Kínai ​kancsó 15 csillagozás

Kosztolányi Dezső: Kínai kancsó Kosztolányi Dezső: Kínai kancsó Kosztolányi Dezső: Kínai kancsó Kosztolányi Dezső: Kínai kancsó Kosztolányi Dezső: Kínai kancsó

A Kosztolányi-stílus feltűnő vonása valami éber kíváncsiság, valami éles fogékonyság, valóságos lesben állás a témák, az élmények, az emberi, állati, növényi sorsok ijesztően izgalmas őserdejében, egyrészt az eszményi újságíró tökéletes szimatja, másrészt a magát feledni vagy tágítani vágyó lélek más, távoli, minél távolibb lelkekben való elmerülése…
»a részvét – mint az Édes Anná-ban mondja –, mely egy idegen életet is éppoly végzetesen szükségesnek érez, mint az önmagáét« – ez termi a legmeghatóbb, legemberibb Kosztolányi-műveket…"

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kiskönyvtár Szépirodalmi

>!
Adamo Books, 2019
252 oldal · ISBN: 9789634535362
>!
184 oldal
>!
214 oldal · ISBN: 9786155306259

1 további kiadás


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Gabriella_Balkó >!
Kosztolányi Dezső: Kínai kancsó

Nagyon tetszett ez a válogatás. Jól ír. Valamelyikre még emlékeztem iskoláskoromból. :)
A címadó novella mondjuk pont nem jött be…

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1972
342 oldal · keménytáblás
kedaiyun>!
Kosztolányi Dezső: Kínai kancsó

Régen olvastam már Kosztolányitól, még az iskolai irodalomórán, de már akkor is tetszett a stílusa. Most a Mű-kedvelő c. program hozta meg hozzá a kedvet, amit @Maria_Petrovszki szervez, és több alkalommal is olvasott fel nekünk Kosztolányi-novellákat. Többek között az Ali címűt is, ami szerepel ebben a kötetben. Néha nagyon filmszerűnek éreztem a novellákat, és ez tetszett. Az egyik kedvencem a Géza bátyám c. írás volt, ami számomra egyszerre volt humoros, modern és egy kicsit szomorú is.

nana1 P>!
Kosztolányi Dezső: Kínai kancsó

Nem szeretem a novellákat. Túl rövidek. Mire beleízelődök, addigra véget is érnek. Ráadásul csattanójuk is van, amin gondolkodni kell. De ha gondolkodom, akkor mikor olvasok???? Nos, úgy döntöttem, hogy tudjak gondolkodni e rövid műveken, hogy egy időre odaköltöztetem a kötetet az ágyam mellé és lefekvés előtt újraolvasok belőle egy-egy történetet, Mert csodálatosak. Mert emberiek. Mert érzők. Mert gyönyörű magyar nyelven íródtak.Lehet, hogy mégis megszeretem a novellákat?

worsi P>!
Kosztolányi Dezső: Kínai kancsó

Jó volt, jó volt… mert hát Kosztolányi novellái jók, ez tény. De nem adta azt az élményt, mint tavaly nyáron A léggömb elrepül. Inkább olyan átlagos volt a gyűjtemény, egy novella se volt különösebben emlékezetes.

blindspot>!
Kosztolányi Dezső: Kínai kancsó

Kosztolányinak még egyetlen novelláját sem olvastam azt hiszem, ami nem érintett meg volna valamilyen szinten. Mindig meglep a mély és leleplező emberismeret, amin keresztül a hétköznapi sorsokat ábrázolja.

zsofi017>!
Kosztolányi Dezső: Kínai kancsó

Igazán remek kis darab és több szempontból érdekes.
Egyrészt a novellák kevésbé politikai jellegűek, inkább olyan hétköznapiak, az emberek vannak előtérben, nem pedig a környezetük. Lélektani, ha nem túl elcsépelt ez már…
A másik érdekesség, hogy sokszor az elbeszélő tuti, hogy nő volt. Ez pedig nekem egy újdonság Kosztolányitól, ugyanis általában érződik, hogy férfi szemszögből ír. Azt is megszoktuk, ha gyerek szemmel, de női szemszögből viszonylag ritkán írt. Itt azonban sok novellánál kiütközött a „háziasszony” szóhasználata, a kínálgatásoknál vagy a történetmesélés elemei közt, pl. „szívem”, „lelkem” és hasonló jelzőkkel férfiak nem nagyon illetnek senkit…pláne nem a vendégeiket.
Szerintem ez az egyik legjobb novelláskötete. Ja és ami miatt főleg tetszett…. az utolsó novella. Amikor olvastam jöttem rá, hogy „nahát, én ezt ismerem”… mert gimiben olvasmány a Kása Ilona szerencséje. Így ez külön nosztalgikus volt.


Népszerű idézetek

Chivas>!

Én a külföldiekkel mindig udvariasan viselkedtem. Szeretem őket, és szánom. Idegennek lenni valahol szinte szervi hiba. Messze a hazámtól én is úgy érzem magam, mint egy nyomorék. Ide-oda botladozom, nem ismerem az embereket, a szokásokat, a szavak és kifejezések napi árfolyamát.

Az amerikai fiatalember

Nyájas_Olvasó>!

Mindig azt vallottam, hogy a kiváló emberek minden iránt érdeklődnek: számukra az egész világ egy.

sophie P>!

Jancsin is ezt tapasztaltam. Egyre kevesebbet írt. Utóbb már csak a költeményeinek címét, vagy rímeit írta meg, mint a legszükségesebbeket, megmentve belőlük a forma mozgatóerejét, a lényeget. A többit elvetélte. Így jött létre a földrengésről szóló kifejező, de bőbeszédűnek éppen nem nevezhető verse, melyben a földet tartó titánról csak ezt a megállapítást teszi:

         Atlasz:
         Hanyatlasz

– s így jött létre az ehhez hasonló Tout comprendre c'est tout pardonner című verse is, melyben egy bódítókkal élő szerencsétlen barátját igyekezett igazolni vagy mentegetni a következőképpen:

         Ne ámulj e kokainistán.
         Gondolkozz az okain is tán -
         s megérted.

Ezek az alkotások, melyektől én nem tudnám teljesen megtagadni az érdekesség varázsát, művészetének már ferdülését és csenevészesedését mutatják, s azt bizonyítják, hova juthatnak a legnagyobb istenáldotta tehetségek, ha képességüknek nem adnak kellő teret.

261. oldal - Barkochba

sophie P>!

Az éj fülledt volt, az ég téntafekete.

15. oldal - Sakkmatt

>!

Voltaképp most értem meg azt, amit múltkor mondott az uram, s amit akkor nem értettem, hogy a szegény emberek csak egymás előtt szégyellhetik a szegénységüket, hogy erről ők maguk tehetnek, hogy ebben cinkosok valamennyien. Csakugyan, a szegények gyűlölik egymást, és ezért szegények. Ha szeretnék egymást, gazdagok volnának. Vagyis akkor nem volnának többé se szegények, se gazdagok, csak testvérek, akkor maga a paradicsom valósulna meg a földön, és eljönne Isten országa. Igen, szívem. A gyűlölet a szegénység, s a szeretet a gazdagság.

Sárika

worsi P>!

Egy hat-hét éves gyermek szerelme kiismerhetetlen. Akárcsak egy hatvan-hetven éves aggastyán szerelme, vagy egy húsz-harminc éves fiatalember szerelme. Hát egy negyven-ötven éves férfi szerelme? Az is éppily kiismerhetetlen.

Lidike

sophie P>!

Az utolsó kártyának épp az az értelme, hogy sohase játsszuk ki.

275. oldal

sophie P>!

III.

Mennek a leányszobába, hova nem hallatszik a cigánymuzsika és a lakodalmas lárma.

Itt minden csupa pillangó és csipke, csupa ibrik és selyemfestés, csupa illat, aranyceruza, táncrend, csiricsáré, az asztal döcög, az ágy keskeny, a dívány szűk, a szék kicsiny. Aki megmozdul ebben a babaszobában, az biztosan összetör valamit.

A bútorok a vidéki költészet őrületét lehellik.

Egy bronz házinyúl gyomrában keltőóra ketyeg, a kefék hátán tükrök, az éjjeli szekrényen két síró angyal.

Mind a ketten leülnek, zavartan.

45. oldal - fogfájás

>!

(…) Szegények és gazdagok sohase lehetnek egymáshoz őszinték. (…) A szegény ránéz a gazdagra, s ezt gondolja: „Jaj, de gazdag vagy te”. A gazdag ránéz a szegényre, s ezt gondolja: „Jaj, de szegény vagy te”. A szegény belül, a lelke mélyén így kiált a gazdag felé, teljes meggyőződéssel: „Adj pénzt, adj pénzt”. A gazdag belül, a lelke mélyén, így kiált a szegény felé, éppoly meggyőződéssel: „Nem adok, nem adok”. Minthogy erről nem beszélhetnek, társalgásuk folyton elakad.

Kínai kancsó

>!

Mondd, kérlek, nem vetted észre, hogy azok, akik ma élnek, a gazdag embert egészen úgy tisztelik, úgy imádják mint Istent? Boldogok, ha jó hozzájuk, de akkor is boldogok, ha kegyetlen, embertelen és komisz, ha tiporja és rugdalja őket. Maguk se tudják, hogy miért tisztelik, imádják a gazdag embert. Nyilván azért, mert ő maga ő, mert ő a gazdag ember. Mindent tőle várnak, igazságot, becsületet, életet. Legyünk őszinték. Mi is ilyenek vagyunk. Vagy nem volt-e különösen boldog az életünk, mióta összetörte kancsónkat, nem volt-e csupa remény és hit minden áldott napunk? Nem hittünk-e, nem reménykedtünk-e benne? Rosszat tett velünk, de mi annál inkább szerettük őt. Jegyezd meg fiam, a gazdag embert olyan titokzatos varázs övezi, olyan túlvilági dicsfény, oly csodálatos lény ő, hogy amihez hozzáér, az menten arannyá, áldássá válik. Igen, igen, ordított, a gazdag ember Istenhez hasonló. Ezen a földön a gazdag ember maga az Isten.

Kínai kancsó


Hasonló könyvek címkék alapján

Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem
Csáth Géza: Lidércálmok
Csáth Géza: A varázsló kertje
Ady Endre: Sápadt emberek
Rejtő Jenő (P. Howard): Az utolsó szó jogán
Ady Endre: Muskétás tanár úr
Ady Endre: Ady Endre összes novellái
Krúdy Gyula: Pókhálós palackok
Füst Milán: Konstantin úrfi fiatalsága
Kaffka Margit: Lázadó asszonyok