Boldogság 32 csillagozás

Kosztolányi Dezső: Boldogság

Közelről nézni – Kosztolányi titka: közelről nézve kibontja százszínű ábráit a valóság, s az ábrák furcsák, hökkentők, elgondolkoztatók, mulattatók lesznek, akár a perzsaszőnyeg cirádái. Tárgyilagos felsorolásuk leleplezésnek érződik, csodálkoztat és csiklandoz, rejtett jókedvünket izgatja, nevethetnékünk támad, hogy Candide-dal ne kelljen sírnunk felettük… Túlozni a lélekben, a képzeletben, az emberek iránti jóindulatban, az élőlények elvarázsolásában, az élettelenek feltámasztásában, a mindennapok tündéri átvilágításában, a különcségek, furcsaságok, a lehetetlen érzékelésében, és sohasem, egy árnyalattal, egy hibás hangsúllyal, egy félrecsúszott, erőltetett jelzővel sem túlozni a szavakban – ebben áll Kosztolányi humora, vagy ha jobban tetszik, költészete.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Diákkönyvtár Móra

>!
Móra, Budapest, 1983
282 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631132765
>!
Móra, Budapest, 1980
282 oldal · ISBN: 9631120481
>!
Móra, Budapest, 1978
282 oldal · ISBN: 9631115143

1 további kiadás


Kedvencelte 4

Most olvassa 7

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

Széni>!
Kosztolányi Dezső: Boldogság

számomra különleges történet az, ahogy hozzám került a Boldogság című kötet. 2018 szeptemberétől egy – hozzám képest szokatlan – kihívás, kaland vette kezdetét az éltemben, ezért augusztus 31-én elutaztunk Győrbe körülnézni, hogy kicsit jobban otthon érezzem magam – a győri könyvszekéren bukkantam rá a Boldogságra, de sokkal inkább a könyv talált rám. amikor megláttam, tudtam, hogy nekem ezt a novelláskötetet haza kell vinnem, pedig akkor még ki se nyitottam a könyvet; a kötet belsejébe ugyanis valaki tollal beleírta a következő idézetet: „Nem lehet elégszer ismételni az alapelvet, hogy csak akkor lehetünk boldogok, ha saját boldogságunkat mások boldogságában keressük." (Saint-Simon) kristálytisztán emlékszem, hogy ott abban a pillanatban, a könyvszekér mellett állva mennyire megérintett ez az idézet, teljesen magaménak éreztem és valami furcsa felismerés kerített hatalmába. ez a szentimentális kapocs azóta már enyhült bennem persze, hisz rengeteget változtam azóta, de mély nyomot hagyott bennem az, ahogy egymásra találtunk Kosztolányi e novelláskötetével.
később aztán kicsit másfele orientálódott a figyelmem és az érdeklődésem, és méltatlanul sokat várakozott a polcomon olvasatlanul, csak nemrég vettem a kezembe. Kosztolányi engem mindig lecsendesít, lenyugtat, elringat. nagyon szeretem a stílusát, a szavakat, melyeket használ. Kosztolányihoz nosztalgiázni járok, bár nem tudom, pontosan miből gyökerezik ez a nosztalgikus érzés, mégis mindig magával ragad, ha a történeteit, verseit olvasom. ebben a kötetben szereplő novellák közül néhányat már ismertem, hiszen benne voltak a Hét kövér esztendőben is, amelyet szintén olvastam korábban. viszont így is találtam új kedvenceket, melyek:
Narancsszín felhő,
Daliás nagyapám,
A kulcs,
Erzsébet (igen, most is, örök kedvencem lesz ♥),
Életöröm,
Délután hat és hét között,
Édesapám,
Boldogság.

2 hozzászólás
Morn>!
Kosztolányi Dezső: Boldogság

Csillagozni nehéz volt. Érzem, hogy nem érdemel négy és felet, mégsem bírtam kevesebbet adni. Fura ez. :)
Estit korábban szerettem, de itt sokáig kerültem a vele kapcsolatos novellákat, nem kívántam. Szerintem hiba volt azokat is ebbe a kötetbe rakni. Volt, amit ismertem is, @Frenki hívta fel rá a figyelmem és később mikor olyanba botlottam, nekem is feltűnt: megváltoztatták néhány Esti-novella címét, így az olvasó botor módon mikor átfutotta a tartalomjegyzéket, azt hitte, újakkal fog találkozni.
Voltak közte nagyon-nagyon novellák. Szerettem az Erzsébetet, a Két asszony beszél címűt, a Két arcélt, és még szemezgethetnék. Egyedül az Osvát Ernő c. nem volt rám hatással, folyton elkalandoztam mellőle. Viszont a többi nagy része megragadott, a szokásos reggeli kávé melletti olvasgatás a kávé után is folytatódott, és gyalog szinte futhattam át a városon hogy el ne késsek – a vége előtt nem tudtam lerakni. Az idő meg csak azért sem akart megállni.

8 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!
Kosztolányi Dezső: Boldogság

Kosztolányi novellái sajátos hangulatba kerítenek, és megmutatják azt, aminek a megmutatása nehéz, és a legtöbb író inkább az ellenkezőjét akarja kifejezni, hogy az élet mégiscsak szép, mégiscsak érdemes élni.

Rita_Sándor>!
Kosztolányi Dezső: Boldogság

Kosztolányi sokszor bizonyította már számomra, hogy remek prózaíró. A novelláival mindig lenyűgöz, nem volt ez másként most se. Egyszerűen zseniális a stílusa, a rövid darabok pedig nagyon megszólítják az embert.

MpfReni>!
Kosztolányi Dezső: Boldogság

Kosztolányi megmutatja, miért szép az élet és miért érdemes élni! Csodás kis könyv, visszarepített a gyermekkorba!

Esti_Kornélia>!
Kosztolányi Dezső: Boldogság

„A könyv a szellemi manna, amelyből mindenki jóllakhatik, az égi táplálék, amely minél inkább fogyasztják, annál több lesz belőle, a bűvös kenyér, amely senkit nem hagy éhen, minden ínségest kielégít, hatalmassá tesz, úgyhogy mindenki az ismeretek tőkése és nagybirtokosa lehet általa, gondolat-milliomos." Kosztolányi

ez kiváló manna:)


Népszerű idézetek

Frank_Spielmann I>!

Úgy látszik, ezen a földön az ép elméjűek között csak az őrültek tarthatják fönn a rendet.

Aurelius (154. o)

Morn>!

Én beértem azzal, amit adtak. Nem követelődztem. Tettettem, hogy nem veszem észre silány dölyfüket. Úgy viselkedtem, mint egy zsák. Tudtam, hogy az emberek ösztönösen gyűlölik az embereket, és sokkal hamarabb megbocsátanak egy zsáknak, mint egy embernek.

123. oldal, Villamosutazás (Móra, 1978)

Morn>!

Életöröm

Napszálltakor idegen városokba érkezve, néha még fölvillan bennem az életöröm. Amikor megpillantok egy ismeretlen, pompásan berendezett, kivilágított sajtkereskedést vagy egy takaros bőröndösboltot vagy egy patikakirakatot, zöld üveggömbökkel, akkor ezek a nagyvárosi kellékek – nem tudom, miért – az életöröm jelképévé finomodnak bennem, mint másokban egy tavaszi barackfaág vagy egy nyári erdő képe, s ezt gondolom magamban csöndesen: „Jó volna még élni.”

161. oldal (Móra, 1978)

Morn>!

Barátai az éles esze és pompás vitatkozóképessége miatt eleinte Szókratésznak hívták. Később, amikor a lóversenyeken hajszolta a szerencsét, s minden lóra feltett egy-egy pengőt, a szép görög nevét „Sokratesz”-re változtatták. Legutóbb pedig, mióta ruházatát feltűnően elhanyagolja, s inget csak legritkább alkalmakkor vált, sem az egyik, sem a másik nevét nem használják, hanem „Piszokratesz”-nek nevezik, a háta mögött és szemben, az írók éppúgy, mint Lalojka s a többi pincér, amit ő egy bölcshöz illő megértéssel és fölénnyel vesz tudomásul.

212-213. oldal, Barkochba (Móra, 1978)

Morn>!

Dicsőség

Valaki négyszemközt, titokban közli egy leánnyal, hogy szereti őt. A leány nem veszi tudomásul. Erre az illető a közönséggel – a legnagyobb nyilvánossággal – közli ezt versben és rímekben, s oly meggyőzően és ötletesen, hogy érette mindenki megszeretheti, bálványozza és imádja őt, kivéve azt a leányt, aki szerelmét fölgerjesztette. Ez a dicsőség. A veszett fejsze nyele.

223. oldal (Móra, 1978)

_Andrea_>!

Nem szabad pirulni. Semmit sem szabad szégyellni. Csillag és szemét a sorsunk.

Csók

Szmlys_kzlmny>!

Tudod mitől szoktam én félni? Például attól, hogy éjszaka, amikor aludni megyek, a paplanom alatt egy fekete kost találok, természetesen heverészve, mintha mindig ott lett volna, csak most venném észre először.

205. Oldal

Frank_Spielmann I>!

Orvosai figyelmeztettek, hogy nagyon hiú. Ezt nem tapasztaltam. Nem volt hiúbb, mint az az író, kire mi azt szoktuk mondani: „nem is olyan hiú”. Csak azt hitte, hogy nála nincsen kiválóbb szellem a földgolyón és a világűrben. Körülbelül így gondolkozik majdnem mindenki, aki tollat forgat.

Világszellem (147. o)

Morn>!

Zsebéből előkotorászta egyetlen értéktárgyát, egy lapos ezüstszelencét, melyben zöld gumicukrok vannak.

214. oldal, Barkochba (Móra, 1978)

Morn>!

10

Körülülik a csecsemőt, bámulják, egymásnak suttognak:
– Haragos – mondja az apja.
– Szelíd – mondja az anyja.
– A szeme fekete – mondja a bakter, ki pálinkával élteti.
– A szeme kék – mondja a kisbéres, ki a konyhában ólálkodik.
– Gyenge – mondja a bába.
– Erős – mondja a papné.
A kisded mintha forgolódnék.
– Ni – mondják egymás után –, a szalmát nézi, a padkát nézi, a vizet nézi, a bort nézi, az arcunk nézi, az éjszakát nézi, a fényt nézi.
Cihelődnek a vendégek. Szülők magukra maradnak, ővele.
– Vidám – mondja az apa.
– Szomorú – mondja az anya.
Két ember áll az utcán.
– Szegény lesz – mondja a bakter.
– Gazdag lesz – mondja a kisbéres.
Künn a kapu előtt a két asszony.
– Nem sokáig él, meglátja – mondja a bába.
– Sokáig él, meglátja – mondja a papné, és a tomboló égre tekint.

251. oldal, Petőfi Sándorka (Móra, 1978)


Hasonló könyvek címkék alapján

Füst Milán: Konstantin úrfi fiatalsága
Kodolányi János: Küszöb
Krúdy Gyula: A madárijesztő szeretője
Füst Milán: Füst Milán összegyűjtött elbeszélései I-II.
Kádár Erzsébet: Kegyetlenség
Krúdy Gyula: Válogatott elbeszélések
Krúdy Gyula: Elbeszélések 2.
Krúdy Gyula: A dévényi fazekas
Krúdy Gyula: A fehérlábú Gaálné
Tersánszky Józsi Jenő: A veszedelmes napló