Nemcsak hazai és külföldi nagy elődeitől tanult szívesen, hanem idősebb kortársaitól is, de a vele egykorúaktól, sőt a nála fiatalabbakról is: az esztéta kíváncsisága és az alkotó művész örök tanulni vágyása késztette arra, hogy magyar kortársainak, pályatársainak minden művét ismerje, olvassa. Ifjúkorában Kiss József tisztelői közé tartozott: „drága magyar szavainknak esztergályosát és gyémántköszörűsét" látta benne; Rippl-Rónai Józsefről ezt írja: „Szívem mélyén állandóan érzem, hogy költő, hogy varázsos, szeszélyes, boszorkányos, olyan, amilyen kevés él ma a föld hátán"; Krúdyról pedig ezt: „Az élet gazdagsága az övé, az a kincs, hogy mindent másképpen lát, mint a többiek"; Móricz Zsigmondban azt csodálja, hogy „úgy dolgozik, mint a természet, biztosan, bátran"; Bartók Bélában azt, hogy „testi mivoltában is arányos, felhúrozott, zengő"; a „robbantó és folytató" Babits Mihályban azt, hogy „vére lüktetése törvény a szóknak". Páratlan leleménnyel talál rá a vizsgált életmű vagy… (tovább)
Egy ég alatt 4 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kosztolányi Dezső életműsorozat Szépirodalmi
Enciklopédia 12
Szereplők népszerűség szerint
Várólistára tette 4
Kívánságlistára tette 1
Népszerű idézetek
Irodalomról leghelyesebb nem beszélni. Okosan arról csak hallgatni kell. A verseket dalolni kell, a prózát ízlelgetni, nyelvünk hegyével. Amit ösztön teremtett, azt csak egy másik ösztön foghatja föl egészen. Értelem aligha.
Bevallom harmadszor, hogy hiszek a költészet öncélúságában, abban, hogy egy versnek, egy regénynek semmi más célja nincs, nem is lehet, mint hogy szép legyen. Annak idején ezzel jelentkeztem. Akkor ellenzék voltam. Egy hazafiaskodó szólamokat hangoztató közösség azt követelte, hogy „valljak színt”. Azt feleltem, hogy magyar vagyok, magyarul írok, s ennél nagyobb szerelmi vallomást nem tehetek népemnek.
Önmagamról - III (Nyugat, 1933. január 1.)
Ne hívjuk tehát a költőt halhatatlannak. Régi szólam ez. Hívjuk inkább halandónak, mert ő az igazi halandó, ki mindenkinél jobban tudja, hogy meghal, és naponta meghal mások helyett is. Aki a halállal szemben bátor, annak nincs képzelete. De a költő, ki maga a képzelet, mégis szakadatlanul farkasszemet néz vele, s merész félelemmel, gyönyörű rettegéssel, hősi gyávasággal tekinti a veszedelmet, mely oly iszonyú, hogy nevet sem lel rá.
Ady Endre - VIII (Nyugat, 1924. február 1.)
Ha valaki meghal, akkor a róla való emlékképek nem szaporodnak, de megkevesbednek. Az agyvelő az emlékgerjesztő személy távollétében idegesen védekezik a feledés ellen, és sebtében megrögzít egy-egy képet, egy-egy helyzetet a többiek rovására, melyeket aztán kiselejtez. Innen van, hogy a halottak lelkünkben levő képei merevek, mint a fotográfiák, ellentétben az élők képeivel, melyek sohase készek, és napról napra változnak. Valójában tehát az ellenkező történik, mint a közhit tartja. Az élők képei elmosódottak, de tágak, mindent magukba foglalók, a halottakéi pedig élesek, határozottak, de pusztán néhány jellemző esetre vonatkoznak, melyet az emlékező a vérmérséklete, a szeszélye szerint többnyire önkényesen határoz meg.
Ady Endre - V (Nyugat, 1919. március 1.)
Úgy láttam, hogy az a divat, mely Ady személye körül tombolt, immár elvált munkáitól, független tőlük, s azoknak, akik néger lármával körültáncolják, egészen mindegy, hogy mit alkotott és mit nem, csak az a fontos, hogy unos-untalan tápot leljenek ideges lelkesedésük szítására. Egy legenda keletkezett, mely ártalmára van neki is, az irodalomnak is. Akkor szóvá akartam tenni mindezt a sajtóban.
Ady Endre - IX (A Toll, 1929. július 14.)
Szomory Dezsőnek azonban minden sikerült. Pusztán írói becsvágy vezeti. Nem békepárti és nem háborúpárti. A háborúval szemben, azt mondhatnám, közönyös. Rokonszenvet vagy ellenszenvet nem ismer, erkölcsi elvet se, egyszerűen látja a földet és az embert, tudomásul veszi úgy, amint van. A háború számára – a kemény művésznek – egy shakespeare-i tragédia, sok-sok millió szereplővel.
Szomory Dezső
Nem vagyok azonban hajlandó verseimhez külön orvosi bizonyítványt is mellékelni, mely azt tanúsítja, hogy mennyit szenvedek miattuk, hogy nekem is fáj az, ami nekik, hogy vérzem, ha kést döfnek belém és beléjük, hogy a művészi teremtés mindig emberi gyötrelmekből fakad. Ezt szigorúan magánügynek tekintem. A közügy a mű. Ha egy költő bármely érdek szószólójává válik, szolgává aljasul. Mindegy, hogy ez az érdek milyen és mekkora.
Önmagamról - III (Nyugat, 1933. január 1.)
Hogy milyen axiómát fogadunk el a fizikában, az euklidészit, mely szerint a világmindenség végtelen, vagy az einsteinit, mely szerint a világmindenség véges, az tisztán rajtunk múlik, ez gyakorlatilag nem dönthető el, de Einstein gondolata, melyet bedobott a tudományba, tovább fog erjedni és gerjedni másokban is.
48-49. oldal - Kövesligethy Radó
Hasonló könyvek címkék alapján
- Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének 88% ·
Összehasonlítás - Ady Endre: Ady Endre összes prózai művei ·
Összehasonlítás - Szentkuthy Miklós: Az egyetlen metafora felé ·
Összehasonlítás - Németh László: Megmentett gondolatok ·
Összehasonlítás - Dobai Péter: Angyali agresszió ·
Összehasonlítás - Lászlóffy Aladár: Szabó Lőrinc költői helyzetei ·
Összehasonlítás - Ady Endre: Művészeti írások ·
Összehasonlítás - Görömbei András: Csoóri Sándor ·
Összehasonlítás - Csoóri Sándor: Faltól falig ·
Összehasonlítás - Radnóti Miklós: Radnóti Miklós művei 98% ·
Összehasonlítás