A ​Kádár-rendszer és a zsidók 1 csillagozás

Kovács András: A Kádár-rendszer és a zsidók

Ez ​a kötet, korábban zárt levéltárakban őrzött titkos iratok közzététele és elemzése révén azt mutatja be, hogy hogyan kezelte a „zsidó ügyeket” a magyar pártállam 1957 és 1989 között, hogy milyen volt – nemzetközi összefüggésekbe ágyazva – a „legliberálisabb” kommunista rezsim, a Kádár-rendszer „zsidópolitikája”. Kádár János és Leonyid Brezsnyev, szovjet pártfőtitkár 1967-es telefonbeszélgetéseinek jegyzőkönyveiből és egy sor más dokumentumból jól követhető, hogy hogyan irányította és hangolta össze a moszkvai vezetés a szovjet tömb országainak politikáját „zsidó ügyekben”, és mekkora volt a magyar pártvezetés mozgástere ezen a területen.
A kötetbe felvett dokumentumok öt fontos téma köré rendeződnek: az Izraellel kapcsolatos politika, az Eichmann-ügy, a hatnapos háború 1967-ben, a nemzetközi zsidó szervezetekhez való viszony és a hazai zsidósággal kapcsolatos ügyek. Az utóbbi témakör kapcsán bemutatásra kerülnek az elnyomás mechanizmusai: hogyan működtek és milyen… (tovább)

>!
Corvina, Budapest, 2019
440 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631366136

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

Barbár>!
Kovács András: A Kádár-rendszer és a zsidók

Tévedés volna azt hinni, hogy a „zsidókérdés” abban a pillanatban megszűnt, ahogy az utolsó német katona elhagyta az országot 1945-ben. A Kádár-rendszerben is létezett, csak fű alatt. Mert az a zsidó származású magyar, aki nem volt kommunista, az csak cionista lehetett a kommunista kategorizálás szerint. Megfigyelésükre és kordában tartásukra pedig ott volt az Állami Egyházügyi Hivatal. Nagyon szépen hangzik az a kádári mondás, hogy „aki nincs ellenünk, az velünk van”, de a gyakorlatban ez nem teljesen így működött. Kovács András öt fejezetben, rövid bevezetők után zúdítja ránk dokumentumok sokaságát, amelyek a témával foglalkoznak. A dokumentumok egy része eddig titkos volt, így külön öröm olvasni őket. Az ügynöki jelentések és telefonbeszélgetések mellett pártértekezletek anyagát is közli, és ezekből kiderül, hogy a magyar vezetés fél szemmel mindig Moszkvára figyelt.

Az iratokból többek közt az is megállapítható, hogy ahogy a római katolikus egyházban akadt egy példamutató gerinces ember, Mindszenty, akit sehogyan sem sikerült megtörni, úgy az izraeliták között is akadt egy hős vezető, Scheiber Sándor, aki nem adta be a derekát. Tisztelet neki!

A mindenkori magyar vezetés és Izrael viszonya jó mutatója a zsidók helyzetének Magyarországon. Ez Kádárék idején a moszkvai széljárásnak megfelelően hol jobb, hol rosszabb volt. Erősen romlott például 1967-ben a hatnapos arab-izraeli háború után. Ennek a szerző külön fejezetet szentelt.
A nem túl vidám téma és történetek után egy akkor elterjedt pesti viccel fejezném be.
Akkor a magyar foci még létezett, Albert Flórián abban az évben kapta meg az Aranylabdát. Az, hogy egy férfiember melyik klubnak szurkol, jelentős identitásképzőnek számított. A viccbeli kérdés így hangzott: Melyik a világ legjobb csapata? Válasz: Az Izraeli Honvéd.


Népszerű idézetek

Barbár>!

A nyugatnémet politikai vezetés hitelét a szovjet propaganda azzal igyekezett gyengíteni, hogy Nyugat-Németországot a nácizmus örököseként festette le, olyan „revansista” államként, amelyben náci háborús bűnösök töltenek be politikai kulcspozíciókat. Ezt a vonalat követte a többi kommunista ország propagandája is. Az Izraellel való kapcsolatok látványos javulása azonban megrendíteni látszott ennek a retorikának a hitelét.

105. oldal

1 hozzászólás
Barbár>!

A párt- és állami szervek, valamint a velük együttműködő titkosszolgálatok mindenekelőtt a zsidó felekezetet, illetve a felekezethez kapcsolódó intézményeket vonták teljes ellenőrzésük alá. Az ellenőrzés elsődleges eszköze – mint a bevezetőben erről már szó esett – a pártállami nómenklatúra rendszer volt, ami állami hozzájáruláshoz kötötte a fontosabb felekezeti tisztségek betöltését.

306-307. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Faragó József – Lakner Zoltán – Pungor András – Szabó Brigitta: Frontsebészet
Várady Tibor: Zoknik a csilláron, életek hajszálon
Pálmány Béla: A magyar rendi országgyűlések történeti almanachja 1790–1812
Kérdések és válaszok a rendszerváltásról
Szente Zoltán: A parlamentek története
Pál István – Szabó Csaba: Budapest közlekedésfejlesztése a politika napirendjén 1957–1990
Aczél Endre: Acélsodrony – A hatvanas évek
Szemerey István: Nyelvek háborúja
Kunt Gergely – L. Balogh Béni – Schmidt Anikó (szerk.): Trianon arcai
Aczél Endre: Acélsodrony – A hetvenes évek