Boldogság 27 csillagozás

Kosztolányi Dezső: Boldogság

Közelről nézni – Kosztolányi titka: közelről nézve kibontja százszínű ábráit a valóság, s az ábrák furcsák, hökkentők, elgondolkoztatók, mulattatók lesznek, akár a perzsaszőnyeg cirádái. Tárgyilagos felsorolásuk leleplezésnek érződik, csodálkoztat és csiklandoz, rejtett jókedvünket izgatja, nevethetnékünk támad, hogy Candide-dal ne kelljen sírnunk felettük… Túlozni a lélekben, a képzeletben, az emberek iránti jóindulatban, az élőlények elvarázsolásában, az élettelenek feltámasztásában, a mindennapok tündéri átvilágításában, a különcségek, furcsaságok, a lehetetlen érzékelésében, és sohasem, egy árnyalattal, egy hibás hangsúllyal, egy félrecsúszott, erőltetett jelzővel sem túlozni a szavakban – ebben áll Kosztolányi humora, vagy ha jobban tetszik, költészete.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Diákkönyvtár

>!
Móra, Budapest, 1983
282 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631132765
>!
Móra, Budapest, 1980
282 oldal · ISBN: 9631120481
>!
Móra, Budapest, 1978
282 oldal · ISBN: 9631115143

Kedvencelte 4

Most olvassa 3

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
Morn
Kosztolányi Dezső: Boldogság

Csillagozni nehéz volt. Érzem, hogy nem érdemel négy és felet, mégsem bírtam kevesebbet adni. Fura ez. :)
Estit korábban szerettem, de itt sokáig kerültem a vele kapcsolatos novellákat, nem kívántam. Szerintem hiba volt azokat is ebbe a kötetbe rakni. Volt, amit ismertem is, @Frenki hívta fel rá a figyelmem és később mikor olyanba botlottam, nekem is feltűnt: megváltoztatták néhány Esti-novella címét, így az olvasó botor módon mikor átfutotta a tartalomjegyzéket, azt hitte, újakkal fog találkozni.
Voltak közte nagyon-nagyon novellák. Szerettem az Erzsébetet, a Két asszony beszél címűt, a Két arcélt, és még szemezgethetnék. Egyedül az Osvát Ernő c. nem volt rám hatással, folyton elkalandoztam mellőle. Viszont a többi nagy része megragadott, a szokásos reggeli kávé melletti olvasgatás a kávé után is folytatódott, és gyalog szinte futhattam át a városon hogy el ne késsek – a vége előtt nem tudtam lerakni. Az idő meg csak azért sem akart megállni.

8 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I
Kosztolányi Dezső: Boldogság

Kosztolányi novellái sajátos hangulatba kerítenek, és megmutatják azt, aminek a megmutatása nehéz, és a legtöbb író inkább az ellenkezőjét akarja kifejezni, hogy az élet mégiscsak szép, mégiscsak érdemes élni.

>!
Rita_Sándor
Kosztolányi Dezső: Boldogság

Kosztolányi sokszor bizonyította már számomra, hogy remek prózaíró. A novelláival mindig lenyűgöz, nem volt ez másként most se. Egyszerűen zseniális a stílusa, a rövid darabok pedig nagyon megszólítják az embert.

>!
Esti_Kornélia
Kosztolányi Dezső: Boldogság

„A könyv a szellemi manna, amelyből mindenki jóllakhatik, az égi táplálék, amely minél inkább fogyasztják, annál több lesz belőle, a bűvös kenyér, amely senkit nem hagy éhen, minden ínségest kielégít, hatalmassá tesz, úgyhogy mindenki az ismeretek tőkése és nagybirtokosa lehet általa, gondolat-milliomos." Kosztolányi

ez kiváló manna:)


Népszerű idézetek

>!
Frank_Spielmann I

Úgy látszik, ezen a földön az ép elméjűek között csak az őrültek tarthatják fönn a rendet.

Aurelius (154. o)

>!
Morn

Én beértem azzal, amit adtak. Nem követelődztem. Tettettem, hogy nem veszem észre silány dölyfüket. Úgy viselkedtem, mint egy zsák. Tudtam, hogy az emberek ösztönösen gyűlölik az embereket, és sokkal hamarabb megbocsátanak egy zsáknak, mint egy embernek.

123. oldal, Villamosutazás (Móra, 1978)

>!
Morn

Életöröm

Napszálltakor idegen városokba érkezve, néha még fölvillan bennem az életöröm. Amikor megpillantok egy ismeretlen, pompásan berendezett, kivilágított sajtkereskedést vagy egy takaros bőröndösboltot vagy egy patikakirakatot, zöld üveggömbökkel, akkor ezek a nagyvárosi kellékek – nem tudom, miért – az életöröm jelképévé finomodnak bennem, mint másokban egy tavaszi barackfaág vagy egy nyári erdő képe, s ezt gondolom magamban csöndesen: „Jó volna még élni.”

161. oldal (Móra, 1978)

>!
Morn

Barátai az éles esze és pompás vitatkozóképessége miatt eleinte Szókratésznak hívták. Később, amikor a lóversenyeken hajszolta a szerencsét, s minden lóra feltett egy-egy pengőt, a szép görög nevét „Sokratesz”-re változtatták. Legutóbb pedig, mióta ruházatát feltűnően elhanyagolja, s inget csak legritkább alkalmakkor vált, sem az egyik, sem a másik nevét nem használják, hanem „Piszokratesz”-nek nevezik, a háta mögött és szemben, az írók éppúgy, mint Lalojka s a többi pincér, amit ő egy bölcshöz illő megértéssel és fölénnyel vesz tudomásul.

212-213. oldal, Barkochba (Móra, 1978)

>!
Morn

Dicsőség

Valaki négyszemközt, titokban közli egy leánnyal, hogy szereti őt. A leány nem veszi tudomásul. Erre az illető a közönséggel – a legnagyobb nyilvánossággal – közli ezt versben és rímekben, s oly meggyőzően és ötletesen, hogy érette mindenki megszeretheti, bálványozza és imádja őt, kivéve azt a leányt, aki szerelmét fölgerjesztette. Ez a dicsőség. A veszett fejsze nyele.

223. oldal (Móra, 1978)

>!
_Andrea_

Nem szabad pirulni. Semmit sem szabad szégyellni. Csillag és szemét a sorsunk.

Csók

>!
Morn

Zsebéből előkotorászta egyetlen értéktárgyát, egy lapos ezüstszelencét, melyben zöld gumicukrok vannak.

214. oldal, Barkochba (Móra, 1978)

>!
Morn

10

Körülülik a csecsemőt, bámulják, egymásnak suttognak:
– Haragos – mondja az apja.
– Szelíd – mondja az anyja.
– A szeme fekete – mondja a bakter, ki pálinkával élteti.
– A szeme kék – mondja a kisbéres, ki a konyhában ólálkodik.
– Gyenge – mondja a bába.
– Erős – mondja a papné.
A kisded mintha forgolódnék.
– Ni – mondják egymás után –, a szalmát nézi, a padkát nézi, a vizet nézi, a bort nézi, az arcunk nézi, az éjszakát nézi, a fényt nézi.
Cihelődnek a vendégek. Szülők magukra maradnak, ővele.
– Vidám – mondja az apa.
– Szomorú – mondja az anya.
Két ember áll az utcán.
– Szegény lesz – mondja a bakter.
– Gazdag lesz – mondja a kisbéres.
Künn a kapu előtt a két asszony.
– Nem sokáig él, meglátja – mondja a bába.
– Sokáig él, meglátja – mondja a papné, és a tomboló égre tekint.

251. oldal, Petőfi Sándorka (Móra, 1978)

>!
Szmlys_kzlmny

Tudod mitől szoktam én félni? Például attól, hogy éjszaka, amikor aludni megyek, a paplanom alatt egy fekete kost találok, természetesen heverészve, mintha mindig ott lett volna, csak most venném észre először.

205. Oldal

>!
Frank_Spielmann I

Orvosai figyelmeztettek, hogy nagyon hiú. Ezt nem tapasztaltam. Nem volt hiúbb, mint az az író, kire mi azt szoktuk mondani: „nem is olyan hiú”. Csak azt hitte, hogy nála nincsen kiválóbb szellem a földgolyón és a világűrben. Körülbelül így gondolkozik majdnem mindenki, aki tollat forgat.

Világszellem (147. o)


Hasonló könyvek címkék alapján

Füst Milán: Konstantin úrfi fiatalsága
Kodolányi János: Küszöb
Krúdy Gyula: A madárijesztő szeretője
Füst Milán: Füst Milán összegyűjtött elbeszélései I-II.
Kádár Erzsébet: Kegyetlenség
Krúdy Gyula: Válogatott elbeszélések
Krúdy Gyula: Elbeszélések 2.
Krúdy Gyula: A dévényi fazekas
Krúdy Gyula: A fehérlábú Gaálné
Tersánszky Józsi Jenő: A veszedelmes napló