No ​Touching At All (No Touching At All 1.) 90% 39 csillagozás

Tetszett. Jócskán érzelmes, szomorkás, de nem vészes mértékben. Mondjuk, nem tudom, miért sírtak valamennyien, akik olvasták – legalábbis a Goodreads értékelések alapján én úgy készültem, hogy a végén mindenki és mindenki háziállata szörnyű halált hal…

Ah, the waterworks.
Ha nem húzom szét, akkor egy hatalmas sírós massza leszek. Nagyon tetszett a fő és a mellék szál is. A karakterek szerethetőek, az érzések szívig hatolnak. A kritikám meg nyálasabb nem is lehetne, úgyhogy lezárom.
Csak saját felelősségre és jó sok zsepivel ajánlom.

Yoneda Kou mangái mind keserédesek. fájdalom és a múlt kísértetei akadályokat gördítenek a kibontakozó érzelmek útjába és csak nehezen jutunk el egy megnyugtató és boldog véghez. de éppen ezt az „ízt” szeretem sensei munkáiban. tetszik sensei stílusa, mind a grafika, mind a történetvezetés, mesélés. készült egy live-action is ebből a mangából, ami szépen visszaadja a manga hangulatát és követi is az történéseket.
és van folytatása is, Kou Yoneda: Even So, I Will Love You Tenderly, ami az Onoda/Deguchi szálat bontja ki.

Az elején még nem igazán fogott meg, de talán a 2. fejezettől elkapott. Onnantól már nehezebben tudtam elszakadni, és a végére akartam érni, hogy vajon happy end lesz-e spoiler.
A rajzok elsőre nem igazán jöttek be, de aztán mégis megszerettem őket. Bár Shimával több közös pontunk van spoiler, mégis Togawa fogott meg igazán. Kellemes volt olvasni.

Tetszett ez a történet, olyan keserédes, de szívmelengető is. Igazából észre se vettem és beszippantott, jó volt olvasni, együtt éreztem velük és azt akartam, hogy boldog legyen a vége. Nagyon jól fel van építve, a karakterek, pedig mintha tényleg élnének. Tetszett a rajzolása, nem is tudom nem olyan finom vonalvezetésű, de szép. Jó ez a borító hozzá, tükrözi a hangulatát.

Rettenetesen nehezen ment az elején. Ez nem a mangának szólt, hanem az én angoltudásomnak (inkább szókincsemnek), így viszont hamar elment a kedvem tőle, főleg úgy, hogy a magyar fordítását egyszer régen már olvastam, így valamennyire ismertem a történetet.
Aztán ahogy nagy nehezen a közepére értem, utána már nem tudtam leállni.
Teljesen magába bolondított a történet, a grafikája egyszerűen csodálatos, a karakterek pedig változatosak és igazán remek emberek voltak.
Nehéz megfogalmazni az érzést, miközben olvastam, de egyszerűen fantasztikus volt, és imádtam. Yoneda Kou igazán finoman és érzékletesen tudja bemutatni az érzéseket, a kétségeket, mindezt nem túlbonyolítva, hogy egy hétköznapi sztorit kapjunk, és mégse azt.
Rettentően örültem, hogy elolvashattam, így nem lehetek elég hálás @Zsálya -nak, hogy kölcsönadta nekem. :)

Érdekes volt,szerethető karakterekkel, bár Shima néha nagyon bosszantó volt.
Rövid történet, de ez nem vált a hátrányára, az nagyobb gond lett volna,ha túlzottan elhúzzák.
Igaz, talán épp a hossza miatt nem találtam benne semmi extrát, kicsit kiszámítható volt, de kellemes.

Nagyon aranyos történet volt. De, nem értem, hogy másokat miért érintett ilyen mélyen a dolog. Mármint más molyokat. Annyira nem nagy ügy. Mármint, nagyon jól meg lett csinálva a távszerelem, a családon való gondolkodás melegek szempontjából. Tetszett, de egyszer olvasós számomra.