Esti ​Kornél kalandjai 89 csillagozás

Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai

Kosztolányi Dezső legismertebb írásai közé tartoznak az Esti Kornél-novellák: „Emlékezetem nem oly régi, mint barátságunk… – írja Kosztolányi Esti Kornél alakjáról. – Mióta az eszemet tudom, közel volt hozzám. Mindig előttem vagy mögöttem, mindig mellettem, vagy ellenem. Imástam vagy utáltam. Közönyös sosem voltam iránta.” Esti Kornél figurája a húszas évek közepén született, aztán egyre nagyobb szerepet kapott Kosztolányi novelláiban, sőt verseibe is belopózott. Ki ez az Esti Kornél, Kosztolányi novelláinak e halhatatlan hőse? A költő alteregója, jobbik vagy rosszabbik énje, akinek alakját megteremtve önmagáról vall: fordulatos, játékos, költői elbeszéléseiben Kosztolányi az emberi élet fonákságait írja meg, mély lírával.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Millenniumi Könyvtár

>!
Osiris, Budapest, 2000
118 oldal · keménytáblás · ISBN: 9633798647

Enciklopédia 7


Kedvencelte 20

Most olvassa 7

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 15

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
ppeva P
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai

Kosztolányi a kedvenc költőm, ez eddig sem volt kérdés. Eddig is szerettem mindent tőle, verset, prózát.
Nem is tudom, melyik tetszett jobban, ez, vagy az Esti Kornél. Mind a kettő nagyon zseniális, nagyon szerethető és nagyon Kosztolányi. És nagyon beletalált a lelkembe.
A felnőtt, befutott és komoly Kosztolányi visszatekint bohó, bolondos, bohém és szegény fiatal magára. Ez is ő, meg az is ő, mégis mintha két külön ember lenne. Pláne az a régi rossz kisfiú és csibész fiatalember furcsa kicsit. Akikre (majdnem) úgy nézhet az ember, mint saját magára, pedig már olyan távol került tőlük… Tényleg, volt az a komoly felnőtt ember ilyen is? Ilyen lázadó, lázongó, csínytevő, játszó, éhező, folyton nyugtalan és folyton szerelmes? Volt ennyi barátja, élménye, nyüzsgése, izgalma?
Olyan jó visszanézve látni, hogy volt máshogy is, nem csak úgy, ahogy most van. Akkor is, ha az ember a fejét csóválja elnézően, vagy néha legszívesebben rákiabálna a régi kis hülyére: mit csinálsz? eszednél vagy?! az én életemmel játszol!
Akkor meg pláne jó látni, visszanézni, ha olykor kezd az emberbe belesajdulni, hogy lassan itt a vége.

>!
dwistvan P
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai

Miután egyre jobban megszoktam az előző kötetben ezeket a rövid írásokat, egyre jobban mulattatott ez a mesteri szatíra. Minden apró téma ízesen kiteljesedik, könnyed stílusa szórakoztat, de minden történet végén ott az elgondolkoztató komoly csattanó, vagy üzenet, amelyet nem árt megfogadni. Kettősséget éreztem. Miközben jól szórakoztam a nyelvezeten, addig lépten-nyomon elgondolkoztam azon az üzeneten, amit Kosztolányi a világ dolgairól vallott. Nem tudtam eldönteni, hogy ez a kötet, vagy az Esti Kornél van-e előbb a történések sorában. Arra jutottam, hogy egymást kiegészítő két különálló mű, mely egyformán zseniális.

>!
AniTiger MP
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai

Emlék irodalomóráról: de szerettem! Pár év múlva MEK-ről elolvasva egy Esti Kornél gyűjteményt: még mindig szeretem.

Engem mindig is megvigasztaltak az Esti Kornél sztorik…. ha egy olyan „nagy” ember, mint Kosztolányi Dezső foglalkozhat egy órás örökkévalóságba fagyott szempillájával vagy halálra gázolt kalappal, akkor az élet nem olyan szörnyű, amilyennek kamaszként éreztem. Nem kell magasztos dologra várni vagy csakis azzal foglalkozni.
Van az a hangulat, amikor üt 1-1 kalandja…

>!
Attila_Saw
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai

Nem értem, miért áll ez magasabb százalékon, mint az Esti Kornél. Szerintem az messze jobb, és élvezetesebb, mint ez a műve.
Alapjába véve tetszett ez is, csak kevesebb novellát éreztem maradandó élményűnek, illetve több olyan eset volt, ahol nem jött át, mit is akar közölni pontosan az Író. Örültem, hogy elolvastam. Kíváncsi vagyok, melyik lesz Kosztolányi következő műve, ami a kezembe téved.

>!
Ibanez MP
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai

Ezt sem olvastam még :-D Ideje volt már. Sőt, az Esti Kornélra se emlékszem, bár szerintem az kötelező volt (vagy választható). Könnyed történetek, bár volt (a vége felé) amit unalmasnak találtam, nem mindegyik ütötte meg azt a bizonyos mércét. A többsége viszont nagyon jópofa, olyan, ami semmi más íróhoz nem hasonlítható. Szórakoztat, olvasatja magát, érdemes elolvasni ezt a kötetet!

„Mert jegyezd meg, hogy csak az élhet, aki teljesen el van készülve a halálra, s mi, ostobák, azért halunk meg, mert csak az életre készültünk el, és mindenáron élni akarunk. A rend, melyet magad körül látsz, voltaképp rendetlenség, s a rendetlenség az igazi rend. A világ vége pedig a világ kezdete. Ezt akartam közölni veled.”

>!
Míriel
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai

Beteg voltam, valami vigasztaló kellett. Annyiszor olvastam már, hogy a hozzákötődő emlékek szinte elnyomják az írásokat. Szóval vigasztalónak tökéletes.

>!
csend_zenésze
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai

Tényleg szinte még Estibb, mint az előző, rövidebb és egyedibb sztorik, letehetetlen. Kedvenc. Nincs kecmec.

>!
Koncz_Judit
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai

Egyre jobban szeretem ezt az írót. Olyan nem is tudom szépen ír. Nem is értem , miért jelentett középiskolában akkora gondot kötelezőként olvasni tőle. Pedig nagyon-nagyon jó ez.


Népszerű idézetek

>!
Bi_bi_bi

Mindössze oda akarok kilyukadni, hogy a boldogság csak ilyen. Mindig rendkívüli szenvedés tövében terem meg, s éppoly rendkívüli, mint az a szenvedés, mely hirtelenül elmúlik. De nem tart sokáig, mert megszokjuk. Csak átmenet, közjáték. Talán nem is egyéb, mint a szenvedés hiánya.

>!
Bi_bi_bi

Csak az él, aki minden pillanatban kész a halálra. Aki elkészült a halálra, az elkészült az életre is.

1 hozzászólás
>!
csend_zenésze

Mindnyájan csak egy-két évtizedig élünk igazán, életünk első évtizedeiben. Akkor rakódnak lelkünkbe a kincsek, mély rétegekben. Ezeket egy életen át se tudjuk kibányászni.

Barkochba

>!
Bi_bi_bi

– Melyik ember cserélne a másikkal? – kérdezte Esti. – Szamárság. Ezt csak úgy mondogatják. De ha komolyan rákerülne a sor, és igazán ki kellene bújniok a bőrükből, nem tennék meg. Még a púpos, vén koldus se. Az se cserélne senkivel. Még az ifjú, délceg királlyal se.
– Mivel magyarázod ezt?
– Azzal, hogy akkor ők nem volnának ők. Márpedig az emberek mindent csak maguknak óhajtanak. Ha más ember életét élném abban az új életben, akkor nem én élnék.

1 hozzászólás
>!
csend_zenésze

Sárgát és pirosat ittunk összevissza, zöldet is, mindenféle vad szeszeket – kezdte Esti Kornél. – Egész éjjel üvöltöttünk. Hajnali négy óra felé cihelődtek a cimborák. Künn csöpörgött a fekete januári eső.

Sakálok

56 hozzászólás
>!
labdarozsa

Embertársainkat fokozatosan, kíméletesen kell hozzáedzeni ahhoz a tényhez, hogy élünk. Mindnyájan így tettünk valamikor. Hányszor kiküldtek bennünket a gyerekszobába, hányszor keresztülnéztek rajtunk fiatal korunkban, hányszor kérdezték később is gyanakodva, mikor egy társaságba toppantunk, hogy „kicsoda ez az új alak?”, míg nagy nehezen tudomásul vettek. (…) De ha kitartunk, és azért sem engedünk, végül mégiscsak megtűrnek bennünket a körükben, nem azért, mintha túlságosan szeretnének, de azért, mert már megszokták, beletörődtek abba, hogy mi is vagyunk.

62. oldal

>!
Bi_bi_bi

Mit teszünk? Elfordítjuk fejünket, és csöndesen röhögünk. Hitványság ez, elismerem. Hiszen annak, amit mond, ha egy kissé túlzott is, mindig van némi alapja. Aztán esztelenség is. Hajdan könnyeztünk a kis nyomorán, később is lótottunk-futottunk az érdekében, csak most hagyjuk el, pedig most érdemelne legtöbb részvétet és segítséget. De hát ilyen az ember. Arányérzékünk nem tudja elviselni azt, ami mértéktelen. Egy ponton túl a szenvedés is nevetségessé válik. Az unhappy end éppoly valószínűtlen lehet, mint a happy end. Ha a szomorújáték hőse az ötödik felvonás végén meghal, sírunk, ha ketten, hárman vagy öten halnak meg, zokogunk, de ha már a hírnök, az első és második szolga, az ügyelő, a súgó, a díszletező és tűzoltó is meghal, azon csak nevetünk. Sajnos, az életben is előfordulnak ilyen szomorújátékok. Ezek se találnak több hitelre.

>!
Avilda

Pajtás, én nem születtem arra, hogy megmentsem azt az emberiséget, amelyik, mikor nem sújtja tűzvész, árvíz és döghalál, háborúkat rendez és mesterségesen idézi elő a tűzvészt, az árvizet és a döghalált.

103. oldal

>!
ppeva P

Szélhámos patikusok, akik egy életen át nem tudták eladni kotyvalékaikat, az utcán árusították idegcsillapító szereiket a „világ vége” nevű nyavalya ellen, s megitatták a hiszékenyekkel raktáron maradt hashajtóikat, hánytatóikat és hajszeszeiket.

Világ vége

4 hozzászólás
>!
Carmilla 

A halottak nagyon jó helyen lehetnek. Legalábbis évezredek óta még egyetlenegy se kéredzkedett vissza.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem
Móricz Zsigmond: Rab oroszlán / Betyár / Míg új a szerelem / Életem regénye
Babits Mihály: Babits Mihály válogatott művei I-II.
Krúdy Gyula: Pókhálós palackok
Krúdy Gyula: Krúdy Gyula válogatott novellái
Szép Ernő: Kispanasz
Szép Ernő: Felnőtteknek
Füst Milán: Konstantin úrfi fiatalsága
Ady Endre: A hajnali táncosnő
Kaffka Margit: Lázadó asszonyok