Puszild ​meg 84% 28 csillagozás

Mostanában folyton köpdössük az újságírói szakmát, milyen hangyafingnyi jelentőségű cikkeket képesek leközölni, azt is rossz helyesírással, teli egyeztetési hibákkal, az érzelmi intelligencia időnkénti totális hiányával, ebben pedig sok más hírportállal egyetemben az élen jár az index.hu. Ez pedig különösen akkor nagyon dühítő, mikor azt látjuk, hogy közben meg az index egyes újságírói letesznek az asztalra ilyen könyveket is, mint amilyen ez. Nem tudnánk ehhez a szinthez visszatérni?

Alapos munka, remekül és érzékenyen tálalja ezt a nagyon megosztó és mégis mindannyiunkat így vagy úgy, de érintő témát. Már a köszönetnyilvánításban kellemes meglepetésként felbukkant egy név, akinek magam is sokat köszönhetek, így eleve pluszpontokkal indult nálam a könyv, mely később sem okozott csalódást.

Ideje lenne tényleg őszintén beszélni a szexuális zaklatásról és annak megítéléséről. Ideje lenne a bagatellizálás és szőnyeg alá söprés helyett végre megérteni a jelenség hátterét, mind elkövetői, mind áldozati szinten. A könyv ezt remekül hozza, odamondós stílussal, mégis egyszerűen és lényegre törően fogalmaz, a téma felépítése is remek, gyakorlatilag olyan, mint egy nagyon hosszú, ámde rendkívül igényes index-cikk, még a régi időkből.

Mindenkinek el kellene olvasnia. Különösen azoknak, akik még mindig az áldozathibáztató attitűdöt nyomatják a kommentekben… De ahogy az egyéb érzékeny, megértésre váró témákat, úgy ezt sem ők fogják elolvasni…:(

Már megjelenés előtt felkeltette az érdeklődésem ez a könyv, mert egy olyan témát feszeget, amely a mai világban (sajnos) előfordul, és az emberek, írók egyáltalán nem törekednek arra, hogy nyilvánosságra hozzák. Pedig szerintem igenis olvasnunk, tudnunk, hallanunk kell róla ahhoz, hogy felismerhessük mi is a világban ezt a jelenséget, és merjünk megszólalni a nyilvánosság előtt. (..) Egyedülálló mű, egy nehezen megemészthető, szinte borzalmas témáról. Betekintést nyerhetünk egy áldozat gondolataiba, egy vádlott indíttatásaiba. Miután a végére értem időt kellett hagynom magamnak ahhoz, hogy megemésszem mindazt, ami a tudomásomra jutott és mindazt, amit átéltem ebben a könyvben.

Teljes ajánló:
http://anarchiakonyvblog.cafeblog.hu/2018/04/26/kovacs-…

Apró, grammnyi könyv, súlyos mondanivalóval. Összefoglalás az elmúlt időszak történéseiről. Jó. De mégsem. Mert akkor most mi van? Mit tehetünk? A bíróságon lehetséges, hogy nem lesz nyert ügy. A bocsánatkérések csupán újabb pofáncsapások, szavakon lehet lovagolni, amelyek őszinték. Vagy nem. Forgatom a szemem.
Végig előttem villogtak szituációk. 18 sem voltam. Hosszú lábú, magas túlkamasz. Lélekben főleg. A vonaton rácsapott egy ipse a fenekemre. Ledermedtem. Pirultam. Akkor is pirultam, ha építkezések munkásai beszóltak, füttyögtek. Mondjuk a hátsóra vágásnál szerencsém volt, egyik földim biciklin ült és a mellette elhaladó autóból úgy rásóztak a csinos popójára, hogy azonnal elvágódott és összetörte magát.
Aztán ott egy portás, aki mindig olyanokat mondott félmosollyal, hogy nem lehetett feldolgozni. De hirtelen felnőttem. És elmondtam a véleményem. Bátran. Igaz remegő hanggal. Nyertem.
Aztán. Kolléga. Számomra abszurd és homályos minden részlet. Simán, közös megegyezéssel távozott. De mint kiderült, több kamasz növendékét molesztálta. A mai napig nem hiszem el. Nem tudom.
A fönti ügy ihlette azt a filmet, ami már a vágóasztalon van, volt növendékünk rendezte és a zenekarunk játszotta fel a zenei részleteket. Várom. Hogy a rendező srác, az egykori táborlakó, a hegedűs, majd brácsás miként valósította meg a forgatókönyvét.
Tanácstalanul írom a szavakat. Nem tudom mi lenne helyes lépés a zaklatások leállításában.

A Weinstein-botrány tisztítótűzként robog végig Hollywoodon, karrierek omlanak porba, közönségkedvencek válnak páriává viselt dolgaik miatt, a #metoo jelenség mindent vitt. Eleinte csak kapkodtuk a fejünket, olyan viharos sebességel zúdult ránk ez az egész, mostanra kezdenek konszolidálódni a forrongó érzelmek, ideje volt egy olyan könyvnek, amely megpróbál szélsőségektől mentesen utánajárni, miért pont most robbant a szexuális zaklatás bomba, milyen előnyei és veszélyei vannak annak, hogy ennyire a közbeszéd tárgya lett ez az eddig fájdalmasan kevés nyilvánosságot kapott téma. Kovács Bálint alaposan utánajárt a dolognak, beszélt pszichológussal, bíróval, áldozattal, jogvédővel, terapeutával és egy meglehetősen vékonyka kötetben foglalta össze a gondolatait. Nagy örömömre nem hatásvadász kiadványról van szó, hanem egy átgondolt témafeldolgozásról, amely több szempontból vizsgálja meg a szexuális zaklatás problémakörét és foglalja össze a közelmúlt történéseit. A rövidre szabott oldalszám arra pontosan elegendő, hogy elgondolkoztasson, és arra késztessen, hogy a bulvár mögé lássunk, ne csak a felszínt kapargassuk, ismerjük meg mélyebben a jelenséget. Nem ítélkezik a szerző, pusztán szembesít a tényekkel a szakértők szemszögéből, olvasóbarát stílusban, de egyáltalán nem felszínesen. Fontos kiadványnak gondolom, amelyet érdemes elolvasni annak, akit érdekel a téma, az az egyetlen problémám vele, hogy szerintem túl kontrasztosak a szikár tényeket bemutató részek után a szépirodalmibb stílusú rövid leírások, valahogy nem illik egymás mellé a két műfaj, de ennél nagyobb bajunk ne legyen.
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2018/03/26/konyvkritika_k…

Nagyon, de nagyon nem akartam én erről a könyvről írni, hiszen magáért beszél, látható, miről szól, akit pedig – mondjuk így – érdekel a téma, biztosan rátalál valamilyen úton, módon. Viszont eszembe jutottak dolgok, szóval mégis csak billentyűzetet ragadtam.

Ebben a vékony kis kötetben kapásból több és érzékletesebb erotika van, mint A szürke ötven árnyalatában – utóbbi valószínűleg csak a kiscsoportos óvódásoknak lehet izgató –, s mivel többek között a tíz millió fociedző, biztonságpolitikai szakértő, sztárban sztár, sztár alatt sztár, sztáron sztár és sztár mögött sztár országa vagyunk (és ugyebár a maradék négy-öt ember a zsűri), a 2017-es év végén kirobbant botrányos ügyek kapcsán az önkéntes igazságügyi szakértők száma is megszaporodott. A lavina közepette viszonylag hamar jött ez a könyv, már megjelenése idejében is érdekelt, mégis mostanra jutott csak el hozzám. Gyakorlatilag utánam hajították egy óriási akció keretein belül (egy kis pénzért, természetesen, ahogy Chandler mondta a Jóbarátokban egy Miami Vice filmzene CD kapcsán), így nem kerülhettem el az olvasását. (Meg hát nem is titkolom, hogy kissé érdekel a téma és tudok olyan történeteket, amiket lehet, hogy nem szívesen hallanának érzékenyebb lelkűek. Ez utóbbihoz bökném hozzá, hogy sokszor sajnos a hallgatás győzedelmeskedett és a „bűnösök” nem kerültek vérpadra.)

Kovács Bálint újságíró könyve viszont egy alapos és rengeteg részletre kiterjedő, könnyen legyűrhető olvasmány, ami szélesítheti a látókörünket, ami pedig a legfontosabb, hogy nem akar sem heroizálni, sem pedig az ellenkezőjét tenni, végig pártatlan, érthető, emellett számos áldozat, szakértő és hasonlók bevonásával született, így hitelessége is megkérdőjelezhetetlen. Fura ezt egy indexes szerző esetében kijelenteni, de hát istenem, vannak még kivételek. Egyedül a dőlt betűs fejezetelválasztókkal nem tudtam mit kezdeni, azok teljesen idegenek voltak számomra. Mintha egy készülő regényt akartak volna promózni, forrásmegjelölés nélkül. Na mindegy, ettől függetlenül összességében nem csalódtam, mondjuk azt is nehezen tudnám megmondani, mit vártam. Talán pont azt, amit a fülszöveg ígér.

Erről a témáról nehéz beszélni, de Kovács Bálint megpróbálta. Nem mindig jól, de megtette és ez fontos.
A könyv egyrészt szépirodalmi volt másrészt szakirodalmi, vagy inkább a kettő között valahol eltévelyedett ez a könyv. Izgalmas volt olyan szempontból, hogy példákat hozott fel, minden oldalról megpróbálta megvizsgálni a szexuális zaklatás témakörét. Nagyon egyszerűen, tömören, jól érthetően, emiatt széles rétegek számára is fogyasztható.
Ami nekem negatívum volt, hogy egy idő után ugyanazok a példák ismétlődtek (sajnos) ellenben volt olyan, amiről nem is hallottam (Asis Ansari-s dolog eléggé meglepett, főleg hogy a könyvét is olvastam, meg azért valamennyire követem, hogy mi van vele…)
Összességében egy szép összefoglalónak nagyon jó, első behatásnak még jobb, de inkább kapudroghoz hasonlítanám: ezután úgyis jön a következő, nagyobb könyv-

Rövid.
Tömör.
Lélekromboló.
#metoo

Rövid, de lényegre törő.
Remekül foglalja össze a 2017-18-as eseményeket, bár a nagy részükről olvastam anno, de voltak részletek, amiket csak most ismertem meg.
Számomra még most is hihetetlen, hogy egyesek miket meg nem mertek tenni, nagy részük pedig továbbra is gondtalanul élheti mindennapjait.
Bár belegondolva, hogy pár évtizede milyen helyzetben voltak a nők (valamint az afroamerikaiak), mennyire nem voltak jogilag sem egyenlő partnereik a fehér férfiaknak, az borzasztó… Persze, 100 évvel, vagy régebben más világ volt, más értékrend, de a mai gondolkodásmóddal ezek mégis brutálisak. Stephen King is írt pár könyvet a témában, akkor ezek is nagy hatással voltak rám, nagyon szemléletesen mutatja be a nők helyzetét, legyen szó a 20. század közepéről, vagy annak végéről.
Nem mintha manapság se lenne ez így, bár kétségtelenül jobb a helyzet, de természetesen lehetne még hová fejlődni.
Visszakanyarodva a zaklatásokra, már belegondolni is durva, hogy egyeseknek miket kell elviselnie, átélnie, akár az utcán, akár a munkahelyén, vagy otthon, amik aztán éveken, évtizedeken át őrölték fel a lelkét, tették lassan tönkre az életét. Ami aztán 2017-ben óriásit robbant, sorra jöttek a megvádolt hírességek nevei, akik évtizedek óta művelték a zaklatásokat, magukat a beosztottak, gyengébb munkatársak fölé emelve, szinte Istent játszva. Szerencsére hullottak a fejek, de sokan így is elég jól megúszták, mások pedig továbbra is köztiszteletnek örvendenek, büntetlenül, holott évtizedek óta tudják róla, miket művelt.
Emellett viszont jöttek a koholt vádaskodások, majd az ártatlan bókok, vagy akár a visszautasítás miatti feljelentgetések, és az alapvetően jó céllal indult #metoo szimpatizánsok egy része mindenben a férfiakat látta bűnösnek, radikális nézeteikkel pedig elérték azt, hogy sokan emiatt ráuntak az egészre, nem tudták már annyira komolyan venni az eredeti üzenetet, hiszen a koholt ügyek miatt felhígult az egész téma, sokszor nem lehetett eldönteni, hogy az adott ügyben ki az elkövető és ki az áldozat.
Ezzel együtt talán tényleg elindult valami, de a fizetések továbbra sem egyenlőek a két nem között, valamint továbbra is lesznek még ilyen ügyek, de az internetnek köszönhetően talán ekkora volumenű már nem. De persze ki tudja?

Anno egy ilyen témájú cikknél olvastam egy fórumról, ahol különböző módokon zaklatott lányok/nők írták le az ellenük elkövetett dolgokat, én meg végig is néztem ezeket, hitetlenkedve, hogy sokan miket meg nem engednek maguknak a nyílt utcán, rengeteg másik ember szeme láttára, akik a legtöbb esetben közönyösek maradtak az ügyben.
De mostanában is láttam videót, amin buszon zaklattak egy nőt, aki feljelentést is tett, várták a rendőröket, addig a jármű állt, aztán a legjobban siető nyugdíjas néni kezdte elmondani mindennek a szerencsétlen nőt, mert miatta nem tud sietni a dolgára… Szerencsére a többi utas kiállt a nő mellett, feltartották a tettest is, kiosztották az idióta öregasszonyt is.

Összefoglalva, ez egy nagyon fontos téma, de – ahogy a könyvben is írják – a jogszabály nem tudja egyértelműen meghatározni azt, hogy mi minősül zaklatásnak, emiatt is lehet az, hogy egy-egy rámenősebb, de valójában ártalmatlan udvarló is találhatja magát kellemetlen helyzetben. Ezzel persze nem akarok védeni senkit, mert aki nem tudja elviselni, hogy nemet mondanak neki, egyértelműen visszautasítják a közeledését, de ennek ellenére sem áll le, majd olyan dolgokat művel az áldozatával, ami 100%-ban elítélendő, az tényleg szigorú büntetést érdemel, lehetőség szerint minél nagyobb nyilvánosság előtt, hogy mindenki láthassa, milyen ember is ő valójában.

A könyvben leírtakat valószínűleg mindenki hallotta, olvasta, ennek ellenére ajánlom mindenkinek, mert beszélni, tenni kell ezek ellen.

Nem terveztem, hogy ezzel a könyvvel, ilyen témával zárom a 2019-es évemet olvasásilag, de ismét elgondolkoztatott, elborzasztott az egész.

Aki kicsit követte mostanság a történéseket és odafigyelt a témára, annak sok újat nem ad a könyv, de jó összefoglaló munka.

Megvallom őszintén, az utóbbi tíz évben – nagyjából ahogyan elkerültem egyetemre – nem igazán néztem tévét, igyekeztem magam távol tartani a bulvárhírektől, a hírességek magánéleti botrányaitól és a média által sugárzott népbutításról. Persze, a legfontosabb történések hozzám is eljutottak, köszönhetően a facebooknak. A zaklatási botrányok is így kerültek a látóterembe, és az utóbbi időben talán egyedül ez a téma volt az, amit úgy-ahogy nyomon követtem, de ennek is az volt az oka, hogy az általam olyannyira kedvelt színház világába gyűrűzött be.

Kovács Bálint, az Index újságírója Puszild meg című könyvében igyekezett minél alaposabban körüljárni a témát. A kötet már a borítójával és a címével felhívja magára a figyelmet, és szerencsére nem is kell csalódnunk a tartalomban sem.

Nehéz lenne kijelenteni, hogy a könyv a zaklatás minden aspektusát számba veszi, mert, ahogyan ez olvasás során is nyilvánvalóvá válik, ez egy roppant bonyolult és szerteágazó probléma. Nem könnyű meghatározni, mi is minősül zaklatásnak, hol húzódik meg a határvonal az esetleg „nyomulás” és a tényleges zaklatás között. Ez leginkább egyéntől függ: valakinek már az zavaró, ha a combjára teszik a kezét, mások azt is könnyedén veszik, ha a feneküket vagy a mellüket dicsérik. Erre Kovács is több soron kitér, és a sorok közül kiolvasható az ő véleménye is. Amivel persze nem szükséges minden esetben egyetérteni – én sem tettem, nem egy témáról egészen máshogy vélekedek, de ettől eltekintve érdekes volt olvasni az ő gondolatait.

Kovács Bálinttal volt egy beszélgetés is a Könyvfesztiválon, ami szintén nagyon érdekes volt – nagy szívfájdalmam, hogy a Kehlmann-dedikálás miatt nem tudtam tovább maradni, pedig lettek volna kérdéseim. A szerző itt elmondta, hogy részben azért is kerültek hozzá ezek a cikkek, mert az Indexnél ő foglalkozik a színházzal, így evidensnek vették, hogy Magyarországon a két egykori színházigazgatóval kirobbanó botrányról is ő tudósítson. Valamint elmondta, hogy a kötet megírásában olyan szakemberek (bírók, pszichológusok) is segítették, akik a problémával nem most szembesültek először, így nekik nagyobb a rálátásuk.

A kötet egyébként szépen végigveszi a botrány kirobbanásának okait, előzményeit, megpróbálja tisztázni a szexuális zaklatás fogalmát, elemzi a reakciókat, és igyekszik több oldalról is megvilágítani mi az igazi probléma. Megszólal elkövető és áldozat is, ahogyan az Amerikával és a nyugattal való összehasonlításra is sor kerül.

Viszonylag rövid a könyv, én legalábbis nagyon szívesen olvastam volna még, de ahogyan Kovács a beszélgetésen is elmondta, lehetne az írása kétszer-háromszor is ilyen hosszú, ugyanakkor neki is meg kellett húzni a határvonalat valahol, de ő is sajnálja, hogy bizonyos témák kimaradtak. Ezekről hosszan lehetne beszélgetni (ahogyan említettem, nekem is lettek volna kérdéseim), talán egyszer, egy másik könyvbemutatón vagy egy kávé mellett majd lehetőségem lesz erre.