Szerelmetes ​Orsikám 78% 25 csillagozás

Nem is gondoltam volna, hogy mennyi rengeteg kérdés vetődik fel bennem Kőszegi Imre regénye kapcsán pl. a komplexitásról és az egyensúlyról, a hitelességről, a nemzeti emlékezetről és identitásról, igazságról. A könyv történelmi regény címkével van ellátva, az időszak valóságos, és azon töprengtem, hogy mennyire tartja tiszteletben a szerző a történelmi igazságot. Úgy hiszem többé-kevésbé igen, mert hiteles események és szereplők inspirálták a szerzőt. Bár a magyar történelem ezen korszakával kapcsolatos ismereteim hiányosak és ebből a terjengős, körülményes regényes életrajzból annyi maradt, meg bennem, hogy az 1520 -as évek elején kisebb-nagyobb küzdelem zajlik a magyar csapatok és a rendszeresen portyázó törökök között, többnyire magyar sikerrel, de ez megtévesztő volt. A hazafias érzelmek és az árulás, az elnyomó gőg és az együttélés, a szövetség és az ellenségeskedés, a lázadás és a bölcs belátás, a bátorság és a gyávaság, a kétségbeesés és a zűrzavar, áldozat és bosszú egyaránt jellemző volt a magyarokra. A végvárak nem voltak felkészülve a támadásokra, nagy volt a bizonytalanság, hiányzott az egység, kockázatot nem vállaltak, a segítség késett, a katonaság nem állt készen, a muníció fogyott, azaz Magyarország nem volt felkészülve a törökökkel folytatandó háborúra és tehetetlenül sodródott a tragikus vereség felé. Bennem mélyen rögzült két tény, az egyik, hogy a magyarok jobban bíztak az egyházban, mint a királyokban, a másik pedig, hogy ezekben az években milyen hebehurgya, kiszámíthatatlan vezérek, nemesurak, fejedelmek, hadvezérek, sőt királyok voltak hatalmon és „irányították” az országot.
Olvashatunk még honvédő és istentelenül élő papokról, hitújító gondolatokról, szóba kerül a vallási szabadság kérdése. A történelmi regény lehetővé teszi, hogy a reflektorfénybe kerüljenek a magyar történelem olyan szereplői, akik egyébként feledésbe merülnének, főleg a nők. Én például semmit sem tudtam sem a kanizsai családról, sem a két női főszereplőről. Megismerhetünk tehát, két, ma úgy mondanánk, hogy sikeres nőt, Magyarország egyik nagyasszonyának, Kanizsai Dorottyának az alakját, aki keresztényi kötelességének eleget téve temette el a mohácsi mezőn elesettek ezreit, aki gyűlöletre buzdított nemcsak a pogány, hanem az áruló keresztény ellen is. Felnevelte testvérének két árváját, így Orsikát is, aki még gyerekként lett Nádasdy Tamás mennyasszonya, és aki fellendítette a sárvári birtokot, tudásvágya hatalmas volt, támogatta a tanulást, művelődést. Házassága Nádasdyval gyönyörű szerelmi történetté vált, és mivel Nádasdy Tamás nádorként folyton úton volt a házastársak sűrűn váltottak levelet, de sem ez a romantikus szál, sem az, hogy szórakozás közben tanultam is valamit nem győzött meg arról, hogy három csillagnál többet ér ez a regény.

Szeretem a történelmi témájú könyveket. Mint sok más könyvvel ezzel is nehezen indult a kapcsolatunk. Aztán végül is minden jól végződött. :-)

Egy kis feminizmus a 16. századból. Éljenek az okos nők.

Még mindig jók a „Csíkos könyvek”. Szeretem, hogy a történelmi eseményeket, egy kis románccal fűszerezve írja le. Talán a mai világban vontatott és hosszú lére van eresztve, de érdekes volt. Nekem a könyv nyomtatással és a magyar nyelv -betű kitalálásával foglalkozó részek tetszettek.

Szerettem a hangulatát a könyvnek, nem olvastam még sosem Kőszegi Imrétől. Egy különös házasság története. Tetszett a történet, de nagyon tömény történelem volt, annyira jó lett volna csak Nádasdy Tamás és Kanizsai Orsolya házasságáról kapcsolatáról olvasni, úgy szerettem azokat a részeket ahol ő kettőjükről volt szó. Csodás ételek sora leírva, a lakodalmi vacsora mennyisége. Az egy zsák bors megdöbbentett, manapság már nem divat ekkora lagzi. Jó volt olvasni ezt a részt is. Aztán a nyomda az írás, fordítás amibe Orsika annyira beleszeretett Tamás mellett, érdekes volt. Engem megdöbbentett a vége, hogy jobban örült a bölcsőben lévő könyvnek, szívesebben mutatta Nádasdy Tamásnak mint újszülött fiát. Különös szerelem, kár, hogy akkor még nem voltak fényképek, kíváncsi lennék rájuk, kevés képmás maradt utánuk. Azért is különleges marad számomra ez a könyv, mert kétszer vettük meg :D egyiket elajándékoztam, evvel elkezdtünk az illetővel egy közös olvasás programot. Amit rendszeresen szeretnénk folytatni, egyforma könyvekkel, egyszerre olvasva. Ez lett az első közös könyvünk, olvasónaplót vezetünk a közös olvasásunkhoz. Örülök, hogy ez lett az első közös könyv :)

Nem igazán tetszett, nagyon vontatott volt.

egy levelezőtársam ajánlotta régen nyári időtöltésnek – sajnos nekem nem jött be, vastag volt és történelmi…bár tudom, hogy hősies tett volt, amit tett. az a tragédia, hogy ez a levelező barátnőm azóta autóbalesetben meghalt, így mindig ő jut erről a könyvről eszembe…:-(

Nagyon vastag volt, hősnek éreztem magam, mire elolvastam :) Érdekes a korrajz, és örökre megtanultam, mióta van nálunk görögdinnye.

Ez egy igazán kedves, élvezetes történet volt. Gyengéim a valós alapokra épülő történelmi regények, Kanizsai Orsika meg az ő Nádasdyja pedig mindig is kedvesek voltak számomra a fényes-sáros 16. századból. Egymás iránti, a korszakban szokatlannak számító gyengédségük, megértésük, az, hogy a férj elismerte és tisztelte a nő szellemi képességeit, nem elnyomta, hanem bátorította felesége törekvéseit tudása kiteljesítésére, egészen egyedülálló volt, kimagaslóan modernnek számított, és a mai napig példaként állhat előttünk.
A stílus néhol kissé nehézkes,ami a történelmi háttér minél pontosabb leírásának szándékából fakad, ez azonban teljességgel megbocsátható. Néhány apróbb hibát még észrevett az a nyughatatlan történészi lelkem, de azt már tényleg szőrszálhasogatás volna felsorolni.
Annak, hogy miért csak 4 csillagot kapott tőlem a könyv, egyetlen oka van: Kőszegi, lévén lányregényről szó, nyilván nem akarta öregedéssel és halállal szomorítani a fiatal olvasókat, pedig Orsika és Tamás megérdemelték volna, hogy elkísérjük őket életük végéig.