Édes ​Anna 2285 csillagozás

Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna Kosztolányi Dezső: Édes Anna

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​Édes Anna, bár remekmű voltát alig valaki vonta csak kétségbe, a szokásosnál is összetettebb problematikát kínál. A krisztinavárosi kis cselédlány története, aki a kommün után kerül a magas rangú, méltóságos Vizy család szolgálatába, aki mintacseléddé válik, szinte-szinte már a cselédlány ideáljává, akiről megindul a legendaképződés, kilenc hónapi tökéletes szolgálat után brutális módon meggyilkolja gazdáit. A regény egyszerre és egységben nyújtja a kommün és az ellenforradalom, a fehérterror és a vörösterror rajzát, a rendszerváltás egy történeti, de általánosítható modelljét, az úr-cseléd viszony aprólékos, megható bensőségességű rajzát, a kiszolgáltatottság anatómiáját, az egyéniség kiüresedésének, a „géppé válásnak” pszichológiai és mélypszichológiai analízisét, a „keresztény kurzus” mélyreható bírálatát, egy tartózkodóan szkeptikus történelemszemléletet, az action gratuite Gide által „felfedezett” módszerének világirodalmilag is példátlanul magas szintű megvalósítását és… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1926

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Életreszóló olvasmányok Kossuth · Talentum diákkönyvtár Akkord · Diákkönyvtár Móra · Millenniumi Könyvtár Osiris · Kosztolányi Dezső válogatott művei Európa · A magyar próza klasszikusai Kossuth · Matúra klasszikusok · A regényírás művészei Genius · Tanulók könyvtára · Kötelezők (m)értékkel M-érték · A magyar irodalom remekei II. · POKET zsebkönyvek POKET Publishing, Sztalker Csoport · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi

>!
POKET Publishing, Budapest, 2020
298 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158159340 · Illusztrálta: Zádor Tamás
>!
Osiris, Budapest, 2019
266 oldal · ISBN: 9789632763200
>!
PairDime, Szeged, 2019
200 oldal · ISBN: 9786155950902

42 további kiadás


Enciklopédia 23

Szereplők népszerűség szerint

Édes Anna · Kun Béla · Vizy Kornél

Helyszínek népszerűség szerint

Krisztinaváros · Vérmező


Kedvencelte 256

Most olvassa 88

Várólistára tette 281

Kívánságlistára tette 158

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Kosztolányi Dezső: Édes Anna

Így, hogy sokadszorra haladok végig rajta, a történet már szinte mellékes is, megengedhetem magamnak, hogy apróságokra figyeljek. Az alapkérdés persze az, ami az utolsó előtti fejezet címe is: „Miért?”

Nem hiszem, hogy aki a történet végét előre elmondja, az ebben az esetben spoilerezne. Kivételesen éppen ellenkező a helyzet. Lehetővé teszi az olvasó számára, hogy detektívet játsszon, és alaposan megjegyezze magának a legapróbb részleteket is, hátha összeáll belőlük valami kép.

De persze még így se lehet rájönni, hogy pontosan miért történik, ami a regény végén történik. Hiszen Anna gondolatait nem látjuk. Talán nincsenek is neki. Ösztönlény, a legártatlanabb fajtából. Ismeri a világot, de nem gondolkodik rajta, csak elfogadja olyannak, amilyen. Persze ebben vagy igazam van, vagy nem, hiszen nem ismerem. De elmondhatom-e, hogy ismerem azokat az embereket, akik nap mint nap körülöttem vannak? Belelátok-e a lelkükbe? Vagy csak azt tudom róluk, amit magukról bevallanak (miközben hazudhatnak nekem, és hazudhatnak saját maguknak is, ami gyakoribb), rosszabb esetben azt, amit mások mondanak róluk?

Részletes értékelés a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/22/kosztolany…

20 hozzászólás
Nikolett0907 P>!
Kosztolányi Dezső: Édes Anna

„Az az érzésem, hogy nem bántak vele emberien. Nem úgy bántak vele, mint egy emberrel, hanem mint egy géppel. Gépet csináltak belőle.”

Azt hiszem negyedszerre olvastam ki.
Hogy miért ezt választottam? Azért, mert ez és az Árvácska akasztott ki középiskolás éveimben a legjobban. És bár sejtettem mi az oka, úgy gondoltam érettebb felfogással is meg kell vizsgálnom az adott művet.
Megtettem, de hozzá teszem, valószínűleg utoljára vettem a kezemben.
A szövege, hogy milyen az lényegtelen, hisz nem egy mai darab, de a történet rendkívül nehéz volt számomra.
Ennyi megalázást azt hiszem dühöngés nélkül nagyon nehéz elfogadni, és szeretem a szadista könyveket, de ez nagyon sok volt.
Persze megvan a maga gyötrelmes „szépsége”, de olyan mélyen felháborított, hogy alig akartam végig olvasni.
Mindenesetre nem örülök neki, hogy kötelező ….de ez csak az én véleményem.

11 hozzászólás
zuna19>!
Kosztolányi Dezső: Édes Anna

„Anna hallgatta s ő boldog volt, hogy valaki akad, aki hallgatja.”

Nehéz bármi értelmeset írnom a könyvről. Ne értsetek félre, nem azért mert nem tetszett, hanem azért mert annyira megrázott.
Sok véleményt olvastam és rengetegen szépen megfogalmazták már előttem, hogy miről is szól a történet. Sajnos én nem tudom ennyire szépen összehozni. Bárhogy próbálom is nem sikerül.
Azért pár mondatot összehozok valahogy. Még ha nincs sok értelme akkor is.
Középiskolába kötelező olvasmányként került a kezembe először ez a könyv. El is olvastam akkor. De bevallom mostanra semmi sem rémlett. De semmi! Így teljesen új volt nekem. Megdöbbentő nyíltság, amit én kivettem a történetből. Anna karaktere igazán gyámoltalan, ártatlan, szerethető. Ezért is rázott meg leginkább a könyv, hogy nem néztem volna ki belőle a tettét. Hihetetlen. Hogy is szokták mondani, „az élet közbeszólt!”
Mostanában már nem sok klasszikus könyv fordul meg a kezemben. Tavaly egyáltalán nem olvastam. Most ebben az évben is szerintem ez az egyetlen amit beiktattam. Azért nem mondom 100%-ra, de szerintem csoda kellene, hogy belekezdjek még egybe.

christine>!
Kosztolányi Dezső: Édes Anna

Egy kicsit megrendültem olvasás közben. Ez az első olyan kötelező olvasmányom, amit elejétől a végéig kiolvastam, és még tetszett is.
Bár mondjuk a tetszett kifejezés attól függ, hogy milyen nézőpontból figyelem a könyvet és az érzéseimet.
Tetszett…
… a története miatt. Szép, letisztult képet kaptam az akkori világról, a felfogásról és a nézőpontokról, mindegyik szereplő helyébe el tudtam képzelni magam.
… mert végre találtam magamnak egy olyan olvasmányt, aminek a nyelvezetétől nem mászok a falnak, amiben senki se mártír, senki se megy a vesztébe, stb.
Gyűlöltem…
… elsősorban Vizyné miatt. Ő volt az egyetlen olyan karakter, akit olvasás közben megállás nélkül pofoztam volna. Utáltam, már a jelenlététől is falra másztam, és Anna helyében én is pontosan ugyanezt tettem volna.
    
Örülök, hogy elolvastam, és csak remélni tudom, hogy jövőre ezt kapom érettséginek, mert akkor biztos olyan értekezést firkantok a papírra, hogy azt mindenki megemlegeti majd. :)

K_A_Hikari>!
Kosztolányi Dezső: Édes Anna

„Csak egy ember vagy. De hát mi több, mint egy ember? Se két ember, se ezer ember nem több nála.”

Az orosz irodalom után kellett valami igazán magyar is.
Maradtam a klasszikus vonalnál, és elővettem Kosztolányit.
Kötelezőhöz képest meglepően olvasmányos volt, könnyen haladtam vele. Bár néha kicsit túlírtnak éreztem, egyszerűbben is lehetett volna fogalmazni helyenként.
Anna karaktere végig igazán szimpatikus volt. Tiszta, kedves, szorgalmas.
Csupa-csupa jó tulajdonság, ezért is döbbentem le a végén.
Számomra nem illet egy ilyen fordulat se a karakterhez, se a történethez. Ráadásul választ se kaptunk a „miért”-re….
Összeségében nem volt rossz, bár a végét nagyon szívesen átínrnám.
Nekem ez most pont jó volt első Kosztolányi regénynek.

9 hozzászólás
Bla I>!
Kosztolányi Dezső: Édes Anna

Kosztolányi utolsó regénye az Édes Anna (1926). Úr és cseléd viszonya áll a középpontban – ami önmagában, az igen jelentős társadalmi különbségek létét igazolja. Az időzítés tökéletes: a Tanácshatalom épp megbukik 1919-ben, Kun Béla dicstelenül menekül, elkezdődik az azóta többször átértékelt Horthy-korszak. A helyes irányú gondolatokat Moviszterrrel mondatja ki a szerző, akitől a többiek azonban inkább távolságot tartanak.
Ezt a könyvet még középiskolában olvastam először. Nagyon együtt éreztem Annával, akit mindenki csak kihasznált, gépként kezelt, s aki az értelmetlen tettbe „menekült”. A mai, újra feltámadó bejárónői gyakorlat, a polgárosodó világ, ismét az egyre nagyobb társadalmi különbségek velejárója, az én szememet és gondolkodásomat kissé sérti. Véleményem szerint az idősek, betegek és gyerekek kivételével mindenkinek magának kell gondoskodnia maga és környezete szükségleteiről, s a gyermekeket is erre kell nevelni. De hát én egy „őskövület” vagyok, viszont a kutya valszeg nem ugatna meg…

2 hozzászólás
Csilla‿ P>!
Kosztolányi Dezső: Édes Anna

Nagyon sok oldalról meglehet közelíteni ezt a művet és valószínűleg mindegyik megközelítésben van igazság.
Több okot lehet mondani, hogy Anna miért úgy viselkedett ahogy visekkedett és miért tette azt,amit tett.Mindegyik felhozott ok igaz lehet.
Az én véleményem szerint sorsszerű volt az, amit Anna cselekedett.Egyszerűen nem történhetett másként.Ugyanis Anna viselkedésén keresztül -szerintem- Kosztolányi egy nagyon komoly üzenetet küldött az akkori rendszernek.
Méghozzá azt, hogy az elnyomott,kizsákmányolt és megalázott társadalmi réteg először megpróbál megfelelni az elvárásoknak, majd miután erő feletti munkával sem tud eleget tenni azoknak,egy ideig tűr,…csak tűr némán,majd elviselhetetlenné válik számára az állandó erőfeszítés ,megalázás és tűrés.Na, akkor elszakad a húr a legváratlanabb helyzetbe,aminek aztán visszavonhatatlan következményei lesznek.
Nagyon örülök annak, hogy felnőttként vettem a kezembe azt a művet, mert gimisként biztosan nem sok mindent értettem volna meg belőle.Ugyanis ez a könyv nem könnyű olvasmány és itt most nem a nyelvezetére gondolok,hanem az utalásokra,a jelzésekre,a mondatok mögötti tartalomra. Ennek a könyvnek az olvasása közben és után meg kell állni és gondolkozni kell,értelmezni az olvasottakat. Ezt a könyvet többszöri elolvasásra ítélem -magamra nézve és többszöri elolvasásra ajánlom mindenkinek,aki mögött már van egy kis élettapasztalat.
Elnézést kérek az esetenkénti homályos megfogalmazásért,de nem akartam elárulni a cselekményt azok előtt,akik még nem olvasták a regényt.

2 hozzászólás
dagikám>!
Kosztolányi Dezső: Édes Anna

Könnyen lehetett vele haladni. Alapvetően élvezhető volt számomra,habár felbosszantott Vizyné viselkedése Annával szemben,illetve Jancsi ahogy kihasználta őt. Furcsa volt,hogy ezek az esemény sorozata vezetett a tragédiához.

fióka P>!
Kosztolányi Dezső: Édes Anna

Az Édes Annát olvasva óhatatlanul felvetődik a kérdés: milyen fokú tanulmányok kellenek ahhoz, hogy az ember érezze, megalázzák? Gyanítom, hogy semmilyen. Ergo: Anna tette tudattalanul is tudatos volt. Az ember elég nehezen viseli egy idő után, ha már megint úgy adják elő a délutáni kávé mellett, mint a legújabban beszerzett nercbundát vagy mosógépet. Arról már nem is beszélve, hogy mit nekem az életed? hiszen én rosszul leszek a gondolattól, hogy elmész. A kettő összehasonlíthatatlan és evidens, hogy melyik a nagyobb horderejű. Nemde?
Emberi figura csak az orvosé. Övé a humánum képviseletének nehéz terhe.
Nyilvánvaló, hogy a cselédnek adott tanyasi, falusi lányok zöme teljességgel tanulatlan volt, ami viszont zavaró, az az összemosás, pedig a tanulatlan nem = a hülyével. A cselédlányos regények zömében valamiért még a jóakarattal megformált cselédfigura is kicsit debilisnek hat.
Furcsa az, hogy Kosztolányi elég sokat időzik az Őszirózsásnál, a román megszállás fölött pedig úgy elsiklik, mintha az lett volna a világ legtermészetesebb dolga. Nyilvánvalóan a történet szempontjából számára hasznosabb volt a kommunista szál, pedig aztán voltaképpen semmit nem kezdett vele és az egész magától elsorvad a könyv folyamán, majd természetes halállal kimúlik.
Ami még érdekes, az a záró, saját magáról szóló fejezet egyik mondata: „…őszinte irigységgel szemlélték, azt gondolva magukban, mint mindenki, aki kívülről néz akármilyen otthont, hogy ott a boldogság és megelégedettség lakik.”
Na igen.

Nikymeria P>!
Kosztolányi Dezső: Édes Anna

Meglepően könnyen csúszott le a torkomon ez a klasszikus, de azért elragadtatva nem voltam.
Kicsit kitágult a pupillám Anna tettétől, de jobban belegondolva, teljesen megértem.
Addig-addig nyel és tűr az ember, és elvisel mindent, minden megaláztatást, míg egyszercsak elpattan valami. És ez a vége. Mert másképp nem tud szabadulni, vagy meg sem fordul a fejében, hogy más helyet keressen.
A legérdekesebb az egész történetben a szomszédok, cselédek viselkedése és reakciója volt. Tipikus kétszínűség, hazugságok.

>!
Osiris, Budapest, 2005
250 oldal · ISBN: 9633897807

Népszerű idézetek

czegezoltanszabolcs>!

– Van egy ország, ahol mindenki szolga és úr egyszerre. És egyenlő. Mindig, az év minden napján.
– Melyik az az ország?
– Krisztus országa.
– Az fönn van, a felhőkben.
– A lélekben van.

1 hozzászólás
czegezoltanszabolcs>!

…egy tettet nem lehet megmagyarázni se egy okkal, se többel, hanem minden tett mögött ott az egész ember, a teljes életével…

Miért...?

8 hozzászólás
czegezoltanszabolcs>!

Az emberiség holt fogalom. És figyelje meg, tanácsnok úr, hogy minden szélhámos az emberiséget szereti. Aki önző, aki a testvérének se ad egy falat kenyeret, aki alattomos, annak az emberiség az ideálja. Embereket akasztanak és gyilkolnak, de szeretik az emberiséget. Bepiszkolják családi szentélyeiket, kirúgják feleségeiket, nem törődnek apjukkal, anyjukkal, gyermekeikkel, de szeretik az emberiséget. Nincs is ennél kényelmesebb valami. Végre semmire se kötelez. Soha senki se jön elém, aki úgy mutatkozik be, hogy én az emberiség vagyok. Az emberiség nem kér enni, ruhát se kér, hanem tisztes távolban marad, a háttérben, dicsfénnyel fennkölt homlokán. Csak Péter és Pál van. Emberek vannak. Nincs emberiség.

10 hozzászólás
finding_dori>!

Egy darabig vízszintesen, levetkőzve feküdtek egymás mellett, a vékony nyári paplanok alatt.
Majd különös fény gyulladt csukott szemhéjaik mögött, hirtelenül felálltak, elváltak egymástól, áthágva szobák falait, évek messzeségét, különböző irányokban bolyongtak, nekik is ösmeretlen ösvényeken, immár teljesen felöltözve, mindenféle regényes színpadi jelmezekben.
A mindennapi csoda történt meg: álmodtak.

202. oldal, Fanyar vacsora (Európa, 2008)

2 hozzászólás
czegezoltanszabolcs>!

Az az érzésem, hogy nem bántak vele emberien. Nem úgy bántak vele, mint egy emberrel, hanem mint egy géppel. Gépet csináltak belőle.

10 hozzászólás
kiscsillag0310>!

– Egy fél esztendeig fáradtam, vesződtem vele. Érdemes volt?
– Nézze, méltóságos asszonyom, nekem van egy páciensem, hetvenhat éves, és most kezd angolul tanulni. Mire megtanul, talán meg is hal. Vagy mondjuk, hogy nem hal meg egyhamar, s később – majd százéves korában – úgy hal meg, hogy tudott angolul. Érdemes volt? Vagy érdemes húszéves korunkban elkezdeni akármit? Igenis érdemes: valahogy csak el kell tölteni az időt.

182-183. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

A szem az agyvelő legtávolabbi képződménye, a koponya kiugró bástyafokán maga is egy látó, szabadon hagyott agyvelő, mely a megismerés lázában, valamikor a lét kozmikus forradalmában két lyukat szakított magának a koponya csontfalán, s ezen a lőrésen kukucskál ki a külső világba, megtudni, hogy mi a célja a teremtésnek.

blackangel>!

(…) aki belülről lát valamit, az másképpen látja, mint aki csak kívülről látja.

188. oldal

tulipe>!

De néha az általánosságban van a legtöbb tartalom, mert nem köti meg képzeletünket s szabadjára hagyja csapongani.

verdeleth>!

– Van egy ország, ahol mindenki szolga és úr egyszerre. És egyenlő. Mindig, az év minden napján.

– Melyik az az ország?

– Krisztus országa.

– Az fönn van, a felhőkben.

– A lélekben van.

– De tessék megvalósítani itten. A bolsevikiekkel, az elvtársakkal.

– Nem is kell megvalósítani – szólt Moviszter ingerülten, mert a betegsége miatt ideges volt. – Nem kell. A kommunistáknak is az volt a hibájuk, hogy egy ideált meg akartak valósítani. Egyetlen ideált se szabad megvalósítani. Akkor vége. Csak maradjon fönn, a felhők között. Úgy hat, és úgy él.

VITA A PISKÓTÁRÓL, AZ IRGALOMRÓL ÉS AZ EGYENLŐSÉGRŐL


Népszerű triviák


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Magda: Régimódi történet
Charlotte Brontë: Shirley
Móricz Zsigmond: Erdély I-III.
Kodolányi János: Julianus barát
Kertész Imre: Sorstalanság
Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony
Mikszáth Kálmán: A szelistyei asszonyok
Mikszáth Kálmán: A beszélő köntös
Kemény Zsigmond: Zord idő
Margaret Mitchell: Elfújta a szél