Kosztolányi ​Dezső összes novellái I-II. 96% 30 csillagozás

A jutalmat a földön nem adják könnyen, de végül mégis megkapjuk.

Esti Kornél: Tizennyolcadik fejezet (600. oldal) - Osiris kiadás

Semmi boldogság se fogható a szenvedés megszűnéséhez.

II. kötet, 243. oldal; Esti Kornél vallomása

Aki a halálra elkészül, az az életre készül el, s csak az élhet, aki nyugodtan meg tudna halni.

A borotva

Csak magamról beszélhetek. Arról, ami történt velem. Mi is történt? Várj csak. Voltaképp semmi. A legtöbb emberrel alig történik valami. De sokat képzelődtem. Ez is az életünkhöz tartozik. Nemcsak az az igazság, hogy megcsókolunk egy nőt, hanem az is, hogy titokban vágyakoztunk rá, s meg akartuk csókolni. Sokszor maga a nő a hazugság, és a vágy az igazság.

II. kötet, 431. oldal; Esti Kornél, Első fejezet

„Ki lehet ez a nő?” – kérdeztem, és utána néztem.
Ekkor már megint nem volt sehol. A hátam mögött állt.
– Parancsol? – mondtam idegesen, hirtelenül feléje fordulva, az arcába bökve az arcom, hogy végképp lerázzam a nyakamról.
– Lekéstem – szólt a nő maga elé meredve.
– Hová akart utazni, nagysád?
– Firenzébe.
– Innen?
– Innen.
– Most?
– Most.
– De hisz erről a pályaudvarról nincs is közvetlen összeköttetése.
– Tudom.

X... kalandornő

– Nézd – figyelmeztetett Esti Kornél –, mindnyájan ábrándozunk arról, hogy valamikor boldogok leszünk. Mit képzelünk el ilyenkor? Többnyire valami állandót, szilárdat, tartósat. Például egy kastélyt a tenger partján, kertet és csöndet körötte, egy nőt, gyermekeket, családot, esetleg pénzt vagy dicsőséget. Ezek csacsiságok. Az ilyen képek kiskorunkban jelennek meg előttünk. Igaz, ma is megjelennek, ha a boldogságról képzelődünk, mert igazi és éber álmainkban mindig csecsemők maradunk. A mese ez, az örök és légüres mese. Ennek a kastélynak, akár a mesebeli kastélynak, nincs tervrajza, átírási költsége, adóalapja. A nő, akit magunk elé festünk, testtelen és lélektelen, nem is vagyunk vele semmiféle viszonyban. A gyermekek, akiket álmodunk, sohase betegszenek meg kanyaróban, és sohase hoznak haza rossz bizonyítványt. A dicsőségről pedig nem merjük megállapítani, hogy a valóságban nagyobbrészt a kiadókkal való tárgyalásokból áll, melyek annyira fölizgatnak bennünket, hogy később ebédelni se tudunk.
     Szóval ezek a képek tartalmatlanok, és ezért csábítók.
     Természetesen, van boldogság. De az merőben más.

II. kötet, 279. oldal; Boldogság

Nem szabad pirulni. Semmit se szabad szégyellni. Csillag és szemét a sorsunk.

II. kötet, 456. oldal; Esti Kornél, Harmadik fejezet

Egyébként az utazás szórakoztatni szokott. Az életet látom mint képet és színjátékot, tartalmától megfosztva, leegyszerűsítve.

II. kötet, 280. oldal; Boldogság

Az igazi szeretet félreáll, elhagyja azt, akit boldogít, hadd lebegjen a lelke szabadon, hadd röpüljön a maga útján, hadd találja meg azt, amire rendeltetett. Ez a szeretet nem óhajt ellenszolgáltatást. Ez a szeretet elegendő önmagának, és ezért végtelen. Ez a szeretet tudja, hogy semmi sem a mi tulajdonunk, sem mások teste, sem mások lelke, még saját gyermekeink lelke sem.

II. kötet, 221. oldal; Ali

Mindössze oda akarok kilyukadni, hogy a boldogság csak ilyen. Mindig rendkívüli szenvedés tövében terem meg, s éppoly rendkívüli, mint az a szenvedés, mely hirtelen elmúlik. De nem tart sokáig, mert megszokjuk. Csak átmenet, közjáték. Talán nem is egyéb, mint a szenvedés hiánya.

II. kötet, 281. oldal; Boldogság