Hét ​kövér esztendő 3 csillagozás

Kosztolányi Dezső: Hét kövér esztendő

„Én ​írónak készülök – szeretné megvallani Esti Kornél, akinek a külsején is, belső arcvonásain is könnyűszerrel fedezi fel az olvasó a fiatal Kosztolányit. A szemérmesen elhallgatott vallomás egy vasúti kupéban hangzana el. Ott a vonatfülkében, útban Itália felé, a fiatalembert furcsa kaland éri; hatására úgy érzi, hogy alkalma volt bepillantania az élet mélységeibe.- Ha egyszer majd megtanulom ezt a nehéz mesterséget, mert méltóztassék elhinni, ezt is tanulni kell- folytatja gondolatban vallomását- , folyton virrasztani, szenvedni, megérteni ömagunkat és másokat, kegyetlennek lenni önmagunkhoz és másokhoz, szóval, akkor egyszer talán meg is írom ezt. Olyan író akarok lenni, aki a lét kapuin dörömböl, s a lehetetlent kísérli meg. Ami ezen alul van, azt lenézem, tessék megbocsátani szemérmetlenségemért, hiszen még senki vagyok és semmi – mégis lenézem, mélységesen megvetem.”
1915-ben, Nyomdafesték című publicisztikájában így ír önmagáról, vágyairól, írói törekvéseiről: „Kié… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kosztolányi Dezső életműsorozat Szépirodalmi

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1981
552 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631517381

Enciklopédia 1


Most olvassa 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Széni>!
Kosztolányi Dezső: Hét kövér esztendő

ha Kosztolányi Dezsőre gondolok, a versei jutnak eszembe, azok közül is a legkedvesebb, az Akarsz-e játszani? című. úgy emlékszem, ezt a novelláskötet Sopronban vettem, a vasárnapi piacon, ezért ha ezt a könyvet veszem kézbe, leginkább az emlékek rohannak meg. az a rövid időszak, amikor az élet úgy hozta, hogy sok időt töltöttem a Templom utca egy ódon kis lakásában, a templom harangjait hallgatva, végtelenül reményvesztetten, félve és aggódva leginkább a jövő miatt, de szerető kezek között.
a kötet elolvasásához még 2018-ban kezdtem hozzá, sokat pihent a polcon, aztán most szeptemberben előkaptam újra és egy-egy novella elolvasásával töltöttem a reggeleimet. aztán magammal hoztam a munkahelyemre, hogy a néha adódó lopott perceimben tovább olvashassam. ma elértem a legutolsó novellához, töredelmesen bevallom, hogy a három játékot nem olvastam el, de kitudja, egyszer talán előveszem újra.
vaskos kötet, mindösszesen 82 novellát tartalmaz, ha jól számoltam. ebből 19 volt az, ami számomra kiemelkedett a többi közül. a kötetben szerepel egy novella, Erzsébet címmel, mely a legkedvesebb a szívemnek. a nagymamámat Erzsébetnek hívták, és őt véltem meglátni, átérezni a sorok között.
voltak a novellák között olyanok, amelyek megfacsarták a szívemet, olyanok, amelyek nagyon jól estek, elgondolkoztattak, megállásra sarkaltak a rohanó pillanataimban. de voltak olyanok, amiket talán nem értettem vagy nem éreztem át.
mindent összevetve, Kosztolányi Dezső az életről ír, az életet írta meg ezekben a novellákban.
lapul a könyvespolcomon még egy Kosztolányi novelláskötet, amit Győrben a könyvszekéren találtam (pontosabban, inkább a könyv talált rám), azt hiszem, sort kerítek majd arra is.


Népszerű idézetek

worsi P>!

    Az igazi boldogsághoz nem is kell sok: csak egy jó rögeszme kell hozzá, meg egy jó motorcsónak.

191. oldal, Motorcsónak

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
3 hozzászólás
worsi P>!

    Vasárnap délután egy utcapad legszélén ülök a ligetben, egyedül. Nézegetem, hogy halnak meg a levelek. Minden levélnek üt egyszer az órája. Az órának egy percében, a percnek egy másodpercében le kell hullniok. Soha, míg a világ áll, nem kerülnek többé föl a gallyra.
    Ez a pillanat ünnepélyes. Mindegyik más és más módon pusztul el. A levéltragédia is egyéni. Van olyan, akit a szél lebbent el, de van olyan is, aki sárgán, kiszáradtan, a végelgyöngülés görcsével kapaszkodik a fába mindaddig, amíg lehet, aztán megadja magát a másíthatatlannak, lepottyan, elvegyül az avarral. Némelyek halálos röpülésükben még egy hosszú ívet írnak le, mintha késleltetni akarnák a megsemmisülést. Ezek hattyúdalukat éneklik. Némelyek párosával távoznak el. Ezek a „szerelmes levelek”. Némelyek pirosak a láztól. Ezek a betegek. Némelyek pedig szinte várják, hogy végük legyen, teljes súlyukkal merőlegesen zuhannak a földre, mintegy megkurtítva az utat, önkéntesen. Ezek öngyilkosok, akik a hatodik emeletről ugranak le.

116. oldal, Utcapad

10 hozzászólás
Carmilla >!

– István bácsi – szóltam –, nagy tudós lesz a fiából.
– Az – mondta közönyösen, és rám se nézett.
Kaszát élesített a fenőkével.
De anyja – halvány asszonyka – utánam jött:
– Nagy átka van szegénynek – suttogta titokzatosan –, valami nagy átka. Azért olvas mindig.

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Fekete István: Az erdő ébredése
Békés Pál: Csikágó
Fekete István: Régi karácsony
Hunyady Sándor: Razzia az „Arany Sas”-ban
Fekete István: Tarka rét
Schäffer Erzsébet: Egyszer volt
Gárdonyi Géza: Messze van odáig!
Tar Sándor: A 6714-es személy
Benedek István Gábor: A komlósi Tóra
Fekete István: Tíz szál gyertya