Kosztolányi ​Dezső 36 csillagozás

Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső

„Bevallom ​zavarban vagyok, hogy ilyen nyíltan és leplezetlenül feltárom az életét, az életünket, vallok érzéseiről, az eseményekhez való kapcsolatáról. Neki bizonyára nem volna így kedvérevaló.” – írja Kosztolányiné a férjéről készült életrajzában (regényében?). Ritka eset, hogy egy művészről életének legközelebbi társa tesz mélységesen őszinte tanúvallomást, személyes sorsának legközvetlenebb ismerője mutathatja be. Kosztolányiné saját emlékei és a költő elbeszélései alapján eleveníti fel a szabadkai gyermekéveket, a pesti és bécsi egyetemi időszakot és házasságuk történetét, a hitelességet alátámasztó értékes, csak itt hozzáférhető dokumentumokat közölve. Itt olvashatjuk teljes terjedelmében Kosztolányi diákkori naplóját, az Apróságok című vázlatgyűjtemény részleteit. Megtudhatjuk, hogyan vélekedett a költő korának irodalmáról, politikai változásairól, háborúról, forradalmakról. Új adalékot szerezhetünk a két háború között nagy visszhangot keltő Kosztolányi – Szabó Dezső és… (tovább)

Róla szól: Kosztolányi Dezső

>!
368 oldal · ISBN: 963216136X
>!
Holnap, Budapest, 1990
306 oldal · ISBN: 9633450098

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Kosztolányi Dezső


Kedvencelte 11

Most olvassa 2

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 21

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
csend_zenésze
Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső

Ha valaki meg akarja ismerni azt a Kosztolányit, aki ember volt, nem pedig A Költő, nem az ideák és a rímek kergetője, nem irodalmi tananyag vagy példakép, annak ezt a könyvet kell elolvasnia. Egyszerre szubjektív és objektív, az életét egészében felölelő írás ez, miközben rámutat, hogy nem volt ő mintaférfi vagy mintaférj, de még mintaember se. Ettől függetlenül – vagy épp ezért – könnyű őt szeretni. Az pedig már mindegy, hogy az ember épp feleségként vagy jó sok évtizeddel később diákként habarodik bele.

22 hozzászólás
>!
Batus
Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső

Olvasmánynak kitűnő, forrásnak viszont nem a legjobb (hiányzó évszámok, kronologikusság hiánya, stb.)

Ilona… you're a hard chick, bitch.

19 hozzászólás
>!
endorfinlány
Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső

Ujjongok! Nyeltem, mint cukrászsüteményt és ez meg is látszik, mert alig-alig emlékszem az elejére, de minden percét élveztem, míg olvastam. Legközelebb már figyelve, nem mint élvezeti iparcikket.
Valahogy közelebb állt ez hozzám, mint Radnóti naplója, talán emberibb volt, sokkal-sokkal emberibb, sok-sok felfedezéssel.
Hogy milyen jó volna minden este színházba járni és ekkora családban felnőni, és biztosan Arany Jánost kell olvasnom, és egy férfi így tud szerelmes lenni!?

"Jaj, hogy szerettem volna élni régen,
vén századok bús mélyein, korábban,
mikor a lélek nyílt, a jóság s nem ma
a buta „modern technika” korában. "

2 hozzászólás
>!
Vacskamati78
Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső

Kitől mástól kaphatnánk pontos képet Didéről, mint hitvesétől, Kosztolányi Dezsőnétől. Ilona a dallamosan csengő-bongó, táncoló nevű, a színésznő, aki amúgy remek mesélő, érdekesen mutatja be szerelme életét születésétől az utolsó napokig. Tiszta fejjel ír, bőven idézve verseket, versrészleteket, idézeteket, kiegészítve naplórészletekkel és Kosztolányi más-más életszakaszában íródott levelezésével, feljegyzéseivel. Bepillantást kaphatunk a kor irodalmi életébe Kosztolányi kortársaival folytatott levelezésén és az írónő visszaemlékezésein keresztül. A közvetlen hangnem könnyen átélhetővé teszi a sorok mögül előtűnő, múlt század eleji életet, a művészi hétköznapokat. Számos érdekes és meglepő tényre is fény derül. Dokumentumkötet, egyszersmind élvezetes olvasmány. Szívből ajánlom olvasásra mindenkinek, aki a magyar szó szerelmese.

>!
worsi ASP
Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső

Minden tiszteletem Harmos Ilonáé, amiért elviselte Kosztolányit, az embert.

1 hozzászólás
>!
sziromkiállítás
Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső

Először olvasok életrajzot. Igazából, mindig is kíváncsi voltam milyen lehet írónak lenni, milyen az amikor az írók különböző élettörténésekből inspirálódnak a költemények megírásához. Kosztolányit most, 11.-ben kezdtem el először tanulni. Egy pár verset olvastunk tőle ami a tankönyvben volt, és két regényét is olvastam, Édes Annát és Pacsirtát. Kíváncsi voltam mindig is, hogy miért ilyen regényeket írt. Első lévén az osztályból ezt a könyvet kaptam, és hát megkaptam választ kérdéseimre.

Furcsa, hogy épp a feleség írt a saját férjéről egy életrajzot és annak ellenére, hogy felesége volt, az olvasás közben úgy éreztem, mintha nem is ő írta, hanem valami idegen személy. Távolságtartóan írta az adatokat, de még így is elvarázsolt Kosztolányi élete, munkássága, versei. Leginkább az tetszett, hogy olvashatunk az íróról akinek családja volt, és a hétköznapokban élt, de arról az íróról is olvashatunk, aki kiáll a szerettet magyar nyelvért, aki irtózik a haláltól kiskora óta…

>!
melis
Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső

A feleség vallomása férjéről. A kedvelt, csodált Kosztolányiról. Mindegyre erős késztetést éreztem kézbe venni az Ő sorait. Mert azok számomra sokkal többet mondanak róla, mindennapjairól, érzelmeiről, személyekhez, eszmékhez való viszonyulásáról, mint élettársa beszámolója. Kell-e, lehet-e többet mondani valakiről, mint amit elmondanak róla versei? Nem győzött meg az asszonyka.
Szívesen olvastam Kosztolányi leveleit. És a végső tusa leírása – az hatott.

>!
Frank_Spielmann I
Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső

Nehéz értékelni egy olyan könyvet, ami egy teljesen igaz történetet mesél el… Öt csillag a főszereplőnek, akit nem tudtam nem szeretni közben és öt csillag a másik főszereplőnek, aki majdnem olyan jól ír(t), mint a férje. Tetszett a sok levélrészlet/naplórészlet, tényleg bele lehetett látni valamennyire az életébe, az életükbe, és abba a korba, ami nem is tűnik olyan messzinek, pedig ha jobban belegondolunk, elég régen volt.
(Mostanában „csak” jó könyveket olvasok, hmmm…)

14 hozzászólás
>!
Szivecskedo P
Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső

Már vagy 2-3 hete befejeztem, de ha megnyomom a gombot, akkor sose írok értékelést. Most se lesz hosszú, de már szégyelltem, hogy itt van az olvasmánylistámon, pedig már (végre) végeztem vele.
Nagyon érdekes olvasmány, örülök, hogy anno, egy ház kiürítésénél gondoltak rám és ezt elhozták nekem. Hát Kosztolányi felesége sem lettem volna.. de valahogy így vagyok ezekkel a művészlelkekkel, ha mélyebben olvasok róluk. Kiderül, hogy emberként nem nagyon bírtam volna őket elviselni (mondjuk Kosztolányi egyelőre költőként sem lopta be magát túlzottan a szívembe, de még nem adtam fel). De nagyon jól esett belepillantani a világába, életébe, abba a korba. Szép lassan haladtam vele – hiszen egy egész emberélet van ebben a könyvben. Sajnos, mivel lineárisan haladt a könyv, a végén a költő haláláról olvashatunk. Nagyon részletesen, érzékletesen. A szomorú szó nem fedi le, de nem is tudom, mit írhatnék.
Egy cikk ezt írja: „1933-ban jelent meg az Esti Kornél, amelynek főhőse a szerző alteregója. Kosztolányi ebben az évben fedezte fel magán a gégerák tüneteit, ettől kezdve írásainak fontos és sokatmondó jelképe lett „a halál vad aether-szaga”. 1935-ben, ötvenedik születésnapján a Nyugatban köszöntötték kortársai, és megjelent Számadás című kötete. Állapota egyre romlott, több műtéten esett át, de hangját teljesen elvesztette. 1936. november 3-án halt meg Budapesten.” Ezt olyan könnyű elolvasni. Rákos lett, meghalt. De ebben a könyvben… (hát még átélni azt a 3 évet)
Akit érdekel Kosztolányi, olvassa el, ajánlom.
(a cikk: http://ujszo.com/napilap/kultura/2011/11/03/ma-75-eve-h…)


Népszerű idézetek

>!
worsi ASP

A könyv volt számára az értékegység, s ha valaminek az árát ki akarta számítani vagy sokallt valami kiadást, azt számolta, hány kitűnő francia könyvet lehetne annyiért vásárolni.

215. oldal (Utazás - könyvek) (Holnap, 1990)

Kapcsolódó szócikkek: könyv · Kosztolányi Dezső
>!
Frank_Spielmann I

Írni mindent szeretek, még levelet is. Ennél csak egy kedvesebb dolog van: a választ olvasni.

109. (Kosztolányi levele Juhász Gyulához, 1904. aug. 3.)

>!
worsi ASP

Módszeresen ette az édességeket, s erre jogot adott önmagának azzal a közhittel, hogy költőnek sok édességet kell ennie.

225. oldal (Egy nap) (Holnap, 1990)

Kapcsolódó szócikkek: Kosztolányi Dezső
2 hozzászólás
>!
worsi ASP

– Semmi értelme, de gyönyörű! – kiáltott fel néha.

246. oldal (Futó emlékek) (Holnap, 1990)

Kapcsolódó szócikkek: Kosztolányi Dezső
>!
cz_z

Higgye el, hogy én még becsületes vagyok, és valószínűleg nagyon nehezen fogom megtanulni az irodalmi kurválkodást.

166. oldal (Kosztolányi levele Babitshoz, 1906. febr. 19.)

>!
cz_z

S a filozófusok? Uramisten, ezek a legrosszabbak. Mindig Nietzsche, Nietzsche, mert egypár aforizmáját – a Wolf-féle szótár segítségével – elolvasták.

157. oldal

>!
cz_z

Két szegény idegbeteg ember ne csináljon egymásnak felesleges rémüldözéseket. (…)
A halált pedig, kedves Ilonka, nem szabad késleltetni. Látja, később mégis bekövetkezik. Harag nélkül búcsúzok magától
Kosztolányi Dezső

200. oldal

>!
cz_z

A humort pompásan jellemzi egy vigyorgó koponya, mely lerohadt húsának szomorú sorsán nevet.

163. oldal (Kosztolányi jegyzetfüzeteiből)

Kapcsolódó szócikkek: humor
>!
cz_z

Szeretem a gyerekes zseniket, mert egyedül ezek a nagy emberek. A tekintély csak egy szükséges rossz, mely az ostobák ellen vértül szolgál; aki komolyodik a tekintéllyel, az az ostobák királya.

164. oldal (Kosztolányi jegyzetfüzeteiből)

>!
cz_z

Postán elküldtem önnek az Ady új – hülye – kötetét, olvassa el, s rögtön írja meg róla a véleményét. A jobb darabokat (A fehér csönd, A csókok násza stb.) nem most írta, s ő rossznak tartja. Föltétlenül írja meg, mit tart a magyarszidásról, a „Bús magyar ugar”-féle kifejezésekről, mely őt, a „nagyratörőt” (ugyan, hova a fenébe siet?) tönkreteszi. Nekem viszket a tenyerem, s fölpezsdül bennem a vér, ugyanaz a vér, mely a nagyapám ereiből 1849-ben lecsurgott az isaszegi síkra. Mert vadmagyar, fájdalmasan magyar vagyok, minden szociológiai tanulmányom ellenére is, s az is maradok…

167. oldal (Kosztolányi levele Babitshoz, 1906. febr. 19.)

3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jávorszky Béla Szilárd – Sebők János: A Rock története 1.
Király Jenő: Karády mítosza és mágiája
Benedek Elek: Nagy magyarok élete
Tverdota György: A komor föltámadás titka
Hámori Tibor: Piszkos Fred és a többiek…
Ráth-Végh István: A varázsvessző
Ráth-Végh István: Az emberi butaság
Várkonyi Nándor: Sziriat oszlopai
Spiró György: Fogság
Hamvas Béla: Tabula Smaragdina / Mágia szutra