Esti ​Kornél 758 csillagozás

Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél

„Egy eddigi könyvében sem árulta el Kosztolányi, hogy a játék mennyire fontos eleme művészetének. De nem mindegy, hogy az ember mivel játszik. Az Esti Kornél esetében a játék az egész élet és a világ gyökérkérdéseivel folyik. A játszó ember grimasz mosolya, néha idegen kacagása mögött egy új bánat vonaglását érezni. A játszó ember azzal teszi kibírhatóvá ezt a világot, hogy játékká komplikálja és egyszerűsíti. A forma bravúrján, a stílus ragyogásán túl ez az új bánat, igazi Kosztolányi-bánat teszi az Esti Kornél könyvét feledhetetlenné.” (Schöpflin Aladár)

Eredeti megjelenés éve: 1933

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Kosztolányi Dezső életműsorozat Szépirodalmi · Osiris Diákkönyvtár Osiris · Talentum diákkönyvtár Akkord · Helikon Zsebkönyvek Helikon · Millenniumi Könyvtár Osiris · Kosztolányi Dezső válogatott művei Európa · Kötelezők (m)értékkel M-érték

>!
Osiris, Budapest, 2019
246 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632763217
>!
PairDime, Szeged, 2019
208 oldal · ISBN: 9786155950919
>!
Helikon, Budapest, 2016
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632277356

19 további kiadás


Enciklopédia 23

Szereplők népszerűség szerint

Esti Kornél

Helyszínek népszerűség szerint

Budapest · Duna


Kedvencelte 214

Most olvassa 79

Várólistára tette 287

Kívánságlistára tette 145

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

akire P>!
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél

Húszas éveim egyik viharvert éjszakáján belefutottam egy fiúba a Kosztolányi Dezső téren. Szó szerint belefutottam, mert mindketten elmélyülten olvastunk (a hajnalt megelőző sötét ellenére), ő épp Esterházyt. Olyan valószínűtlen volt ez a találkozás, hogy rögtön beszélgetni kezdtünk. Estinek neveztem el, és ez a név a későbbiek során is illett rá. Talán egy évig tartottuk a kapcsolatot, de sohasem randiztunk (családos volt), csak a véletlen tartott továbbra is együtt minket – összefutottunk könyvtárban, villamoson, kerthelyiségben, és valahogy mindig volt mondanivalónk egymásnak.
Most Esterházy juttatta eszembe Kosztolányi Esti Kornélját. Jó volt feleleveníteni a bensőséges kapcsoltunk.
Jó lenne újra összefutni a saját Estimmel is.
Vagy legalább az akkori önmagammal találkozni…

nibooklett>!
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél

Esti Kornél. Érettségi előtt egy hónappal írtunk egy novella elemzést, ahol a hetedik fejezetet kellett elemezni. Amikor elolvastam, egyből tudtam, hogy nekem erre a novelláskötetre szükségem van. Nagy nehezen sikerült is megszereznem, Helikon kiadásban, használtan, egy nagyon kedves lánytól.
Érettségi után első dolgom volt, hogy a kezembe vegyem a kötetet. Megszerettem Kosztolányit. Imádtam a történeteket, bár sose ért volna véget.. szeretném a többi regényét is elolvasni mindenképp!:))

Bla I>!
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél

Kosztolányi Esti Kornélja – sajnálatos módon – mindeddig kimaradt olvasmányélményeim közül. Hallani hallottam róla, tudtam, hogy létezik, de soha nem jutottam még el hozzá. Most az 1933-ban írt regény, az iskolába kerülés keserves élményei, valamint az érettségit követő tengerhez utazás írása fogott meg először. Eléggé visszahúzódó egyke lévén magam is éltem át hasonló élményeket, s elvált szülők gyermekeként nevelkedve sok minden hiányzott belső világomból. Hasonlóan Kornélhoz csak az érettségit követően estem át a lányokkal közvetlen fizikai kontaktuson, magatartásomat addig a neveltetés, ill. a könyvek szinte aszexuális iránymutatása vezérelte. Nagyon közel éreztem tehát – olvasva a történetet – magamhoz a fiatal Kornél érzéseit. Tovább jutva Esti Kornél kalandos történetei közt magam is elgondolkoztam, hogy a képmutatás, vagy a kíméletlen őszinteség szélsőségei közt végül is mi a legjobb megoldás az ember számára viselkedését illetően? Nekem az alapvető őszinteség mellett a kegyes hazugságok, vagy a „női féligazságok” is elférnek, s tudom – sok minden múlik a „csomagoláson”. Szóval ez az összegyűjtött regény és elbeszéléskötet Esti Kornélról és kalandjairól könnyed, elegáns, szellemes, bár a mondanivaló, az üzenet kissé szomorkásnak, dekadensnek tűnik, a novellákból áttekintve a ’30-as évek mesterien bemutatott ellentmondásait. A Margitka című írás példázza, hogy akár egy keserédes tréfa is milyen pozitív változást hozhat. Eszembe is jutott, nekem is volna néhány levélírnivaló ügyem most így hirtelen…

Zsuzsi_Marta P>!
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél

Mintha egy film pergett volna szemem előtt, úgy követhettem a főhős alakját különböző élethelyzetekben, egyes történetek, fejezetek előtt kis címként összefoglalva, mi is vár Esti Kornél-ra, és ránk, olvasókra. A 18 fejezet között voltak kevésbé, és kimondottan érdekes, izgalmas, megindító események.

Leginkább a kisiskolás Kornél, valamint az első vonatút élményeit feltáró fejezet került közel hozzám.
Minden alkalommal hirtelen lezárást éreztem, amolyan félbehagyottságot, szívesen olvastam volna tovább egy-egy eseményt Esti Kornélról. Mindezt a kis hiányosságot azonban az író lehengerlő stílusa, tempós vonalvezetése feledtette, kompenzálta.

Az 1933-ban írt művét Kosztolányi önéletrajzi novellásgyűjteményeként is említik, amelyben a gyermek jellemfejlődését örökítette meg, a gonoszkodó rosszabbik én-t igyekezett önmagában elhallgattatni, leküzdeni, majd az én fokozatosan átalakul egy érzékeny, mások felé empátiával forduló emberré.

Visszaemlékezés az eltűnt gyermekkorra, majd a felnőtté válás és felnőttkor küzdelmei, a boldogság és életcél keresése az olvasó felé is tükröt tart, Esti Kornél történeteit olvasva a sajátjaink is felidéződnek bennünk.

2 hozzászólás
pannik>!
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél

Nehezen indult be, kicsit meg is ijedtem, hogy több mint kétszáz oldalon fogjuk erőből gyúrni egymást, mert az eleje valahogy nyögvenyelős volt, nem talált meg engem, nem voltunk egy hullámhosszon, rossz érzéseket keltett…

De aztán Kosztolányi csodás történet mesélő vénája felkapott és magával ragadott. Mert olyan képszerűen ír, hogy szinte leperegnek a lapokról fényképszerűen az események és összeállnak a nappali padlóján valóssággá mint egy film. Annyira megfogja a pillanatot, a hangulatot, a korabeli emberek szokásait, mindennapi elfoglaltságát, hogy szinte magam előtt láttam, éreztem amiről olvastam. És ezt már szerettem.

Azonban a főszereplő a végére sem lett a kedvencem, azonosulni egyáltalán nem tudtam vele, de a történeteit szerettem, pontosabban Kosztolányi történeteit szerettem.

gabiica P>!
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél

Nagyon tetszett. Mindig is nagyon szerettem Kosztolányi stílusát, így nagyon hamar megtetszett ez a kötet is. Érdekes volt, egyedi, és nagyon olvasmányos. Kifejezetten sajnálom, hogy korábban kimaradt, de jobb későn, mint soha. Kalandos és jellegzetes, az olvasó egyből megszereti.

csillagka P>!
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél

Zsír !!! (talán még van a kamrában) egy kis serclivel, az jó lesz neki uzsonnára. Annyira a miénk, igazi hungarikum a zsírósdeszka. Esti tökéletes hívatlan vendég, beférkőzött otthonomba, csak beszél, sokat, sokfélét. Sajnos sok minden nincs itthon, csak lila-hagyma, tegnapi szikkadt félbarna kenyér és mangalica zsír. Teát is tálalok, jó forrót, amíg kihűl addig csak maradjon a helyén, és meséljen. Ismeretlen ismerősökről, akikről tudok mindenféle pletykát, de Kornél sokkal keményebb és a sötét oldal sokkal érdekesebb.
Néhol Rejtői magasságok, néhol Örkényi mélységek. Imádtam :) jöhet máskor is.

5 hozzászólás
Gregöria_Hill>!
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél

Most értékelnem kellene, nem fogom. Rágugliztam és látom, hogy már meg van értékelve Kornél oda-vissza, az egyik értékelésben képletek is voltak, a másikban meg Ütemlassító Tavasz, ez mondjuk nem rossz, bár én azt eddig a vonulási nyugtalansággal társítottam nyugdíj helyett, de hát nem vagyunk egyformák, én, Esti, Kosztolányi, te meg a matematikus értékelő.

Az Esti Kornél az olyan, hogy ha barkochbáznánk, sose találnád ki. Ez az én alapvetésem. Az olyan referenciális kérdések, hogy ő-e a minta, vagy az unokatesója, egyáltalán nem érdekelnek, elég wtf kérdésnek találom, aminek Estihez vagy a szöveghez miköze. Esti eleve félig fogalom, félig meg én vagyok, félig meg te. A héten jobban belegondolkodtam, hogy Kosztolányi nem direkt ide írt novellákat is átdolgozott estisnek, azóta minden lehetséges eseménybe behelyettesítem Kornélt, illetve hogy jön ez ide, de Závada Péter Mész c. kötete ilyen még, egyszer próbáljátok ki, hogy gondolatban átírjátok az alanyt Esti Kornélra vagy Anyára. Hirtelen olyan tragikus lesz, vagy pedig olyan üres és könnyű, mint Esti, aki, ha megtöltöd, nehéz.

Máskülönben az történt, hogy bár azt tudtam (tanultam), hogy nagyon tudatosan megszerkesztett a mű, én most olvastam el először végig és sorrendben. Csodálkoztam rá egyben az Első fejezetre, melyben az író bemutatja és leleplezi Esti Kornélt, e könyv egyetlen hősét. Mondom, hogy sose találnád ki Amerikából jöttemben! Ezen kívül a mostani olvasáskor még az tűnt fel, hogy a Tudodki hány fejezetben nem is hős, már nem úgy, hogy Hős, mint izé Akhilleusz, hanem hogy hányszor „csak” narrátor. Hogy így is lehetek főhős, ez nekem jól esett például, megenyhült a szívem azokkal a rokonaimmal szemben, akik mindig a mások katonatörténeteit mesélik el családi összejövetelen, mert velük még ott se történt semmi. Hogy nem vagyok olyan szigorú, mert az is teljesen érvényes, hogy valaki néha csak néző.
Na, hát fut a kerge széllel cikázva, szerteszéjjel ki és be ez az Esti Kornél, és hát ezúttal rajtam át. Engedtem, hadd menjen :)

PS: Ezidáig nem tudtam, hogy tényleg neveztek el róla utcát Budapesten (csak a pálinkát tudtam meg a zenekart), de nagyon tetszik!
PS2: A Tizennyolcadik (utolsó) fejezetet én sose éreztem életút szimbólumnak.

1 hozzászólás
SteelCurtain >!
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél

Esti Kornél megismerhetetlen. Megnéztük jobbról, s balról, s máris azt hisszük, hogy felismerjük. Csakhogy neki nem két oldala van, hanem mint a sokszögű csiszolt gyémántnak; számtalan. Láttuk vidám és komoly arcát, de számba sem tudjuk venni a kettő közötti opciókat. Megismertük alaposan, úgyhogy most már ismeretlenebb mint valaha. Kilocsogta minden titkát, de az összes feltárt titok megfejthetetlen rejtélyre nyílik. Kosztolányi olyan figurát alkotott – vagy talán „csak” megörökített – ,akinek nem kell extravagáns göncökbe bújnia, hogy érdeklődést keltsen maga iránt. Esti Kornél maga az élet. Amikor sablonosnak képzeljük, akkor is fel tud mutatni valami egyénit. Ha önmagát ismétli, porszem kerül a gépezetbe, és ismét valami sosem látott kerekedik belőle. Izgalmas, élvezetes. Megunhatatlan.

Sárhelyi_Erika I>!
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél

„N”-edik fejezet,
melyben az olvasó elbúcsúzik Esti Kornéltól, őszinte örömét fejezve ki az iránt, hogy megismerhette az urat, annak szellemét, humorát, ironizáló képességét, nemkülönben azt, hogy segített még jobban megkedvelni egy bizonyos Kosztolányi nevű írót, aki ha akarná se tudná eltitkolni, hogy költő, mégpedig olyan, aki elképesztő szellemességgel ötvözi a költészetet a prózával, miközben mind ő, mind olvasója remekül szórakozik; utóbbira én vagyok a tanú, előbbire maga a mű, melynek sorai közül hangosan kacag a jókedv :)


Népszerű idézetek

zsofigirl>!

Pajtás, én nem születtem arra, hogy megmentsem azt az emberiséget, amelyik, mikor nem sújtja tűzvész, árvíz és döghalál, háborúkat rendez és mesterségesen idézi elő a tűzvészt, az árvízt és a döghalált.

Hatodik fejezet

1 hozzászólás
zsofigirl>!

A legtöbb emberrel alig történik valami. De sokat képzelődtem. Ez is az életünkhöz tartozik. Nemcsak az az igazság, hogy megcsókoltunk egy nőt, hanem az is, hogy titokban vágyakoztunk rá, s meg akartuk csókolni. Sokszor a nő a hazugság és a vágy az igazság. Egy álom is valóság.

dödölle>!

Úgy viselkedtem, mint egy zsák. Tudtam, hogy az emberek ösztönösen gyűlölik az embereket, és sokkal hamarabb megbocsátanak egy zsáknak, mint egy embernek.

Tizennyolcadik fejezet

8 hozzászólás
redikin>!

Ez az erkölcsi fölfogása, melyet Esti Kornél később részletesebben is kifejtett egyéb műveiben, már ekkor csírázott gyermeklelkében. Tudta, hogy keveset segíthetünk egymáson, hogy boldogulásunk érdekében kénytelenek vagyunk ártani másoknak, néha halálosan is, hogy a nagy dolgokban majdnem mindig elkerülhetetlen a könyörtelenség, de épp ezért azt a meggyőződést vallotta, hogy emberiességünk, apostolkodásunk – becsületesen és őszintén – egyedül csak a kis dolgokban nyilatkozhat meg, s a figyelem, az elnézésen és megbocsátáson alapuló kölcsönös kímélet, a tapintat a legtöbb, a legnagyobb dolog ezen a földön.

45. oldal

Sli P>!

Azok, akiket régóta várunk, többnyire akkor toppannak be, amikor borotválkozunk vagy azon bosszankodunk, hogy összetörtünk egy új hanglemezt, vagy egy szálkát kapartunk ki ujjunkból és még véres a kezünk. Az élet kicsinyes körülményei sohasem engedik meg az ünnepélyes, fölséges viszontlátásokat.

238. oldal, Tizenhatodik fejezet - melyben Elinger kihúzza őt a vízből, ő viszont Elingert belöki a vízbe (Európa, 2009)

Sárhelyi_Erika I>!

(…) eszébe jutott, hogy nem fél, és ettől a gondolattól, hogy nem fél, annyira megijedt, hogy nyomban félni kezdett.

230. oldal (Magyar Könyvklub)

1 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger
Gárdonyi Géza: Mai csodák
Gárdonyi Géza: Kék pille
P. G. Wodehouse: Halihó, Jeeves!
P. G. Wodehouse: Majd a Tóbiás!
Tamási Áron: Tamási Áron válogatott művei I-II.
Jókai Mór: A nagyenyedi két fűzfa
Mikszáth Kálmán: A fekete fogat
Mikszáth Kálmán: A Szontagh Pál kutyái
Mikszáth Kálmán: Különös házasság / Kísértet Lublón / A fekete kakas