Ákos ​50 16 csillagozás

Visszaszámlálás
Kovács Ákos: Ákos 50

Kovács ​Ákos 1968-ban született Budapesten. Kossuth-díjas énekes, zenész, dalszerző, szövegíró, zeneszerző, költő. Négy gyermek apja.

Arany- és paltinalemezek, teltházas aréna- és fesztiválkoncertek, színészi munkák, alkalmazott zenék, verseskötetek, saját rendezésű klipek és megannyi más műfaj után Ákos első önéletrajzi jellegű munkáját tarthatja kezében az olvasó. Ötven nappal az ötvenedik születésnapja előtt emlékező bejegyzéssorozatot indított a Facebook közösségi oldalán: a Visszaszámlálás című album ezeket az írásokat fogja össze, kibővített szöveggel és képanyaggal.

A kötet rengeteg exkluzív fotóval és szellemesen megírt visszaemlékezéssel járja végig Ákos útját a gyerekkortól az iskolákon és a katonaságon át a színpadi sikerekig. A Visszaszámlálás a családi élet és a szakmai történések átfogó, szubjektív krónikája 140 oldalon, nagyalakú, keménytáblás kötésben, elegáns kiállításban. A jubileumi kiadványhoz az Operaház főigazgatója írt… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
Fehér Sólyom, Budapest, 2018
136 oldal · keménytáblás

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

pannik>!
Kovács Ákos: Ákos 50

Kovács Ákos: Ákos 50 Visszaszámlálás

Egy elfogult rajongó értékelése lesz ez.
Ákos pályafutását már a Bonanza korszaktól nyomon követem. A Bonanza szétesése után rövid ideig én is „haragudtam” de aztán Ákos új zenéi, sokoldalúsága, tehetsége, a szóló énekesi pálya dalszövegeinek mélysége és az a fajta folyamatos megújulás amit hozott, meggyőzött, hogy így volt ez jól.
A könyvben megszólal az énekes, a művész, a költő, az ember, az apa, a férj és még sorolhatnám. Bepillantást nyerhetünk a kulisszák mögé. Kicsit megismerkedhetünk a családjával, az érzéseivel, a gondolataival. Átérezhetjük a koncertek előtti várakozással teljes feszültséget. Megismerkedhetünk kitekintéseivel a színházi és egyéb művészeti irányzatokba. Átfogó képet ad ez a válogatás a művész 50 évéről, teszi mindezt rengeteg képpel illusztrálva.

Mivel volt alkalmam néhányszor beszélgetni vele (hosszabb-rövidebb ideig) ezek alapján elmondhatom, mindig a legeslegjobb minőségre törekszik és roppant fontos számára, hogy ne vonják egy kalap alá a haknizó „celebekkel”. Nem is lehet egy kalap alá vonni, legalábbis szerintem.

Ákos dalszövegeit olvasva, talán érdemes költőink is fejet hajtanának én mindenesetre fejet hajtok a tehetsége, kitartása előtt és ami még nagy érték szerintem, hogy ennyi töménytelen mennyiségű siker után is ember tudott maradni.

mohapapa I>!
Kovács Ákos: Ákos 50

Kovács Ákos: Ákos 50 Visszaszámlálás

[Az értékelés alanya egy képeskönyv. Emiatt ezerrel ajánlott a bejegyzés eredetei helyén a blogomon olvasni a róla szóló sorokat, ott sokkal pöpecebb és informatívabb, amit találsz!]
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2021/10/02/kovacs_akos_…

Az úgy volt, hogy úgy huszonnagyonsok éves koromig Ákos zenéje abszolút nem érdekelt.

Volt a Budapest Bankban egy kolleginám, a Test lemez idején, ő volt hatalmas fan, nem győzött a koncertjeire járni. Az a tipikus, nedves-bugyis rajongófajta volt. Kölcsönadta a lemezt meghallgatni. Nem lett nedves tőle az én bugyim. Csontszáraz maradt. Ez meg az, tetszett róla, elismertem, hogy sokkal jobb, mint amit projektáltam róla, de csak csínján lelkesedtem.

Asszem' az Indiántánc volt Ákosnak az a lemeze, amire elismerőn csettintettem. De fan akkor sem lettem. Máig sem.

De mondjuk el kell mondanom, hogy a telefonomon van az állandó kedvencek mappái között egy folyton bővülő Ákos-mappa is, mára rendszeresen hallgatom a friss anyagokat és amikor tavalyelőtt a Fezen-en voltunk, nekem ő volt az egyik húzónév. Már persze a Dream Theater és a Quuensryche mellett. De ha egészen őszinte vagyok… izé, énekelni akartam, s tulajdonképpen Ákost vártam annyira, mint a másik két koncertet. Na, kimondtam.

Ami a legfontosabb: van olyan Ákos-dal, ami életem legnagyobb tévedésének az idejéhez kötődik. De a dal túlélte a valós életem csalódását és dühét, simán tudom ma is hallgatni, mitöbb, átkonvertálni a változó viszonyokra. S ez nagyon sokat jelent!

A koncert nagyon jó volt Fehérváron, életem első Ákosa volt. A legutóbbi lemez sem került le a telóról a megjelenése óta. Azért ez sem jelent ám keveset!

[Ez itt a képek helye amott. De annyi van, hogy most nem fogom mindenütt jelezni.]
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2021/10/02/kovacs_akos_…

De úgy gondolom, Placi barátomé a legfőbb érdem, hogy nyílt bennem út Ákos dalai felé. A közös keresztény korszakunkban felhívta a figyelmemet például a Megváltó című számra. Persze, még Bonanzás időkből. Na, azt a zenét marhára nem csíptem, (Ákos legutóbbi ducduc-lemezét is csak átpörgettem. köszöntem, azóta sem…) A szöveggel persze nem volt bajom. Meg a hasonló szövegeivel sem, amiket Placi mutatott. Az Induljon a banzáj-borzalmat nem tudtam hová tenni, ma is elkapcsolom, ha a Retró Rádióban megszólal. Más Ákos dallal soha nem teszek ilyet.

Na, és akkor itt van ez a könyv, ami fennen hirdeti, hogy Ákos is elmúlt ötven, és ő is már három éve. De én ilyen kis későn érő típus vagyok. Most találkoztam csak a kiadvánnyal.

Drága Szerelmetesfeleségtársam hívta fel rá a figyelmemet, amikor a múlt héten együtt voltunk a könyvtárban, és megnéztük az új zenei gyűjteményt. Felkaptam (majd leszakadt a karom) és jött velem.

*
Ötven év. Kamaszkorom derekán sétálgattunk Pipi barátommal a telepen. A Harrer és a Miklós sarkánál vetette fel Pipi, miután nyálcsorgatva megcsodáltuk a parkolón átcsattogó Bíró Ica szögbeverő fenekét, hogy számoljuk már ki, hány évesek leszünk kétezerben?

Kiszámoltuk. Harmincnégy-harmincöt évesek. Pipi nem volt év-vesztes, csak megbukott az óvodában.
– Ba'meg, olyan kib@sztt öregek? – nyílt hatalmasra Pipi szeme, én meg nem vitatkoztam vele. Én is úgy gondoltam, valóban csüngő zacsis öreg fütyikké válunk addigra. Aztán nesze, eltelt még húsz év, Pipi meg, ha jól kalkulálok, kilenc éve nem számlálja már az éveket.

Amikor negyven éves lettem, a tudatomban csak akkor rándult meg a szekér. Addig marhára nem érdekelt, hány éves vagyok. De a negyven az olyan, hogy már ahhoz is mélységes optimizmus kell, hogy azt mondjam, a felénél járok. Az ötven pedig, ahogyan Ákos is írja: visszaszámlálás.

Szerelemetesfeleségtársam mostanában visszaadja, hogy egy időben öregítettem.
– KedvesM, én a negyvenes éveimben járok, te negyven felé közelítesz [pont tíz évvel fiatalabb nálam], tehát tulajdonképpen egyidősek vagyunk.
Addig mondtam neki, hogy amikor harminckilenc volt, és a születésnapján megkérdezték tőle, hanyadik is? Gondolkodnia kellett, hogy kiszámolja. Nos, mostanában azt mondogatta nekem:
– Morzsám, egy éve sincsen, hogy infarktusod volt, a lányod év végére szül, nagypapa vagy, tehát nem vagy sokkal fiatalabb mint az idősotthon lakói, akiket nap mint nap fuvarozol!
Banyek!

*
Ezt elmeséltem az egyik lakónak, Juhász Pistinek, akivel nagyon jóban vagyok. Nézett rám a szemüvege felett, szívta a szivarkámat és nagyon jóízűen felnevetett.
– Milyen okos feleséged van, ez milyen jó hír már nekem!

*
Szóval VISSZASZÁMLÁLÁS. De persze sokkal inkább számbavétel. Vagy visszatekintés, ha már ilyen kerek az évforduló. Ákos egy évvel fiatalabb nálam.

Popzenész. Rockzenész. Zenész. Költő. Színész. Előadóművész. Krúdy-felolvasó. Apa. Keresztény. Közellenség. Fasiszta. Nőgyűlölő. Imádott sztár.

Amikor nőgyűlölő lett (baromság az egész, a baloldali sajtó, meg a rokonszenvezői fröcsögtek kígyót-békát), akkor kezdtem jobban figyelni, mit is mond. Egyre szimpatikusabb lett számomra a manus. Meghallgattam a nőgyűlölő interjúját és konstatáltam, hogy a félremagyarázásához vagy ostobának vagy gonosznak kell lenni. Teljesen állt, amit Ákos állított. Nem azért, mert jobboldali gondolkodású, nem azért, mert keresztény (bár tőlem egyik sincsen messze), hanem azért, mert egyszerűen igaza volt.

Az akkori balhé miatt a szponzora, a barom Telekom kihátrált mögűle. Ákos gondolkodott, vajon kényszerítheti-e a szponzorcég politikai véleménye módosítására, kinyitotta a szerződését, elolvasta, nem, tehát perelt. A pénzt, amit kapott odaadta Böjte Csabának, hogy építsen gyerekotthont. S nem hiszed el, ezért is kikezdték őt! Hogy ez csak egyszeri adomány. Meg képmutatás…! A pofám leszakad! S ha úgy is lenne…? Hány magyar sztár képmutatóskodik egyszeri ötvenmilliókkal? Egek!

Na, akkoriban nem bírtam ki, és egy-két fórumon fogadatlan prókátora lettem Ákosnak. Egyre szimpatikusabbá vált. Különben is, akit amazok rágcsálnak, az jobbára megérdemli a szimpátiát. Ha ők utálnak valakit, el kell gondolkodni, hogy itt egy értelmes, jó embert esznek, figyelni kell rá ezentúl!

De elsősorban zenész. Hihetetlenül profi zenész. Csuda jó szövegekkel. (Az agyam akkor állt meg egyszer, amikor azt olvastam, hogy nem elég, hogy Ákos Fidesz-bérenc, Viktor-nyalonc, hanem zenélni sem tud, s milyen vacak szövegei vannak… Csak lestem a monitort, s bár tudom én, hogy ízlések és ficamok, de hogy ekkora barmok legyenek a jó Isten báránykái között!

Szóval Ákos intelligens, energikus, profi sztár. Ha koncertet hirdet, negyed óra alatt fogy el az összes jegy. Még egy Arénába is. Vagyis a közönsége pont tesz arra, milyen politikai nézetei vannak, vallásos-e, milyen vallású, milyen sűrűn jár áldozni, csak az érdekli, hogy Ákos zenél és énekel. Meg néha Krúdyt olvas fel itt-ott. Vagy az lehet még, hogy Magyarországon tényleg stadionokat lehet megtölteni fasisztákkal. Hehehe!

A könyv tanúsága szerint a művészvilág nem kajálja ezt a baromságot. Vagy szeretnek fallokrata, hímsoviniszta, fasisztával fotózkodni. Még a neveket is hosszú lenne felsorolni. De nagyon tipikusan balosok is vannak köztük. S nem szégyellték Ákost. Titkos nácik, biztosan.

Na, cinizmus over!

*
A könyv a téma. Illetve, volta- és tulajdonképpen, nagyon érintőlegesen már ott járunk, mert ez is téma a könyvben. Nem ez a lényege, mert marhára nem ez a lényeg. De egyáltalán. Csak azért nyilván bántja Ákost is az ellenszél, főleg ha ostobasággal széllel bélelt a szembeköpés. Van egy visszatérő jelzője a nagyérdeműfelúlmúlhatatlantévedhetetlen baloldali megmondóembrekre: „független, haladó sajtó”.

De tényleg ennyit erről és csitt, ne többet, már ez is sok, mert vaskos aránytévesztés!

*
Amig a Fezenen nem láttam, ahogyan mondtam, nem láttam még koncertjét semmilyen formában. Érdekes, de kimaradt. Sajnálhatom. Utána megnéztem ezt-azt. A szám tátva maradt. Nem az elfogultság miatt. Simán kimondom, hogy éppen a Fezenen sikerült a Dream Theater koncertje után a sorvadászatom alatt belelesni az általam sem emberként, sem előadóként fikarcnyit sem kedvelt Majka koncertjébe, és a szám tátva maradt. Egyfelől, hogy ezt a híg hasmenést ennyien kedvelik, éneklik és táncolnak rá! Másfelől, hogy micsoda pompás showt csinál a pali: látványos, hangulatos, még én is odaragadtam egy kicsit. Jó, kábé mint a kelet-német televízió revüműsoraira, de odaragadtam.

Az egészet csak azért mondom, hogy elhidd, nem vagyok elfogult Ákossal, meg a koncertjeivel. A Fezenes sem volt nagy durranás látványilag, nem is arra való volt. Koncertnek nagyon klassz volt. Első Ákososnak pláne. (SzFT unatkozott. Csak idén örvendezett a nyaraláson, hogy milyen jó, hogy van a telefonomon egy csomó Ákos nóta. Na, ugye!)

*
A könyv NAAAGY. Eléggé. Semmiképpen nem kézben olvasós. De egyébként olvasós. Is. Bár főleg nézegetős képeskönyv. De olvasni is jó volt. Néha derültem nagyokat. Néha elgondolkodtam. Néha irigykedtem, ha már egy idősek vagyunk. Néha fejet hajtottam. Nagyon sokszor bólogattam. És rengetegszer hitetlenkedtem, hogyan lehet egy emberben ennyi energia, ennyi alkotókedv, annyi ihlet?

Szóval a nagy könyv elindul ahonnan kell, Ákos teremtődésének az origójától, a szülei megismerkedésétől, és évről évre sorra veszi az éveket. Alig hagy ki valamit. Közben nagy oldalszámlálón megyünk visszafelé ötventől. Születés, csecsemő- és gyerekekkor, óvódáskor, iskola, középiskola, zene, szerelem, Bonanza Banzai, lemezek, szólókarrier, szólólemezek, sztárok, sztárrá válás. koncertek, lemezek, technika, díjak itt, díjak ott, díjak mindenütt, aranylemez, platinalemez, kétszeres arany, kétszeres platina, sokszoros arany, koncert így, koncert úgy, hangosan, halkan, andante, ducducban, klippek, felolvasások, színház, reklámzenék, feleség (nekem úgy tűnik, annyira fontos, hogy ebben is pariban vagyunk), gyerekek, barátság, Krúdy, Márai, kötetek, szállnak az évek.

Egy darabig nem fogok Ákos koncertre eljutni az igazolvány hiánya miatt. Hogy a franc essen belé! Pedig jó lenne, kellene. Egy olyan igazi, nagyra is. Mert Ákost hallgatni jó. Hiteles. S tulajdonképpen igen jó zene is. Mint a bor, ahogy öregszik, egyre jobb.

Köszönöm, Ákos, mindazt, amit ismeretlenül is kaptam tőled! A zenéket, a szövegeket, a tartás példáját!

*
2021 szeptember vége van. Nem jön a betegség utáni covid-tesztem eredménye, nem lesz ebből holnap munka… De akkor lesz könyvtár! Az unokámnak meg van már a babakocsija is, csuda proccos szekér, három funkcióval, ezer állítási lehetőséggel, mindennel. Mondtam már, hogy unokám lesz? De jó!

Demencze_Ilona_blogger P>!
Kovács Ákos: Ákos 50

Kovács Ákos: Ákos 50 Visszaszámlálás

Ajánlom mindenkinek, igényes kiadvány.
Bővebben az Olvass Hazait! blogon olvashattok róla:
https://olvasshazait.blog.hu/2018/12/12/visszaszamlalas…

Thaliavilaga>!
Kovács Ákos: Ákos 50

Kovács Ákos: Ákos 50 Visszaszámlálás

Nagyon régóta vágytam rá és tegnap megtaláltam a karácsonyfa alatt. Minden sorát élveztem, rajongóknak tényleg kötelező! Csodálatos felvételek, már jól ismert és teljesen új történetek. Fantasztikus összeállítás egy fantasztikus EMBERRŐL!


Népszerű idézetek

pannik>!

Ember
Kelj fel
Tudod, hogy várnak rád
Új dalt
Forral
Benned, aki mindent lát

14. oldal

Kovács Ákos: Ákos 50 Visszaszámlálás

pannik>!

Megíratlan könyv vagyok
Sok-sok fehér lappal
Festhetsz rám tiszta képeket
Nincsen más jel rajtam
Csak a bőröm furcsa rajza
A tenyerembe írott üzenet
Mesélj el engem
Vagy szavalj, mint egy verset
Énekeld belém az életet

18. oldal

Kovács Ákos: Ákos 50 Visszaszámlálás

pannik>!

Sebzett vagyok
És könyörtelen
A világ egyre csak
Pöröl velem
De te megláttad
Hogy kábultan
Bámultalak
És felragyogott a Nap

13. oldal

Kovács Ákos: Ákos 50 Visszaszámlálás

Benedek_15>!

… azt a költői kérdést fogalmazta meg a Mai Nap szerkesztője, hogy később fog-e bárki emlékezni a lemezünkre rajtunk kívül. Hát, majdnem harminc év után is emlékeznek rá egy páran. A kritikus neve most hirtelen nem jut eszembe.

77. oldal

Kovács Ákos: Ákos 50 Visszaszámlálás

pannik>!

A kezdet előtt
Nincs hang, se csend
Áll még az idő
Teljes a rend
De a vágyak
Már az emberre várnak

10. oldal

Kovács Ákos: Ákos 50 Visszaszámlálás


Hasonló könyvek címkék alapján

Burger Barna: Fej vagy írás
Agota Kristof: Az analfabéta
Tamás Menyhért: Rések
Fahidi Éva: A Dolgok Lelke
Berényi Anna: Richter
Tóth Júlia Éva: Borikönyv
Cselenyák Imre: Áldott az a bölcső
Konrád György: Elutazás és hazatérés
Presser Gábor: Presser könyve
Sándor Erzsi: Szegény anyám, ha látnám