Pacsirta ​/ Aranysárkány 9 csillagozás

Kosztolányi Dezső: Pacsirta / Aranysárkány Kosztolányi Dezső: Pacsirta / Aranysárkány Kosztolányi Dezső: Pacsirta / Aranysárkány

Pacsirta ​Sárszegen él, szüleivel. Sárszegen, ahol egész éven át hamuszürke por hull az utcákra, de a Magyar Király étterméből a pörkölt remek, paprikás illatát viszi a szél, és mulatás zaja, cigányzene, nótaszó veri fel az éjszakát. Pacsirta szülei – kisvajkai és kőröshegyi Vajkay Ákos és kecfalvi Bozsó Antónia – régóta elszoktak már a zajoktól. Maguknak élnek, csendesen. Áhítatos rajongással imádják, féltik egyetlen kincsüket: Pacsirtát, a csúnya lányt.
Boldogok, elégedettek.
Legalábbis ezt hiszik magukról. De egy napon, a történet kezdetén, Pacsirta vidékre utazik, a rokonaihoz. És ez az egy hét elegendő arra, hogy könyörtelenül szembesítse Vajkayékat az igazsággal: önmagukkal.
Akárcsak a Pacsirtá-nak, az Aranysárkány-nak is Sárszeg a színhelye, az alföldi kisváros; Kosztolányi szülőhelyének, Szabadkának az „égi mása”.
Egy pisztoly csattan el az Aranysárkány első sorában. Barátságos csattanás; ifjúsági futóverseny kezdetét… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kosztolányi Dezső életműsorozat Szépirodalmi

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1989
476 oldal · ISBN: 9631538087
>!
Madách, Bratislava, 1989
478 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631538850
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1961
506 oldal · keménytáblás

Kedvencelte 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Uzsonna>!
Kosztolányi Dezső: Pacsirta / Aranysárkány

Pacsirta:
Egy hét kontra egy élet tárul elénk a poros Sárszeg (alias Szabadka) díszletével. Kosztolányi stílusa továbbra is kedvenc: szeretem, ahogy a hétköznapi tárgyak, mozzanatok, illatok, hangulatok segítségével elénk tárja a lélek legapróbb rezdüléseit is.
Egy hét gondolkodási idő, nagy idő. Egy élet nemélet múlhat rajta.
És immáron minden elrendeztetett. Jövő héten vár a nagymosás, és millió más dolog van még, amivel másokon lehet segíteni. Addig is nem kell a saját bajunkkal foglalkozni…
Katt! A kalitka ajtaja bezárult…

Pöfivonat>!
Kosztolányi Dezső: Pacsirta / Aranysárkány

Pacsirta
Nem értem eddig miért nem olvastam Kosztolányit. Megkönnyeztem.


Népszerű idézetek

Uzsonna>!

    Most fölült. Szaglászott a levegőben. Különös, orrában még mindig ott lengett az étterem szaga, kiverhetetlenül, makacsul, tolakodva, a bűzös illat, az illatos bűz, az a kegyetlen aroma, melyben a zsíron pirított hagyma párája érzik, elvegyülve a sóskiflik köményszagával és a sör kedves, keserű komlóleheletével.

53. oldal

Pierce>!

Csak most pillantott a leányra, kék szemével, mely az Istennel való folytonos szembenézéstől kiélesedett, s ez a határozott pillantás most már nem sértette Pacsirtát. Úgy tetszett, hogy hűsíti forróságát. Hálásan nézett vissza rá, megköszönve figyelmét.

19. oldal

Pierce>!

Aki elutazik, az tovatűnik, az megsemmisül, az nincs is. Csak annyira él, mint az emlék, mely visszaréved képzeletünkben. Tudjuk, hogy van valahol, de nem látjuk őt, akár azokat, kik meghaltak.

20. oldal

Pierce>!

Elnevette magát. Ákost sértette a nevetés. Lehetséges-e, hogy valaki ilyen nyíltan beszél arról, ami benne van, ilyen hetvenkedve vall arról, ami fáj belül? Vagy talán már nem is fáj. Hiszen nevet.

88. oldal

Pierce>!

Sokáig álldogált a kapu előtt, oly türelemmel, mint egy szerelmes, ki valakit vár. De nem várt ő senkit. Nem volt ő szerelmes sem, nem volt ő földi szerelmes, hanem isteni szerelmes volt, ki megért valakit, magába ölel egy életet, meztelenre vetkőzve hústól, testtől, és átérzi, mintha az övé volna. Ebből a fájdalomból születik majd a legnagyobb öröm, hogy minket is megértenek egyszer, és a többi idegen emberek is úgy fogadják szavunkat, életünket, mintha az övék volna.

92. oldal

Pierce>!

Ha izgatott állapotban vagyunk, akkor minden jelentőssé válik, amit különben meg sem figyelünk. Ilyenkor maguk a tárgyak is – egy lámpaoszlop, egy kavicsos út, egy bokor – fokozottan éli a maga ősi, zárkózott, embernek ellenséges életét, s szívünket fájdítva mutatja közönyös mivoltát, úgyhogy visszadöbbenünk tőlük. Az emberek pedig, kik önzőek, és testvértelenül rohannak céljuk felé, egy szavukkal, egy mozdulatukkal emlékeztetnek bennünket, milyen egyedül vagyunk, és ez a szó, ez a mozdulat minden látható ok nélkül örökös jelképévé dermed lelkünkben az élet egész céltalanságának.

150. oldal

Uzsonna>!

    – Vaníliás metélt. Vajon mi az a vaníliás metélt? Sohasem ettem ilyesmit, és nem is láttam egész életemben. Fogalmam sincs, hogy milyen. A vanília idegen, izgató illatát nagyon kedvelem, fölöttébb kellemetes lehet, ha az orrot csiklandja a szaga, és hízeleg az ínynek is. De vajon rajta van-e a gyengéden sárgálló tésztán a fekete, afrikai fűszer, avagy nélküle szolgálják fel a vendéglőben? Csak futólag láttam nevét, egy pillanatra, a túrósgombóc, gyümölcshabkosár és mogyorótorta között. Mintha álmodtam volna. Mégsem lehet elfelejteni.

52. oldal

Pöfivonat>!

Ákos összehúzta mogyorószín őszi kabátját, mert fázott. Valami motozást halott fönn, magasan fönn a levegőben.
– Ez az ősz – gondolta.
Milyen hirtelen jött. Nem fönségesen, nem halálosan, nem nagy pompájában, arany levélszőnyegével és gyümölcsös koszorújával. Kis ősz volt ez, alattomos, fekete, sárszegi ősz.
Sötéten gubbasztott mozdulatlan bokrokban, fák felett, házak tetején. A város alján füttyentett egy vonat, és elhangzott a füttye. A kietlen unalom borult mindenre. Vége volt a melegnek.

Pacsirta 172. o

Uzsonna>!

    Délelőtt fél tizenkettőkor van a csöndesmise.
    Erre az előkelő osztály jár, megyei urak, jobb hivatalnokok, gazdag polgárok, kik megkülönböztetik magukat a többi, közrendű halandótól. Velük jönnek feleségeik, eladó lányaik. Fiatalemberek kísérik őket, az udvarlók, kik hátul, a pillérek mögött állapodnak meg a szenteltvíz-tartónál. A leányok anyjuk mellett ülnek, be-bepillantanak imakönyvükbe, fejüket a padra hajtják, és fölsóhajtanak, valahányszor csöngetnek. Apró zsebkendőkkel törlik szemüket, mintha sírnának. Éles illatszerek nyilallanak a levegőn, egymással feleselve. Az illatok valóságos hangversenye ez. Ezért „szagos misé”-nek is nevezik. Nemcsak a lélek fölemelkedése, hanem társadalmi esemény is.

51-52. oldal

Pierce>!

– Nézd ezt a papírnehezéket. Most itt van. Bizonyos, hogy itt van, mert látom, tapintom. Hiába állítod, hogy nincs itt, mert itt van, és mikor nincs itt, hiába állítod, hogy itt van, mert akkor nincs itt. Az igazság, az kézzel fogható, mint a valóság. A hazugság, az puha, szétfolyó, mint az álom. Igen: az igazság, az van, a hazugság, az nincs. Az igazság az létezik, arról érzékszerveink megbízható vallomása által értesülünk, szemünk, fülünk útján, s aki le akarja ezt tagadni, az ellenkezik a többség józan észleletével, az őrült, azt tébolydába csukját.

269. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Békés Pál: Csikágó
Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét
Szabó Magda: Pilátus
Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről
Tóth Krisztina: Akvárium
Csalog Zsolt: Parasztregény
Krasznahorkai László: Sátántangó
Fehér Klára: A tenger I-II.
Száraz Miklós György: Lovak a ködben
Móricz Zsigmond: Betyár