bontanak valahol Berlinben – később pedig mintha választási plakátokat is észleltem volna, sokadjára, nagy és számomra érdektelen plakátok voltak ezek, és a sokkal érdekesebb autómatrica trendekhez passzoltak: eszdéeszes meg emdéefes, ez volt a két rivális csapat, és valamiért ez a felnőtteket érdekelte, mint annyi unalmas dolog. A szatellit csatornák nemrég kezdtek terjeszkedni a lakótelepi infrastruktúrában, és a vasárnap délelőtti rajzfilmblokkok mellett a CNN hírműsorai is felbukkantak a médiaprofilomban. Az Öbölháború közvetítései maradtak meg bennem mostanáig, bár csak később tudtam meg arról is hogy mekkora jelentősége volt, hogy először adtak így világszerte egyszerre színes, telegén és műsorrakész háborút élő adásban. Történelmet láttunk. Égtek a kuvaiti kutak, gomolygott a sűrű, fekete füst az olajmezők fölött, Wolf Blitzer jelentkezett be élőben a helyszínről.
És volt banán, bizonyára – de ezt az áldást a szigorú cukorbeteg diéta mellett csak sutyiban élvezhettem ki. Persze sokkal érdekesebb dolgok is voltak akkor is a világon, például a paleontológia. Nem voltam már akkor sem kifejezett hazafi.

Ėva71>!
Kovács Eszter (szerk.): Ezentúl lesz banán!

Kovács Eszter (szerk.): Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

A novelláskötet témája a rendszerváltás, de mégis mutatja a történetek sokszínűsége, hogy, mindnyájuknak más-más élmény, emlék az ami ebből a korból megmaradt. Máshogy látja a változást egy kisgyermek vagy egy éppen amúgy is lázadó korszakában lévő kamasz. Egyes történetek még csak a rendszerváltozás előtti feszültséget érzékeltetik, mások pedig magáról a változásról szólnak. Nekem talán Kiss Judit Ágnes: A lánchídi csata és Magyari Péter: Sztájk novellái tetszettek.

csucsorka IP>!
Kovács Eszter (szerk.): Ezentúl lesz banán!

Kovács Eszter (szerk.): Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

Önző olvasó vagyok, de ezeket a köteteket mindig próbálom úgy nézni, hogy ha nekem nem is tetszik egy-egy írás, mit szólna hozzá egy kamasz, vagyis a célkorosztály.
Ez különösen nehéz volt a mostani témánál, a rendszerváltozásról szóló írások esetében. Mert amit én 30 évesen, teljes érdeklődésemben nem értek, azt hogyan értheti egy nálam 15 vagy akár csak 10 évvel fiatalabb ember…?

A feléhez egyáltalán nem tudtam kapcsolódni, de voltak bitang erős novellák.
Nem szoktam ilyen kiemelősdit játszani, de őket egyszerűen muszáj külön megemlítenem:
Bendl Vera, Mán-Várhegyi Réka, Gévai Csilla, Karafiáth Orsolya, Magyari Péter
számomra ők mutatták be hitelesen az E/1-ben írt gyerekgondolatokat, az akkori világfel(nem)fogást.

Kovács Eszter, szerkesztő. az Ezentúl lesz banán!-nal egy égbekiáltóan fontos, de felapríthatatlanul nagy fába vágta a fejszéjét. A szándék olyannyira rendben van, hogy én a felemás élmény ellenére elolvasnék ezekből még egy kört, újabb 15 szerzővel.
Meg úgy általánosságban is – maradok elfogult Tilos az Á-rajongó és ifjúsági antológiafogyasztó. Mindig meg tudom bocsátani nekik, hogy nem tökéletesek.

vikic06>!
Kovács Eszter (szerk.): Ezentúl lesz banán!

Kovács Eszter (szerk.): Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

Nagyon jó élmény volt ez a kis novellagyűjtemény a számomra, bár valószínűleg elfogulttá tesz velük kapcsolatban, hogy annyira közel játszódnak a születésemhez. Mindig beleborzongok, ha arra gondolok, ezek a mesélők az én szüleim, rokonaim is lehettek volna. Nem minden novella színvonala azonos, de nagyon kellemes hangulatot teremtettek, és más-más oldalt világítottak meg, valamint olyan nézőpontokat is behoztak, amire nem gondoltam volna. Balatoni nyaralás, páneurópai piknik, a berlini fal leomlása, tüntetések, a fogát még utoljára megvillantó rendszer mind megjelenik a hétköznapi szereplők, gyerekek, kamaszok szemével. Kiváló nosztalgia, élő fényképek albuma.


Népszerű idézetek

Bea_Könyvutca P>!

De hogy egy átlagos kedd este egy kocsmányi ember tátott szájjal bámulja, ahogy a képernyőn valakik valamilyen betonfalat kalapálnak, annak nem sok értelme van.

56. oldal, Mészöly Ágnes: A Budapest-München-Berlin tengely

Kovács Eszter (szerk.): Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

robinson P>!

Egyszer tutira vége lesz. És március 15-e piros betűs ünnep lesz. Október 23-a is. Egyszer majd ki lehet mondani, hogy ötvenhatban forradalom volt.

229. oldal

Kovács Eszter (szerk.): Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

robinson P>!

… az első este még a vécé meg a zuhany működését is el akarta magyarázni neki Herr Holm, akkor még viccesnek tűnt, hogy munkaadói azt hiszik, hogy a magyarok a vasfüggöny másik oldalán még kőbaltával rohangálnak a mamutok után.

54. oldal

Kovács Eszter (szerk.): Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

robinson P>!

Életem első tíz évét egy viszonylag jól átlátható szabályok mentén működő, ám megfélemlített országban töltöttem el, én speciel azt hittem, szabadon.

137. oldal

Kovács Eszter (szerk.): Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

ddani>!

Akkor már ott tartottunk, hogy nem oldalakat, hanem fejezeteket téptünk ki a tankönyveinkből. Azt mondod, nagy szám mostanában a Nyírd ki ezt a naplót!? Srácok, nálunk ez már megvolt 1989-ben, csak akkoriban ezt a projektet úgy hívtuk: Nyírd ki ezt a törikönyvet!

143. oldal Gévai Csilla: Komolyan mondom

Kovács Eszter (szerk.): Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

Kapcsolódó szócikkek: 1989
Bea_Könyvutca P>!

Nekem mégis hiányérzetem van. Nem, nem a szocializmus hiányzik. Inkább az az ugrálós pillanat, mikor az egész ország lába a levegőben volt. Mert akkor mi magunk voltunk a változás, együtt cselezve ki egy pillanatra a gravitációt.

150. oldal, Gévai Csilla: Komolyan mondom

Kovács Eszter (szerk.): Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

robinson P>!

Szerettem ezeket az ünnepeket. Az ellenállás gondolatát. A bátorságunkat.

216. oldal

Kovács Eszter (szerk.): Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

Bea_Könyvutca P>!

Igen, Boldizsár tudta, hogy az anyja imádja őt, ő is imádta az anyját, de ez tökéletes akadálynak bizonyult kölcsönös megértésük útjában. Most is szeretetteljesen fölkacagott, kis butám, biztos Péter bácsiék miatt gondolsz a disszidálásra, de az régen volt, ma már nem szokás ilyesmit csinálni. Ez a hely itt különben is Magyarország. Anya, tudom.

32. oldal, Vörös István: Péntek Boldizsár disszidálni készül

Kovács Eszter (szerk.): Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

robinson P>!

Meg kéne kérdezni őket, nem lehet-e a Balatonra is ugyanúgy disszidálni, ahogy Péter bácsiék Bécsbe.

23. oldal

Kovács Eszter (szerk.): Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

Kapcsolódó szócikkek: Balaton · Bécs
robinson P>!

Az endékával együtt tűnt el a Balaton.

41. oldal

Kovács Eszter (szerk.): Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Fekete István: Őszi vásár
Grancsa Gergely (szerk.): Költővel nem járnék
Péczely Dóra (szerk.): Budapest off
Morsányi Bernadett: A sehány éves kisfiú és más (unalmas) történetek
Szerb Antal: Szerelem a palackban
Karácsony gyémántjai
Altay Margit: Rózsaszínű felhők
Kertész Edina – Csapody Kinga (szerk.): Légy te is hazudós!
Csak mi ketten!
Pósfai János (szerk.): Ének a csöndben