Naplóromok 11 csillagozás

Ücsörgünk a kávéházban Réz Palinál
Kőrössi P. József: Naplóromok

Réz Pál irodalomtörténész, műfordító, a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője és a Holmi folyóirat főszerkesztője a magyar irodalom legendás alakja volt. Lakásán megfordultak a legjelentősebb magyar írók, és ahogy a Magvető Kiadó gondozásában korábban megjelent Bokáig pezsgőben című memoár hátlapján is olvasható, ismerte a gyerekeiket és udvarolt a feleségeiknek. Kőrössi P. József találkozásaik után, emlékezetből jegyezte le beszélgetéseiket, amelyek most naplónovellák, vagy sokkal inkább naplóromok formájában olvashatók. Naplóromok a másikról. A másik nem mindig Réz Pál, vagyis nemcsak ő, hanem azok is, akikről hol súlyos, hol meg vicces ítéletet mond, kendőzetlenül, talán meggondolatlanul is, eredetileg nem a nyilvánosságnak szánva.

>!
Kossuth, Budapest, 2019
200 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630995825
>!
Kossuth, Budapest, 2019
196 oldal · ISBN: 9789630998482

Kedvencelte 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

aggieolvas>!
Kőrössi P. József: Naplóromok

Kőrössi P. József: Naplóromok Ücsörgünk a kávéházban Réz Palinál

KŐRÖSSI P. JÓZSEF: Naplóromok. Ücsörgünk a kávéházban Réz Palinál
(Kossuth, 2019, 192 oldal)

Érdekes ez a könyv, és értékes dokumentum. Sokak biztos jónak is tartják. Én a kettős fülszövegből (Nádas Péter, Várady Szabolcs) egyik véleménnyel sem tudok azonosulni, bár az utóbbihoz közelebb állok: talán hiba volt kiadni. De a fülszöveg szerzői mindketten írók. Én nem vagyok író. Olvasónak viszont olvasó vagyok. Mindig is voltak elképzeléseim: nem mondom, hogy az irodalmi műhelyek, inkább az irodalom – mint szellemi köztársaság – belső életéről, ám ha a valóság csak félig olyan, mint ahogy ez a könyv bemutatja, akkor jó, hogy nem lettem ennek a köztársaságnak a polgára. A Szerző maga is sokkönyves író, könyvkiadó, a rendszeresen meglátogatott, idős mester pedig író, irodalomtörténész, műfordító, főszerkesztő (Holmi), élet és halál ura (volt).

Nekem élmény, de kiábrándító élmény ez a könyv. Nem a bizalmas lazaság zavar: ez minden baráti munkakapcsolatban így van. Nem is a szlengesített szakzsargon, amin sokszor – főleg az öreg – beszélnek: mindenki szokott trágár, netán obszcén is lenni olykor, akár indulat nélkül is. A pletykák olvastán sem kerülget az ájulás: gyarló emberek a szóba kerülő írók is, ahogy mind gyarló emberek vagyunk. Mindez lényegtelen. Ami igazán fontos, az a beszélgetések tartalma. S ez a könyv sok helyén végtelenül taszít. Taszít, hogy miket mondanak sokszor simán, a legkisebb esztétikai (és etikai) skrupulus nélkül (főleg Réz) a kívülálló harmadik, negyedik… századik íróról, legyen az irodalmi barát vagy ellenlábas. A nagy tehetségekről éppúgy, mint a (szerintük) másod- és harmadvonalbeli vagy egyenesen tehetségtelen(nek minősített) szerzőkről – nem kímélve a kortárs, de a klasszikus irodalom szereplőit sem.

A kötet szerzője, a „látogató” visszafogottabb. A mester gátlástalan és – végtelenül szubjektív. Ott ül a „csalhatatlan” ízlésű és tudású irodalmi nagymogul „lábainál” az érett férfikorban lévő, profi író-irodalmár, aki (ha nem is áhítattal, de) kellő tisztelettel válaszolgat, javasol neveket, vázol kötetterveket, visszafogottan kérdez, vagy szelíden tiltakozik a neki kiosztani kívánt feladat ellen, pedig tájékozottságban egyáltalán nem marad el idős, beteg pályatársától. Nem számoltam meg, hányszor hangzik el Réz Pál szájából az, hogy „nem jó”, „nem jól van megírva”, „nem jók a mondatai”. Ha így folyik a kánonképzés, őszinte részvétem a kortárs íróknak, mert lehet, hogy a mester halott, de minden mester után jön egy újabb mester, aki ugyanezt fogja csinálni. Ez nem „az ítélőerő kritikája” akar lenni, de ebből a könyvből az jön le, hogy (bocsánat) kurva nehéz dolga volt-van-lesz egy írónak, ha el akarja fogadtatni magát a magasb’ irodalom cézáraival (is). Ezért a legifjabbak helyében én még véletlenül se’ törekednék megfelelni a jelenlegi irodalmi tótumfaktumoknak, hanem tenném a magam dolgát a magam törvényei szerint, és a többit az időre bíznám.

Az erdélyi magyar irodalmat mindketten nagyon jól ismerik: azok a részek nekem érdekesek (és szégyenszemre újak is) voltak, de semmi nem feledteti azt az alapvetően irodalmi despota attitűdöt, amit Réz (nem tudom, hogy csak pályája végén, vagy mindig is) az összes beszélgetés során megengedett magának. Várady Szabolcs azt kérdezi fülszövege végén: „Nem tudom, eléggé átjön-e mindezen a figura nagysága”? Nem, nem jön át. Nagysága legalábbis nem, de befolyásossága és felfuvalkodott önteltsége annál inkább.(Aggie, 2020.04.14.)

1 hozzászólás
chamichaze>!
Kőrössi P. József: Naplóromok

Kőrössi P. József: Naplóromok Ücsörgünk a kávéházban Réz Palinál

Hamar ment. Két éve olvastam a Bokáig pezsgőbent, azt is szinte „egyszuszra”. Amikor pénteken megláttam ezt a könyvet a könyvtárban, nem volt kérdés. (Mintha hirtelen a kedven c sorozatomról kiderülne, hogy van egy-két rész, amit még nem láttam, olyan érzés volt.) Bölcsészbulvár- van ilyen?- a bulvár olyan emberi dolog és a bölcsész is ember, tehát…
Örülök, hogy elolvastam és ha bárki kérdezi méltóságteljesen azt válaszolom majd, az irodalmi tudásszomj vezérelt, nem vagyok, khm kukkoló.


Népszerű idézetek


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Csókay András: Orvosmissziók Jézus-imával
Radnóti Sándor: Sosem fogok memoárt írni
Konrád György: Öreg erdő
Filip Tamás: Mentés másképpen
Lisztóczky László: Hangszer az Isten kezében
Gergely Mihály: Hatalomvágy – halálveszély
Nagy Bandó András: Kalandárium 2007 – Nagy Bandó András naplókönyve
Náray Tamás: Anyám szerint
Szaszkó Gabriella: Engedj el
B. E. Belle: Vallomások