Kosztolányi ​Dezső 45 csillagozás

Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső

„Bevallom ​zavarban vagyok, hogy ilyen nyíltan és leplezetlenül feltárom az életét, az életünket, vallok érzéseiről, az eseményekhez való kapcsolatáról. Neki bizonyára nem volna így kedvérevaló.” – írja Kosztolányiné a férjéről készült életrajzában (regényében?). Ritka eset, hogy egy művészről életének legközelebbi társa tesz mélységesen őszinte tanúvallomást, személyes sorsának legközvetlenebb ismerője mutathatja be. Kosztolányiné saját emlékei és a költő elbeszélései alapján eleveníti fel a szabadkai gyermekéveket, a pesti és bécsi egyetemi időszakot és házasságuk történetét, a hitelességet alátámasztó értékes, csak itt hozzáférhető dokumentumokat közölve. Itt olvashatjuk teljes terjedelmében Kosztolányi diákkori naplóját, az Apróságok című vázlatgyűjtemény részleteit. Megtudhatjuk, hogyan vélekedett a költő korának irodalmáról, politikai változásairól, háborúról, forradalmakról. Új adalékot szerezhetünk a két háború között nagy visszhangot keltő Kosztolányi – Szabó Dezső és… (tovább)

Róla szól: Kosztolányi Dezső

>!
368 oldal · ISBN: 963216136X
>!
Holnap, Budapest, 1990
306 oldal · ISBN: 9633450098

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Kosztolányi Dezső


Kedvencelte 15

Most olvassa 5

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 30

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

akire P>!
Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső

Ez a könyv olyan jólfésült, mint maga Kosztolányí a legtöbb fotóján. Hiszem, hogy maga az író alapjában nem ilyen volt (hiszen tudott emléket okozni, és azt csak zseniális hibákkal lehet), felesége húzta rá a vizes lepedőt szűrőt, amely talán egységesebbnek mutatja élete összképét, viszont levesz a kimagasló értékeiből is. Még szerencse, hogy sok eredeti anyag szerepel a könyvben, a naplók, levelek Didé eredeti hangján szólnak…

csend_zenésze>!
Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső

Ha valaki meg akarja ismerni azt a Kosztolányit, aki ember volt, nem pedig A Költő, nem az ideák és a rímek kergetője, nem irodalmi tananyag vagy példakép, annak ezt a könyvet kell elolvasnia. Egyszerre szubjektív és objektív, az életét egészében felölelő írás ez, miközben rámutat, hogy nem volt ő mintaférfi vagy mintaférj, de még mintaember se. Ettől függetlenül – vagy épp ezért – könnyű őt szeretni. Az pedig már mindegy, hogy az ember épp feleségként vagy jó sok évtizeddel később diákként habarodik bele.

22 hozzászólás
Alvarando P>!
Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső

Ki is írhatna irodalmunk egyik legismertebb képviselőjéről egy életrajzi kötetet, mint az, aki a legjobban ismerte? Ugyan a kötet nem éppen az a hű de nagyon jó érzést keltette bennem, igaz középiskolában sem volt annyira kedvenc a tárgyalt személy, de mégis érdekes dolgokat meg lehet tudni a kötet lapjain Kosztolányi Dezsőről. A könyv két részre oszlik, éppen a felét teszi ki a megismerkedésük előtti és utáni része a költő életének. Az első rész nagyobb része a gyermekkorról szól, amelyben megtudhatjuk, hogy Kosztolányi egy olyan gyermek volt, aki mindenáron a középpontban akart lenni. Érdeklődése már korán a kultúra felé fordult, rendszeresen járt színházba és naplót vezetett, melynek egy éves termését a könyv lapjain olvashatjuk mintegy harminc oldal terjedelemben. Láthatjuk az egyetemista Kosztolányit, amint barátságot köt Babitscsal és Juhász Gyulával, majd az egyetem befejezése után hosszas levelezésükből is olvashatjuk azokat a részeket, melyeket Kosztolányi írt. Láthatjuk a családdal való viszonyát és az első irodalmi sikereket. A kötet második felében a szerző már úgy érzi, ideje vele is megismerkednünk, majd a barátságukat ismerteti, melynek a vége a házasságkötés. Láthatjuk hogyan telik egy napjuk és képet kapunk arról is, mennyire szerette Kosztolányi a könyveket és magát Ilonát. Megtudhatjuk azt is, hogy az Édes Anna ötlete voltaképpen a hitves agyából ugrott ki és a szereplőket a körülöttük élő emberekből formálta ki Kosztolányi. A kötet vége a szomorúságé, elég hosszasan ír férje betegségéről és arról a bizonyos nőről, akinek a Szeptemberi áhítat című versét írta. Hiánypótló életrajzi kötet, melyből magát az ember Kosztolányit nagyon jól megismerhetjük a felesége szemszögéből.

Batus>!
Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső

Olvasmánynak kitűnő, forrásnak viszont nem a legjobb (hiányzó évszámok, kronologikusság hiánya, stb.)

Ilona… you're a hard chick, bitch.

19 hozzászólás
worsi P>!
Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső

Minden tiszteletem Harmos Ilonáé, amiért elviselte Kosztolányit, az embert.

1 hozzászólás
endorfinlány>!
Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső

Ujjongok! Nyeltem, mint cukrászsüteményt és ez meg is látszik, mert alig-alig emlékszem az elejére, de minden percét élveztem, míg olvastam. Legközelebb már figyelve, nem mint élvezeti iparcikket.
Valahogy közelebb állt ez hozzám, mint Radnóti naplója, talán emberibb volt, sokkal-sokkal emberibb, sok-sok felfedezéssel.
Hogy milyen jó volna minden este színházba járni és ekkora családban felnőni, és biztosan Arany Jánost kell olvasnom, és egy férfi így tud szerelmes lenni!?

"Jaj, hogy szerettem volna élni régen,
vén századok bús mélyein, korábban,
mikor a lélek nyílt, a jóság s nem ma
a buta „modern technika” korában. "

2 hozzászólás
Vacskamati78>!
Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső

Kitől mástól kaphatnánk pontos képet Didéről, mint hitvesétől, Kosztolányi Dezsőnétől. Ilona a dallamosan csengő-bongó, táncoló nevű, a színésznő, aki amúgy remek mesélő, érdekesen mutatja be szerelme életét születésétől az utolsó napokig. Tiszta fejjel ír, bőven idézve verseket, versrészleteket, idézeteket, kiegészítve naplórészletekkel és Kosztolányi más-más életszakaszában íródott levelezésével, feljegyzéseivel. Bepillantást kaphatunk a kor irodalmi életébe Kosztolányi kortársaival folytatott levelezésén és az írónő visszaemlékezésein keresztül. A közvetlen hangnem könnyen átélhetővé teszi a sorok mögül előtűnő, múlt század eleji életet, a művészi hétköznapokat. Számos érdekes és meglepő tényre is fény derül. Dokumentumkötet, egyszersmind élvezetes olvasmány. Szívből ajánlom olvasásra mindenkinek, aki a magyar szó szerelmese.

melis>!
Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső

A feleség vallomása férjéről. A kedvelt, csodált Kosztolányiról. Mindegyre erős késztetést éreztem kézbe venni az Ő sorait. Mert azok számomra sokkal többet mondanak róla, mindennapjairól, érzelmeiről, személyekhez, eszmékhez való viszonyulásáról, mint élettársa beszámolója. Kell-e, lehet-e többet mondani valakiről, mint amit elmondanak róla versei? Nem győzött meg az asszonyka.
Szívesen olvastam Kosztolányi leveleit. És a végső tusa leírása – az hatott.

Szivecskedo P>!
Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső

Már vagy 2-3 hete befejeztem, de ha megnyomom a gombot, akkor sose írok értékelést. Most se lesz hosszú, de már szégyelltem, hogy itt van az olvasmánylistámon, pedig már (végre) végeztem vele.
Nagyon érdekes olvasmány, örülök, hogy anno, egy ház kiürítésénél gondoltak rám és ezt elhozták nekem. Hát Kosztolányi felesége sem lettem volna.. de valahogy így vagyok ezekkel a művészlelkekkel, ha mélyebben olvasok róluk. Kiderül, hogy emberként nem nagyon bírtam volna őket elviselni (mondjuk Kosztolányi egyelőre költőként sem lopta be magát túlzottan a szívembe, de még nem adtam fel). De nagyon jól esett belepillantani a világába, életébe, abba a korba. Szép lassan haladtam vele – hiszen egy egész emberélet van ebben a könyvben. Sajnos, mivel lineárisan haladt a könyv, a végén a költő haláláról olvashatunk. Nagyon részletesen, érzékletesen. A szomorú szó nem fedi le, de nem is tudom, mit írhatnék.
Egy cikk ezt írja: „1933-ban jelent meg az Esti Kornél, amelynek főhőse a szerző alteregója. Kosztolányi ebben az évben fedezte fel magán a gégerák tüneteit, ettől kezdve írásainak fontos és sokatmondó jelképe lett „a halál vad aether-szaga”. 1935-ben, ötvenedik születésnapján a Nyugatban köszöntötték kortársai, és megjelent Számadás című kötete. Állapota egyre romlott, több műtéten esett át, de hangját teljesen elvesztette. 1936. november 3-án halt meg Budapesten.” Ezt olyan könnyű elolvasni. Rákos lett, meghalt. De ebben a könyvben… (hát még átélni azt a 3 évet)
Akit érdekel Kosztolányi, olvassa el, ajánlom.
(a cikk: http://ujszo.com/napilap/kultura/2011/11/03/ma-75-eve-h…)


Népszerű idézetek

worsi P>!

A könyv volt számára az értékegység, s ha valaminek az árát ki akarta számítani vagy sokallt valami kiadást, azt számolta, hány kitűnő francia könyvet lehetne annyiért vásárolni.

215. oldal (Utazás - könyvek) (Holnap, 1990)

Kapcsolódó szócikkek: könyv · Kosztolányi Dezső
Frank_Spielmann I>!

Írni mindent szeretek, még levelet is. Ennél csak egy kedvesebb dolog van: a választ olvasni.

109. (Kosztolányi levele Juhász Gyulához, 1904. aug. 3.)

worsi P>!

Módszeresen ette az édességeket, s erre jogot adott önmagának azzal a közhittel, hogy költőnek sok édességet kell ennie.

225. oldal (Egy nap) (Holnap, 1990)

Kapcsolódó szócikkek: Kosztolányi Dezső
2 hozzászólás
worsi P>!

– Semmi értelme, de gyönyörű! – kiáltott fel néha.

246. oldal (Futó emlékek) (Holnap, 1990)

Kapcsolódó szócikkek: Kosztolányi Dezső
czegezoltanszabolcs>!

Higgye el, hogy én még becsületes vagyok, és valószínűleg nagyon nehezen fogom megtanulni az irodalmi kurválkodást.

166. oldal (Kosztolányi levele Babitshoz, 1906. febr. 19.)

Véda P>!

Ordítanom kellett, hogy meghallják a hangomat […] Rájöttem, hogyan kell magam felé fordítani mások figyelmét.

czegezoltanszabolcs>!

S a filozófusok? Uramisten, ezek a legrosszabbak. Mindig Nietzsche, Nietzsche, mert egypár aforizmáját – a Wolf-féle szótár segítségével – elolvasták.

157. oldal

Frank_Spielmann I>!

Reggel, ha felébredt, könyv után nyúlt, és éjjel, mielőtt elaludt volna, utolsó mozdulatával a könyvet tette le.

Utazás - könyvek

Kapcsolódó szócikkek: könyv
czegezoltanszabolcs>!

A humort pompásan jellemzi egy vigyorgó koponya, mely lerohadt húsának szomorú sorsán nevet.

163. oldal (Kosztolányi jegyzetfüzeteiből)

Kapcsolódó szócikkek: humor
czegezoltanszabolcs>!

Postán elküldtem önnek az Ady új – hülye – kötetét, olvassa el, s rögtön írja meg róla a véleményét. A jobb darabokat (A fehér csönd, A csókok násza stb.) nem most írta, s ő rossznak tartja. Föltétlenül írja meg, mit tart a magyarszidásról, a „Bús magyar ugar”-féle kifejezésekről, mely őt, a „nagyratörőt” (ugyan, hova a fenébe siet?) tönkreteszi. Nekem viszket a tenyerem, s fölpezsdül bennem a vér, ugyanaz a vér, mely a nagyapám ereiből 1849-ben lecsurgott az isaszegi síkra. Mert vadmagyar, fájdalmasan magyar vagyok, minden szociológiai tanulmányom ellenére is, s az is maradok…

167. oldal (Kosztolányi levele Babitshoz, 1906. febr. 19.)

3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Király Jenő: Karády mítosza és mágiája
Pentelényi László – Zentay Nóra Fanni (szerk.): JLG / JLG
Benedek Elek: Nagy magyarok élete
Jávorszky Béla Szilárd – Sebők János: A Rock története 1.
Bódy Gábor: Egybegyűjtött filmművészeti írások 1.
Dobai Péter: Angyali agresszió
Czeizel Endre: Szent-Györgyi Albert
Véber Károly – Rózsa György: Magyarország és Erdély eredeti képekben
Bérczes László – Törőcsik Mari: Törőcsik Mari
Kati Marton: Kilenc magyar, aki világgá ment és megváltoztatta a világot