Puszild ​meg 88% 42 csillagozás

Mostanában folyton köpdössük az újságírói szakmát, milyen hangyafingnyi jelentőségű cikkeket képesek leközölni, azt is rossz helyesírással, teli egyeztetési hibákkal, az érzelmi intelligencia időnkénti totális hiányával, ebben pedig sok más hírportállal egyetemben az élen jár az index.hu. Ez pedig különösen akkor nagyon dühítő, mikor azt látjuk, hogy közben meg az index egyes újságírói letesznek az asztalra ilyen könyveket is, mint amilyen ez. Nem tudnánk ehhez a szinthez visszatérni?

Alapos munka, remekül és érzékenyen tálalja ezt a nagyon megosztó és mégis mindannyiunkat így vagy úgy, de érintő témát. Már a köszönetnyilvánításban kellemes meglepetésként felbukkant egy név, akinek magam is sokat köszönhetek, így eleve pluszpontokkal indult nálam a könyv, mely később sem okozott csalódást.

Ideje lenne tényleg őszintén beszélni a szexuális zaklatásról és annak megítéléséről. Ideje lenne a bagatellizálás és szőnyeg alá söprés helyett végre megérteni a jelenség hátterét, mind elkövetői, mind áldozati szinten. A könyv ezt remekül hozza, odamondós stílussal, mégis egyszerűen és lényegre törően fogalmaz, a téma felépítése is remek, gyakorlatilag olyan, mint egy nagyon hosszú, ámde rendkívül igényes index-cikk, még a régi időkből.

Mindenkinek el kellene olvasnia. Különösen azoknak, akik még mindig az áldozathibáztató attitűdöt nyomatják a kommentekben… De ahogy az egyéb érzékeny, megértésre váró témákat, úgy ezt sem ők fogják elolvasni…:(

Már megjelenés előtt felkeltette az érdeklődésem ez a könyv, mert egy olyan témát feszeget, amely a mai világban (sajnos) előfordul, és az emberek, írók egyáltalán nem törekednek arra, hogy nyilvánosságra hozzák. Pedig szerintem igenis olvasnunk, tudnunk, hallanunk kell róla ahhoz, hogy felismerhessük mi is a világban ezt a jelenséget, és merjünk megszólalni a nyilvánosság előtt. (..) Egyedülálló mű, egy nehezen megemészthető, szinte borzalmas témáról. Betekintést nyerhetünk egy áldozat gondolataiba, egy vádlott indíttatásaiba. Miután a végére értem időt kellett hagynom magamnak ahhoz, hogy megemésszem mindazt, ami a tudomásomra jutott és mindazt, amit átéltem ebben a könyvben.

Teljes ajánló:
http://anarchiakonyvblog.cafeblog.hu/2018/04/26/kovacs-…

Apró, grammnyi könyv, súlyos mondanivalóval. Összefoglalás az elmúlt időszak történéseiről. Jó. De mégsem. Mert akkor most mi van? Mit tehetünk? A bíróságon lehetséges, hogy nem lesz nyert ügy. A bocsánatkérések csupán újabb pofáncsapások, szavakon lehet lovagolni, amelyek őszinték. Vagy nem. Forgatom a szemem.
Végig előttem villogtak szituációk. 18 sem voltam. Hosszú lábú, magas túlkamasz. Lélekben főleg. A vonaton rácsapott egy ipse a fenekemre. Ledermedtem. Pirultam. Akkor is pirultam, ha építkezések munkásai beszóltak, füttyögtek. Mondjuk a hátsóra vágásnál szerencsém volt, egyik földim biciklin ült és a mellette elhaladó autóból úgy rásóztak a csinos popójára, hogy azonnal elvágódott és összetörte magát.
Aztán ott egy portás, aki mindig olyanokat mondott félmosollyal, hogy nem lehetett feldolgozni. De hirtelen felnőttem. És elmondtam a véleményem. Bátran. Igaz remegő hanggal. Nyertem.
Aztán. Kolléga. Számomra abszurd és homályos minden részlet. Simán, közös megegyezéssel távozott. De mint kiderült, több kamasz növendékét molesztálta. A mai napig nem hiszem el. Nem tudom.
A fönti ügy ihlette azt a filmet, ami már a vágóasztalon van, volt növendékünk rendezte és a zenekarunk játszotta fel a zenei részleteket. Várom. Hogy a rendező srác, az egykori táborlakó, a hegedűs, majd brácsás miként valósította meg a forgatókönyvét.
Tanácstalanul írom a szavakat. Nem tudom mi lenne helyes lépés a zaklatások leállításában.

A Weinstein-botrány tisztítótűzként robog végig Hollywoodon, karrierek omlanak porba, közönségkedvencek válnak páriává viselt dolgaik miatt, a #metoo jelenség mindent vitt. Eleinte csak kapkodtuk a fejünket, olyan viharos sebességel zúdult ránk ez az egész, mostanra kezdenek konszolidálódni a forrongó érzelmek, ideje volt egy olyan könyvnek, amely megpróbál szélsőségektől mentesen utánajárni, miért pont most robbant a szexuális zaklatás bomba, milyen előnyei és veszélyei vannak annak, hogy ennyire a közbeszéd tárgya lett ez az eddig fájdalmasan kevés nyilvánosságot kapott téma. Kovács Bálint alaposan utánajárt a dolognak, beszélt pszichológussal, bíróval, áldozattal, jogvédővel, terapeutával és egy meglehetősen vékonyka kötetben foglalta össze a gondolatait. Nagy örömömre nem hatásvadász kiadványról van szó, hanem egy átgondolt témafeldolgozásról, amely több szempontból vizsgálja meg a szexuális zaklatás problémakörét és foglalja össze a közelmúlt történéseit. A rövidre szabott oldalszám arra pontosan elegendő, hogy elgondolkoztasson, és arra késztessen, hogy a bulvár mögé lássunk, ne csak a felszínt kapargassuk, ismerjük meg mélyebben a jelenséget. Nem ítélkezik a szerző, pusztán szembesít a tényekkel a szakértők szemszögéből, olvasóbarát stílusban, de egyáltalán nem felszínesen. Fontos kiadványnak gondolom, amelyet érdemes elolvasni annak, akit érdekel a téma, az az egyetlen problémám vele, hogy szerintem túl kontrasztosak a szikár tényeket bemutató részek után a szépirodalmibb stílusú rövid leírások, valahogy nem illik egymás mellé a két műfaj, de ennél nagyobb bajunk ne legyen.
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2018/03/26/konyvkritika_k…

Nagyon, de nagyon nem akartam én erről a könyvről írni, hiszen magáért beszél, látható, miről szól, akit pedig – mondjuk így – érdekel a téma, biztosan rátalál valamilyen úton, módon. Viszont eszembe jutottak dolgok, szóval mégis csak billentyűzetet ragadtam.

Ebben a vékony kis kötetben kapásból több és érzékletesebb erotika van, mint A szürke ötven árnyalatában – utóbbi valószínűleg csak a kiscsoportos óvódásoknak lehet izgató –, s mivel többek között a tíz millió fociedző, biztonságpolitikai szakértő, sztárban sztár, sztár alatt sztár, sztáron sztár és sztár mögött sztár országa vagyunk (és ugyebár a maradék négy-öt ember a zsűri), a 2017-es év végén kirobbant botrányos ügyek kapcsán az önkéntes igazságügyi szakértők száma is megszaporodott. A lavina közepette viszonylag hamar jött ez a könyv, már megjelenése idejében is érdekelt, mégis mostanra jutott csak el hozzám. Gyakorlatilag utánam hajították egy óriási akció keretein belül (egy kis pénzért, természetesen, ahogy Chandler mondta a Jóbarátokban egy Miami Vice filmzene CD kapcsán), így nem kerülhettem el az olvasását. (Meg hát nem is titkolom, hogy kissé érdekel a téma és tudok olyan történeteket, amiket lehet, hogy nem szívesen hallanának érzékenyebb lelkűek. Ez utóbbihoz bökném hozzá, hogy sokszor sajnos a hallgatás győzedelmeskedett és a „bűnösök” nem kerültek vérpadra.)

Kovács Bálint újságíró könyve viszont egy alapos és rengeteg részletre kiterjedő, könnyen legyűrhető olvasmány, ami szélesítheti a látókörünket, ami pedig a legfontosabb, hogy nem akar sem heroizálni, sem pedig az ellenkezőjét tenni, végig pártatlan, érthető, emellett számos áldozat, szakértő és hasonlók bevonásával született, így hitelessége is megkérdőjelezhetetlen. Fura ezt egy indexes szerző esetében kijelenteni, de hát istenem, vannak még kivételek. Egyedül a dőlt betűs fejezetelválasztókkal nem tudtam mit kezdeni, azok teljesen idegenek voltak számomra. Mintha egy készülő regényt akartak volna promózni, forrásmegjelölés nélkül. Na mindegy, ettől függetlenül összességében nem csalódtam, mondjuk azt is nehezen tudnám megmondani, mit vártam. Talán pont azt, amit a fülszöveg ígér.

Erről a témáról nehéz beszélni, de Kovács Bálint megpróbálta. Nem mindig jól, de megtette és ez fontos.
A könyv egyrészt szépirodalmi volt másrészt szakirodalmi, vagy inkább a kettő között valahol eltévelyedett ez a könyv. Izgalmas volt olyan szempontból, hogy példákat hozott fel, minden oldalról megpróbálta megvizsgálni a szexuális zaklatás témakörét. Nagyon egyszerűen, tömören, jól érthetően, emiatt széles rétegek számára is fogyasztható.
Ami nekem negatívum volt, hogy egy idő után ugyanazok a példák ismétlődtek (sajnos) ellenben volt olyan, amiről nem is hallottam (Asis Ansari-s dolog eléggé meglepett, főleg hogy a könyvét is olvastam, meg azért valamennyire követem, hogy mi van vele…)
Összességében egy szép összefoglalónak nagyon jó, első behatásnak még jobb, de inkább kapudroghoz hasonlítanám: ezután úgyis jön a következő, nagyobb könyv-

Gyönyörű és egyben szívszorító gondolatokat fogalmaz meg.
Nagyon tanulságos és társadalom építő könyv, mindenkinek csak ajánlani tudom!

A napokban megkérdezte, egy ismerősöm, hogy szociológus hallgatóként nem nehéz minden egyes nap a társadalom szörnyűségeit látni. A válaszom az volt, hogy persze, nehéz, de megéri, mert lehetőségem van arra, hogy amit látok azon változtassak vagy, ha én nem is tudok, akkor megkereshessem azokat a módszereket és, vagy embereket, akik valóban tudnak segíteni.
Ezt a könyvet egy férfi írta, ami abból a szempontból fontos, hogy látható jele van annak, nem csak a nőket érinti és nem csak nekik fontos a #metoo témája.
Azok a nők,pedig, akik hamis vádakkal ássák alá áldozatul eső nőtársaik szavahihetőségét ,azok semmivel sem többek az erőszaktevőknél.

Nem tudom, miért ezt választottam az év első olvasmányának, végülis jó választás volt. Jól meg van írva, összeszedve a dolgok, sok új dolgot nem mond igazából, de aki nem foglalkozott ezzel a kérdéssel, vagy még mindig az áldozathibáztatásnál tart, annak valószínűleg lennének új infók. Engem kicsit zavart, hogy nem voltak normális fejezetcímek adva, hanem csak idézetek, így mondjuk később nehezebb visszakeresni például.

Rövid.
Tömör.
Lélekromboló.
#metoo