Fenntartásokkal kezelem az önsegítő könyveket és a bennük fellelhető kliséket, de „Mat On The Moon” Eszter kötete egy vele készített interjú meghallgatását követően nem hagyott nyugodni, éreztem, hogy szükségem van a könyv mondanivalójára.
Ami a tényeket illeti, igényes kiadvány kedves illusztrációkkal, a szerző közvetlen hangnemben szól ki a lapok közül és a könyv tagolása is zseniális: a rövid felütéseket tudományos magyarázatok követik, majd azokat gyakorlati tanácsok.
Apró részletekben szerettem volna olvasni a könyvet, de annyira magával ragadott a mondanivalója, hogy nem tudtam letenni.
Az áramütés erejével ért, hogy a negatív gondolatokra sokkal fogékonyabbak vagyunk, úgyhogy már ezen a ponton elkezdtem átállítani az agyam és valami szépet keresni a napjaimban.
A mindfulness fogalma kapcsán olvastam már a tudatos jelenlétről, de kifejezetten tetszett a kínai megfelelője: a szív jelenléte. Átélni a jelent, belehelyezkedni a most érzéseibe. Nem a múlt történésein rágódni, a jövőn szorongani, hanem egyszerűen csak jelen lenni.
Olvashatunk a meditáció fontosságáról és egy kifejezetten érdekes gyakorlatról, mely szerint először szépen sorban megfeszítjük az izmainkat, hogy utána el tudjunk lazulni (hadd ne mondjam, mennyire távol állt tőlem eddig a meditáció…).
Fontos gondolat az örömtárs keresése a bajtárs helyett: olyan könnyű panaszkodni, de mi lenne, ha a boldogságunkat is megosztanánk másokkal? (Zárójelben megjegyzem, hogy ehhez olyan befogadó is kell, aki velünk tud örülni és ne adj' Isten nem az irigység hajtja. Sajnálkozni mások problémája felett sajnos sokak számára könnyebben megy, mint velük együtt örülni…)
A vitatkozás művészetét különösen a jelenlegi tanulmányaim kapcsán, a mediációban tudom alkalmazni, ami az asszertív kommunikáció eszközeivel segít mind kérdéseket megfogalmazni, mind mankót adni a vitában álló feleknek, hogy meg tudják fogalmazni az igényeiket, céljaikat.
Szót ejt a szerző a pihenés fontosságáról, a határok meghúzásáról, a jóga jótékony hatásairól, de még arról is, hogy nemes egyszerűséggel bullshit a boldogságkeresés, ami a csapból is folyik – igenis vannak rossz napok, amiket kezelni kell.
A kötet az egyes nemzetek szokásaival zárul, amelyek rávilágítanak, hogy lehet szeretni a tökéletlenséget, művészi fokon művelni a semmittevést, vagy éppen megtalálni a szépet az örökké tomboló szélben.