Pacsirta 607 csillagozás

Kosztolányi Dezső: Pacsirta Kosztolányi Dezső: Pacsirta Kosztolányi Dezső: Pacsirta Kosztolányi Dezső: Pacsirta Kosztolányi Dezső: Pacsirta Kosztolányi Dezső: Pacsirta Kosztolányi Dezső: Pacsirta Kosztolányi Dezső: Pacsirta Kosztolányi Dezső: Pacsirta Kosztolányi Dezső: Pacsirta Kosztolányi Dezső: Pacsirta Kosztolányi Dezső: Pacsirta Kosztolányi Dezső: Pacsirta Kosztolányi Dezső: Pacsirta Kosztolányi Dezső: Pacsirta Kosztolányi Dezső: Pacsirta Kosztolányi Dezső: Pacsirta Kosztolányi Dezső: Pacsirta Kosztolányi Dezső: Pacsirta Kosztolányi Dezső: Pacsirta Kosztolányi Dezső: Pacsirta Kosztolányi Dezső: Pacsirta Kosztolányi Dezső: Pacsirta Kosztolányi Dezső: Pacsirta Kosztolányi Dezső: Pacsirta Kosztolányi Dezső: Pacsirta Kosztolányi Dezső: Pacsirta Kosztolányi Dezső: Pacsirta Kosztolányi Dezső: Pacsirta Kosztolányi Dezső: Pacsirta Kosztolányi Dezső: Pacsirta Kosztolányi Dezső: Pacsirta

Pacsirta nagydarab, csúnya vénlány. Pacsirta Sárszegen él szüleivel, ahol egész évben hamuszürke por hull az utcákra, de a Magyar Király étterméből a pörkölt remek, paprikás illatát viszi a szél, és mulatás zaja, cigányzene veri fel az éjszakákat. Pacsirta szülei – kisvajkay és köröshegyi Vajkay Ákos és kecfalvi Bozsó Antónia – régóta elszoktak már e zajoktól. Maguknak élnek, csendesen. Áhítatos rajongással imádják, féltik egyetlen kincsüket: Pacsirtát, a csúnya lányt. Boldogok, elégedettek. Legalábbis ezt hiszik magukról. De egy napon, ennek a történetnek a kezdetén Pacsirta vidékre utazik a rokonaihoz. Egy hétig van távol a szülői háztól, és ez az egy hét elegendő arra, hogy könyörtelenül szembesítse Vajkayékat az igazsággal. Egy csúnya arcban felmutatni az emberi lét iszonyatos kegyetlenségét, az öreg házaspár néhány napjában a tömlöcbe zárt sorsok groteszk tragikumát – könnyű kézzel, halálos biztonsággal – ez Kosztolányi művészete, a Pacsirta halhatatlanságának titka.

Eredeti megjelenés éve: 1924

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Osiris Diákkönyvtár, Talentum diákkönyvtár, Millenniumi Könyvtár, Kosztolányi Dezső válogatott művei, Populart Füzetek, Kis Remekművek Könyvtára, Kötelezők (m)értékkel, Kincses Könyvek

>!
Bookyard, Marosszentgyörgy, 2014
144 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786068546414
>!
Kossuth, Budapest, 2014
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630980531
>!
Kalligram, Pozsony, 2013
964 oldal · keménytáblás · ISBN: 9788081016998

25 további kiadás


Enciklopédia 21

Szereplők népszerűség szerint

Pacsirta · Cifra Géza · Ijas Miklós · újságíró · Vajkay Ákos

Helyszínek népszerűség szerint

Kisfaludy Színház · Sárszeg · Széchenyi fogadó


Kedvencelte 63

Most olvassa 18

Várólistára tette 160

Kívánságlistára tette 43

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Ottilia P
Kosztolányi Dezső: Pacsirta

Szeretem Kosztolányi Dezső regényeit, évről-évre újraolvasom valamelyiket, de általánosságban is elmondhatom, hogy úgy lírai, mint epikai munkássága közel áll hozzám. A Pacsitát 1924-ben írta, amely kisvárosi környezetben játszódik, és a csúnya lány, valamint az érte életformájukat megváltoztató szülők csendes tragédiájáról szól.
Megrázó, ahogyan két ember, a szülők szerencsétlenné válnak, ráadásul a legnagyobb emberi öröm, a gyermek által, úgy hogy a gyermeknek sem válik javára áldozatuk, örömöt meg különösen nem jelent egyik félnek sem.

A regény egyben társadalomrajz,a hamis erkölcsök tanának dőlnek be a regény főszereplői is, de ettől függetlenül mindhármuk felelőssége vitathatatlan. A szeretet álcája mögé rejtett kommunikáció és őszinteség hiány tönkreteszi a főhősök életét. Kosztolányi nyugodt, elbeszélő módban ír, de átüt rajta a lelki válság, a családtagok egymásnak okozott fájdalma, és a környezet erőteljes negatív hatása. Elkeserítő, hogy céltalanul szenvednek, holott egymás szeretete, támogatása és a minőségi figyelem a családtagok között, vagyis olyasmik, amik egy egészséges lelkületű családban természetesek, mindent jóra fordíthatnának.

Most pedig ugyanazt érzem, mint Gerbrand Bakker Az iker című könyvének elolvasását követően, hogy hogyan is jövök én ahhoz, hogy értékeljem ezt a remekművet, hogy bármit írok is, az meg sem tudja közelíteni azt az érzést és hatást, amit a regénytől kaptam. Gyönyörű és végtelenül fájdalmas írás, mondhatni zseniális, ami által (újra) gazdagabb lettem.

>!
fióka P
Kosztolányi Dezső: Pacsirta

Olyan nehéz jól szeretni. Kommunikálni. Őszintének lenni. Önmagunkkal, másokkal.
És olyan könnyű megalkuvónak lenni. Hogy ezen életek múlnak? Sebaj, hiszen csak egy van belőle…
És a legnehezebb élni. Igazán, úgy, ahogy valóban szeretnél, konvencióktól mentesen, szabadon, szépen, boldogan. Hiszen csak egy van belőle. Egy élet.
Van még mit tanulni.

5 hozzászólás
>!
dwistvan P
Kosztolányi Dezső: Pacsirta

Bármi történik is a könyvben az aprólékosan, színes elevenséggel tárul elénk. Akár a táj, akár a történés, akár az emberek és gondolataik, érzéseik kerülnek sorra, azt Kosztolányi mindig nagyon szépen és részletesen megformálja.
Ez a felszínén gondtalan, be a mélyben keserű történet érzésem szerint az érzelmek elrejtése, a kapcsolatok problémája, a szerepjátszás története. A megfelelés felszínes kényszere miatt valamit mindenki feladott. Csakhogy egymás becsapása, önmagunk nem nyílt felvállalása azt eredményezi, hogy a mélyben ott marad a keserűség, az élet elszalad.
A madárról elnevezett lány a kalitka madaráért rajong. Őt ismerhetjük fel a kalitka galambjában. Aki szerethető, gondozható és rab. A látszat és a lényeg ellentmondása rendre végigvonul a könyvön. A ki nem mondott igények ha a kapcsolatokban nem jutnak felszínre, az ide vezet.
Sok jelképes esemény, sok gondolkodtató történés alkotja a könyvet, élvezetes fogalmazás mellett.

7 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I
Kosztolányi Dezső: Pacsirta

Kevés dolog van, ami annyi érzést tud kihozni belőlem, mint egy Kosztolányi-regény. Most már nyugodtan beszélhetek róluk általánosságban, mind a négyet olvastam. És mind a négy zseniális. Szóval a Pacsirta hihetetlenül erős érzéseket váltott ki belőlem, és mint írtam, kevés olyan dolog van, ami erősebbeket tud kiváltani. Néhány példa: egy női szempár, ugyanez a nő/lány akármilyen formában, testben, lélekben, írásban, akárhogy… és ennyi.

A helyszín azonos az Aranysárkány Sárszegével, abban a regényben Pacsirta szintén megjelenik (ennek a résznek az újraolvasására most fene nagy kedvem lett), a filmben is ott van, láthatjuk a búcsúzás pillanatait, a csúnya lányt, és két síró szülőjét. De nem látjuk, nem láthatjuk, ami később történik, azokat a változásokat, amik a szelíden, visszafogottan boldog család életéből (bár Pacsirta csúnya lány, és valószínűleg soha senkinek nem fog kelleni, vénlány marad) tettetésekkel fenntartott jópofizást csinálnak. A család egy hétre szétszakad, és mindannyian rájönnek, mi is a baj az ő életükkel. Rájönnek, hogy lehet máshogy is élni, rájönnek, hogy talán nem is szeretik a gyereküket. Talán arra is rájönnek, hogy ők nem jó szülők, mert hiszen, igazából csúnya nő nincs is, mindenki tud szép lenni, ha hagyják. Minden nőbe bele tud szeretni egy férfi, valaki, akárki, hacsak maga a nő ezt nem akarja.
És felmerül a kérdés: ki is a jó szülő? Aki mindent megad, a legjobb helyekre küldi tanítani a gyerekét? Vagy az, aki kevesebbet foglalkozik talán a gyerekkel, de pontosan így önállóvá tud válni, életképes lesz. Pacsirta gyenge kismadár, soha nem fog kirepülni a fészekből, ott fog meghalni, lányként. Ez az ő tragédiája. Ijas Miklós, a költő, ő pedig sosem lesz elismert, életében körberajongott művész, pedig minden bizonnyal megérdemelné. Ez pedig az ő tragédiája. És egész Sárszegnek van egy nagy-nagy tragédiája, a céltalanság. Ez pedig minden ember tragédiája, aki nem tud felülkerekedni a saját élete céltalanságán.

18 hozzászólás
>!
Fiammetta P
Kosztolányi Dezső: Pacsirta

Ha valakit még 35 évesen is a gyermekkori becenevén szólítanak (sőt, a valódi neve ki sem derül), az többnyire nem sok jót jelent. Merő szeretetből igazodik egymáshoz a végtelenségig a szülőpár és a lányuk, mindenki jót akar, mégis mindenki szenved. De hát mi kivetnivaló van a mértékletes, kicsapongásmentes életben, különösen a párducok szinte állatias dőzsöléséhez képest? Apa és anya mégis se perc alatt engednek a kísértésnek, amint a lányuk kiteszi a lábát a városból, átadják magukat a legkülönbözőbb bűnös élvezeteknek, amelyektől – elvileg lányukat a csúnyasága miatt feltehetően érő támadásoktól megvédendő – addig megfosztották magukat. Pedig ki is csinál igazából ügyet abból, és vezet vissza mindent arra, hogy Pacsirta csúnya? A könyv végén a kalitkába zárt galamb már szinte túl egyértelműen utal arra, hogy kinek lenne itt szüksége szabadulásra.
Kosztolányi a legmélyebben elrejtett, általában nem tudatosuló szülői érzésekkel szembesít, kezdve onnan, hogy létezhet olyan eset, hogy a gyermeke halálát kívánja az ember, egészen addig, hogy néha a szülő olyannyira magához akarja láncolni a gyerekét, hogy nem engedi felnőni és lényegében magához öregíti.
Sokkoló és szívfacsaró olvasmány.

>!
mbazsa
Kosztolányi Dezső: Pacsirta

„Ha egy ember, ki a múlt században élt, elolvasna egy mai regényt, melyet mindnyájan bámulunk, azt mondaná: Nem történik ebben semmi.” (Kosztolányi)

„Csak esznek, isznak, alusznak, aztán meghalnak.” (Kosztolányi)

Ha össze kéne foglalni két mondatban, hogy mi történik Kosztolányi Pacsirta című regényében, akkor a mester alábbi két idézetével summázni lehetne. Persze ha csak ennyiről szólna ez a könyv, akkor ma már nem olvasná senki. Mindenesetre K. nagyon jól rátapint a lényegre, az emberi kisszerűségre, a „Mucsára” (ahogyan a regény egyik szereplője nevezi), arra „a parlagiságra”, amely a regény szereplőit irányítja. Ha elvonatkoztatunk attól a technikai fejlődéstől, ami az elmúlt száz évben történt, akkor is arra a végkövetkeztetésre kell, hogy jussunk, hogy bizony „a Magyar Ugar” lakóinak a mentalitása bizony nem sokat változott a századelőhöz képest. Ezért marad sajnos aktuális, többek között ez a mű is, hiába próbáltak a „nyugatosok”, és utódaik fellépni azért, hogy a „Magyar Ugar” lakóit fölvilágosulttá tegyék, ez a kísérletük csak részben sikerült. De ne politizáljunk, maradjunk az irodalomnál.

K. regénye, és általában a művei, azért működőképes(ek) ma is, mert megfelel(nek) a (poszt-)posztmodern kánonnak, de mindenekelőtt a XXI. „századelejei” gondolkodásának. K. nyelvezete élőbeszédszerű, és a maga módján „minimalista”, ami túlélt több mint száz évet. Persze vannak benne olyan szavak, kifejezések, szófordulatok stb. amik mára már kikoptak, de összességében könnyen emészthető. K. ebben a regényében olyan hangot üt meg, ami nem biztos, hogy komolyan vehető, szó szerint kell értelmezni. A humornak több fajta árnyalatát végigzongorázza, és nem csak az irónia eszközével él. Sokszor az olvasó nem is tudja, hogy akkor most nevessen, vagy sírjon. Szereplői kisszerűek, akik már önmagába véve megmosolyogtatóak. Persze ugyanakkor meg sajnálatra méltóak is, hogy nem látnak az orruk hegyénél tovább. Görbe tükör ez a „Magyar Ugarról”. K., ahogyan műveiben szokta, itt is véresen komolyan veszi a játékot, de nem csak a nyelvvel játszik. Ez a regénye azonban a „komoly komolytalanság” ellenére a zárlatával mégis lehetőséget ad egy transzcendentális, metafizikai értelmezésnek is, amely valamiféle vigaszt adhat a kedves olvasónak. De aztán az is lehet, hogy egy ez is csak egy poén a Kosztolányi nevű komikustól. Olvasat kérdése, döntse el ki-ki maga.

>!
HA86
Kosztolányi Dezső: Pacsirta

Lélektani szempontból ez egy nagyon izgalmas regény magányról, elszigeteltségről – hogy azt ne mondjam, kiközösítésről. Messziről Mary Shelley Frankenstein című regényét juttatta eszembe. Ott a feltaláló Victor Frankenstein létrehoz egy szörnyszületett, akit torz külseje miatt megbélyegez a társadalom: ő az ügyeletes bűnbak, akitől rettegni lehet, menekülni előle, gaztettekkel vádolni, összefogni ellene stb. Kosztolányi hőse, a csúf aggszűz Pacsirta helyzete persze nem ilyen drámai: az ő kiközösítése lassan történik, és nem is annyira egyértelmű, mint Shelley hőse esetében. Pacsirtát nem üldözik, és nem is zaklatják: őt egyszerűen csak békén hagyják, a szó legvégzetesebb értelmében. Etelka néni például alig tudja elnyomni az ásítását, míg beszélgetnek; a fiatal Thurzó-lányok nélküle járnak szórakozni; a rokonaival közös fotón Pacsirta „véletlenül” a kép legszélére kerül, fél kézzel a pajtába kapaszkodva; az udvariasabb férfiak illendőségből egyszer-kétszer hazakísérik ugyan, de aztán elmaradnak mellőle, és így tovább. Pacsirta nem buta, tudja jól, hogy kolonc az emberek nyakán, ezért önszántából vonul vissza. Ha egyedül élne, ez a döntés nyilvánvalóan csak őt magát érintené. De ott vannak a szülei is, két idősödő, boldogtalan kisember, akik szintén viselik a lányuk csúfságával járó terheket. Naphosszat otthon ülnek, házi kosztot esznek, nem járnak színházba, táncmulatságba, étterembe – és Pacsirtában fel sem merül, hogy mindez őmiatta van, és lehetne másként is…
Fordulat akkor következik be az életükben, amikor Pacsirta harmincöt évesen, életében először egy hétre elutazik vidékre a fent említett rokonokhoz. Ekkor a szülei végre elkezdenek élni. És ekkor döbbenek rá, hogy Pacsirta tulajdonképpen kolonc a nyakukon.
De az nem igaz, hogy nem szeretnék. Szeretik, csak épp azt az életet is szeretik/szeretnék, amiben részük lehetne, ha a lányuk csúfsága nem szigetelné el őket a többi embertől. Éppen ezért úgy érzem, ez az egy szabad hét – amiről Pacsirta egy kalitkával (és benne egy csúf madárral) a kezében tér vissza – még inkább megnyomorítja a szülőket. Hiszen már nem csupán a Pacsirta jövője feletti félelmeikkel kell megküzdeniük, hanem a megízlelt boldog, gondtalan élet és az általuk élt élet között húzódó ellentét feloldhatatlanságával is…

Ötcsillagos, mert Kosztolányi nem csak tehetséges író, de kitűnő emberismerő is.

>!
Ibanez MP
Kosztolányi Dezső: Pacsirta

Jaj. Komolyan mondom, ahogy olvastam, nem tudtam, kit sajnáljak jobban. A csúnya lányt, aki bár tanult, okos és szülei mindent megadnak neki (és dolgoznia se kell, mármint otthonán kívül), de mindenki tudja, hogy jobb, ha ki se teszi a lábát az utcára (főleg nem rózsaszín kiegészítőkkel, most komolyan…)… vagy a szülőket, akik lányuk csúnyasága révén (is) ki se mozdulnak otthonról (hiszen akkor vinni kellene őt is), mindenben őt sztárolják (hogy a mérlegben a csúnyaság másik oldalán legyen elég dolog, ami lent tartja azt a fránya nyelvet…)… Persze minden csak hazugság, s Pacsirta alig teszi ki a lábát, gyakorlatilag egy napig hiányzik a szülőknek, aztán pár nap múlva szinte el is feledik a létezését… Az apa ismét a régi haverokkal kaszinózik, kártyázik, s részegségében ki is mondja a féligazságot (mert a részegek bizony kimondják az igazságot). Színházba mennek, az anya kiöltözik, apa még fodrászhoz is elmegy, s noha kényelmetlennek tűnik az elegánsabb öltözék, mégis feszít benne…

„Minden gondolatom tinálatok van, és sokszor, mikor nevetünk, elszomorodom, mert látlak benneteket az ebédlőben, amint magatokban ültök, jó szüleim.” – írja Pacsirta a levelében, s az olvasó jót röhög, hogy na persze, az édes szüléid épp dorbézolnak, színházba járnak, süt rájuk a napfény és a szerencse, csak néha, egy-egy városbeli ismerőssel való összefutás során merül fel bennük az érzés, hogy bizony van nekik a lányuk is… S szinte reménykedni kezdenek, hogy nem tér majd haza…. De azért áltatják magukat azzal, hogy bizony ők mennyire szeretik a lányt, s mennyi mindent neki köszönhetnek…

De Pacsirta visszatér, s kiderül, a „nyaralása” se úgy sikerült, mint gondolták… természetesen a csúnyasága ott is megvolt, sőt, a két szép fiatal lány mellett még jobban kitűnhetett… Hiába tehát a szorgalom, a kedvesség, a jóság, semmit se ér, ha ennyire ronda valaki… (ami elszomorító)… S ahogy visszajön, szülei ismét beszürkülnek majd, minden visszatér a kerékvágásba, s Pacsirta is érzi, hogy így szürkül el majd ő is az életben, ez a kis szoba, ez az élet lesz immár véglegesen a ő sorsa. Szívszorító látni, hogy a szülők hazudnak az eltelt hétről, az éttermi ételről, eldugják a színházjegyet… S így Pacsirta is tovább pátyolgatja idősödő szüleit… A szülők hazugságai révén saját magukat börtönzik be, ahonnan semmi esély a kitörésre (illetve az egyetlen esély ugye Pacsirta halála volna…)… Szomorú, nagyon szépen megírt történet, tele emberi érzelmekkel!

>!
vmonika_
Kosztolányi Dezső: Pacsirta

Kosztolányi nem csak a lírai költeményeivel, hanem a prózájával is rengeteg érzést képes előcsalogatni belőlem. Talán mert olyan emberséggel és részvéttel áll az egyszerű, hétköznapi emberek személyes tragédiáihoz is. Nem nagy szavak kellenének ide, elég lenne néhány egyszerű is, és máris másképpen lehetne viszonyulni a dolgokhoz, legfőképpen egymáshoz. Kommunikáció. Csak hát ez leírva olyan könnyűnek tűnik, aztán meg ahogy az ember vergődik az életben, és olvassa ezt a regényt, ráeszmél, hogy nem, ez tényleg nem is olyan egyszerű. Érdemes ezt a könyvet elolvasni, nem csak azért, mert „kötelező”, hanem mert egy kicsit rólunk, egyszerű emberekről is szól, és egyfajta görbe tükröt mutat nemcsak a mostani helyzetünkre, hanem az egész életre nézve. De nem kell úgy végezni, ahogyan a regényben. Igenis ott a lehetőség, hogy szembenézzünk. Csak az már sokkal nehezebb feladat, nem igaz?

1 hozzászólás
>!
Tilla
Kosztolányi Dezső: Pacsirta

A hétköznapi, mindig velünk lévő dolgoknak az igazi értékét gyakran akkor fedezzük fel, ha rövidebb vagy hosszabb ideig nélkülözzük azokat.
Néha azonban előfordul, és ez a veszedelmesebb, hogy valaminek, vagy valakinek a hiánya ráébreszt a szörnyű teherre, amit jelenléte okoz. Ha szerencsénk van, e felismerés után képesek vagyunk változtatni. Ha nincs szerencsénk, és lehetetlen a változtatás, az élet minden további napja növekvő keserűség.

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
csillagka P

A részeg emberek röpülnek.
Csak a józanok hiszik, hogy ide-oda imbolyognak, ők valójában láthatatlan szárnyakon szállnak, s mindenhová előbb érnek, mint remélik.
Hogy közben múlik az idő, nem számít, mert nekik az nincsen, és nyilván a többiek csalódnak, kik ilyesmikkel törődnek.
Bajuk sem esik, mert a Szűz Mária kötényében hordozza a részeg embereket.

125. oldal, Tizedik fejezet (Európa, 1998)

>!
Gelso P

Aki elutazik, az tovatűnik, az megsemmisül, az nincs is. Csak annyira él, mint az emlék, mely visszaréved képzeletünkben. Tudjuk, hogy van valahol, de nem látjuk őt, akár azokat, kik meghaltak.

18. oldal (Szépirodalmi, 1985)

>!
Frank_Spielmann I

Mennyit szenvednek a gyermekek a szülők miatt és a szülők a gyermekek miatt.

97. oldal, Hetedik fejezet

11 hozzászólás
>!
Caroline

Nem lehet elkomédiázni az életet, nem lehet felöltöztetni. Vannak, akiknek csak a fájdalom marad, a kegyetlen, alaktalan fájdalom, mely semmire sem jó, semmire sem használható, csak arra, hogy fájjon, ebbe aztán beleássák magukat, mindig mélyebben hatolnak bánatukba, mely csak az övék, a végeérhetetlen tárnába, a sötét bányába, mely végül összeomlik fölöttük, és akkor ott maradnak, nincs mentség.

Hetedik fejezet

>!
beyondhell

Aki kétszer hány, az jobban mulat, mint az, aki csak egyszer hány. Tegnap némelyikük háromszor is hányt, ennek következtében „fényesen mulattak”.

11. fejezet

>!
kinderbueno

A részeg emberek röpülnek. Csak a józanok hiszik, hogy ide-oda imbolyognak, ők valójában láthatatlan szárnyakon szállnak, s mindenhova előbb érnek, mint remélik.

111. oldal

>!
Frank_Spielmann I

Aki kártyázik, az a felejtés teljes mámorát élvezi, s külön világegyetemben él, melynek síkjait kártyalapok rakják ki.

125. oldal, Kilencedik fejezet

3 hozzászólás
>!
ponty

Minden, ami hitvány, közönséges, úgy hívják, hogy élet. Nincs és nincs és nincs igazság.

105. oldal

>!
Dark

Magyar emberek pohárnál megértik egymást.

97. oldal, 9. fejezet

>!
Ballai_Nikolett

Minden, ami hitvány, közönséges, úgy hívják, hogy élet. Nincs és nincs és nincs igazság. Semminek sincs értelme. Minden mindegy.

87. oldal, 3. bekezdés

Kapcsolódó szócikkek: az élet értelme

Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Magda: Az ajtó
Kertész Imre: Sorstalanság
Móricz Zsigmond: Erdély I-III.
Rideg Sándor: Indul a bakterház
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
Németh László: Égető Eszter
Füst Milán: A feleségem története
Jókai Anna: Ne féljetek!
Márai Sándor: Egy polgár vallomásai
Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő