Esti ​Kornél kalandjai 107 csillagozás

Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai

Kosztolányi Dezső legismertebb írásai közé tartoznak az Esti Kornél-novellák: „Emlékezetem nem oly régi, mint barátságunk… – írja Kosztolányi Esti Kornél alakjáról. – Mióta az eszemet tudom, közel volt hozzám. Mindig előttem vagy mögöttem, mindig mellettem, vagy ellenem. Imástam vagy utáltam. Közönyös sosem voltam iránta.” Esti Kornél figurája a húszas évek közepén született, aztán egyre nagyobb szerepet kapott Kosztolányi novelláiban, sőt verseibe is belopózott. Ki ez az Esti Kornél, Kosztolányi novelláinak e halhatatlan hőse? A költő alteregója, jobbik vagy rosszabbik énje, akinek alakját megteremtve önmagáról vall: fordulatos, játékos, költői elbeszéléseiben Kosztolányi az emberi élet fonákságait írja meg, mély lírával.

Eredeti megjelenés éve: 1934

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Millenniumi Könyvtár Osiris

>!
ISBN: 9786156377067
>!
Adamo Books, 2019
126 oldal · ISBN: 9789634535331
>!
108 oldal · ISBN: 9786155950926

4 további kiadás


Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Esti Kornél


Kedvencelte 19

Most olvassa 6

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 19

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

ppeva P>!
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai

Kosztolányi a kedvenc költőm, ez eddig sem volt kérdés. Eddig is szerettem mindent tőle, verset, prózát.
Nem is tudom, melyik tetszett jobban, ez, vagy az Esti Kornél. Mind a kettő nagyon zseniális, nagyon szerethető és nagyon Kosztolányi. És nagyon beletalált a lelkembe.
A felnőtt, befutott és komoly Kosztolányi visszatekint bohó, bolondos, bohém és szegény fiatal magára. Ez is ő, meg az is ő, mégis mintha két külön ember lenne. Pláne az a régi rossz kisfiú és csibész fiatalember furcsa kicsit. Akikre (majdnem) úgy nézhet az ember, mint saját magára, pedig már olyan távol került tőlük… Tényleg, volt az a komoly felnőtt ember ilyen is? Ilyen lázadó, lázongó, csínytevő, játszó, éhező, folyton nyugtalan és folyton szerelmes? Volt ennyi barátja, élménye, nyüzsgése, izgalma?
Olyan jó visszanézve látni, hogy volt máshogy is, nem csak úgy, ahogy most van. Akkor is, ha az ember a fejét csóválja elnézően, vagy néha legszívesebben rákiabálna a régi kis hülyére: mit csinálsz? eszednél vagy?! az én életemmel játszol!
Akkor meg pláne jó látni, visszanézni, ha olykor kezd az emberbe belesajdulni, hogy lassan itt a vége.

dwistvan P>!
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai

Miután egyre jobban megszoktam az előző kötetben ezeket a rövid írásokat, egyre jobban mulattatott ez a mesteri szatíra. Minden apró téma ízesen kiteljesedik, könnyed stílusa szórakoztat, de minden történet végén ott az elgondolkoztató komoly csattanó, vagy üzenet, amelyet nem árt megfogadni. Kettősséget éreztem. Miközben jól szórakoztam a nyelvezeten, addig lépten-nyomon elgondolkoztam azon az üzeneten, amit Kosztolányi a világ dolgairól vallott. Nem tudtam eldönteni, hogy ez a kötet, vagy az Esti Kornél van-e előbb a történések sorában. Arra jutottam, hogy egymást kiegészítő két különálló mű, mely egyformán zseniális.

AniTiger P>!
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai

Emlék irodalomóráról: de szerettem! Pár év múlva MEK-ről elolvasva egy Esti Kornél gyűjteményt: még mindig szeretem.

Engem mindig is megvigasztaltak az Esti Kornél sztorik…. ha egy olyan „nagy” ember, mint Kosztolányi Dezső foglalkozhat egy órás örökkévalóságba fagyott szempillájával vagy halálra gázolt kalappal, akkor az élet nem olyan szörnyű, amilyennek kamaszként éreztem. Nem kell magasztos dologra várni vagy csakis azzal foglalkozni.
Van az a hangulat, amikor üt 1-1 kalandja…

Нори I>!
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai

„Mert jegyezd meg, hogy csak az élhet, aki teljesen el van készülve a halálra, s mi, ostobák, azért halunk meg, mert csak az életre készültünk el, és mindenáron élni akarunk. A rend, melyet magad körül látsz, voltaképp rendetlenség, s a rendetlenség az igazi rend. A világ vége pedig a világ kezdete. Ezt akartam közölni veled.”

Képtelenség szavakba önteni, mennyire szeretem Kosztolányit. Na meg Esti Kornélt.
Ilyesmire csak ő képes.
Mindössze ennyit mondhatok.

pikkupilvi P>!
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai

Esti Kornél nekem Pápa, a pápai Refi, a kolesz és a meleg, napos tavasz, vizsgákhoz közeledve spoiler. Hiányzik.

kaporszakall>!
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai

Valamivel jobb, novellaszerűbb írások, mint az első ciklus, de itt is túl erős az újságcikk-jelleg. Szellemes, apró szösszenetek, némi helyzetkomikummal, filozofálgatással. De továbbra is úgy vélem, nem a novella Kosztolányi igazi műfaja.

Míriel>!
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai

Beteg voltam, valami vigasztaló kellett. Annyiszor olvastam már, hogy a hozzákötődő emlékek szinte elnyomják az írásokat. Szóval vigasztalónak tökéletes.

Attila_Saw>!
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai

Nem értem, miért áll ez magasabb százalékon, mint az Esti Kornél. Szerintem az messze jobb, és élvezetesebb, mint ez a műve.
Alapjába véve tetszett ez is, csak kevesebb novellát éreztem maradandó élményűnek, illetve több olyan eset volt, ahol nem jött át, mit is akar közölni pontosan az Író. Örültem, hogy elolvastam. Kíváncsi vagyok, melyik lesz Kosztolányi következő műve, ami a kezembe téved.


Népszerű idézetek

havrillas P>!

Csak az él, aki minden pillanatban kész a halálra. Aki elkészült a halálra, az elkészült az életre is.

1 hozzászólás
havrillas P>!

Mindössze oda akarok kilyukadni, hogy a boldogság csak ilyen. Mindig rendkívüli szenvedés tövében terem meg, s éppoly rendkívüli, mint az a szenvedés, mely hirtelenül elmúlik. De nem tart sokáig, mert megszokjuk. Csak átmenet, közjáték. Talán nem is egyéb, mint a szenvedés hiánya.

csend_zenésze>!

Mindnyájan csak egy-két évtizedig élünk igazán, életünk első évtizedeiben. Akkor rakódnak lelkünkbe a kincsek, mély rétegekben. Ezeket egy életen át se tudjuk kibányászni.

Barkochba

csillagka>!

– Melyik ember cserélne a másikkal? – kérdezte Esti. – Szamárság. Ezt csak úgy mondogatják. De ha komolyan rákerülne a sor, és igazán ki kellene bújniok a bőrükből, nem tennék meg. Még a púpos, vén koldus se. Az se cserélne senkivel. Még az ifjú, délceg királlyal se.
– Mivel magyarázod ezt?
– Azzal, hogy akkor ők nem volnának ők. Márpedig az emberek mindent csak maguknak óhajtanak. Ha más ember életét élném abban az új életben, akkor nem én élnék.

Kapcsolódó szócikkek: Esti Kornél
1 hozzászólás
csend_zenésze>!

Sárgát és pirosat ittunk összevissza, zöldet is, mindenféle vad szeszeket – kezdte Esti Kornél. – Egész éjjel üvöltöttünk. Hajnali négy óra felé cihelődtek a cimborák. Künn csöpörgött a fekete januári eső.

Sakálok

56 hozzászólás
csillagka>!

Mit teszünk? Elfordítjuk fejünket, és csöndesen röhögünk. Hitványság ez, elismerem. Hiszen annak, amit mond, ha egy kissé túlzott is, mindig van némi alapja. Aztán esztelenség is. Hajdan könnyeztünk a kis nyomorán, később is lótottunk-futottunk az érdekében, csak most hagyjuk el, pedig most érdemelne legtöbb részvétet és segítséget. De hát ilyen az ember. Arányérzékünk nem tudja elviselni azt, ami mértéktelen. Egy ponton túl a szenvedés is nevetségessé válik. Az unhappy end éppoly valószínűtlen lehet, mint a happy end. Ha a szomorújáték hőse az ötödik felvonás végén meghal, sírunk, ha ketten, hárman vagy öten halnak meg, zokogunk, de ha már a hírnök, az első és második szolga, az ügyelő, a súgó, a díszletező és tűzoltó is meghal, azon csak nevetünk. Sajnos, az életben is előfordulnak ilyen szomorújátékok. Ezek se találnak több hitelre.

Carmilla >!

A halottak nagyon jó helyen lehetnek. Legalábbis évezredek óta még egyetlenegy se kéredzkedett vissza.

labdarozsa>!

Embertársainkat fokozatosan, kíméletesen kell hozzáedzeni ahhoz a tényhez, hogy élünk. Mindnyájan így tettünk valamikor. Hányszor kiküldtek bennünket a gyerekszobába, hányszor keresztülnéztek rajtunk fiatal korunkban, hányszor kérdezték később is gyanakodva, mikor egy társaságba toppantunk, hogy „kicsoda ez az új alak?”, míg nagy nehezen tudomásul vettek. […] De ha kitartunk, és azért sem engedünk, végül mégiscsak megtűrnek bennünket a körükben, nem azért, mintha túlságosan szeretnének, de azért, mert már megszokták, beletörődtek abba, hogy mi is vagyunk.

62. oldal

ppeva P>!

Szélhámos patikusok, akik egy életen át nem tudták eladni kotyvalékaikat, az utcán árusították idegcsillapító szereiket a „világ vége” nevű nyavalya ellen, s megitatták a hiszékenyekkel raktáron maradt hashajtóikat, hánytatóikat és hajszeszeiket.

Világ vége

4 hozzászólás
Avilda IP>!

Pajtás, én nem születtem arra, hogy megmentsem azt az emberiséget, amelyik, mikor nem sújtja tűzvész, árvíz és döghalál, háborúkat rendez és mesterségesen idézi elő a tűzvészt, az árvizet és a döghalált.

103. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Gárdonyi Géza: Mi erősebb a halálnál?
Gárdonyi Géza: Hosszúhajú veszedelem
Móricz Zsigmond: Hét krajcár
Gárdonyi Géza: A báró lelke / Tizenkét novella
Ábrányi Emil: Lábán úr könnyei és egyéb történetek
Krúdy Gyula: Pókhálós palackok
Ady Endre: Így is történhetik
Fekete István: Régi karácsony
Örkény István: Egyperces novellák
Örkény István: „Rózsakiállítás”