Az ​országépítő 89% 48 csillagozás

István királyról szól ez a történet, hogyan vitte a népét és országát a keresztény világba, és hogy vívta meg harcait azokkal, akik ezt nem akarták.
Ahogyan Kós Károly írt, az valami gyönyörűség. Olyan tájleírások vannak a könyvben, hogy az ember ott látja ringani a mezőket, vagy hallja csicseregni a madarakat, vagy ép látni a vízen ringó hajókat, a kopjásokat vonulni, a lovasokat vágtatni. Élvezet olvasni a nyelvezetet is.

hosszú ideig tartott az olvasása, és hosszú idő volt, amíg meg tudtam magamban fogalmazni a gondolataimat.
A történelemnek ez a része nem igazán ívódott eleddig a lelkembe, ideje volt pótolnom hiányosságaimat. Az István, a király című rockopera majd' minden egyes részlete felrémlett bennem olvasás közben, nehéz is volt elvonatkoztatni tőle.
Sajnos befolyásolta elképzeléseimet a szereplőkről, főleg István alakját tudtam nehezen magam elé képzelni e kötöttség miatt.
Teljesen elfogult lettem a könyv irányában, biztos lesz olyan a jövőben, amikor – mint a nagy öregek – egyszer-egyszer leveszem a polcról, hogy csak úgy felütve valahol egy-egy részletet újraolvassak. spoiler
Kós Károly írói nyelvezete utolérhetetlen, néha kicsit nehézkes volt, de örömmel boncolgattam mondatai értelmét.
Megint tanultam valamit, köszönet a könyvért, az olvasás élményéért Medvémnek, hiszen ez is Medve-Random olvasmány volt.

Nem is tudom hogyan is kezdjem. Talán az elején. Nem vagyok nagy István király rajongó. Nem tudom igazán megmagyarázni, hogy miért is nem, de valahogy mindig Koppány párti voltam. Igaz volt/van némi (sajnos nem annyi mint kéne, vagy mint szeretném) ismeretem erről a korszakról és tudtam, hogy nagy atyafiirtás ment a hatalomért. Azt persze nem tudom, hogy jó volt-e ez nekünk úgy ahogy volt vagy sem, de azt gondolom, adott körülmények között jobb választása nem volt az alakuló országnak. – Ennyit bevezetésként.
A könyv maga sem segített jobban megszeretni minden magyarok királyát, abban viszont igen, hogy már nem nézem annyira egyoldalúan a történéseket, és több ponton rávilágított a miértekre. Egy nálamnál történelmileg jobban kiművelt ember, lehet, hogy talált volna benne tárgyi tévedéseket, hibás eseményleírások, én azonban úgy gondolom, hogy történelmileg megalapozott, regényként pedig csodálatosan megírt. Nem félistenek, nem hibátlanok a szereplők, hanem emberiek a maguk gyarlóságával, félelmeikkel, érzéseikkel, szerelmeikkel, kimondott és ki nem mondott titkaikkal. Egy szó mint száz tökéletesen elvarázsolt, elrepített a honfoglalás-kori vérzivataros évekbe, részévé tett a cselekménynek. Izgultam és aggódtam mindkét félért (holott a kimenetelt előre tudtam), együtt sírtam velük fájdalmukban, és együtt nevettem abban a néhány percben, míg volt okuk a vigasságra.
Ezt pedig mind az író zsenialitásának tudom be. Úgy tettem le a könyvet, hogy az egyébként „nemszeretem” Istvánt könnyekkel búcsúztattam halálos ágyán és talán megéreztem a fájdalommal, szenvedéssel és a kilátástalanság kétségbeesésével teli élet gyötrelmét, amiben az országépítés során része volt, lehetséges, hogy nem is saját akarata szerint. A választ azonban nem kaptam/kaphattam meg arra a kérdésre, hogy: tényleg így KELLETT lennie?
Na, száz szónak is egy a vége: erdélyi szépírók elraboltátok a szívemet!!!

Nagyon szép, szinte ünnepélyes a könyv szövege, élmény volt olvasni. Az elején a történet mégsem kötött le annyira, igazából csak a már idősödő király családi és uralkodói gondjaitól vált számomra érdekessé a könyv.

Nem teljesen nyerte el a tetszésemet Kós Károly stílusa, de ez nem a régies nyelvezet hibája, hisz pl. Kodolányi lenyűgözött. De ettől függetlenül érdekes volt erről a korszakról olvasni, hogyan is építette fel István a Magyar Királyságot, milyen áldozatokat kellett hoznia.

Lebilincselő olvasmány ez a könyv. Nem tartom túlzásnak azt állítani, hogy a kötelezők között lenne a helye. Rengeteget lehet tanulni belőle, úgy hogy közben szórakoztatja is az olvasót. Nagy író nagy könyve!

elég nehezen érthető a korhű történetmondás miatt, de én nagyon szerettem. Talán éppen e miatt a hitelessége miatt. Az is igaz, hogy kisebb, nagyobb megszakításokkal egy egész nyár kellett hozzá, hogy elolvassam: Ez nem egy olyan könyv, amit csak úgy, egyszuszra el tudok olvasni… És egészen elbűvölt, mikor rájöttem, hogy Kós Károly még ehhez is ért!!!

Nekem nagyon tetszett. Kicsit nehéz a nyelvezete,(főleg úgy, hogy valaki egy 1934-ben kiadott regényt olvas),:) de még ennek ellenére is nagyon élvezhető és alapos műnek tartom

Nyelvezete miatt csuda egy könyv!
Hiányzik az ilyen a mindennapi palettáról…
Kötelezővé tenném, de a teringettét! Csak a Szürke silány árnyalatait olvassa, már, aki tud olvasni!!!

Jó könyv. Nem csak egyszerűen regény formában elmeséli, hogy Szent István miket vitt végbe élete során, hanem magát az embert is bemutatja, ezért jó könyv.