A ​léggömb elrepül 5 csillagozás

Kosztolányi Dezső: A léggömb elrepül Kosztolányi Dezső: A léggömb elrepül

Könnyednek, elegánsnak, szellemesnek tartja az irodalomtörténet Kosztolányit, aki a forma szépségét – ezen ő elsősorban a kifejezés pontosságát értette – mindennél többre becsülte. Joggal. De az idézett vallomások arról, hogy miért ír, kiknek ír, csakúgy jellemzők rá, mint stílusának elbűvölő ereje.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kosztolányi Dezső életműsorozat Szépirodalmi

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1981
810 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631517365

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Márta_Péterffy P>!
Kosztolányi Dezső: A léggömb elrepül

Korai novellák ezek, úgy érzem sok gyerekkori emlék és élmény is felbukkan. Néhol szinte túlzottan érzelmes a hangvétel, néhol rideg realitással ábrázolt helyzeteket és figurákat látunk. Az író regényei után érdekes volt megismerni az elbeszélések egy részét is.

1 hozzászólás
worsi P>!
Kosztolányi Dezső: A léggömb elrepül

A nagymamám évek óta mondogatta, hogy olvassak Kosztolányi-novellákat, persze naponta csak egyet, úgy nem unok rá, és sokáig örülhetek majd neki. A magyartanár nagynéném két kedvenc írója közül az egyik Kosztolányi. Így tudat alatt is eléggé nagy elvárásaim voltak a kötettel szemben. Voltak persze benne gyengébb novellák is, de azt hiszem, az elég sokat elárul, hogy rendszeresen tudósítottam a nagymamámnak, hogy hú, ez vagy az az elbeszélés mennyire jó, és kb. kéthetente megköszöntem neki, hogy ajánlotta. És a jövőben kifejezetten nem fogom kerülni Kosztolányit, eddig valamiért tartottam tőle, csak tudnám, miért?
(Gyorsan átfutva a tartalomjegyzéket a kedvenceim az Egy régi, régi tárca meg a Hrussz Krisztina csodálatos látogatása voltak.)

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

worsi P>!

Mivel pedig a nő oly buta volt, hogy beszéd közben is kisbetűkkel ejtette ki a tulajdonneveket meg az országok neveit, a költő ég és föld előtt mulaszthatatlan erkölcsi kötelességének tartotta, hogy azonnal feleségül vegye.

654. oldal (Költő)

3 hozzászólás
worsi P>!

A leány a keskeny arany pamlagon ült fehér csipkepongyolában, halványan, mint egy odalehelt holdfényes árnyék.

Valaki áll a küszöbön

worsi P>!

Most visszaemlékeztek mindenre. Felmondták a szerelmüket, mint a leckét. Emlékszel erre és arra? A szerelmesek gyakran vizsgáztatják egymást. A múltat, a régi tananyagot nem engedik feledni, hogy annak alapján újat tanulhassanak és áttérhessenek a jelenre s a jövőre. Mind a ketten ujjongtak, hogy folytathatják.

703. oldal (Üvegszem)

worsi P>!

Az udvar végén, mint megsértett hercegnők, pávák sétáltak, rozsdás hangon rikoltottak.

725. oldal (Hazugék)

2 hozzászólás
worsi P>!

Átment a másik szobába is. Ottan egy öreg urat és egy öreg nénit figyelt, akik németül beszélgettek. A dívány sarkába húzódott, s hallatlan megvetéssel méregette őket. Ezt gondolta magában:
„Érthetetlen, milyen gyerekesek ezek a nagyok. Most játszanak előttem, és fontoskodnak, hogy értik egymást, holott egész bizonyos, hogy ezt a beszédet senki a világon se értheti. Hiszen én se értem.”

217-218. oldal (Ozsonna)

1 hozzászólás
worsi P>!

A szülők bizonyos idő múltán így szoktak beszélni: Anya megy, apa jön. Mire a gyermek megtanulja a nagy szót, hogy „én”, ők elfelejtik, és holtuk napjáig csak anyák, apák maradnak, személytelenek.

742-743. oldal (A rossz orvos)

worsi P>!

A nagy úton csak ő ballagott. Tanítványai nem követték, mert az agg mester a magányt szerette. Ilyenkor gondolkozott és álmodozott.
Sokáig, lassan járt a porban.
Egyszer csak észrevette, hogy nincs egyedül. Előtte lépdelt az árnyéka. Hosszúra nyúlva, gigászi nagyságban.

107. oldal (Vers-tárgyak - A bölcs árnyéka)

Kisanna >!

Világos szeptember volt. Gyümölcsök teljétől roskadtak a fák, az udvaron befőtteket tettek el télire, rézkotlákban keverték a szilvalekvárt. Később jött az október, reggel gyenge ködökkel. Napközben még mindig meleg szelek fújtak, a legyek sem haltak meg, fekete bolyokban nyüzsögtek az ablakokon. Lassan szüretelni kezdtek. Éhes darazsak lakmároztak a körtéken. Este a szőlők felé az országutakon csodálkozva álltunk meg, az égre bámultunk, ahol rakéták szikráztak, égő fejjel, a semmibe fúródva, hihetetlenül. Forr a must – pincék homályán – az ászokfákon. A csípős fiatal bor, mint a parasztpezsgő, kaparta – mérgével és mézével – a részegek torkát. Duzzadó gohérfürtöket láttunk, s kövér nők melleire gondoltunk. Az ősz érzéki zamata megigézett, buja rothadtsága visszarémített. Sárgadinnyék héjai széttaposva hevertek a kisvárosi aszfalton, miket nyár óta nem takarítottak el, a pohos görögdinnyét megütötte a guta, szétpukkadt a hőségtől, s hullája a kövezeten gőzölgött. Mi egyre vadabb és őrültebb kalandokon törtük a fejünket, különösen délután a tanulóteremben. Lassan fűteni kezdtek. Az iskolaszolga, száraz, öreg szerb, reszketve hozta be a hasábfát, a felaprózott rőzséket, s megrakta a kályha gyomrát. Pedig még meleg volt künn.

Tréfa

Szelén>!

A pokolban sima parkett van, ablakok, függönyök, asztalok, székek, és ilyen lassú, érthetetlen sötétség, ilyen végtelen-végtelen szomorúság.

579. oldal, Pokol

worsi P>!

[…] magunk előtt csak akkor pózolunk, ha a tükörbe nézünk.

Április bolondja


Hasonló könyvek címkék alapján

Kádár Erzsébet: Harminc szőlőskosár
Ady Endre: Ady Endre összes novellái
Ady Endre: A hajnali táncosnő
Kaffka Margit: Lázadó asszonyok
Füst Milán: Konstantin úrfi fiatalsága
Ady Endre: Sápadt emberek
Csáth Géza: A varázsló kertje
Csáth Géza: Lidércálmok
Fekete István: Az erdő ébredése
Békés Pál: Csikágó