Európai ​képeskönyv 10 csillagozás

Kosztolányi Dezső: Európai képeskönyv

Kíváncsi, ​lázas szellem volt Kosztolányi. Akár az életet, az utazást is csodálatos kalandnak tekintette. Mindent meg akart ismerni, ami a földön megismerhető – s persze, hiszen költő volt –, elsősorban önmagát. Nem véletlen, hogy igen sok elbeszélésének kerete egy utazás, színhelye a vonatfülke. „Elsősorban azért utazom – írja –, mert az emberek nem ismernek s jobbnak képzelnek, vagy rosszabbnak, okosabbnak vagy ostobábbnak, szegényebbnek vagy gazdagabbnak, mint ami vagyok, szóval: másnak. Mindig ez a legnagyobb úti élményem. Ha belépek éjszaka egy vonatfülkébe, egyformán gondolhatnak lelkésznek vagy kloroformos rablónak… Minden elmúlhat, minden újra kezdődhet. Utazni annyi, mint játszani, minden szerepet egyszerre.” Másutt: „Nincs nagyobb tévedés, mint azért utazni, hogy élményeket gyűjtsünk. Azok már eleve bennünk vannak, s ki tudja, mitől, miért rezzennek meg. Egy jelentéktelen holmi gyakran jobban megragad, mint egy székesegyház.” Kosztolányit minden érdekelte, de leginkább… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kosztolányi Dezső életműsorozat

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1979
328 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631512568

Enciklopédia 13

Helyszínek népszerűség szerint

London


Most olvassa 1

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 9

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
sophie P
Kosztolányi Dezső: Európai képeskönyv

Szép az, ahogy Kosztolányi Dezső utazgat a világban, és szép az, ahogyan megírja. Lát mindenfélét, olyasmiket is, ami éppenséggel lényegében nincs is ott. Jó arcokkal találkozik, hazavágyik, elvágyódik. Szép, ha van újság, amelyik mindezt leközli (fizet érte). Szép ha az emberek a kávéházban, a konyhaasztalnál vagy a fülesfotelban beutazzák, látják, megismerik, sóvárognak ugyanúgy. Más a könyv, mint az újság, de így is jó.

>!
worsi ASP
Kosztolányi Dezső: Európai képeskönyv

Nem kaphat kevesebbet öt csillagnál.
Mert nagyon szépen bánik a magyar nyelvvel.
Mert irigykedtem, hogy milyen híres írók kortársa volt (sőt, beszélt is velük!).
Mert bejárta fél Európát, és úgy tudott írni ezekről az utakról, hogy kedvet csinált hozzá (ha eddig nem lett volna kedvem utazni).
Mert még a sztereotípiákat is viccesen (de nem bántóan) tudja megírni.

Mert Kosztolányi.

3 hozzászólás
>!
Gabriella_Balkó
Kosztolányi Dezső: Európai képeskönyv

Nem semmi, ahogy így utazgatott a nagyvilágban, és annyi híres emberrel találkozott, többek között írókkal, az akkori pápával vagy a holland uralkodóval. Szépen írt, de mégsem tetszett minden.
spoiler

>!
blankaveronika IP
Kosztolányi Dezső: Európai képeskönyv

Kosztolányi belőlem valahogy mindig kettős érzelmeket váltott ki, de ezek a római szösszenetek, amiket olvastam, 100%-ban megfogtak. Ha lesz egyszer időm és energiám, biztosan végigolvasom, mert érdekel, hogy milyenek más városok is ezen a kicsit realista, kicsit humoros, de minden szegletében igaz szemüvegen keresztül.

>!
BZsofi +SP
Kosztolányi Dezső: Európai képeskönyv

Minél több Kosztolányi-publicisztikát olvasok, annál jobban imádom!

>!
thundercloud
Kosztolányi Dezső: Európai képeskönyv

Nem is tudom, mit írhatnék. Kosztolányi nagyon közel áll a szívemhez, így boldogan leltem rá, hogy van olyan könyv, ami megfelel az Európa és utazás címkének (kihíváshoz kellett). Végig nagyon élveztem a leírásokat, és a verseket is. Nagyon érdekes gondolatok voltak benne, helyekről, az utazásról önmagában, emberekről. Szóval, ez a könyve sem okozott csalódást, örülök, hogy így rábukkantam, és volt lehetőségem elolvasni.


Népszerű idézetek

>!
worsi ASP

De kit érdekelhet a mi nyelvünk, mely rokontalanul és elszigetelten – csodaként – él Európa keletén, s olyan kincseket rejt, melyeket semmiféle tőzsdén nem jegyeznek: például Aranyt.

170. oldal (Magyaróra a berlini egyetemen)

Kapcsolódó szócikkek: Arany János
>!
worsi ASP

Tíz évvel ezelőtt mindig jobb volt. Akkor tíz évvel fiatalabbak voltunk.

85. oldal (Itália (Képek az útról))

>!
worsi ASP

Annyi a gyermek, mint az apróhal, melyet az étlap frutta di maré-nak nevez. Ellepik a fövenyt, s a víz sűrű tőlük, akár a húsleves a tésztától.

79. oldal (Két élet)

5 hozzászólás
>!
worsi ASP

    Találkozom egy íróval, akinek színdarabjait itt sorozatosan játsszák, s könyveit a bírálat elismeréssel fogadja. Közli, hogy nemcsak irodalomból él. Van egy businesse, egy mellékfoglalkozása. Szabó. Író és szabó. Író és férfiszabó. Üzlete, melyet öregapjától örökölt, London egyik legrégibb utcáján működik. A toll és tű e kettőssége csak ezen a szigeten fordulhat elő, a munka ősi földjén.

217. oldal (Európai képeskönyv - London)

1 hozzászólás
>!
worsi ASP

A tó tiszta, mint az a könny, melyet egy tizenhat éves szűz sír május holdfényes éjszakáján. Cseppfolyós azúr, folyékony zafír. A mélyéig lehet látni. Egyetlen papírhulladékot, redőt, hínárszálat se leltem rajta. Éjszakánként, mikor az idegenek alszanak, a szorgalmas svájci gazdasszonyok kimossák a tó vizét, bő vízben.

140. oldal (Svájci terefere)

3 hozzászólás
>!
worsi ASP

    Itt rend van. Gyárkémények füstölögnek, pörölyök zuhognak, villamosok cikáznak, fenyveserdők nőnek. Benn az erdőkben pedig azok a bogarak élnek, melyekről egy tudósuk évtizedekkel ezelőtt megállapította, hogy ott tartózkodnak. Talán néha nekik is kedvük volna fölszedni sátorfájukat és továbbálni. De nem teszik. Teljesítik kötelességüket. Német bogarak.

157. oldal (Úti napló - Németország)

>!
Etike P

… svéd kisasszonyok, kik társadalmi kérdésekről zsémbeskednek, s körülöttük a kánikula is lehűl egy fokkal…

Bábel tornya

3 hozzászólás
>!
worsi ASP

    Bizony, most bevallom alázatosan, hogy mindennek az értelme ez a föld, mely nélkül a világ nem is volna világ. Ott künn is csak azért szép, mert annak ez a háttere. Azért utazunk el, hogy visszatérhessünk ide.

222. oldal (Európai képeskönyv - Budapest)

2 hozzászólás
>!
metahari

Londoni levelek

3
Köd, keserű cukrászda, nyelvtan

Még mindig esik. Három nap óta egyetlen napsugarat se láttam, csak este a moziban. Reménytelen az égbolt. Az autóbusz tetején minden ülés fölött fölcsatolható ponyva van, azt feszítem ki fejem fölé, alóla szemlélem a várost. A járókelők lemondóan, megadóan áznak, évszázados edzettséggel. Nyálkás, hurutos ködcafatok lógnak a komor, egyforma paloták oromfalairól. Szegény szobrok, ő halhatatlanjaik, kormosan, rozsdásan, penészesen dideregneka nyirokban, egy örökkévalóságig, esernyő nélkül. A Themze olyan piszkos, hogy szeretném kimosni bő vízben. Sötétszürke, de híg, akár az elromlott töltőtolltinta. Apró vashidak rémlenek elém, egy csöpp lánchíd, a miénknek kisebb, rozogább mása, s messze-messze a roppant Tower-híd, mint kísértet, lidércnyomás valami lázálomban. Aki ilyenkor ténfereg a parton, vagy fut üzlete után, azt elfogja a sírógörcs, az ásítás, az unalom, mindaz, amire nekik egyetlen szavuk a spleen, szaggatást érez ízületeiben, belép az üdvhadseregbe, vagy egy újonnan alapított vallásos szektába.
Kezdem őket megérteni. Tegnap a New Oxford Streeten egy vendéglőben ebédeltem, tejes zabkását ettem, gyömbérsört ittam rá. Amíg késeink-villáink csörömpöltek, s fehérbóbitás pincérlányok sürögtek-forogtak, az étterem közepén lévő dobogónegy anglikán lelkész előadást tartott a csúzról. Fakó hangja a cigányzenét pótolta. Valahogy védekezni kell a szomorúság ellen. Fűszerszámos ételeik, italaik arra valók, hogy csiklandják, kaparják, ráspolyozzák a minden pillanatban kihunyni készülő életkedvet.
Az édesszájú itt éhkoppon marad. Sodafontainek csobognak, whiskyt isznak, stoutot, mely olyan színű, mint a kulimász, s olyan ízű, mint a vízzel fölengedett cipőkenőcs. Tormával, maró húsmártásokkal korbácsolják álmos ínyüket, hogy el ne aludjanak. Kedvenc csemegéjük a grape-fruit, a citrom és narancs savanyú-fanyar keresztezése. Cukrászdáik keserűek. A gyömbért árulják itt, minden formában, gyökéralakban, szárítva és cukrozva, süteményekbe sütve, ezt a vad fűszert, melytől könnyeznek és tüszkölnek. Pipájukat még az utcánse teszik ki szájukból. Az élet keserűségét – hasonszenvi gyógymód után – keserűvel kúrálják.
Eleinte fölöttébb bosszankodtam, nevettem azon is, hogy mindenki, kivétel nélkül, a szobalány, vagy az az ismerősöm, akivel találkoztam az utcán, vagy írótársam a klubban, tüstént az időjárásról értekezett velem a bevezető köszönés után. „Micsoda csúnya idő. Esik az eső. Nem esik?” Nem irántam, vagy családom iránt érdeklődtek, ami itt illetlenség, hanem az időjárásról. Természetesen ez távolról bárgyúnak látszik és fölöslegesnek. Később az ember rájön, hogy kérdésük őszinte, érdekes, életbevágó. Az esőköpeny, vízálló cipő mindennapi életük fegyvertárához tartozik. Pár nap múlva magam is így társalogtam ösztönösen: „Micsoda csúnya idő. Esik az eső. Nem esik?” Nyelvük maga is sziget. Lehetetlen környezetüktől kitépve tekinteni. Nem is jöhetett létre másképp, mint hogy egy csomó ember, latinok, normannok, szászok, jütek, elszakadván a kontinens közösségétől, a többi nyelvek testvériségétől, bizonyos önkényes hangzókban, kiejtésekben állapodtak meg, melyek szintén az időjárással függnek össze. Ezek, kérlek, beszéd közben egyáltalán nem nyitják ki a szájukat. Nyilván attól félnek, hogy belepotyog az eső, vagy náthát kapnak a ködtől. Nézd, hogy tátogat a francia, az olasz, a magyar, az orosz, hogy rángatja, pöndöríti, csücsöríti mind a két ajkát, mikor közölni akar valamit. Az ő szájuk merev. Csak fogazatuk fehér billentyűzetét használják, mely a századok során mintha jobban ki is nőtt volna, mint más népeké. Én legalább sehol se láttam ennyi óriási, ferde, előredőlt fogsort, még a legszebb nőknél is. „Ne beszélj a szájaddal.” A pesti csibész-szólás bárkinek ajánlható, aki meg óhajtja magát velük értetni. Száj semmiesetre se kell az angol beszédhez.
Tudod, mire gondoltam itt gyakran? Arra, hogy a koponyák, melyeknek már lerohadt az ajkuk, legkönnyebben ezt a nyelvet tanulhatnák meg. Bizonyos is vagyok, hogy a csontvázak éjjel, a temetőben angolul beszélgetnek egymásssal, s hozzá hidegen, tárgyilagosan mosolyognak.

Pesti Hírlap, 1927. augusztus 20.

121-123. oldal

>!
worsi ASP

Egy szőke, kövérkés lány, kibontott Loreley-hajjal. Állandóan táncikál, trilláz, vihorász. Félig angyal, félig démon. Meg van győződve, hogy ellenállhatatlan. Kevés embert láttam a föld hátán, aki csúnyaságát ily szerénytelenül viselte volna. Egy rossz vershez hasonlít, amelyik jónak képzeli magát.

155. oldal (Úti napló - Útitársaim)


Hasonló könyvek címkék alapján

Erdélyi János: Erdélyi János válogatott művei
Garai Gábor: Márciusi nyár
Pilinszky János: Pilinszky János összes versei
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai
Romhányi József: Szamárfül
József Attila: József Attila összes versei
Ady Endre: Ady Endre összes versei
Fodor Ákos: Addig is
Fodor Ákos: Képtelenkönyv
Fodor Ákos: Dél után