A ​modern film irányzatai 90% 21 csillagozás

A modern művészet egy fontos eleme a Semmi hatalmának mint transzcendens értéknek a felismerése. A Semmi komoly dolog, mert komoly dolgok és valóságos értékek hiányát jelöli. Elfoglalja a hiányzó dolgok helyét, és az ember szabadságának képében maga is transzcendens érték lesz. A modern művészet vége akkor jön el, amikor a Semmi problémája megszűnik komoly kérdés lenni, amikor a Semmi már nincs a színfalak mögött, amikor a Semmi már nem érték, már nem a lét másik oldala, már nem transzcendens hatalom, mert már nincs közös tudás arról, hogy mi hiányzik.

422. oldal, IV. Rész - A modern film rövid története (1959 - 1975), 5. fejezet - A szerző halála: Antonioni és Greenaway: A modernből a posztmodernbe

A főhős azáltal oldja meg a problémát, hogy elcsábítja azt a nőt, aki eredetileg őt akarta elcsábítani […]

Ha nem sikerül eljutni a buszmegállóig, emlékezzen rám!

A legtipikusabb film noirok középpontjában egy női figura áll, a femme fatale, aki a mozgatója mindannak, ami a cselek­ményben történik. Valószínűleg a film noir leggyakrabban kommentált sajá­tossága a femme fatale alakja. A róla készült tanulmányok általában úgy jel­lemzik, mint kiszámíthatatlan, titokzatos, romboló erőt, aki veszélyes a hősre nézve. „Az asszony gonosz erő" – írja Jacques Siclier, amikor a film noir állító­lagos nőgyűlöletét jellemzi. Foster Hirsch pedig a film noir női főszereplőit „férfigyűlölő csábítóknak" és „a férfierő amorális rombolóinak" tekinti.

…A »femme fatale« csupán egy jelszó annak a veszélynek a jelölésére, amit a szexuális különbség, a vágy igé­nyei és kockázatai jelentenek a férfi számára. A férfi gyakran veti alá magát önként a »pókasszonynak« – ahogy Neff a Double Indemnityben –, ugyanis ép­pen a nő veszélyes szexualitása után vágyódik, azaz saját perverz vágya lesz végül a veszte.

A mentális és a szociális dimen­ziók a film noirban bonyolítják a klasszikus narratív struktúrát, de nem he­lyettesítik azt, úgyhogy a korabeli kritikusok csupán a klasszikus forma de­stabilizálódását tudták megállapítani.

Ebben az új művészetben maga a nyomozás, a logikai elem szinte telje­sen eltűnik a vér és a kínzás történetei mögött.

Hammett a hagyomá­nyos detektívtörténetet a bűnügyi kalandregénnyel helyettesítette, egy olyan műfajjal, amelyben a cselekményt nem a rejtély megoldása szervezi, hanem inkább egy sor erőszakos, véletlenszerű esemény. […] Kik ezeknek a kalan­doknak a hősei, és mit akarnak – olyan kérdések ezek, amelyeket a szerző ritkán válaszol meg.

A hős reakciói nem racionálisan adekvát válaszok a helyzetre.