Esti ​Kornél 648 csillagozás

Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Kosztolányi Dezső: Esti Kornél

„Egy eddigi könyvében sem árulta el Kosztolányi, hogy a játék mennyire fontos eleme művészetének. De nem mindegy, hogy az ember mivel játszik. Az Esti Kornél esetében a játék az egész élet és a világ gyökérkérdéseivel folyik. A játszó ember grimasz mosolya, néha idegen kacagása mögött egy új bánat vonaglását érezni. A játszó ember azzal teszi kibírhatóvá ezt a világot, hogy játékká komplikálja és egyszerűsíti. A forma bravúrján, a stílus ragyogásán túl ez az új bánat, igazi Kosztolányi-bánat teszi az Esti Kornél könyvét feledhetetlenné.” (Schöpflin Aladár)

Eredeti megjelenés éve: 1933

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Kosztolányi Dezső életműsorozat, Osiris Diákkönyvtár, Talentum diákkönyvtár, Helikon Zsebkönyvek, Millenniumi Könyvtár, Kosztolányi Dezső válogatott művei, Kötelezők (m)értékkel

>!
Osiris, Budapest, 2019
246 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632763217
>!
Helikon, Budapest, 2016
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632277356

18 további kiadás


Enciklopédia 25

Szereplők népszerűség szerint

Esti Kornél

Helyszínek népszerűség szerint

Budapest · Duna · fülke


Kedvencelte 192

Most olvassa 77

Várólistára tette 249

Kívánságlistára tette 112

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
akire MP
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél

Húszas éveim egyik viharvert éjszakáján belefutottam egy fiúba a Kosztolányi Dezső téren. Szó szerint belefutottam, mert mindketten elmélyülten olvastunk (a hajnalt megelőző sötét ellenére), ő épp Esterházyt. Olyan valószínűtlen volt ez a találkozás, hogy rögtön beszélgetni kezdtünk. Estinek neveztem el, és ez a név a későbbiek során is illett rá. Talán egy évig tartottuk a kapcsolatot, de sohasem randiztunk (családos volt), csak a véletlen tartott továbbra is együtt minket – összefutottunk könyvtárban, villamoson, kerthelyiségben, és valahogy mindig volt mondanivalónk egymásnak.
Most Esterházy juttatta eszembe Kosztolányi Esti Kornélját. Jó volt feleleveníteni a bensőséges kapcsoltunk.
Jó lenne újra összefutni a saját Estimmel is.
Vagy legalább az akkori önmagammal találkozni…

>!
Bla I
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél

Kosztolányi Esti Kornélja – sajnálatos módon – mindeddig kimaradt olvasmányélményeim közül. Hallani hallottam róla, tudtam, hogy létezik, de soha nem jutottam még el hozzá. Most az 1933-ban írt regény, az iskolába kerülés keserves élményei, valamint az érettségit követő tengerhez utazás írása fogott meg először. Eléggé visszahúzódó egyke lévén magam is éltem át hasonló élményeket, s elvált szülők gyermekeként nevelkedve sok minden hiányzott belső világomból. Hasonlóan Kornélhoz csak az érettségit követően estem át a lányokkal közvetlen fizikai kontaktuson, magatartásomat addig a neveltetés, ill. a könyvek szinte aszexuális iránymutatása vezérelte. Nagyon közel éreztem tehát – olvasva a történetet – magamhoz a fiatal Kornél érzéseit. Tovább jutva Esti Kornél kalandos történetei közt magam is elgondolkoztam, hogy a képmutatás, vagy a kíméletlen őszinteség szélsőségei közt végül is mi a legjobb megoldás az ember számára viselkedését illetően? Nekem az alapvető őszinteség mellett a kegyes hazugságok, vagy a „női féligazságok” is elférnek, s tudom – sok minden múlik a „csomagoláson”. Szóval ez az összegyűjtött regény és elbeszéléskötet Esti Kornélról és kalandjairól könnyed, elegáns, szellemes, bár a mondanivaló, az üzenet kissé szomorkásnak, dekadensnek tűnik, a novellákból áttekintve a ’30-as évek mesterien bemutatott ellentmondásait. A Margitka című írás példázza, hogy akár egy keserédes tréfa is milyen pozitív változást hozhat. Eszembe is jutott, nekem is volna néhány levélírnivaló ügyem most így hirtelen…

>!
gabiica P
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél

Nagyon tetszett. Mindig is nagyon szerettem Kosztolányi stílusát, így nagyon hamar megtetszett ez a kötet is. Érdekes volt, egyedi, és nagyon olvasmányos. Kifejezetten sajnálom, hogy korábban kimaradt, de jobb későn, mint soha. Kalandos és jellegzetes, az olvasó egyből megszereti.

>!
Zsuzsi_Marta P
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél

Mintha egy film pergett volna szemem előtt, úgy követhettem a főhős alakját különböző élethelyzetekben, egyes történetek, fejezetek előtt kis címként összefoglalva, mi is vár Esti Kornél-ra, és ránk, olvasókra. A 18 fejezet között voltak kevésbé, és kimondottan érdekes, izgalmas, megindító események.

Leginkább a kisiskolás Kornél, valamint az első vonatút élményeit feltáró fejezet került közel hozzám.
Minden alkalommal hirtelen lezárást éreztem, amolyan félbehagyottságot, szívesen olvastam volna tovább egy-egy eseményt Esti Kornélról. Mindezt a kis hiányosságot azonban az író lehengerlő stílusa, tempós vonalvezetése feledtette, kompenzálta.

Az 1933-ban írt művét Kosztolányi önéletrajzi novellásgyűjteményeként is említik, amelyben a gyermek jellemfejlődését örökítette meg, a gonoszkodó rosszabbik én-t igyekezett önmagában elhallgattatni, leküzdeni, majd az én fokozatosan átalakul egy érzékeny, mások felé empátiával forduló emberré.

Visszaemlékezés az eltűnt gyermekkorra, majd a felnőtté válás és felnőttkor küzdelmei, a boldogság és életcél keresése az olvasó felé is tükröt tart, Esti Kornél történeteit olvasva a sajátjaink is felidéződnek bennünk.

>!
blueisthenewpink P
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél

Nem vagyok Kosztolányi barátja. A versei talán csak nem az én ízlésemhez passzolók, a műfordításai viszont… írtam már máshol is, és tudom én, hogy akkor más volt a szokás, még az elvárás is, sokkal inkább a saját stílusukra formálhatták az eredetiket (azért hála az égnek, volt, aki ellen tudott állni ennek), amit könnyű elnézni egy Karinthy-féle Micimackónak, de megbocsáthatatlan, amikor K. Dezső Blake elementáris erejű, vad tigriséből szelíd, szépséges, pamutgombolyaggal játszó kiscicát csinál. Vagy Évike Aliz kalandjaiból kihagyja a poénokat. Apropó, műfordítói kihagyás: https://moly.hu/idezetek/1031975

Ezután sem leszek a barátja, de azért ez nem rossz, egyáltalán. Azt hiszem, ha gimis koromban olvasom, maradéktalanul tetszett volna. Így, a fentiek ismeretében passzív-agresszív nekem ajándékozva vannak fenntartásaim (ugyanitt: kedves mind, ne csináljunk ebből rendszert, még ha el is ismerem, hogy mindkét esetben érdemes volt legyőzni az ellenállásom :P).

Az elején rögtön kellemes meglepetést okozott a „vastag-zöld szójáték” kifejezés, ha picit talán sok is volt előtte a plusz két hasonló (https://moly.hu/idezetek/94605). Aztán majdnem belefulladtam a lombcukrozásba (https://moly.hu/idezetek/982822) és később is azért vártam vonatútja végét, nehogy még egyszer nekiálljon leírni az éjszakát. Ugyanakkor a későbbi, rövid fejezetekben kifejezetten szórakoztató, kerek, eredeti sztorikat olvashattam, csattanóstul, mindenestül (a bolgár kalauz, a pesti éjszakában ökörködő barátok, az elegáns szálloda, a különböző módokon terhére lévő barátok, megmentők és megmentettek). Bírtam a humorát, különösen, amikor beszólt a műfordítóra, illetve a lírai költőkre… khm, khm… De tényleg, vicces fiú volt, na. Az alvó elnökös poént mondjuk túlnyújtotta szerintem, azt marhára untam egy idő után, de a könyv végén elégedetten nyugtáztam, hogy ezt is letudtam a főváros tömegközlekedési kultúrája nem sokat fejlődött az elmúlt 85 évben, a záró fejezet abszolút aktuális maradt. Jó, hát az emberek nem változtak, és azért ezeket nagyon eltalálta. Ó, és nem is tudom, mikor láttam utoljára ilyen jó befejezést. spoiler

28 hozzászólás
>!
csillagka P
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél

Zsír !!! (talán még van a kamrában) egy kis serclivel, az jó lesz neki uzsonnára. Annyira a miénk, igazi hungarikum a zsírósdeszka. Esti tökéletes hívatlan vendég, beférkőzött otthonomba, csak beszél, sokat, sokfélét. Sajnos sok minden nincs itthon, csak lila-hagyma, tegnapi szikkadt félbarna kenyér és mangalica zsír. Teát is tálalok, jó forrót, amíg kihűl addig csak maradjon a helyén, és meséljen. Ismeretlen ismerősökről, akikről tudok mindenféle pletykát, de Kornél sokkal keményebb és a sötét oldal sokkal érdekesebb.
Néhol Rejtői magasságok, néhol Örkényi mélységek. Imádtam :) jöhet máskor is.

5 hozzászólás
>!
Gregöria_Hill
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél

Most értékelnem kellene, nem fogom. Rágugliztam és látom, hogy már meg van értékelve Kornél oda-vissza, az egyik értékelésben képletek is voltak, a másikban meg Ütemlassító Tavasz, ez mondjuk nem rossz, bár én azt eddig a vonulási nyugtalansággal társítottam nyugdíj helyett, de hát nem vagyunk egyformák, én, Esti, Kosztolányi, te meg a matematikus értékelő.

Az Esti Kornél az olyan, hogy ha barkochbáznánk, sose találnád ki. Ez az én alapvetésem. Az olyan referenciális kérdések, hogy ő-e a minta, vagy az unokatesója, egyáltalán nem érdekelnek, elég wtf kérdésnek találom, aminek Estihez vagy a szöveghez miköze. Esti eleve félig fogalom, félig meg én vagyok, félig meg te. A héten jobban belegondolkodtam, hogy Kosztolányi nem direkt ide írt novellákat is átdolgozott estisnek, azóta minden lehetséges eseménybe behelyettesítem Kornélt, illetve hogy jön ez ide, de Závada Péter Mész c. kötete ilyen még, egyszer próbáljátok ki, hogy gondolatban átírjátok az alanyt Esti Kornélra vagy Anyára. Hirtelen olyan tragikus lesz, vagy pedig olyan üres és könnyű, mint Esti, aki, ha megtöltöd, nehéz.

Máskülönben az történt, hogy bár azt tudtam (tanultam), hogy nagyon tudatosan megszerkesztett a mű, én most olvastam el először végig és sorrendben. Csodálkoztam rá egyben az Első fejezetre, melyben az író bemutatja és leleplezi Esti Kornélt, e könyv egyetlen hősét. Mondom, hogy sose találnád ki Amerikából jöttemben! Ezen kívül a mostani olvasáskor még az tűnt fel, hogy a Tudodki hány fejezetben nem is hős, már nem úgy, hogy Hős, mint izé Akhilleusz, hanem hogy hányszor „csak” narrátor. Hogy így is lehetek főhős, ez nekem jól esett például, megenyhült a szívem azokkal a rokonaimmal szemben, akik mindig a mások katonatörténeteit mesélik el családi összejövetelen, mert velük még ott se történt semmi. Hogy nem vagyok olyan szigorú, mert az is teljesen érvényes, hogy valaki néha csak néző.
Na, hát fut a kerge széllel cikázva, szerteszéjjel ki és be ez az Esti Kornél, és hát ezúttal rajtam át. Engedtem, hadd menjen :)

PS: Ezidáig nem tudtam, hogy tényleg neveztek el róla utcát Budapesten (csak a pálinkát tudtam meg a zenekart), de nagyon tetszik!
PS2: A Tizennyolcadik (utolsó) fejezetet én sose éreztem életút szimbólumnak.

1 hozzászólás
>!
molyok11
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél

Az utazás toposza a vonaton és a villamoson már egy modern forma az Odüsszeia-beli hajóhoz képest. Esti Kornél kalandjai izgalmas történetek, az első csók is elcsattant. Az író alteregója Esti Kornél, aki némileg különbözik az író személyiségétől, de ki is egészítik egymást, s talán így válhatnak egésszé és teljessé. Egymás nélkül elveszettek lennének a világban. Esti Kornél éneke csodaszép kezdet. A műben többször rágyújt a cigire Esti Kornél, cigi cigi hegyén-hátán, ez klasszikus és tipikus példája a kamaszkornak, de nem egy költő és író volt szenvedélybetege a cigarettának. Az íróról egy személyesebb, közelibb képet kaptam, s sejtésem beigazolódott: Kosztolányi csibész volt.

Az idő pénz, s a vele való gazdálkodás meghatványozódhat, még ha másoknak is örömet okozunk vele…! Esti a köteg pénzhalommal jól bánik, jótékonykodik belőle a kis- és átlagemberek javára. Ha egy kis időre is, de örömet lehet okozni a pénzzel, egy átmeneti jót teremteni. A pénz nem boldogít, de anélkül nehezebb az élet.

>!
SteelCurtain 
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél

Esti Kornél megismerhetetlen. Megnéztük jobbról, s balról, s máris azt hisszük, hogy felismerjük. Csakhogy neki nem két oldala van, hanem mint a sokszögű csiszolt gyémántnak; számtalan. Láttuk vidám és komoly arcát, de számba sem tudjuk venni a kettő közötti opciókat. Megismertük alaposan, úgyhogy most már ismeretlenebb mint valaha. Kilocsogta minden titkát, de az összes feltárt titok megfejthetetlen rejtélyre nyílik. Kosztolányi olyan figurát alkotott – vagy talán „csak” megörökített – ,akinek nem kell extravagáns göncökbe bújnia, hogy érdeklődést keltsen maga iránt. Esti Kornél maga az élet. Amikor sablonosnak képzeljük, akkor is fel tud mutatni valami egyénit. Ha önmagát ismétli, porszem kerül a gépezetbe, és ismét valami sosem látott kerekedik belőle. Izgalmas, élvezetes. Megunhatatlan.

>!
Sárhelyi_Erika I
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél

„N”-edik fejezet,
melyben az olvasó elbúcsúzik Esti Kornéltól, őszinte örömét fejezve ki az iránt, hogy megismerhette az urat, annak szellemét, humorát, ironizáló képességét, nemkülönben azt, hogy segített még jobban megkedvelni egy bizonyos Kosztolányi nevű írót, aki ha akarná se tudná eltitkolni, hogy költő, mégpedig olyan, aki elképesztő szellemességgel ötvözi a költészetet a prózával, miközben mind ő, mind olvasója remekül szórakozik; utóbbira én vagyok a tanú, előbbire maga a mű, melynek sorai közül hangosan kacag a jókedv :)


Népszerű idézetek

>!
zsofigirl

Pajtás, én nem születtem arra, hogy megmentsem azt az emberiséget, amelyik, mikor nem sújtja tűzvész, árvíz és döghalál, háborúkat rendez és mesterségesen idézi elő a tűzvészt, az árvízt és a döghalált.

Hatodik fejezet

1 hozzászólás
>!
zsofigirl

A legtöbb emberrel alig történik valami. De sokat képzelődtem. Ez is az életünkhöz tartozik. Nemcsak az az igazság, hogy megcsókoltunk egy nőt, hanem az is, hogy titokban vágyakoztunk rá, s meg akartuk csókolni. Sokszor a nő a hazugság és a vágy az igazság. Egy álom is valóság.

>!
dödölle

Úgy viselkedtem, mint egy zsák. Tudtam, hogy az emberek ösztönösen gyűlölik az embereket, és sokkal hamarabb megbocsátanak egy zsáknak, mint egy embernek.

Tizennyolcadik fejezet

8 hozzászólás
>!
redikin

Ez az erkölcsi fölfogása, melyet Esti Kornél később részletesebben is kifejtett egyéb műveiben, már ekkor csírázott gyermeklelkében. Tudta, hogy keveset segíthetünk egymáson, hogy boldogulásunk érdekében kénytelenek vagyunk ártani másoknak, néha halálosan is, hogy a nagy dolgokban majdnem mindig elkerülhetetlen a könyörtelenség, de épp ezért azt a meggyőződést vallotta, hogy emberiességünk, apostolkodásunk – becsületesen és őszintén – egyedül csak a kis dolgokban nyilatkozhat meg, s a figyelem, az elnézésen és megbocsátáson alapuló kölcsönös kímélet, a tapintat a legtöbb, a legnagyobb dolog ezen a földön.

45. oldal

>!
Bi_bi_bi

Azok, akiket régóta várunk, többnyire akkor toppannak be, amikor borotválkozunk vagy azon bosszankodunk, hogy összetörtünk egy új hanglemezt, vagy egy szálkát kapartunk ki ujjunkból, és még véres a kezünk. Az élet kicsinyes körülményei sohasem engedik meg az ünnepélyes, fölséges viszontlátásokat.

99-100. oldal

>!
Morn

Olyan hűséges vagyok, hogy azt, akivel az életben egyetlen szót váltottam, nem tudom megbántani, még gondolatban sem. Olyan hűséges vagyok, Kornél, hogy a kedves öreg kutyám miatt meg se simogatok más kutyákat, nem játszom velük, rájuk se nézek. Olyan hűséges vagyok az élettelen tárgyakhoz is, hogy tizenöt remek töltőtollamat mellőzve, olykor előkotrom egy kiérdemült, kaparós töltőtollam, mellyel gyötrelem írnom, s vele körmölök, hogy megvigasztaljam, s ne érezze – szegény –, hogy lenézem. Én vagyok maga a hűség.

Első fejezet


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Békés Pál: Csikágó
Vámos Miklós: Apák könyve
Körmendi Ferenc: A budapesti kaland
Örkény István: Tóték
Kondor Vilmos: Budapest noir
Márai Sándor: Válás Budán
Bodor Ádám: Sinistra körzet
Lengyel József: Igéző
Móricz Zsigmond: Erdély I-III.
Barát Endre: Becsület