Nyelv ​és lélek 31 csillagozás

Kosztolányi Dezső: Nyelv és lélek Kosztolányi Dezső: Nyelv és lélek Kosztolányi Dezső: Nyelv és lélek Kosztolányi Dezső: Nyelv és lélek

Kosztolányi Dezsőnek a magyar nyelvvel és az irodalommal, elsősorban is a költészet általános kérdéseivel foglalkozó esszéit gyűjtötte össze Réz Pál. A rég nem kapható kötet nyolc új, közöttük kötetben eddig meg nem jelent cikket, és javított, bővített jegyzeteket tartalmaz.

>!
Osiris, Budapest, 2002
622 oldal · keménytáblás · ISBN: 9633892732
>!
Osiris, Budapest, 1999
622 oldal · keménytáblás · ISBN: 9633794870
>!
Forum / Szépirodalmi, Budapest, 1990
662 oldal · ISBN: 9631514886

1 további kiadás


Enciklopédia 8


Kedvencelte 9

Most olvassa 3

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 28


Kiemelt értékelések

>!
Coffee IP
Kosztolányi Dezső: Nyelv és lélek

Kedvenc könyvemmé vált. Tökéletes, hibátlan.
A nyelvről és a lélekről… tényleg.
Ez a könyv szép. Hogy mitől szép, azt nem tudom… „Szép, ami érdek nélkül tetszik.” Nincs benne érdekem, tetszik, és pont. Ennek a könyvnek szíve van, és lelke, ami egyszer nyugodtan, magányosan ül a sarokban egy kanapén, máskor vadul püföli a falat, és ordít: valami nincs itt rendben! Tegyük helyére a dolgokat, változtassunk!
Tényleg a nyelvről szól és a lélekről. Ám szól emellett sok másról is: szépségről, jóságról, szokásokról, írókról, költőkről, modorról, mondásokról, a világról, az életről…
Ennek itt nem a K betűnél lenne a helye a könyvtárban. A bejárattal szemben kellene elhelyezni egy polcot, ami csak az övé, és ahol rögtön észrevesszük, amint belépünk a könyvtárba. Párnára kéne tenni…
Egy olyan világot szeretnék, ahol a könyvtárba beiratkozás nem 1000 Ft-ba kerül, hanem abba, hogy elolvassa az ember ezt a könyvet. Csak akkor engednék be bárkit, ha megismerkedett Kosztolányi gyönyörű mondataival.
Pilinszkynél azt mondtam: simogatja a szívem. Kosztolányi a lelkemet simogatja, belém lát, mélyen, nagyon mélyen…
Annyi minden fogalmazódott meg bennem olvasás során, és úgy bánom, hogy ezeket nem jegyeztem fel olyan formában, ahogy először megfogalmazódott bennem.

11 hozzászólás
>!
BZsofi +SP
Kosztolányi Dezső: Nyelv és lélek

Csillagos ötös. Kedvenc. Imádom, ahogy Kosztolányi imádja a magyar nyelvet, legjobban az ezzel kapcsolatos cikkeket élveztem. Olyan vérmesen és őszintén védelmezi ezt a mi drága kincsünket, hogy engem is nagyon sokszor elgondolkoztatott vele. Szegényebb voltam, amíg nem olvastam el ezt a gyűjteményt. (Ezúton is köszönet érte @imma-nak és a Bradbury-s kihívásnak, hiszen anélkül, még állhatott volna néhány évet olvasatlanul a polcomon. :))

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1971
584 oldal
>!
Frank_Spielmann I
Kosztolányi Dezső: Nyelv és lélek

Csoda ez a könyv. Őszinte a címe, tényleg a nyelvről és a lélekről van itt leginkább szó. Esztétikai szempontból, írói/irodalmi szempontból (a kettő nem ugyanaz), néha még tudományos szempontból is…

Néha megdöbbent, néha szívet melenget (magyar szívet, ami a magyar nyelvvel van teli), néha megdorgál vagy kigúnyol, és hát nagyon-nagyon sokat tanít. Ez a szó rettentően hangozhat, hogy tanít… Mire? Például megtanít a nyelv helyes használatára. Minek írjuk, hogy „részt vett egy találkozón” ahelyett a sokkal magyarabb kapcsolat helyett, hogy „találkoztak”? Pölö. Megtanítja a kezdő írót néhány mesterfogásra is, tanácsokat oszt, bár ő maga is tudja, hogy nem lehet megtanítani az írást, csak megtanulni, sok-sok gyakorlás árán, és még az sem elég, de még a tehetség sem elég. Őszinte. Aztán megtanít alázatra a könyvek iránt. Mert az olvasáshoz alázat kell, a legjobb, legérthetőbb könyvet sem fogjuk megérteni enélkül. Erre is megtanít. Persze csak ha elég alázatosan közeledünk hozzá… ;)

Hogy valami személyeset is írjak: rám óriási hatással volt ez a könyv, mindig kipirult arccal tettem le (vagyis kellett letennem), és bántam, hogy ilyen „rövid”… alig 630 oldal…

13 hozzászólás
>!
Zsannuszi_Tündérkirálylány
Kosztolányi Dezső: Nyelv és lélek

Sorolhatnám, hogy ki mindenkinek kéne elolvasnia ezt a könyvet, de a vége úgyis az lenne, hogy mindenkinek! Kosztolányi úgy ír magyarul, hogy abba bele kell remegni. Költészetről, művészetről, a koráról, és örök érvényű igaz dolgokról.
Egyszerűen csodálatos.
Kihagyhatatlan!

>!
szanes1 P
Kosztolányi Dezső: Nyelv és lélek

Nagyon szeretem Kosztolányit, nemcsak mint költőt, hanem mint gondolkodót is. Az intelligens hozzáállását a dolgokhoz, a precizitását, a humorát.
Ezt a könyvet általános iskolásként olvastam, úgy mint egy regényt, és nagyban formálta a magyar nyelvhez, az idegen nyelvekhez, az irodalomhoz és a hazámhoz való viszonyulásomat.
Jó szívvel ajánlom mindenkinek.

>!
Lédiell
Kosztolányi Dezső: Nyelv és lélek

Csodálatos könyv. Ez a mű volt a második, amit az írótól olvastam és sokáig volt a társam. Szerkezeténél fogva nem feltétlenül egyszerre olvasandó, hanem a kis cikkek, rövid irományok, apró elbeszélés-féleségek – magyarul tárcák – bármikor újraolvashatók. Ebből a műből világlik ki a legnyilvánvalóbban, hogy Kosztolányi igazi szerelmese volt anyanyelvünknek és briliánsan művelte azt. Annyi árnyalatot, finomságot vesz észre és jegyez meg sajátos, nagyon szerethető humoros stílusában, hogy az olvasót is az anyanyelv és tágabban a nyelvek szerelmesévé teszi. Bárki, aki jól szeretne írni vagy egyszerűen csak szeret olvasni, olvassa el és olvassa újra és újra! Ahogy én is teszem…


Népszerű idézetek

>!
Frank_Spielmann I

A könyvesboltban. Mindig megdöbbenek, mikor a könyvesboltban a vevő így szól:
– Kérek egy regényt.
Mintha a patikába valaki azzal a kívánsággal rontana, hogy az isten szerelmére, valami orvosságot. Mindegy, hogy szódabikarbóna, hajkenőcs vagy morfium.
A segéd komolyan vallatja:
– Önnek?
– Nem nekem.
– Hány éves az illető?
– Tizenöt.
– Fiú? Leány?
– Leány.
Erre a segéd csalhatatlan ösztönnel a polcra nyúl, onnan kivesz egy könyvet, mely pont tizenöt éves leánynak való.
Csodálatos, ezt én nem tudnám ily biztosan.
Elhatároztam, hogy legközelebb magam is kísérletet teszek.
Bemegyek a könyvesboltba, megmondom koromat, foglalkozásomat, s kérek egy „nekem való” regényt.
Vajon mit adnak?
Roppant kíváncsi vagyok.

Ábécé a prózáról és regényről

77 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P

Ha valaki elcsépelt, érdektelen, ködös dolgokat közöl gyarlóan, zavarosan, érthetetlenül, azzal vigasztalja magát, hogy „mély”. Mi legyünk szerények. Mindazt, ami lüktet bennünk, hozzuk lelkünk fényes felületére, hogy érzéki és megragadható legyen, mint az élet, a bonyolultat fejezzük ki lehetőleg egyszerűen, a homályost lehetőleg világosan, s hadd higgyék, hogy csak szellemesek vagyunk.
Pesti Hírlap, 1933. július 23.

442. oldal

5 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Hidd el, nincs nagyobb művészet a törlésnél. Én, ha tőlem függne, az iskolában ezt előbb tanítanám, mint a fogalmazást. Végre az alkotás is ezzel kezdődik. Elhagyunk valamit, ezer millió dolgot, melyet mellékesnek tartunk, és kiemelünk valamit, egyetlenegy dolgot, melyet fontosnak tartunk. Aki tudja, hogy mit ne mondjon, az már félig-meddig tudja, hogy mit mondjon.

171. oldal, Egy és más az írásról (Szépirodalmi, 1971)

>!
Frank_Spielmann I

HA MÁS NYELVEN…

Ha más nyelven beszélek, mindig kissé elfogódott leszek, de bátrabb, egyenesebb. Meg vagyok fosztva attól, hogy a szók közötti csönddel, az ezredik árnyalattal hassak. Mégis bizonyos szabadságot ad ez. Általában azt tapasztaltam, hogy a kellemes dolgokat anyanyelvemen tudom inkább közölni, de a kellemetlen dolgok – fölmondani egy régi hű alkalmazottnak, vitatkozni egy szerződés kétes pontjáról, gorombáskodni egy pincérrel, szemébe vágni valakinek a nyers és kínos igazságot – könnyebben mennek más nyelven. Szerelemet vallani az anyanyelvemen óhajtok, de szakítani idegen nyelven. Verset írni magyarul, de kritikát lehetőleg portugálul.

66. oldal (Szépirodalmi, 1971)

23 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Magyarul hallgattunk.

227. oldal, A lélek beszéde (Szépirodalmi, 1971)

2 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Gyerekkoromban elnevettem magamat, mikor először hallottam idegen nyelvet. Micsoda jöttment játékszavak. Ez a mosoly ma is kísért. Hiába, csak anyanyelven az igazi, a komoly nyelv. A többi, melyen sokszor olvasok, és néha beszélek is, csak madárnyelv.

41. oldal, Nyelvtudás (Szépirodalmi, 1971)

12 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Az emberi szellem aranykorában, a görögöknél a munkát nem vették körül azzal a csaló dicsfénnyel, mint mi. Nem is becsülték semmire. Egyenesen lenézték. Mindent lenéztek, ami „hasznos”.

329. oldal, Munka és játék (Szépirodalmi, 1971)

19 hozzászólás
>!
BZsofi +SP

Egy világjáró barátom, aki az életét három-négy országban élte le, egyszer azt mondta nekem, hogy számára minden ország egy új gyermekkor volt, ugyanazokkal az ismétlődő, ködös megismerésekkel és borzongásokkal.

302. oldal, Az idegen nyelvről (Szépirodalmi, 1971)

>!
cz_z

Ha a mi regényírónk Jókai Mór, akkor a franciák regényírója Dumas Sándor. (…) Némelyek váltig csodálkoznak, és hasukat fogják a röhögéstől, hogy eszerint Shakespeare-t Shakespeare Vilmosnak hívják. (…) A vita és harc voltaképpen akörül forog, hogy a legutóbb forgalomba került híres neveket magyarosan írjuk-e, úgy, ahogy a múltban tettük. Immár beletörődtek abba, ami ellen még néhány évvel ezelőtt kézzel-lábbal kapálóztak, hogy a mentalitás nem több, mint gondolkodásmód, s abba is, hogy Friedrich Schiller már Schiller Frigyes, mert így szállt ránk a neve, de tiszteletlenségnek, jogtiprásnak és istenkísértésnek érzik, hogy Stefan Zweig-et, ezt a méltán népszerű népszerűsítőt, egyszerűen Zweig István-nak tiszteljük. Itt a nemzeti önérzet ágaskodik föl. Nem a saját nemzeti önérzetünk, hanem a mások nemzeti önérzete. Sehol a világon nem dagadozik annyira a más nemzetek önérzete, mint a magyarok között. Különösen akkor, amikor a túloldalon szellemünk és nyelvünk önállósága forog kockán. Állandóan Európa feje fáj nekik. Riadtan kérdezik, hogy mit szól majd a mi meghitt családi szokásunkhoz a művelt Európa, és nem tart-e majd bennünket kötnivaló bolondnak vagy gaz kegyeletsértőnek, hogy éppúgy a magunk nyelvén szólaltatjuk meg az ő hírességüket, mint ők?

307-8. oldal, Zweig István és Alexander Petőfi (Szépirodalmi, 1971)

15 hozzászólás
>!
BZsofi +SP

Csak anyanyelvemen lehetek igazán én.

74. oldal, Ábécé a nyelvről és lélekről (Szépirodalmi, 1971)

Kapcsolódó szócikkek: anyanyelv

Hasonló könyvek címkék alapján

Nemes Nagy Ágnes: Metszetek
Szerb Antal: A varázsló eltöri pálcáját
Szerb Antal: A kétarcú hallgatás
Szerb Antal: Hétköznapok és csodák
Halmai Tamás: Az anyagtalan morfológiája
Babits Mihály: Babits Mihály levelezése 1911–1912
Eörsi István: A szabadság titokzatos bája
Balassa Péter: Észjárások és formák
Boldizsár Ildikó: Mesepoétika
Csáth Géza: Elfeledett álom