Aranysárkány 353 csillagozás

Kosztolányi Dezső: Aranysárkány Kosztolányi Dezső: Aranysárkány Kosztolányi Dezső: Aranysárkány Kosztolányi Dezső: Aranysárkány Kosztolányi Dezső: Aranysárkány Kosztolányi Dezső: Aranysárkány Kosztolányi Dezső: Aranysárkány Kosztolányi Dezső: Aranysárkány Kosztolányi Dezső: Aranysárkány Kosztolányi Dezső: Aranysárkány Kosztolányi Dezső: Aranysárkány Kosztolányi Dezső: Aranysárkány Kosztolányi Dezső: Aranysárkány Kosztolányi Dezső: Aranysárkány Kosztolányi Dezső: Aranysárkány Kosztolányi Dezső: Aranysárkány Kosztolányi Dezső: Aranysárkány Kosztolányi Dezső: Aranysárkány Kosztolányi Dezső: Aranysárkány Kosztolányi Dezső: Aranysárkány Kosztolányi Dezső: Aranysárkány Kosztolányi Dezső: Aranysárkány Kosztolányi Dezső: Aranysárkány Kosztolányi Dezső: Aranysárkány Kosztolányi Dezső: Aranysárkány Kosztolányi Dezső: Aranysárkány

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Novák ​Antal világa a kívülállók számára egyszerű, szelíd, tiszta és titokzatos, mert ez a világ a magányé. Pontossága, rendszeretete, szorgalma, lelkiismeretessége legendás hírű, pedig nem több kitartóan végigélt szerepnél, melynek lelki hátországa a szorongó nyugtalanság. Felesége elvesztése után az évek lassú vonulatában a hitves falon függő, néma képe összeépült egy másik, egy élő, egy mind vonzóbb arccal – a Hildáéval, s mert a gyermek arca szinte egy az anyáéval, benne, általa él az egyiké és általa élet a másiké. Hilda mindebből semmit sem lát, csak annak poklát éli át. A kamaszok kegyetlen életrevalóságával tör magának réseket börtöne falán. Amikor apja rajtakapja Tibort Hilda szobájából való menekülése közben, szinte valódi vetélytársként néz vele, a tanítvánnyal farkasszemet. Hilda feszült párbeszéde apjával sürgeti a kimondhatatlant. Novák Antal itt, a Hildával való fájdalmas szócsatában találkozik először a teljes magánnyal, mely kínzóbb a nemlétnél. És ettől fogva,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1925

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Osiris Diákkönyvtár, Talentum diákkönyvtár, Millenniumi Könyvtár, Kosztolányi Dezső válogatott művei, Klub klasszikusok, A magyar próza klasszikusai, A regényírás művészei, Diákkönyvek, Kötelezők (m)értékkel

>!
PairDime, Szeged, 2019
ISBN: 9786155950933
>!
Osiris, Budapest, 2019
288 oldal · ISBN: 9789632763545
>!
Kreatív, Marosvásárhely, 2017
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786066462037

21 további kiadás


Enciklopédia 5


Kedvencelte 70

Most olvassa 13

Várólistára tette 151

Kívánságlistára tette 31

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

eme P>!
Kosztolányi Dezső: Aranysárkány

Remek írás az első mondattól az utolsóig (nemcsak átvitt értelemben, hanem de facto is). Nem árt néha a régi kötelezőkről letörülni a port, ismét elővenni és felfedezni őket. Annyira megváltoznak – velünk együtt. Bár régen is szerettem Kosztolányi Aranysárkányát, azt hiszem, most tudtam először igazából értékelni.
Nem fogom túlságosan szétcincálni, nem sok újat tudnék mondani róla. Csak elrajongok itt egy kicsit.
Mert bizony lenyűgözött Kosztolányi profizmusa. Kezdjük a gyönyörű, érzékletes költői prózával, amellyel bevezet minket a tavaszi zsongásba, az élettől pezsgő Sárszegre és környékére – csupa szín, illat, vibrálás minden, közben meg valami baljós fenyegetés finoman belebegtetett árnya. Szimbólumok, motívumok sora épül be mesterien a szövegbe, melyek a költőiséggel együtt a regény végén köszöntenek vissza, mintegy rímelve a kezdésre, visszacsatolva ahhoz, újraértelmezve azt.
Aztán folytatnám a finom lélektani érzékkel, amellyel az elbeszélő bevilágít a sárközi társadalom alakjainak életébe, viszonyrendszerébe. Kosztolányi pár vonással élővé-elevenné képes varázsolni alakjait, szinte észrevétlenül, nagyon értőn tapogatja le a lélek rezdüléseit, a belsőben lezajló folyamatokat, keresi-vizsgálja alakjai motivációit, néha ösztönös reakcióik hátterét.
A viszonylag gazdag palettán tanár- és diáktípusok, különböző társadalmi rétegek képviselői elevenednek meg előttünk, az egész háború utáni világ, ráadásul úgy, hogy a személyes sorsokban, életutakban Kosztolányi egyben tetten éri a társadalmi-erkölcsi-eszmei változásokat is. Valami zseniális, ahogy az elbeszélő ezeket a változásokat egy maroknyi ember hétköznapi élete, sorsa révén érzékelteti. Azt, ahogy az aranyos, napfényes harmónia világából (vagy legalábbis valamiből, ami még annak tűnik) egy inkább kaotikus, fenyegető árnyakkal tele, sötét világ lesz, ahogy a kezdet racionalizmusát az irracionális váltja fel.

Az Aranysárkány elsősorban veszteségekről szól – tárgyilagosan és illúzióktól mentesen, mégis valami szomorkás, beletörődő-megbocsájtó mosollyal, amellyel a játszó, játékuk komolyságáról és néha veszélyes voltáról mit sem tudó gyerekekre néz az ember. Benne van ebben a regényben az éghajlatot szabályzó tenger elvesztésének fájdalma, a lepényként elterülő homok- és sártengerbe való süppedés, a játékos szárnyalást követő földrezuhanás, az illúziók szertefoszlásának minden keserűsége. Elsősorban morális veszteség ez, egy egész értékrend megsemmisülése, ugyanakkor könyörtelen, józan szembenézés ezzel a folyamattal és ennek sorsszerűségével. Kosztolányi egyszerre vizsgálja tanár-diák, szülő-gyerek, nő-férfi kapcsolatának bonyolult labirintusait, a tanár, értelmiségi társadalmi szerepét, munkája, hivatása értelmét, közben meg általuk rávilágít a megváltozott társadalom új erőviszonyaira is – a gyáva, ám manipuláló háttéralakokra, a fizikai erő embereinek ki- és felhasználhatóságára, az arctalan sajtó machinációira, hatalmának veszélyeire, az egész társadalmi zűrzavarra, amely a régi világ homokba süllyedésével szabadul a jelenre.
Mit kezdhet az értelmiségi ebben a világban? Ott, ahol az eddigi mellékszereplők egyelőre még csak a háttérből, szinte láthatatlanul, de határozottan és nagyon is érezhetően kezdik el irányítani a dolgok alakulását? Lassan tisztába kell jönni a polgári tisztesség kolduscondrájával, annak elégtelenségével. Más idők járnak, más leplekkel takarjuk pőreségünk.
Néha előkerül a bambuszasztalka, és azok akik hátramaradtak megnyugtatják magukat azzal, hogy ő boldog. Valahol ott, ahol legalább a fizika törvényei (még) érvényesek. Ennyi maradt, semmi több.

3 hozzászólás
mbazsa>!
Kosztolányi Dezső: Aranysárkány

Az Aranysárkány Kosztolányi leghosszabb regénye. Persze utólag már nem lehet számon kérni, hogy ugyan már, Kedves Mester, húzzon belőle, mert itt-ott mintha túl lenne írva kicsit a műve. Noha Kosztolányi készített belőle egy rövidebb, „ifjúsági verziót” is, amiből több szálat is kihagyott (pl. Novák lánya nem is szerepel benne.) Ettől függetlenül persze működőképes regény. A nagy „MIÉRT?”-re keresi a választ, ahogyan a következő regényében, az Édes Annában is. Persze a válasz az, hogy nincs válasz.

Anti-nevelődési regény ez, feltéve, ha létezik ilyen műfaj. Még anno gimiben volt kötelező. Most így újraolvasva, mintha nem is az a regény lett volna, amit egykor olvastam, noha a sztorira még emlékeztem. Persze mindig az az izgalmas kérdés, hogy mi van a sztori mögött. Most így utólag belegondolva azért elég nagy fricska ez az oktatási rendszerről, és amúgy a tanári pályáról is. (Minden elismerésem, amúgy a tanároknak, hogy minden negatív körülmény ellenére még ma is képesek elhivatottan elköteleződni e pálya mellett. Én magam is kacérkodtam a gondolattal, de aztán a negatív körülmények erősebbek voltak. De vissza a regényhez.) Tkp. ez a könyv egyértelműen megcáfolja, hogy az ember nevelhető, és valóban jellemfejlődés történne a lelkében. A regény szereplői megmaradnak, beleragadnak abba a kisszerű „parlagiságba”, abba a „Mucsába”, amely már a Pacsirtában is megjelent. Sárszeg nem tagadja meg önmagát. Ez alól esetleg a főszereplő Novák tanár úr és a „tanárverő” Vili lehet kivétel. Különböző pedagógiai módszerek képviselői jelennek meg a regényben. Az „aranyközéputas” Novák, a „szadista” Fóris és a „Jaj, a fejemre nőnek a gyerekek!” Tálos. Persze, ahogyan a Neróban a különböző ideológiákat megtestesítő költők, úgy itt is a különböző pedagógiai elveket valló tanároknak is ugyanaz lesz a jutalma: a halál. (Kivéve Fórist, mert ő csak megvakul.)

Kosztolányi ezt a komorságot iróniával és a humor különböző fajtáival próbálja meg ellenpontozni, hogy egyensúlyban tartsa a szöveg világát és hangulatát. Így egyben meg is kérdőjelezi azt, amit ír, hogy valóban szó szerint vehetjük-e a szövegét. A transzcendentálisra és metafizikára hajazó zárlat az Aranysárkányban sokkal inkább paródia, mint ahogyan a Pacsirtában komolyan lehetett azt venni. Kosztolányi továbbra is, még mindig, most is játszik, a bolondját járatja az olvasóval, de ezt a játékot, mint minden egyes játékát, halálosan komolyan veszi.

DoreenShitQ>!
Kosztolányi Dezső: Aranysárkány

Az én karakter orientáltságomnak nagyon jól esett ez a kötet. Minden egyes kisebb szereplőnek van legalább egy plusz árnyalata, majdnem mindenkin lehetett egy kicsit agyalni. Novák Antal karaktere zseniálisan van felépítve spoiler, Hildát borzasztóan utáltam. Fóris és Vilit tudnám még kiemelni, ők is nagyszerűen kidolgozott karakterek a maguk nemében.
Összességében több Kosztolányit kéne olvasnom.

>!
Osiris, Budapest, 2007
306 oldal · ISBN: 9789633899366
Sz_Flóra>!
Kosztolányi Dezső: Aranysárkány

A negyedik könyvem Kosztolányitól, mégis olyan volt, mintha az első lenne. Ahhoz a feszült figyelemhez tudnám hasonlítani az élményt, mint amikor az Édes Annát olvastam: ittam a sorait, nehezen váltam meg tőle, noha miután tágabbra nyílt a karakterek nyugtalan lelkivilága, érzékeltem a folyamatos feszültséget, amit a féktelen, bolondos fiatalság se űzött el könnyen.
Ingadozott a hangulatom, mialatt a csintalan diákok tipikus, fénysugárral és árnyakkal borított iskolába járó napjainak voltam részese. Szerettem a lehetetlent nem ismerő, időnként azonban bizonytalanul bukdácsoló kamaszokról olvasni, akik amennyire szívesen tréfálkoznak szeszélyes kedélyű tanáraikon, legalább annyira tartanak is tőlük. Az ő önfeledt örömük ragyogja be a regény kezdetét, az aranysárkány, mint a fiatalság szimbóluma szintén ekkor bukkan fel először.
Aztán a szereplőgárdából egyvalaki, név szerint Novák Antal tanár úr került a középpontba. Nos, mielőtt bármit írnék róla, hadd mondjam el rögtön, az én szememben ő egy abszolút telitalálat karakter! Még a Harry Potter rajongásom elején vált a mániámmá, hogy kissé abnormális vonzalommal tekintsek bizonyos tanárokra (értsd: Piton), akik valami oknál fogva megrekedtek az életükben, és a bennük dúló keserűséget olykor tudatos szándékkal, máskor ösztönös cselekedetekkel kezelik, az elfojtott érzelmek felszínre törését megakadályozva. Akkora zavarodást művelnek az agyammal, hogy helytelennek tűnik imádni őket, de addigra már elcsavarták a fejemet. :D
Novák Antal ugyanezt a kettősséget csalta elő. Imádtam róla, a vívódásairól, a magányáról olvasni, viszont rettegtem, hogy mi lesz a következő lépése. Az érzelmi zsarolást, a (majdhogynem) tettlegességet, a verbális szidalmat felkörmölhettem a listára, de amit a végén tett… azt volt a legkeményebb megemészteni.
A sokkot a lezárásnál a tanár úr lánya, Hilda sejtelmes tevékenysége enyhítette. Egyedül akkor töltött el némi megnyugvás, hogy a boldogság, ami a regény első fejezeteiben körbelengte a kamaszokat, most átadja a helyét a tépelődésnek… és akinek nagy szüksége volt rá, elnyerte az evilágon régóta nem tapasztalt boldogságot.
Ne tévesszen meg senkit a vidám kezdet, inkább használjuk azt arra, hogy edzzük rajta a lelkünket, ugyanis később kegyetlenül mellbe fog vágni a könyv. Az Édes Anna mellett a kedvencemmé avanzsált Kosztolányitól.

4 hozzászólás
KingucK P>!
Kosztolányi Dezső: Aranysárkány

Nagyon szomorú történet. Hétköznapi eseményekből kibontakozó spoiler.
Az elején még azt gondoltam, milyen kis könnyed diák éveimben visszaeső nosztalgiázós hangvételű lesz a regény, bár már a legelejétől kezdve éreztetett valami szomorkás balsejtelmet.
A szereplői aprólékosan be vannak mutatva, még azok is, akik egyáltalán nem fontosak a történet szempontjából, így ott érezhettem magam közöttük.
Egyre jobban szeretem Kosztolányi stílusát.

dre>!
Kosztolányi Dezső: Aranysárkány

Eddig is imádtam Kosztolányi Dezső stílusát, de most aztán végképp kedvenc lett.

ervinke73>!
Kosztolányi Dezső: Aranysárkány

Minden jó regény egyben tükör is. Nem pusztán az olvasónak, néha sokkal inkább annak a kornak, amiben az épp aktuális olvasó él. Nem attól szorul el a torok, hogy a bukott diák kezet emel a tanárára, hanem attól, hogy… nem tudom. Talán attól, hogy az uraknál nem látni sétapálcát, a fűszeres nem előre köszön, mert nincs fűszeres, és nagyanyám illatára sem emlékszem már. Kisasszonyok sincsenek.

Frank_Spielmann I>!
Kosztolányi Dezső: Aranysárkány

Kosztolányi üzenete: Addig örülj, amíg sárkányt eregethetsz.
A kezdeti vakító napsütés a végére örök sötétségbe fullad, több szinten is. Talán túlságosan pesszimista. Talán. Nekem tetszett. A stílusa magával ragad, de vigyázz!, mert a végén nekicsap a falnak, aztán heverheted ki.

2 hozzászólás
tallkid>!
Kosztolányi Dezső: Aranysárkány

Remekmű az elejétől a végéig. Kosztolányi profizmusa lenyűgöző. Ott van benne a gyönyörű, költői próza, amellyel bevezeti az olvasót Sárszeg szépségébe, a tavaszi zsengás, az illatok, helyszínek érzékletes leírása, a szimbólumok és helyzetes tökéletes definiálása.
Tőle már szinte elvárható a lélektani érzék, ami itt megszokott precizitással van prezentálva az olvasó felé. Pár sorral képes itt is (akár mondjuk az Estiben) különböző társadalmi rétegeket leírni, szereplő elő hús-vér karakterekké alakítani. A diákok érettségiznek (amit Dezső egy fejezet alatt könnyen le is zavar). Aztán egyvalaki, Novák tanár úr kerül a középpontba, vívódásai lányával, környezetével és önmagával, baljós dolgokkal és végzettel.
A stílusával magával ragad, de a végén akkorát koppint a fejedre, hogy aztán nézheted magad utána.

Emmus>!
Kosztolányi Dezső: Aranysárkány

Novák Antal tanár világát ismerjük meg amely végtelenül egyszerű, tiszta és nemes, de mélységesen magányos. Egyedül neveli lànyàt, miutàn szeretett nejét elveszíti. Lánya nem érti apja magányos, szürke világát ezért a menekülést választja. És ettől fogva, mintha megtébolyodott volna a világ Novák Antal számára. A környezet ellenségessé válik, a kollegák egyre elviselhetetlenebbek. A diákok külön-külön, egyenként talán nem is rosszak, és mégis egy nagy, nyomasztó, ellenséges közösséggé egyesülnek Novák Antal alvajáró igazságkeresésének vízióiban.


Népszerű idézetek

Frank_Spielmann I>!

– A játék komoly dolog. Mindig az életet jelképezi. Ez vezeti be a gyerekeket az életbe. Csak játszva tanulhatnak.

2. fejezet

3 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

Ebeczky Dezső vitte a szót, a nyolcadik osztály legjobb tanulója, kit mindnyájan őszintén utáltak. Nem azért, mert jól tanult. Jól tanulni elvégre lehet. De olyan jól tanulni, mint ő, az már undorító.

Sárhelyi_Erika I>!

Az igazság, az kézzelfogható, mint a valóság. A hazugság, az puha, szétfolyó, mint az álom. Igen: az igazság, az van, a hazugság, az nincs.

zsofi017>!

Tudta, hogy a legnagyobb fájdalmak a meg nem értésből származnak, csak attól szenvedünk, amit magunk se tudunk felfogni vagy elképzelni. A megértésből enyhületet remélt.

csend_zenésze>!

Az életet csak lázzal lehet élni, mint Hilda és Tibor, vagy erőszakkal, mint Liszner Vilmos. Akármilyen fájó belátni, ez a rend.

29.

6 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

– Egy fiú, de ez már régen volt, nagyon régen, valami Rohonczy Lajos – igen, így hívták, Rohonczy Lajos –, olyan tételt húzott ki, hogy mihelyt meglátta, ott a széken a főigazgató előtt szörnyet halt.
– Miért?
– Mert oly irtózatosan nehéz volt.
– Ez hihetetlen – szólt Jámbor, általános hahota közepette.
– De igenis így volt – védekezett Gyuszi. – Mindenki tudja. Titokban temették el. Éjjel. Maguk a tanárok.

7. fejezet

csend_zenésze>!

Gyorsan csókolóztak. A szájak nem akartak elszakadni. Szívták egymást, görcsösen, hogy szinte fájt, és aztán megdagadva, jóllakottan hullottak le egymásról, mint a nadályok, melyek teleitták magukat vérrel.

5.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül
Szabó Magda: Az ajtó
Kertész Ákos: Makra
Móricz Zsigmond: Erdély I-III.
Krúdy Gyula: Bródy Sándor, vagy a nap lovagja
Móricz Zsigmond: Pipacsok a tengeren
Móricz Zsigmond: Az asszony beleszól
Móricz Zsigmond: A szerelmes levél
Krúdy Gyula: A vörös postakocsi
Kaffka Margit: Levelek a zárdából