Csodát ​nekem 80% 198 csillagozás

„Az egész földkerekségen munkahiány van. Ennél azonban még mindig nagyobb a szeretethiány.”

A Libri díszkiadások sorozat két újabb szemet gyönyörködtető kötettel gazdagodott, nagy örömömre pedig az egyik Kosztolányi Dezső karácsonyi prózáit és verseit tartalmazza. A Nyugat első nemzedéke kiemelten közel áll szívemhez, Kosztolányi műveit pedig mindig igazi élvezet olvasni. A Csodát nekem A szegény kisgyermek panaszaival indít, majd a kiadvány további részében főként a társasági lapokban megjelent ünnepi novelláké a főszerep. Tagadhatatlanul különös választás, hogy a szerepversek belekerültek ebbe a kötetbe, akármennyire is kimagasló lírai alkotás az író gyerekszereppel történő azonosulásának lenyomata. A novellák viszont igazi kincsek, amelyekben kiválóan megjelenik az író választékos nyelvezete és értékrendje. A kötet nem éppen ünnepi pátosz, egyértelműen főként borongós hangvételű írások találhatóak meg benne. A Három mese rossz gyermekeknek című művében Kosztolányi ars poeticáját is olvashatjuk, amely szerint megcsömörlött a rossz írók karácsonyi idilljétől, így az ünnep új zamatát kutatja. Ez a kutatás pedig fantasztikusan sikerült, közvetlen hangvételű prózái kivétel nélkül egyaránt gyöngyszemek. Emiatt nehéz is kedvencet választani, de talán a Boldogság és a Tanulmányfő hagyta bennem a legmélyebb nyomot. Csodás írások, csodás köntösben, igazi karácsonyi csemege!

Minden évben kinyílik a bicska a zsebemben a Libri karácsonyi „akciójától”, melyben egy vagyont kell elkölteni azért, hogy utána még némi pénzért a tiéd lehessenek ezek a kötetek.⁣⁣
A másik zsebemben viszont nyílik a pénztárca, és fizetek, mint a katonatiszt… De összefacsarodik a szívem, ha arra gondolok, hányan nem engedhetik meg maguknak ezt az ámokfutást, ami a két könyvet eredményezi.

Már a hozzájutás elvét is elképesztő becstelenségnek tartom, de amikor kinyitom ezt – az egyébként gyönyörű – kötetet, és szembetalálom magam 80 oldalnyi Szegény kisgyermek panaszaival, lóbetűkkel nyomtatva, akkor kétszeresen átverve érzem magam.
A novellák szerintem bitang erősek – inkább a hosszú télre hangolnak, mintsem a karácsonya, és annyira szomorúak, hogy a csoda is elmarad belőlünk, de hoznak valami megfoghatatlanul gyönyörűt abból a Kosztolányiból, akibe örökké szerelmes voltam és leszek.

Szóval 11.000 forintot nem igazán ér ez a kirándulás, akkor már inkább ollózzon magának az ember lánya Kosztolányi-novellákat más, antikvár kötetekből vagy a mek.oszk.hu-ról.

Nekem sajnos nagy csalódás volt, pedig szeretem Kosztolányit. A szegény kisgyermek panaszait teljes egészében berakni, és ezzel elfoglalni a könyv egyharmadát, szerintem eléggé súrolja a pofátlanság határát, hiszen alig van benne karácsonyi, téli téma. A Téli alkonyt viszont, amelyik az egyik legszebb verse, és illene is nagyon ide, kihagyták. A prózai írások nem voltak rosszak, de nagyon komorak, nyomasztóak, én nem ezt várom egy karácsonyi gyűjteménytől.

Mivel nagyon szeretem Kosztolányit, ezért nem ért meglepetésként, mennyire hangulatos egy-egy rövid novellája. Így egyben pedig néhány versével, szinte tökéletes ízelítőt kaptunk az életművéből.
De ez egy karácsonyi, téli, ünnepi kötet, és ezért én itt most kizárólag csak ilyen történeteket vártam, de kaptunk azért egy-két mást is. A szegény kisgyermek panaszai szerintem kihagyható lenne ebből a könyvből, mert nagyon sok helyet elfoglalt és kevéssé karácsonyi. (Viszont gyanítom, hogy mindenki ismeri.)
De a többi tetszett, sokat nem ismertem, és ha tényleg volt köztük olyan, ami más gyűjteményben még nem olvasható, akkor már ezért megérte ez a kötet. :)
https://youtu.be/-gEQD_LC_io

Kellemes olvasmány volt. Kosztolányi szépen ír, gyönyörűen használja a magyar nyelvet. A prózák hangulata ugyan a karácsonyt idézi, de megjelenik a korszakra jellemző búskomor hangulat is. Örülök, hogy olvashattam és a polcomon tudhatom ezt a csodaszép kiadást.

Számomra elég sok történet ismeretlen volt, így elég sok újat tudott mutatni. Tetszett, hogy tényleg éreztette az ünnepi hangulatot, szerintem jó gyűjteményt válogattak össze. Tetszettek az illusztrációk, szerintem jól alapozták a hangulatot az egyes történetekhez, amelyek bekerültek a könyvbe.

Az évem első csalódása volt a kötet. Egy olyan személytől kaptam karácsonyra, aki számomra fontos, és már csak ezért is szerettem volna szeretettel gondolni rá, de sajnos még így is csalódás lett. Azt gondoltam, hogy így januárban kicsit visszahozza a karácsonyi hangulatot, de ez nem történt meg. Némely novella még inkább csak elszomorított, mint hogy karácsonyi hangulatot idézett volna fel bennem. A szegény kisgyermek panaszai végig megjelent benne ,ami szerintem egyáltalán nem volt jó öltet, olyan mintha csak a helyet akarták volna valamivel kitölteni. Röviden szerintem Kosztolányi még mindig nagyon jól ír és szeretem a stílusát, de ez a kötet egyáltalán nem volt karácsonyi, pedig pont ezt lett volna lényege, ezért a 3,5 csillag.
https://www.youtube.com/watch…

Van egy kis „restanciám” az iskolában tanult szerzők terén, nem feltétlenül az én hibám, de általánosban és középsuliban is nagy vágta volt, néhány szerzőt csak átugrottunk vagy épp nem volt a törzsanyag része.
Na, ilyen volt Kosztolányi is, kb. életrajz, főbb művek (mármint listája) és ennyi. Úgyhogy időnként elkap az inger, hogy bepótoljam a „hiányosságaimat”, ezért is vettem meg anno ezt a Libris díszkiadást. Amúgy a borító gyönyörű. A színek nagyon harmonikusak, az illusztrációkkal viszont továbbra sem vagyok kibékülve. Nekem ez a rajzolási, ábrázolási stílus már Idánál sem tetszett, de ez a legkevesebb.
A novellákért sem vagyok oda úgy általában. Az ilyen „szezonhoz” rendelt olvasás sem jellemző rám, most mégis nagyon kedvet kaptam hozzá. Na, és itt jegyezném meg, hogy annak ellenére, hogy „Karácsonyi” prózák és versek, engem inkább lehangoltak. Nem nagyon hozta meg az ünnepi hangulatot, sőt… Némelyiket olyan szinten átitatta a nyomorúság érzete, hogy ha hajlamom lenne rá, tuti depresszióba estem volna. Talán 5 novellára mondtam azt, hogy igen, ez tetszett.
De nem mondom, hogy rossz volt. Jól átjött belőle Kosztolányi életszemlélete, a kor szelleme, meg minden.
Viszont a borító alapján én tényleg sokkal ünnepélyesebb, vagy inkább ünnepiesebb és vidámabb történetekre számítottam .

Férjemtől kaptam , meglepetésként karácsonyra. Mindig azzal jön, hogy sosem olvasok szépirodalmat. Hát akkor most olvastam.
Voltak novellák, amik nagyon tetszettek, ezért is inkább felfelé kúszik a csillag. De a hangulat nagyon komor és siralmas, nem annyira hozza el a karácsonyi szellemet.

„Ő, aki a múltban a kutyának se kellett, most mindenkinek kellett. Addig, amíg beszélt, senki se értette meg. Mihelyt néma lett, mindenki megértette. Addig, amíg neve volt, elfeledték. Mihelyt elvesztette nevét, híressé vált.”

Csodát vártam, így karácsony előtt. Egy kis ünnepi ráhangolódást, de csak szenvedtünk egymással. A könyv és én nem találtunk egymásra.
A borító, az illusztrációk, a szöveg külalakja az ünnep hangulatát ígérték, de ez csak a külcsín volt. Olvasva csak borongós hangulatot, szomorú, nyomasztó történeteket találtam.
„Karácsonyi prózák és versek” olvasható a borítón, de inkább a tél szürkeségét, borongósságát, lehangoltságát találtam, és nem a karácsony fényeit, csillogását, illatát.