Béla, ​a buta 20 csillagozás

Kosztolányi Dezső: Béla, a buta Kosztolányi Dezső: Béla, a buta

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A modern könyvtár Athenaeum

>!
The Project Gutenberg, Csíkszereda, 2012
120 oldal
>!
Athenaeum, Budapest, 1920
120 oldal

Most olvassa 1

Várólistára tette 10


Kiemelt értékelések

Kisanna>!
Kosztolányi Dezső: Béla, a buta

Remek válogatás, az összes novellát kivétel nélkül nagyon élveztem. Pedig egyik sem boldog emberekről szól, nem vidám történetek. Mindegyikre jellemző, hogy a szereplők céltalan, üres életet élnek és tehetetlenségbe merülnek.

deaxx P>!
Kosztolányi Dezső: Béla, a buta

Kosztolányihoz mindig visszatérek egy idő után – talán ez tesz egy írót kedvenc íróvá? – valami novellát, verset, akármit mindig kell olvasnom tőle.

Ez persze szívmelengető bevezető pont ehhez a kötethez – ami, ha őszinte akarok lenni, nem a legjobb.

Szerintem ezek összességében a gyengébb Kosztolányi-novellák közül valók – a legtöbbnek csak a vége nagyon erős. Van köztük, amiben ott a szikra, de olyan is, amiben nehéz megtalálni. Ennek ellenére összességében jó kis könyv, Kosztolányi-rajongók ne hagyják ki.

>!
The Project Gutenberg, Csíkszereda, 2012
120 oldal
RKAti P>!
Kosztolányi Dezső: Béla, a buta

Nekem öt csillag. Nagyon régen olvastam az Édes Annát és tulajdonképpen nem emlékeztem mire számíthatok. Különleges hangulatúak ezek a novellák, a mondatok és a szóhasználat…. „csemcsegve issza könnyeit a pálinkával együtt.”

mosolytó>!
Kosztolányi Dezső: Béla, a buta

Mindegyik tetszett, de kiemelkedően az „F. F. rejtélyes gyógyulása” és a „Szemetes”. Felüdítő volt most Kosztolányit olvasni, a gondolatait, a szereplőit… az alkotását.

nandras>!
Kosztolányi Dezső: Béla, a buta

Kosztolányit annak idején amikor kötelező lett volna elsunnyogtam ami vagy nagy hiba volt mert megfosztottam magam valami jótól vagy szerencsés, mert lehet lehet hogy akkor nem tetszett volna annyira mint most és soha többet nem vettem volna elő. Most mindenesetre nagyon élveztem ezeket a novellákat és örülök, hogy milyen sok mindent olvashatok még tőle.


Népszerű idézetek

RKAti P>!

A botot a ruhatárban helyezte el s – először életében – húsz fillért fizetett érte. Kétségtelen, gondolta, hogy bizonyos kiadással jár, mint a kutyák, nők és gyerekek, de megéri.

6. oldal (1920-as kiadás)

BZsofi P>!

Azon gondolkozott, hogy mennyien boldogtalanok és hogy mások vágyát sohasem lehet megérteni. Emlékezett, egyszer egy ünnepi napon az asztalnál milyen sok csúnya embert látott egymás mellett, hervadt asszonyokat és nehezen ziháló, puffadt férfiakat, mellettük a gyermekeiket, kik nevetségesen hasonlítottak rájuk, mert nemcsak a szépek akarják egymást, hanem a csúnyák is, ők is gondoskodnak arról, hogy a lapos orrok, a vizes szemek, a beteg csontok tovább mozogjanak ezen a boldogtalan földön. Ők is megtalálják egymást. A csúnyaság azt mondja a csúnyaságnak: imádlak. A bűn ezt kiáltja az árulásnak: vigasztalódjunk. Ostobaság, mormogta magában, nincs is bűn és árulás, az emberek nem azért boldogok, mert jók, de azért jók, mert boldogok és aki boldogtalan, annak mindent szabad.

Üvegszem.

RKAti P>!

A gyerekek, kik ősidőktól fogva szeretik a piszkot, titkos irigységgel meredtek rá és élvezték munkáját. Ők mindent látványosságnak tekintenek. Meg vannak például győződve. hogy az életek, melyek itt leperegnek, önként vállalt szerepek, s azok kik sánták, csúnyák és puffadtak, valaha gyerekkorukban csakugyan sánták, csúnyák és puffadtak akartak lenni és ma is azért ilyenek, mert nekik nagyon tetszik és megfelel. Igy nézték a szemetest is.

70. oldal

gubancos>!

Irma kedves és egyszerű lány, túl az első ifjúságon, huszonhét éves, – öttel fiatalabb a vőlegényénél – komoly és okos. Fekete, dús haját szelíden hátrafésüli, mint a feleségek szokták.

BZsofi P>!

János nézte a kertben a rothadó színeket, a piros, sárga, lila hullafoltokat, melyek a természet elfoszló testét tarkázták és a szeptember méla rakétáit, melyek hangtalanul emelkedtek a mozdulatlan levegőbe s ott valami halvány rózsaszín ködöt szitálnak.

Üvegszem.

deaxx P>!

Arra gondolt, hogy az igazság istennője égi volta ellenére sem mert szemébe nézni a bűnösöknek, félt azoknak a tekintetétől, akiket elítélt s az embereket tagadta meg, hogy igazságos legyen. Ő azonban ember. Állott, állott előtte, mutatta neki kopasz fejét, sovány arcát, síró szemét, kitérdelt nadrágját, lyukas cipőjét, elkótyavetyélt boldogságát, az egész életét, hogy elfogadja, legalább ő, áldozatnak.

De az istennő, aki sohase látott még embert, nem látta meg őt sem.

A jó bíró

deaxx P>!

Egy vidéki bérkocsi várakozik rájuk, két beteg gebével. Arra szállnak fel, rang szerint.

X.

Előbb a férfi, aki szenved, összetörve és elhasználtan, a kenyérkereső, az úr.

Utána az asszony, a cseléd.

Fogfájás

RKAti P>!

Kedvetlenül érkezett meg, de később megfeledkezett mindenről, a szolgát leszidta, a titkárral gorombáskodott, nagyon kedvesen telt az idő délig.

24. oldal

BZsofi P>!

Otthon, az udvari szobájában hideg szivarbűz fogadja és újra könyvek, – perrendtartások és törvénycikk-kivonatok – melyek alá vannak húzva piros, kék, zöld ceruzákkal és litografált jegyzetek, melyeket sokszor elolvasott, de most nem is sejti, mi van bennük.

Béla, a buta

Kisanna>!

Béla a nyakáig érő bokrok közt sétál a szigeten.
A keze, a nadrágja, a szemüvege vert aranynak rémlik a nyár fényében.
Nézi a kék eget, a színes kavicsokat, hallgatja a madarak lármáját, magába szívja a gyepágy
illatát, de ez a boldog zsibongás alig hat rá és a napfény is kissé elhomályosul, – valami halvány
és szürke köddé szűrődik – mire lelkébe ér.

BÉLA, A BUTA


Hasonló könyvek címkék alapján

Krúdy Gyula: Pókhálós palackok
Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem
Ady Endre: Sápadt emberek
Krúdy Gyula: A kápolnai földosztás
Csáth Géza: Lidércálmok
Karinthy Frigyes: Viccelnek velem
Ady Endre: Muskétás tanár úr
Krúdy Gyula: Rákóczi harangja
Csáth Géza: A sebész és más novellák
Kádár Erzsébet: Ritka Madár