„Ó ifjúságom égi mázlik
Tükrén az élet szétimázslik
A mélyben néma hattyú dúl
Csönd fölszínén a fattyúdal”
Kovács András Ferenc 1959-ben született Szatmárnémetiben.
„Ó ifjúságom égi mázlik
Tükrén az élet szétimázslik
A mélyben néma hattyú dúl
Csönd fölszínén a fattyúdal”
Kovács András Ferenc 1959-ben született Szatmárnémetiben.
Eredeti megjelenés éve: 2003
Árdeli szép tánc
Hódolat Weöres Sándornak
Szamos partján, Szatmár mellett,
Kurta kocsma állott –
Vályogfala világgá ment,
Vagy iszappá mállott.
Így volt rég, úgy volt rég,
Citera, nyenyere, brácsa,
Szamos hátán elvándorolt
A kármentő rácsa.
Maros partján, Sárpatakon
Volt nagyapám gátőr –
Azóta már földet morzsol,
Zuhog az ár, s áttör.
Így volt rég, úgy volt rég,
Viola, fidula, hárfa,
Maros hátán száraz faág
Úszik át a nyárba.
Küküllőben fürödtek a
Keresztúri lányok –
A vén füzest künn a parton
Perzselték a lángok.
Így volt rég, úgy volt rég,
Citera, viola, gardon,
Egyik húzza, a másik vonja,
Én a bőgőt tartom!
67. oldal
Bohóctréfa
Élt egy cirkuszban két bohóc:
Nyikk volt az egyik, Nyekk a másik.
Nyikk tökfején keménykalap,
Nyekk lakkcipőt viselt s kamáslit.
Kötélen botladoztak ők:
Nyekk Nyikkre bukva földre nyekkent,
S nyafogva prünnyögött, habár
Nyikk Nyekkre bukva meg se nyikkant.
Vigyorgott, mint a holdvilág –
Sosem volt méla, búskomor Nyikk.
Pityergett, mint a házeresz –
Feszengett Nyekk, mint egy komornyik.
S azóta is csak így megy ez:
Nyikk Nyekkre, Nyekk meg Nyikkre nyekken,
Hol Nyekkre Nyikk, hol Nyikkre Nyekk,
De ketten ennyi meg se kottyan!
Holnaptól ismét két bohóc:
Nyekk lesz az egyik, Nyikk a másik.
Nyikk porba huppan hüppögőn,
Míg Nyekk a fénybe visszamászik.
79. oldal
Ki nyárból őszbe ballag át,
Sugárból szőne balladát –
Fölötte tépett, őszes ég,
Vörösbe tévedt szőkeség.
Ki őszből télbe lépeget,
Lehelne szélnek éneket –
Fölötte köd, hó, szent hideg,
S a dallam sem szól senkinek.
Ki tél s tavasz felé megyen,
Miért töprengjen éneken?
Örökre úgyse tartana
Fölötte dal, se ballada.
78. oldal, Őszi-téli dallamok (Magvető, 2003)
I
száműszni miként themisztoklész
vesszen kimón éljen periklész
éltesszük a démoszt
ész megéljek én moszt
morál isz míg a pénsz thelik lész
II
vesszenek phajtalan hetairák
szophiszták kik a hont leszarják
szípjon bé a hádész
hősz alkibiádész
ne terjessz néplelken letargját
III
idd ki a poharat szókratész
jobb lesz ha okoszabb szókra térsz
haszug kisz szarnokok
szandák akarnokok
pophásznak szóval nem szokra mész
18. oldal - (Athéni osztrakonok)
Szép az Andrássy úton
(Hommage à Szép Ernő)
Magányos mosollyal tépelgő
Alak ült egy padon: Szép Ernő.
Tavasz volt, szirmokkal szétpergő,
S az égbolt vibráló képernyő!
(Bámulta, elnézte Szép Ernő.)
Andrássy úti fény! Liszt téri
Tavasz van: rázza a hisztéri’
A lelket, hisz ismét itt éri,
Bár ebben sincs semmi misztéri-
Um. (Nem is remélte Szép Ernő.)
Fut a film, rezeg a képernyő!
Műsoron a nemzet- s népfertő:
Magyaráz szájtépő, szépelgő…
Tavasz van, szitkokkal szétpergő –
S mégis szép! (Az élet szép, Ernő.)
21. oldal