Az ​országépítő 48 csillagozás

Kós Károly: Az országépítő Kós Károly: Az országépítő Kós Károly: Az országépítő Kós Károly: Az országépítő Kós Károly: Az országépítő Kós Károly: Az országépítő Kós Károly: Az országépítő Kós Károly: Az országépítő Kós Károly: Az országépítő Kós Károly: Az országépítő Kós Károly: Az országépítő Kós Károly: Az országépítő

Kós ​Károly 1934-ben megjelent legjelentősebb szépprózai munkáját, az államalapító István királyról szóló Az Országépítő című történelmi regényét a Nyugat kiváló kritikusa, Schöpflin Aladár így méltatta: „István anyja által beleoltott hivatásérzetből, természetes ösztöneinek legyőzésével végzi el nagy művét. Hogy küldetését, a magyar állam megteremtését, a nemzet egységesítését végrehajthassa, azokat kell fegyverrel leigáznia, akikhez a szíve hűz, azoknak az idegen lovagoknak fegyvereivel, akikkel érzelmileg nincs közössége… Kós Károly elgondolásában csak mellékes szerepet játszik István művének vallási része. Ő nem a szent királyt látja, hanem az országépítő államférfit, aki a különböző, nagyrészt fajilag és nyelvileg is különböző törzsek konglomerátumából megteremtette az egységes magyar nemzetet, és egyhatalmi szervezetbe összefoglalta Magyarországot. Ez a tagadhatatlanul érdekes és szuggesztív koncepció azonban inkább csak alappilléreit adja meg a regénynek, a történet menetét…… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1934

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Írók, költők, gondolkodók · Klub klasszikusok Magyar Könyvklub · Nemzeti Könyvtár · Magyar szépirodalom Lazi

>!
Helikon, Budapest, 2017
436 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632278681
>!
Magyar Közlöny, Budapest, 2013
256 oldal · ISBN: 9786155269233
>!
Lazi, Budapest, 2013
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632672090

9 további kiadás


Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

I. (Szent) István


Kedvencelte 8

Most olvassa 4

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

Roszka>!
Kós Károly: Az országépítő

István királyról szól ez a történet, hogyan vitte a népét és országát a keresztény világba, és hogy vívta meg harcait azokkal, akik ezt nem akarták.
Ahogyan Kós Károly írt, az valami gyönyörűség. Olyan tájleírások vannak a könyvben, hogy az ember ott látja ringani a mezőket, vagy hallja csicseregni a madarakat, vagy ép látni a vízen ringó hajókat, a kopjásokat vonulni, a lovasokat vágtatni. Élvezet olvasni a nyelvezetet is.

>!
Lazi, Budapest, 2013
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632672090
KBCsilla P>!
Kós Károly: Az országépítő

hosszú ideig tartott az olvasása, és hosszú idő volt, amíg meg tudtam magamban fogalmazni a gondolataimat.
A történelemnek ez a része nem igazán ívódott eleddig a lelkembe, ideje volt pótolnom hiányosságaimat. Az István, a király című rockopera majd' minden egyes részlete felrémlett bennem olvasás közben, nehéz is volt elvonatkoztatni tőle.
Sajnos befolyásolta elképzeléseimet a szereplőkről, főleg István alakját tudtam nehezen magam elé képzelni e kötöttség miatt.
Teljesen elfogult lettem a könyv irányában, biztos lesz olyan a jövőben, amikor – mint a nagy öregek – egyszer-egyszer leveszem a polcról, hogy csak úgy felütve valahol egy-egy részletet újraolvassak. spoiler
Kós Károly írói nyelvezete utolérhetetlen, néha kicsit nehézkes volt, de örömmel boncolgattam mondatai értelmét.
Megint tanultam valamit, köszönet a könyvért, az olvasás élményéért Medvémnek, hiszen ez is Medve-Random olvasmány volt.

Stendhal>!
Kós Károly: Az országépítő

Nem is tudom hogyan is kezdjem. Talán az elején. Nem vagyok nagy István király rajongó. Nem tudom igazán megmagyarázni, hogy miért is nem, de valahogy mindig Koppány párti voltam. Igaz volt/van némi (sajnos nem annyi mint kéne, vagy mint szeretném) ismeretem erről a korszakról és tudtam, hogy nagy atyafiirtás ment a hatalomért. Azt persze nem tudom, hogy jó volt-e ez nekünk úgy ahogy volt vagy sem, de azt gondolom, adott körülmények között jobb választása nem volt az alakuló országnak. – Ennyit bevezetésként.
A könyv maga sem segített jobban megszeretni minden magyarok királyát, abban viszont igen, hogy már nem nézem annyira egyoldalúan a történéseket, és több ponton rávilágított a miértekre. Egy nálamnál történelmileg jobban kiművelt ember, lehet, hogy talált volna benne tárgyi tévedéseket, hibás eseményleírások, én azonban úgy gondolom, hogy történelmileg megalapozott, regényként pedig csodálatosan megírt. Nem félistenek, nem hibátlanok a szereplők, hanem emberiek a maguk gyarlóságával, félelmeikkel, érzéseikkel, szerelmeikkel, kimondott és ki nem mondott titkaikkal. Egy szó mint száz tökéletesen elvarázsolt, elrepített a honfoglalás-kori vérzivataros évekbe, részévé tett a cselekménynek. Izgultam és aggódtam mindkét félért (holott a kimenetelt előre tudtam), együtt sírtam velük fájdalmukban, és együtt nevettem abban a néhány percben, míg volt okuk a vigasságra.
Ezt pedig mind az író zsenialitásának tudom be. Úgy tettem le a könyvet, hogy az egyébként „nemszeretem” Istvánt könnyekkel búcsúztattam halálos ágyán és talán megéreztem a fájdalommal, szenvedéssel és a kilátástalanság kétségbeesésével teli élet gyötrelmét, amiben az országépítés során része volt, lehetséges, hogy nem is saját akarata szerint. A választ azonban nem kaptam/kaphattam meg arra a kérdésre, hogy: tényleg így KELLETT lennie?
Na, száz szónak is egy a vége: erdélyi szépírók elraboltátok a szívemet!!!

Kisanna>!
Kós Károly: Az országépítő

Nagyon szép, szinte ünnepélyes a könyv szövege, élmény volt olvasni. Az elején a történet mégsem kötött le annyira, igazából csak a már idősödő király családi és uralkodói gondjaitól vált számomra érdekessé a könyv.

Gabriella_Balkó >!
Kós Károly: Az országépítő

Nem teljesen nyerte el a tetszésemet Kós Károly stílusa, de ez nem a régies nyelvezet hibája, hisz pl. Kodolányi lenyűgözött. De ettől függetlenül érdekes volt erről a korszakról olvasni, hogyan is építette fel István a Magyar Királyságot, milyen áldozatokat kellett hoznia.

>!
Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár, 1934
438 oldal · keménytáblás
Uhtred>!
Kós Károly: Az országépítő

Lebilincselő olvasmány ez a könyv. Nem tartom túlzásnak azt állítani, hogy a kötelezők között lenne a helye. Rengeteget lehet tanulni belőle, úgy hogy közben szórakoztatja is az olvasót. Nagy író nagy könyve!

malenca>!
Kós Károly: Az országépítő

elég nehezen érthető a korhű történetmondás miatt, de én nagyon szerettem. Talán éppen e miatt a hitelessége miatt. Az is igaz, hogy kisebb, nagyobb megszakításokkal egy egész nyár kellett hozzá, hogy elolvassam: Ez nem egy olyan könyv, amit csak úgy, egyszuszra el tudok olvasni… És egészen elbűvölt, mikor rájöttem, hogy Kós Károly még ehhez is ért!!!

Petiapu>!
Kós Károly: Az országépítő

Nekem nagyon tetszett. Kicsit nehéz a nyelvezete,(főleg úgy, hogy valaki egy 1934-ben kiadott regényt olvas),:) de még ennek ellenére is nagyon élvezhető és alapos műnek tartom

1 hozzászólás
nyolcadikutas>!
Kós Károly: Az országépítő

Nyelvezete miatt csuda egy könyv!
Hiányzik az ilyen a mindennapi palettáról…
Kötelezővé tenném, de a teringettét! Csak a Szürke silány árnyalatait olvassa, már, aki tud olvasni!!!

Zoltán_Bálint>!
Kós Károly: Az országépítő

Jó könyv. Nem csak egyszerűen regény formában elmeséli, hogy Szent István miket vitt végbe élete során, hanem magát az embert is bemutatja, ezért jó könyv.


Népszerű idézetek

Algernon P>!

Az idő azért csak telik. A tavaszra eljön a nyár, és íme, megint végit járja az ősz is. A hegyek ormán ül a hó már, és lenn a síkon is, meg a völgyben elpihent az élet. Az első hóharmattal vége a sátorozásnak, és az emberek behúzódnak az állattal a téli szállásokra. S megkeresik egymást, mert ráérnek immár csendes beszélgetésre a füstös házban lobogó tűz mellett.

147. oldal

KBCsilla P>!

Nagy fát, aki dönteni akar, jól vigyázzon, hogyan vág hozzá. Könnyen megnyomhatja a fa.

Beja>!

A vár alatti szérűn egy hete már nyomtatják az árpát.

(első mondat)

1 hozzászólás
KBCsilla P>!

A kicsi darázs is visszaszúr, ha halálra kergetik.

Creusa>!

Vigyázz hát, István! Nagy dolgot cselekedhetsz magadnak és maradékidnak, és nagy dolgot az Úr Jézus Krisztusnak, aki a kereszten halt meg, pedig az Istennek fia volt. Te arra vagy választva, hogy országot építs.

65. oldal

Kapcsolódó szócikkek: I. (Szent) István
Creusa>!

A turulos lobogót ma nem én emelem, István sem emelheti már, hanem Koppány. Jó, ha a nemzetségek csak lesik, ki zászlója hull a sárba. Jó, ha nem vet lángot az ő vérük is. Lásd, ezért erősebb Koppány és Bács hadnagy, ha nem is számosabb a népe a miénknél. Nagy számadás lesz ez, mert nem Somogy, avagy Zala kél hadra most csupán. De mind a régi magyari nemzetségek hánykolódnak a német gyepűtől a Tiszáig és a Köröstől fel a lengyel gyepűig. Ma még csak rángatják a féket, akit a fejükbe vetettem. De ha mi vesszük ki a fejükből, elsőben minket tipornak meg, tudom. A féket nem szabad meglazítani, de még keményebben kell fogni, hogy érezzék a szorítást.

88.

Havadi_Kinga>!

Mert nagy dolog, ha az Úr akar valamit és még nagyobb, ha a császár akar. Legnagyobb, ha az Úristen akarja. De a végén mégis az lesz, amit karddal és nyillal és kopjával végeznek el vidáman verekedő, szilaj legények, ott kinn a véres páston.

26. oldal

Roszka>!

A nagy palotás szobában hárman vannak. A fal menti széles, alacsony, puha szőnyeggel letakart kereveten a Nagyúr nyugszik, előtte, a padlón duzzadó, tarka párnákon az Úrasszony. Közöttük alacsony, kerek asztalkán karcsú ezüstkancsó és apró, arany ivócsészék. A szobaegyik sarkában magashátú pad előtt tömör, súlyos asztal és két nehéz tölgyfaszék. Az egyikszéken Radla ül, a barnacsuhás apát úr. Más bútor nincsen is a házban; de a padlón végisvégiggyékénytakaró, a falakon virággal írott tarka szőttesek, és egyik szegelletbe támasztvanéhány fegyver. Körös-körül a ház falán, nyeles vaskarikákban, füstölögve lobognak afáklyák. Az ajtónyílásokon nehéz, vastag szőnyeg, de a nyitott ablakokon beáramlik a nyáriéccaka langyosan hűs, szénaillatú levegője.

9. oldal

Roszka>!

– Bolond, ugye! Ittas, ugye! Igazad van, Vecelin. Mert bolond és ittas, aki a bizonyos jót elszalasztja, amikor markában van. S parancsolod, Uram, hogy beszéljek? Jó, Te parancsolsz. Hát a besenyő tegnapelőtt azt mondotta: ezeké a jöttment németeké maholnap mind a kövér legelő, és a mi állatunk kiszorul a sátéra és a kopaszra. Mi vérezünk és éhezünk és fázunk és izzadunk, ők meg híznak és uraskodnak rajtunk. És azt is mondotta a besenyő: nem az a német a mi ellenségünk aki a gyepűn túl van, de az, aki itt bent a mi nyakunkra ült már. Ilyeneket mondott a besenyő, és nem-é Te parancsoltál neki is, német Vecelin, és nem-é a tiéd a legjobb föld ott a Rábaközén? De halld tovább, Uram, és Te is, Vecelin. A besenyővel üzent Koppány úr nékem. Azt üzente: gondoljam meg, nem-é szép tartomány a Vecelin úré, mert bizony mondja, hogy gazdátlan lesz az, és ha akarom, az enyém. Hát, Nagyúr, ezért akaszttattam fel Kurt bekét, a besenyő zászló hadnagyát. De ha nem lettem volna bolond, és élne a besenyő, bizony mondom, ő ülne itt ma velem és Koppány úrral egy asztalnál, de egyetlen német sem ülne itt, se jókedvűen, se haragosan. És nem ülnél itt Te sem, Gézafia István. Hát ezért halt meg a besenyő, és most mondd, német Vecelin, még egyszer a szemembe, hogy ittas bolond vagyok.

82. oldal

Kisanna>!

Maga elé bámult István úr. Feje a válla közé rokkant, és szürke haja a homlokába lógott:
– Sok minden jutott eszembe és kivált az emberek, akik elhullottak azóta. S annyi hullott el,Csanád, annyi tenger ember…Csanád aggódva nézte urát, és nem szólt semmit. De István úr tovább mondta halkan, egészenhalkan:- Győzedelmeskedtem Koppányon, s akkor meghalt Géza úr. Győzedelmeskedtem Ajtonyúron is, s elpusztult a vezír. Megtiportam a vajdát, várát elvettem s vajdaságát, s meghalt akkor kisfiam, a harmadik gyermekem már, és elhagyott az én édesanyám engem, s meg is halt nemsokára, messze, kinn Lengyelben. S elhagyott Radla. Megnyomorodott Vecelin úr is és meghalt azután… S fiam van most; szép, derék legényfiú… Nagy dolog ez, Csanád. Nagy áldása rajtam az Úrnak, tudom..

176. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő
Kemény Zsigmond: Zord idő
Kosztolányi Dezső: A véres költő
Spiró György: Fogság
Kodolányi János: Julianus barát
Gulácsy Irén: Fekete vőlegények
Márton László: Jacob Wunschwitz igaz története
Darvasi László: A könnymutatványosok legendája
Szabó Magda: Régimódi történet
Vas Gereben: A nemzet napszámosai