Requiem ​Tzimbalomra 9 csillagozás

Kovács András Ferenc: Requiem Tzimbalomra

Kovács András Ferenc hatvanadik születésnapjára maga válogatott verseket eddigi életművéből, így a zenei témákban és motívumokban gazdag kötet tekinthető a formabravúrjairól híres költő lírai önarcképének, ars poeticájának is, amelyben a rögtönzések, a variációk, az átiratok hol a vígságos játszadozás, hol a kesernyés melankólia regiszterében szólalnak meg, az eufória és az elégia egyensúlyában.

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2019
88 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631438727
>!
Magvető, Budapest, 2019
88 oldal · ISBN: 9789631439687

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

Cukormalac P>!
Kovács András Ferenc: Requiem Tzimbalomra

Nagyon tetszett az a vélemény, miszerint olyan, mint ha Parti Nagy Lajos komolyan venné a költészetet. Teljes mértékben igaz, annak ellenére hogy a mondatnak megvan a nyilvánvaló éle… KAF úgy nagyjából a Lisszaboni poétikák elolvasása óta kedves a szívemnek, nagyon kedvemre való, amit művel a verseiben. Makacs módon ragaszkodom a rímekhez, az övéi pedig mindig megmosolyogtatnak és elvarázsolnak.

Ebben a vékony és elegáns kiállítású, impozáns kis kötetben a 18-19. századba repülhetünk vissza – egyáltalán nem meglepő hát, hogy a lapokon egyszerre találkozik Mozart és Csokonai; a forma és stílus pedig hol finoman, mégsem kényelmetlenül archaizáló, hol pedig szemtelenül, de nem fájdalmasan modern.

Nagyon egyben van, végig lendületes és rendesen olvastatja magát, a maximális bizalmam elnyeréséhez azonban ennél több kell: legalább még egyszer ennyi oldal és vers, aztán jók is volnánk. Haragudni viszont így sem tudok rá, mert zseni az ember, ez kétségtelen.

>!
Magvető, Budapest, 2019
88 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631438727
Tamas_Rev>!
Kovács András Ferenc: Requiem Tzimbalomra

Nem is értem, miért most olvasok először KAF-ot. Nagyjából olyan, mintha Parti-Nagy Lajos komolyan venné a költészetet.


Népszerű idézetek

Kek P>!

Prágai éji zenétske
               (Mozart-variátziók)

Tseverészők tsapodárok
Szerenád ez de nem ének
Csecserésző cseh legények
Fütyörésző tsalogányok
Csehül álló cseh leányok

Szerenád ez cseh leányok
Tseverészők tsapodárok
Csehül álló de nem ének
Csecserésző tsalogányok
Fütyörésző cseh legények

Szerenád ez cseh legények
Csecserésző de nem ének
Tseverészők tsapodárok
Fütyörésző cseh leányok
Csehül álló tsalogányok

Szerenád ez tsalogányok
Fütyörésző de nem ének
Csecserésző cseh leányok
Tseverészők tsapodárok
Csehül álló cseh legények

37. oldal

Kek P>!

Válófélben a szép világ
Megveszekedett némber.
Vad akarattal vág pofon:
Hol ő verem, hol én ver.

42. oldal, Don Giovanni. Férfidal

Kek P>!

Kriptákoknál turist' ha sorban áll is
Halottnak lenni, Mozart, oly banális,
Amíg élők hevernek parlagon!

47. oldal, Bécsi lócit'

Kek P>!

Úgy voltunk itt,
mint szajhák és nyarak,
mert kaphatók, szép lobbanékonyak,
kiket vigadva hurcol szét a lélek
a testek édes nagyvakációin –
kastélyból kastélyba,
kvártélyból kvártélyba vetődvén,
vendégségből vendégségbe,
s átutazóban egy lakomán majd megpihenünk
tán mi is egyszer:
csak meghívottak volnánk itt ma, kedves,
miként szemekben sürgő könnyű fény.

19. oldal, Amadé Farkas hagyatéka (részlet)

Kek P>!

Jaj, mivé lehetsz még, s mivé lettél, Mihók –
Te pannóvilágból levitézlett s kihótt!

28. oldal, Vígságos vitézlő versezet

Kek P>!

Zsanett, Aranka, Kármen,
Aranycsillag-göröngyök
Görögnek úgy az éjben,
Miként ti, drágaságim,
Aranyból tartalékok,
Szívembe vert karátok,
Arák, arany piócák,
Tiétek fürge vérem,
Ti tékozolt aranykák,
Zálogba tett kacérok,
Nem élhetek facérul,
Ne hagyjatok faképnél,
Kötöm magam különben,
Ha futja még a cérnám,
Feslett költelmi madzag
Helyett szultáni kegyből
Kapott aranyzsinórra –
S fölaggatott zsiványként
Aranyvilág fölött úgy
Meglengetem magam, mint
Az Úr, midőn unottan,
Időben elmerülten,
Lóbál ketyegni fáradt,
Lopott arany zsebórát.

26. oldal, Aranyos vitézi órák (részlet)

Kek P>!

Merthogy ki kicsoda, mit lehessen tudni,
Ki mit akar, mit nem, s mire akar jutni?
Mit mondanak, s mért pont, a költői képek,
S micsodás eszméknek karöltői lésznek?
Mijafrászra valók, s megettük mi lapít?
Metaforgácsoló szakképzetlen szakik!

27. oldal, Vígságos vitézlő versezet

Tamás_Szabó_5>!

Anakreóni dallam

„Hová ütődöm az habokba?
Haj! melly szörnyű hányattatás!”
(Csokonai Vitéz Mihály, 1804)

Nem értem én a tengert:
Miért is hánykolódik,
Vergődik mély magányban
A habtaraj s a mennybolt,
Az éji Óceánum?
Ne mérd a mérhetetlent!
Szólnék magamhoz olykor.
De nézd, hogy száll a porszem:
Szélben kering parányul,
Pedig szeretni kéne…
S nem értem én magam sem,
Szegény, bolond poéta,
Hová, miért, mivégre
Hányódni út szelében –
Röpülni, mint a porszem,
S eltűnni észrevétlen,
Elérhetetlen égben?


Hasonló könyvek címkék alapján

Pomogáts Béla (szerk.): Doromboló
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Szilágyi Domokos: Szilágyi Domokos válogatott versei
Vas István (szerk.): Énekek éneke
Zsoldos Árpád – Zsoldos Adrienn (szerk.): A tavaszi szél titkai
Gerd Kuzebaj: Lépcsőfokok
Reményik Sándor: Havasi feszület
Dsida Jenő: Dsida Jenő legszebb versei
Dsida Jenő: Leselkedő magány
Endrődi Sándor (szerk.): A Magyar Költészet Kincsesháza