Kalotaszeg 2 csillagozás

Kós Károly: Kalotaszeg Kós Károly: Kalotaszeg Kós Károly: Kalotaszeg Kós Károly: Kalotaszeg

A ​könyv tanulmánnyal kezdődik Kalotaszeg fekvéséről, népi elrendeződéséről, aztán átcsap a történelemre, Erdély őskorára, majd hirtelen regényes novellává alakul, hogy aztán megszabadítva magát minden műfajbeli korláttól, egyetlen kötelen belül tetszése szerint cserélgesse Kalotaszeggel kapcsolatban a regénytöredéket, etnográfiát, művészettörténetet, korrajzot, sőt a publicisztikát, – mindazt, amit egy művelt művészlélek mondani tud egy tárgyról, mely szívéhez nőtt. Mintha a zenevirtuóz tízféle hangszeren játszaná ugyanazt a témát, művészi játékát a bravurral párosítván, mely ha kiemeli is művészetét, ugyanannyira meg is zavarja. Mintha a kiránduló, csupán elragadtatásának engedve, a gyönyörű tájról itt is, ott is fényképet készítene, aztán az érzelmi rendszer igazolására lelkes magyarázatokat fűzne az egyes képekhez s szavainak csapongását ráadásul rajzokkal illusztrálná. Az ahány fejezet, annyi irányba kanyargó könyvet ízléses metszetek díszítik. Ezek is a szerző alkotásai és ép… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1932

>!
Helikon, Budapest, 2016
342 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632277806
>!
Révai, Budapest, 1938
278 oldal · keménytáblás
>!
Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár, 1934
278 oldal

Kedvencelte 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Kós Károly: Kalotaszeg

Szóval egy szűz példány az Erdélyi Szépmíves Céhtől – jubileumi kiadás. Kós leírja az általa Kalotaszegként ismert vidék történetét a dákoktól a rómaiakon keresztül számos népcsoport uralkodásán át egészen 1919-ig. A dák-római folytonosság, ami az ún."dákoromán" elméletben testesül meg, annyiban igaz, hogy egymást követően számos népcsoport követte a területen egymást, de a dákok szinte maradék nélkül elpusztultak, s a római birodalom szedett-vedett betelepített népe, amely töredéknyelvként a latint használta – a népvándorlást is túlélve részben megmaradt, s nyelvükben is maradtak a latinból elemek. Kós Károly egész szociográfiát kanyarít a vidékről az építkezés, ruházat, életmód, társadalomrajz felvázolásával. Értékes olvasmány olyan szavakkal is, amelyeket ma már alig értünk…

Atestan>!
Kós Károly: Kalotaszeg

Egy kis ékszerdoboz: felnyitja az ember és biztosan talál benne valami szépet. Kós Károly a szívéhez legközelebb eső vidék történelmét, hagyományait, építészetét, ruházatát, jellemét és jelenét mutatja be kisebb esszékben, novellákban, kisregényekben és – Kósról lévén szó – hangulatos kis rajzokban. Stílusa tömör és lírai, néha tudományosabb, néha művészibb, néha a kettő együtt. A könyv egyetlen hibája, hogy – rövid. Számos téma esetén úgy éreztem (pl. építészet és ruházat), hogy csak egy nagyon tömör összefoglalót kaptam, miközben érdekelne ennél részletesebben is. Kós persze ezt elüti azzal, hogy vannak erről etnográfiai munkák. Azért jobb lett volna kissé bővebben itt és most és tőle; de utána kell járni.


Népszerű idézetek

Bla IP>!

A tatárjárás(1241) látszólag lerombolta mindazt, ami Kalotaszegen negyedfél század óta épült és szervezkedett. (negyed-fél) ösz. mn. Három egész, és egy fél, vagyis a negyedik rész fél.)

Bla IP>!

Kívülről nézve ezek az udvarházak nagyon barátságtalan, otromba épületek lehettek. Kő és gerenda faltömeg csupán, ablak, fedél alig, esetleg változatosságnak egy torony. A falperemen belül körüljáró hely a padláson, vagy külön fedéllel védelmi célokra.

66. oldal

Bla IP>!

Így a mai Kolozsvár városát, amely azelőtt a vár alatti szerény falu volt csupán, tulajdonképpen ezek a flandriai németek(szászok) alapítják. Kolozsvár környékén, a mai Kalotaszegen pedig Szász-Fenes, Szász-Lóna, és Daróc községek teljességükben a flandriai telepesek alapítása.(Ugyanez az elsőnek bevándorló német népcsoport alapítja Dés városát, Tordát, Enyedet, Felvincet, Borbereket.) A későbbiekben a Rajna mellől földesúri zaklatások elől menekülő frank telepes csoportokat az akkor még lakatlan királyi földekre telepíti a király illetve vajda.-56

54. oldal

Bla IP>!

Keresztény időszámításunk kezdetén Erdélyben volt a súlypontja a részben már letelepedett és államéletet élő dák-géta nemzetségeknek, akiknek fővárosa a mai Hunyad vármegyében volt. Igazi uralmuk azonban nem terjedt ki egész Erdélyre, csupán nyugati, sőt dél-nyugati részére, a só és aranybányák vidékére…(A dák-géta birodalom másik, területileg nagyobb része az Erdélyen kívüli alföldi terület volt, amelynek súlypontja talán a Tisza-Maros szöge lehetett.)

9. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó T. Attila: A kalotaszegi helynévanyag vízrajzi szókincse
Wass Albert: A funtineli boszorkány
Bánffy Miklós: Darabokra szaggattatol
Nyirő József: Jézusfaragó ember
Király Kinga Júlia: Az újrakezdés receptjei
Bánffy Miklós: Huszonöt év
Benedek Elek: Édes anyaföldem!
Ignácz Rózsa: Papírmalom
Wass Albert: Ötlet és bátorság I-II.
Reményik Sándor: Havasi feszület