Esti ​Kornél 564 csillagozás

Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél

„Egy eddigi könyvében sem árulta el Kosztolányi, hogy a játék mennyire fontos eleme művészetének. De nem mindegy, hogy az ember mivel játszik. Az Esti Kornél esetében a játék az egész élet és a világ gyökérkérdéseivel folyik. A játszó ember grimasz mosolya, néha idegen kacagása mögött egy új bánat vonaglását érezni. A játszó ember azzal teszi kibírhatóvá ezt a világot, hogy játékká komplikálja és egyszerűsíti. A forma bravúrján, a stílus ragyogásán túl ez az új bánat, igazi Kosztolányi-bánat teszi az Esti Kornél könyvét feledhetetlenné.” (Schöpflin Aladár)

Eredeti megjelenés éve: 1933

Tartalomjegyzék

>!
Helikon, Budapest, 2016
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632277356
>!
Felolvasta: Lázár Csaba
>!
Kalligram, Budapest, 2011
848 oldal · keménytáblás · ISBN: 9788081014604

15 további kiadás


Enciklopédia 22

Szereplők népszerűség szerint

Esti Kornél

Helyszínek népszerűség szerint

Duna · fülke


Kedvencelte 167

Most olvassa 77

Várólistára tette 204

Kívánságlistára tette 76

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél

Kosztolányi Esti Kornélja – sajnálatos módon – mindeddig kimaradt olvasmányélményeim közül. Hallani hallottam róla, tudtam, hogy létezik, de soha nem jutottam még el hozzá. Most az 1933-ban írt regény, az iskolába kerülés keserves élményei, valamint az érettségit követő tengerhez utazás írása fogott meg először. Eléggé visszahúzódó egyke lévén magam is éltem át hasonló élményeket, s elvált szülők gyermekeként nevelkedve sok minden hiányzott belső világomból. Hasonlóan Kornélhoz csak az érettségit követően estem át a lányokkal közvetlen fizikai kontaktuson, magatartásomat addig a neveltetés, ill. a könyvek szinte aszexuális iránymutatása vezérelte. Nagyon közel éreztem tehát – olvasva a történetet – magamhoz a fiatal Kornél érzéseit. Tovább jutva Esti Kornél kalandos történetei közt magam is elgondolkoztam, hogy a képmutatás, vagy a kíméletlen őszinteség szélsőségei közt végül is mi a legjobb megoldás az ember számára viselkedését illetően? Nekem az alapvető őszinteség mellett a kegyes hazugságok, vagy a „női féligazságok” is elférnek, s tudom – sok minden múlik a „csomagoláson”. Szóval ez az összegyűjtött regény és elbeszéléskötet Esti Kornélról és kalandjairól könnyed, elegáns, szellemes, bár a mondanivaló, az üzenet kissé szomorkásnak, dekadensnek tűnik, a novellákból áttekintve a ’30-as évek mesterien bemutatott ellentmondásait. A Margitka című írás példázza, hogy akár egy keserédes tréfa is milyen pozitív változást hozhat. Eszembe is jutott, nekem is volna néhány levélírnivaló ügyem most így hirtelen…

>!
akire MP
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél

Húszas éveim egyik viharvert éjszakáján belefutottam egy fiúba a Kosztolányi Dezső téren. Szó szerint belefutottam, mert mindketten elmélyülten olvastunk (a hajnalt megelőző sötét ellenére), ő épp Esterházyt. Olyan valószínűtlen volt ez a találkozás, hogy rögtön beszélgetni kezdtünk. Estinek neveztem el, és ez a név a későbbiek során is illett rá. Talán egy évig tartottuk a kapcsolatot, de sohasem randiztunk (családos volt), csak a véletlen tartott továbbra is együtt minket – összefutottunk könyvtárban, villamoson, kerthelyiségben, és valahogy mindig volt mondanivalónk egymásnak.
Most Esterházy juttatta eszembe Kosztolányi Esti Kornélját. Jó volt feleleveníteni a bensőséges kapcsoltunk.
Jó lenne újra összefutni a saját Estimmel is.
Vagy legalább az akkori önmagammal találkozni…

>!
gabiica P
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél

Nagyon tetszett. Mindig is nagyon szerettem Kosztolányi stílusát, így nagyon hamar megtetszett ez a kötet is. Érdekes volt, egyedi, és nagyon olvasmányos. Kifejezetten sajnálom, hogy korábban kimaradt, de jobb későn, mint soha. Kalandos és jellegzetes, az olvasó egyből megszereti.

>!
csillagka P
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél

Zsír !!! (talán még van a kamrában) egy kis serclivel, az jó lesz neki uzsonnára. Annyira a miénk, igazi hungarikum a zsírósdeszka. Esti tökéletes hívatlan vendég, beférkőzött otthonomba, csak beszél, sokat, sokfélét. Sajnos sok minden nincs itthon, csak lila-hagyma, tegnapi szikkadt félbarna kenyér és mangalica zsír. Teát is tálalok, jó forrót, amíg kihűl addig csak maradjon a helyén, és meséljen. Ismeretlen ismerősökről, akikről tudok mindenféle pletykát, de Kornél sokkal keményebb és a sötét oldal sokkal érdekesebb.
Néhol Rejtői magasságok, néhol Örkényi mélységek. Imádtam :) jöhet máskor is.

5 hozzászólás
>!
Gregöria_Hill
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél

Most értékelnem kellene, nem fogom. Rágugliztam és látom, hogy már meg van értékelve Kornél oda-vissza, az egyik értékelésben képletek is voltak, a másikban meg Ütemlassító Tavasz, ez mondjuk nem rossz, bár én azt eddig a vonulási nyugtalansággal társítottam nyugdíj helyett, de hát nem vagyunk egyformák, én, Esti, Kosztolányi, te meg a matematikus értékelő.

Az Esti Kornél az olyan, hogy ha barkochbáznánk, sose találnád ki. Ez az én alapvetésem. Az olyan referenciális kérdések, hogy ő-e a minta, vagy az unokatesója, egyáltalán nem érdekelnek, elég wtf kérdésnek találom, aminek Estihez vagy a szöveghez miköze. Esti eleve félig fogalom, félig meg én vagyok, félig meg te. A héten jobban belegondolkodtam, hogy Kosztolányi nem direkt ide írt novellákat is átdolgozott estisnek, azóta minden lehetséges eseménybe behelyettesítem Kornélt, illetve hogy jön ez ide, de Závada Péter Mész c. kötete ilyen még, egyszer próbáljátok ki, hogy gondolatban átírjátok az alanyt Esti Kornélra vagy Anyára. Hirtelen olyan tragikus lesz, vagy pedig olyan üres és könnyű, mint Esti, aki, ha megtöltöd, nehéz.

Máskülönben az történt, hogy bár azt tudtam (tanultam), hogy nagyon tudatosan megszerkesztett a mű, én most olvastam el először végig és sorrendben. Csodálkoztam rá egyben az Első fejezetre, melyben az író bemutatja és leleplezi Esti Kornélt, e könyv egyetlen hősét. Mondom, hogy sose találnád ki Amerikából jöttemben! Ezen kívül a mostani olvasáskor még az tűnt fel, hogy a Tudodki hány fejezetben nem is hős, már nem úgy, hogy Hős, mint izé Akhilleusz, hanem hogy hányszor „csak” narrátor. Hogy így is lehetek főhős, ez nekem jól esett például, megenyhült a szívem azokkal a rokonaimmal szemben, akik mindig a mások katonatörténeteit mesélik el családi összejövetelen, mert velük még ott se történt semmi. Hogy nem vagyok olyan szigorú, mert az is teljesen érvényes, hogy valaki néha csak néző.
Na, hát fut a kerge széllel cikázva, szerteszéjjel ki és be ez az Esti Kornél, és hát ezúttal rajtam át. Engedtem, hadd menjen :)

PS: Ezidáig nem tudtam, hogy tényleg neveztek el róla utcát Budapesten (csak a pálinkát tudtam meg a zenekart), de nagyon tetszik!
PS2: A Tizennyolcadik (utolsó) fejezetet én sose éreztem életút szimbólumnak.

1 hozzászólás
>!
SteelCurtain
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél

Esti Kornél megismerhetetlen. Megnéztük jobbról, s balról, s máris azt hisszük, hogy felismerjük. Csakhogy neki nem két oldala van, hanem mint a sokszögű csiszolt gyémántnak; számtalan. Láttuk vidám és komoly arcát, de számba sem tudjuk venni a kettő közötti opciókat. Megismertük alaposan, úgyhogy most már ismeretlenebb mint valaha. Kilocsogta minden titkát, de az összes feltárt titok megfejthetetlen rejtélyre nyílik. Kosztolányi olyan figurát alkotott – vagy talán „csak” megörökített – ,akinek nem kell extravagáns göncökbe bújnia, hogy érdeklődést keltsen maga iránt. Esti Kornél maga az élet. Amikor sablonosnak képzeljük, akkor is fel tud mutatni valami egyénit. Ha önmagát ismétli, porszem kerül a gépezetbe, és ismét valami sosem látott kerekedik belőle. Izgalmas, élvezetes. Megunhatatlan.

>!
Sárhelyi_Erika I
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél

„N”-edik fejezet,
melyben az olvasó elbúcsúzik Esti Kornéltól, őszinte örömét fejezve ki az iránt, hogy megismerhette az urat, annak szellemét, humorát, ironizáló képességét, nemkülönben azt, hogy segített még jobban megkedvelni egy bizonyos Kosztolányi nevű írót, aki ha akarná se tudná eltitkolni, hogy költő, mégpedig olyan, aki elképesztő szellemességgel ötvözi a költészetet a prózával, miközben mind ő, mind olvasója remekül szórakozik; utóbbira én vagyok a tanú, előbbire maga a mű, melynek sorai közül hangosan kacag a jókedv :)

>!
K_A_Hikari P
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél

„Egészíts ki, mint régen. Azelőtt, amikor én aludtam, te ébren voltál, amikor én sírtam, te nevettél. Segíts nekem most is. Emlékezz arra, amit elfelejtettem, s felejtsd el azt, amire emlékszem. Én is segítek majd neked.”

Van egy Esti Kornél nevű zenekar.
És van Kosztolányi azonos című írása.
A kettőnek semmi köze egymáshoz, én mégis mindkettőt szeret(t)em.
Bevallom, kellett egy kis idő mire rájöttem, hogy ezúttal nem egy kerek regény van a kezemben, hanem igazából több novella.
Nem vagyok nagy novellás, de Kosztolányi írásait nem tudtam letenni.
Voltak elgondolkodtató, szórakoztató, de olyan írások is, amiket untam egy kissé, de nem hagytam félbe.
Az utolsó novellát elolvasva csukott szemmel mosolyogtam, mert rájöttem, hogy már ismertem tavalyról. Viszont jó volt elolvasni a többi történetet is
'Kornél a neve. Néhány könyv
lapjaiból virágszirmokat hajtogat,
és ha a szél fúj, szállnak a szavakkal
megszórt, furcsa növények.
Esti neszekből farag
számtalan végtelen történetet.'
Megszerettem a szerzőt.
Megszerettem az általa létrehozott különleges karaktert.

2 hozzászólás
>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél

Első olvasás:

1. Olyan érzésem van, mintha KD saját maga lenne Esti Kornél. Kicsit meghasonlott önmagával. Ismét.
2. Érdekes az „előhang”, amelyben megtudtam, hogy miről fog szólni a történet.
Egyelőre tetszik az iskolás, kicsit Kincskereső Kisködmönös Bicebócás történet.
3. Tetszett a továbbiakban is. Szerettem az utazásait, az elmélkedéseket.
4. Az életről szóló bölcsességei elgondolkodtatóak, érdemes volt jegyzetelgetni a jóravaló gondolatokat.
5. A kijegyzetelt szépségeket érdemes megtartanom a továbbiakra is, és néha ismét átfutni rajtuk, hogy erőt merítsek, vagy egy jót nevessek rajtuk.

Második olvasás:

Még mindig kedves olvasmánya a lelkemnek.
Álmatlan éjszakáimon olvastam újra, és ez jó is volt arra, hogy csendben, egyedül, néha magamban motyogva gondolkodhattam el, és beszélhettem meg önmagammal.
Pont a legjobbkor vettem újra a kezembe, amikor volt erőm és időm újra átgondolni.
A végeredmény ugyanaz: fontosak az apró részletek, nem szabad semmin sem átsiklani.
Jól esett a belőle áradó humor is, fontos része ez az életnek, komolyan kell venni!
Jó ez az éjszakai, magányos olvasás.

>!
tschilla
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél

Augusztus végén kezdtem el ezt a könyvet, most sikerült kiolvasnom. (December van). Egy szuszra is végezhettem volna vele, de a vége előtt 20 oldallal le kellett tennem a földre, majd pár perccel később véletlenül belerúgtam, és becsúszott a kanapé alá. Bazi nehéz, bőr kanapé, nem emelgeti az ember csak úgy, kipiszkálni se volt kedvem. Aztán két hónappal később egy takarítás közben előkerült, de ismét a földön volt, véletlenül ismét belerúgtam, és megint bekerült a kanapé alá :D Ezen persze hangosan felnevettem, és gondoltam, na hát majd legközelebb befejezlek!
Most került elő, gyorsan ki is olvastam. Tetszett, na de annyit azért hozzá kell fűznöm, hogy ha egy Harry Potter könyv csúszik be a kanapé alá (tudom, hogy lehetetlen, mert vastag, de ha mégis), akkor bizony még a 20. újraolvasás alkalmával is előkaparom RÖGTÖN, az tuti fix. Ezért az Esti Kornélért annyira nagyon nem törtem magam….
Szórakoztató, Kosztolányit meg nagyon szeretem, ő a kedvenc költőm, és ez a kis novellafüzér, kisregény, (mi a műfaja, nem tudom) akármi is klassz, tán érdemes is úgy olvasni, hogy apránként, akkor nagyobbat ütnek ezek a kis történetek. Viccesek, elgondolkoztatóak, kegyetlenek, tragikusak, csupa kis életszagú hülyeség.


Népszerű idézetek

>!
zsofigirl

Pajtás, én nem születtem arra, hogy megmentsem azt az emberiséget, amelyik, mikor nem sújtja tűzvész, árvíz és döghalál, háborúkat rendez és mesterségesen idézi elő a tűzvészt, az árvízt és a döghalált.

1 hozzászólás
>!
zsofigirl

A legtöbb emberrel alig történik valami. De sokat képzelődtem. Ez is az életünkhöz tartozik. Nemcsak az az igazság, hogy megcsókoltunk egy nőt, hanem az is, hogy titokban vágyakoztunk rá, s meg akartuk csókolni. Sokszor a nő a hazugság és a vágy az igazság. Egy álom is valóság.

>!
Morn

Olyan hűséges vagyok, hogy azt, akivel az életben egyetlen szót váltottam, nem tudom megbántani, még gondolatban sem. Olyan hűséges vagyok, Kornél, hogy a kedves öreg kutyám miatt meg se simogatok más kutyákat, nem játszom velük, rájuk se nézek. Olyan hűséges vagyok az élettelen tárgyakhoz is, hogy tizenöt remek töltőtollamat mellőzve, olykor előkotrom egy kiérdemült, kaparós töltőtollam, mellyel gyötrelem írnom, s vele körmölök, hogy megvigasztaljam, s ne érezze – szegény –, hogy lenézem. Én vagyok maga a hűség.

Első fejezet

>!
Bi_bi_bi

Azok, akiket régóta várunk, többnyire akkor toppannak be, amikor borotválkozunk vagy azon bosszankodunk, hogy összetörtünk egy új hanglemezt, vagy egy szálkát kapartunk ki ujjunkból, és még véres a kezünk. Az élet kicsinyes körülményei sohasem engedik meg az ünnepélyes, fölséges viszontlátásokat.

99-100. oldal

>!
dödölle

Úgy viselkedtem, mint egy zsák. Tudtam, hogy az emberek ösztönösen gyűlölik az embereket, és sokkal hamarabb megbocsátanak egy zsáknak, mint egy embernek.

Tizennyolcadik fejezet

>!
Sárhelyi_Erika I

Főképp a költők áskálódtak ellene, ezek az izgága, hibbant lények, akik apostoloknak hazudják magukat, de ha ketten vannak, a harmadikról lerágják a húst, a költők, akik a tisztaságról énekelnek, de elkerülik a fürdőszoba tájékát is, a költők, akik mindenkitől, még a koldusoktól is csak egy kis hírt, csak egy kis szeretetet, csak egy kis szobrocskát kunyorálnak az utcasarkon, a halhatatlanság alamizsnáját a halandóktól, ezek a széllelbélelt, irigy, sápadt önfertőzők, akik lelki üdvösségüket is eladják egy rímért, egy jelzőért, akik a piacra rakosgatják legbensőbb titkukat, akik hasznot húznak még apjuk, anyjuk, gyermekeik halálából is, s később, évek múltán, „az ihlet éjszakáján” feltörik sírjukat, kinyitják koporsójukat, s a hiúság tolvajlámpájánál „élmények” után kutakodnak, mint a sírrablók aranyfogak és ékszerek után, aztán vallanak és picsognak, ezek a hullafertőzők, ezek a kofák. Bocsássatok meg, de utálom őket.

188. oldal (Magyar Könyvklub)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Vámos Miklós: Apák könyve
Esterházy Péter: Bevezetés a szépirodalomba
Nádas Péter: Emlékiratok könyve
Nádas Péter: Párhuzamos történetek I-III.
Krúdy Gyula: Szindbád ifjúsága
Thornton Wilder: Szent Lajos király hídja
Vladimir Nabokov: Pnyin professzor
Esterházy Péter: Egy nő
Krasznahorkai László: Seiobo járt odalent
Esterházy Péter: Esti