Tarkovszkij, ​az orosz film Stalkere 3 csillagozás

Kovács András Bálint – Szilágyi Ákos: Tarkovszkij, az orosz film Stalkere

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

A Medvetánc Társadalomelméleti Folyóirat melléklete
Nem azonos a hasonló címmel, a Helikon kiadónál megjelent könyvvel:
Kovács András Bálint – Szilágyi Ákos: Tarkovszkij

Róla szól: Andrej Tarkovszkij

>!
ELTE, Budapest
200 oldal · puhatáblás · ISBN: 9634622143

Kedvencelte 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

jano_andriska>!
Kovács András Bálint – Szilágyi Ákos: Tarkovszkij, az orosz film Stalkere

Tarkovszkij filmjei nem valók mindenkinek. Gondolkodásmódja a filmről, mint művészi önkifejező eszközről olyannyira különbözik a mai modern nyugati mentalitású nézők szemléletétől, hogy elképzelhető, még azok sem tudnak a műveivel mit kezdeni, akik egyébként az amerikai mozin kívül ismernek mást is. Így akik nyitottak a hetedik művészet fontos emberi létkérdéseket felvető alkotásaira, azok számára kiváló segítséget nyújthat ez a ritka jó kötet.

Azt a többség nyilván sejti, hogy az amerikai sikerfilmek egy kaptafára készülnek, de azzal talán már kevesebben vannak tisztában, hogy ennek neve is van: egy „hollywoodi iskolának” becézett rendkívül szigorúan meghatározott szabványrendszer szerint gyártják ezeket. Az alkotói módszerek előre meghatározott, kiszámított panelek, azok sémáit, formanyelvét már mindenki oda-vissza ismeri, így azok befogadása szinte semmiféle szellemi erőfeszítést nem kíván. Ezzel szemben az európai vagy más, nem jenki mozik, az ún. „szerzői filmek” már sokak számára nehezebben emészthetők, mivel a történetek feldolgozása teljesen eltér az amerikai sablonoktól. Minden máshogy van felvéve, szokatlan megoldásokkal, teljesen más ritmusban vágva stb. Tarkoviszkij még ennél is tovább megy, mivel a filmet ő elsősorban nem regényszerű történetek elmondására használja, hanem hangulatok, spirituális tanítások és lelki folyamatok kiábrázolására alkalmazza elsősorban.

Jelen kötet kiválóan használható ennek a hollywooditól kibékíthetetlenül eltérő, de a nem-amerikaitól is különböző filmes nyelvezet megértésére, továbbgondolására. Azoknak való, akik már tudják, hogy a hetedik művészet nem merül ki a hagyományos történetmesélés sablonos módjaiban, hanem jóval túllépve a nyugati közhelyeken, önálló művészeti formaként tökéletesen használható az emberi lélek rezdüléseinek olyan kifejezésére, mely más eszközökkel nem is lenne lehetséges. Elsősorban nekik szól ez a páratlan tanulmánykötet, mely Andrej Tarkovszkij legfontosabb műveit veszi sorra, meglepően teret adva számos vallási vonatkozásnak is, ami azért több mint üdítő egy 1985-ben kiadott szakirodalomban.

Tarkovszkij bátorsága és hűsége tiszteletet érdemel. A keresztény ortodox szellem áthatja a filmjeit a kommunista ideológia legfagyosabb, legszívtelenebb szibériai sivárságában is. El sem tudom képzelni, miként lehetett megvalósítani, hogy valaki ‘75-ben a marxista materializmustól beájult Szovjetunióban visszatérjen az ortodox ikonok jelenvalóságára, majd egy háborús filmhíradó alá vágjon egy olyan spirituális monológot, mint például ez: „Mindenki, minden halhatatlan. Nem kell rettegni a haláltól, légy akár ifjú, akár vén. Létünk fénysugár. Halál, sötétség nincs is e világon. A tengerparton állunk, emberek, s én társak közt, előkészítve hálóm – várom közelgő öröklétemet.” (Tükör)

Nem kevésbé bátor, ahogy Kovács András Bálint és Szilágyi Ákos szerzőpáros a magyar szocialista „vidám barakkban” a Medvetánc társadalomszemléleti folyóirat mellékletében ezeket a vallási jeleket és utalásokat határozottan ki is emeli. Bár a ‘80-as évek közepén Magyarországon már kezdtek repedni a diktatórikus rendszer tartóerői, azért szintén tiszteletreméltó, hogy például a Nosztalgia (1983) kapcsán Lukács evangéliumát idézik: „Gorcsakov nem képes arra, amit pedig annyira szeretne – Jézus követésére. Mert a hátrafordulás a bibliai jelenetre is utal, mégpedig közvetlenül: »Monda pedig más is: követlek téged Uram; de előbb engedd meg nékem, hogy búcsút vegyek azoktól, a kik az én házamban vannak. És monda neki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.

A szerzőpáros hangot ad annak is, hogy a szellemnek önmagához való megtérése éppen a külsőnek, az egyediségnek az elölése, megtörése útján történhet meg. „Nemcsak a tárgyi környezetre jellemző a romlás, az elhasználtság, a piszok, a sötétség, hanem – átszellemültségüktől függően – az emberi alakokra is. A férfi-hősök elhanyagoltak, nem figyelnek külsejükre, borostásak, kissé már-már piszkosak, rosszul öltözöttek. Teljesen közönyösek az iránt, hogyan néznek ki, és hogy külsejükre hogyan reagál a külvilág. Már ebben a külső megjelenésben is a befelé nézés, a befelé fordult, lelki tekintet fejeződik ki. Testes, kövér, jóllakott, ápolt, elégedettségtől sugárzó Tarkovszkij-hősökkel sohasem találkozunk. A Tarkovszkij-hősök soványak, kissé kiéhezettek, bár testi szükségletek nem foglalkoztatják őket, kissé betegek, legalábbis nem egészen egészségesek: szenvedő a testük. Thomas Mann kifejezését idézve inkább a szellem és nem a természet fiai ők. Testi létüknek el kell vékonyodnia ahhoz, hogy szellemük kontúrjai kirajzolódjanak, láthatóvá váljék belső világuk.”

Ennek a belső világnak a láthatóvá tétele tehát a Tarkovszkij-filmek legfőbb szerkesztő elve, nem pedig maga a történet. Még a hardcore ateisták is időnként felteszik maguknak a kérdést egy-egy furcsa álom után, hogy vajon mi lehet a jelentése, ha másként nem, hát a pszichológia tudományának logikája mentén. Tarkovszkij művészete hasonlóan az álmokhoz, a rejtett lelki folyamatok és történések tükre, a kisiklott történelemé, a katasztrófa felé robogó modernitásé, de mégsem pesszimista – csak realista, hiszen a remény, a megváltás és a derű is mindig feltűnik a láthatáron. Minderre figyelmeztet és emlékeztet – Tarkovszkij életművével együtt – ez a kötet.

5 hozzászólás
SignorFormica>!
Kovács András Bálint – Szilágyi Ákos: Tarkovszkij, az orosz film Stalkere

Most láttam, hogy felkerült ide a molyra..

A legjobb, legátfogóbb Tarkovszkij monográfia. Az utolsó filmjének elemzése nélkül. Azt nyugodtan el lehet olvasni a könyv változatban.
Ez az eredeti monográfia mentes minden fölösleges sallangtól, erőltetett filmtörténeti helymeghatározástól, ami a könyvváltozatot számomra unalmassá, érdektelenné teszi.
Ez a könyv tökéletes ikonográfiáját adja Tarkovszkij filmképének, filmnyelvének, dramaturgiájának. Mintegy Panofsky féle ikonológia felé nyitva meg az értelmezések horizontját.
Azóta ezt még csak megközelítő filmes írás sem született kishazánkban..


Népszerű idézetek

SchAron>!

Az emlékezés mint a személyes tudat „aktív kitágulása” feltételezi, hogy az emlékező nem a maga igazságát kéri számon a másikon, a többi tudaton vagy a múlton, hanem felismeri és magába fogadja az övétől eltérő igazságokat. Az emlékezésben a személyes tudat éppen önmagába zártságától szabadul meg. Az önzés és önigazolás szenvedélye az idegen igazságok megértésének adja át helyét, ami csak a szeretet elveszített képességének visszaszerzésével válik lehetségessé.

119. oldal

jano_andriska>!

Tarkovszkij szerint a film valami „önmagában álló dolog, az élet modellje, úgy, ahogyan azt az ember látja”, s e tekintetben még „a prózánál is nagyobb lehetőségekkel rendelkezik”. Innen filmes utópiája egy örökké forgatott filmről, amelyet egy egyszerű keskenyfilm-felvevővel egy ember egész életéről készítene, sietség, külső kényszerek, technikai apparátus nélkül.
A „dokumentarizmus” tehát nem a filmkamera szenvtelen objektivitását jelenti, hanem azt a „világfölötti tekintetet”, amelyet Tarkovszkij annyira csodál Leonardo da Vinciben és Tolsztojban is. Háttérbe szorítja a szerző egyediségét, hogy feltárulkozzék személyisége. Az eredetiség nem elválaszt, hanem összeköt a többi emberrel. Mindannyian eredetiek vagyunk, de ez csak a személyiség számára természetes.

15-16. oldal, Andrej Tarkovszkij és az orosz filmművészet (ELTE, Bp., 1986)


Hasonló könyvek címkék alapján

Nemes Károly: Jean-Luc Godard
Király Jenő: Karády mítosza és mágiája
Györffy Miklós: Mágia és mesterség
Zalán Vince (szerk.): Michelangelo Antonioni
Gyöngyösi Zoltán: Makk Károly nyomában
François Truffaut: Hitchcock
Bíró Gyula: Robert Bresson
Berkes Ildikó: Kurosawa Akira
Gelencsér Gábor: Váratlan perspektívák