Orrocskák 8 csillagozás

Nagy-budapesti-szerelmes-regény
Kőrösi Zoltán: Orrocskák

Szívem ​szerint tán óvnám a felkészületlen, gyanútlan olvasót e könyv megismerésétől. Nyílt titok ugyanis, hogy a leleplezések az elmúlt években Kőrösi Zoltán életét is többször veszélybe sodorták, különös balesetek, gyilkos célzatú merényletek próbálták megakadályozni a mű megszületését, mint ahogyan az is ismert, hogy az adatszolgáltatók közül sajnálatos módon sokan már nincsenek életben.
Eszem azonban azt súgja, nincsen vesztegetni való időnk.
Olvassa mindenki ezt a könyvet, nézzen szembe a fenyegetésekkel! Ismerjük meg, milyen erők próbálják irányítani a sorsunkat!
Kőrösi Zoltán, aki történészként végzett az ELTE Bölcsészkarán, mintegy tizenöt évi megfeszített kutatómunkával állította össze ezt a hatalmas horderejű anyagot. Lisszabon, Párizs, Berlin és Moszkva levéltári anyagai egészítették ki a magyar dokumentumokat. Nem véletlen, hogy a kutató, noha a huszadik századi magyar történelem titkos fordulópontjaira koncentrált, munkájához segítségül hívta a modern… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2000

>!
Palatinus, Budapest, 2000
296 oldal · ISBN: 9639259357

Enciklopédia 17

Helyszínek népszerűség szerint

Budapest


Kedvencelte 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

Annamarie P>!
Kőrösi Zoltán: Orrocskák

Kőrösi Zoltán: Orrocskák Nagy-budapesti-szerelmes-regény

Beleszeretni valakinek a prózájába, valami ilyesmit jelenthet. Írhat az bármit, csak önmagához, egy előző könyvéhez képest lehet csupán gyengébb, de gyenge sohasem.

Így vagyok én Kőrösi Zoltánnal, akitől ez volt a tizenötödik olvasásom.
Van a hangjában egy olyan egyéni árnyalat, ami vagy tetszik az embernek, vagy nem. Az egyediség mindig ezzel jár. Az ő hangjában pedig súlyosan és mélyen keveredik a látásnak és az érzésnek az elegye. A valóságnak egy megunhatatlan és kiaknázhatatlan ábrázolása.

Ennek a regénynek csúnya hátránnyal kellett indulnia, mert érzésem szerint a világ egyik legrondább borítóját mondhatja magáénak. Minden szempontból primitív és kifejezéstelen, mintha egy szabotázs áldozata lenne a kötet. A címe sem tetszett, gyerekes és félrevezető, szerintem nem jó választás. No, innen szép nyerni! És a nyeréshez minden megadatott. Először is a könyvet ajándékba kaptam; nagyon kedves meglepetés volt, akitől kaptam, ahogyan kaptam. Aztán, amint kinyitottam, csak úgy ömlöttek rám a szavak, mint a napsugár…

„Forró és moccanatlan levegő nehezedett a városra, mintha egymáshoz préselt üveglapok súlya nyomná össze a házakat.”

A „Milyen egy női mell – Hazánk szíve” (2006) óta bennem is így fejeződik ki a nyári hőség. Moccanatlan, leválaszthatatlan tapadás. Keletkezését tekintve az Orrocskák (2000) a fent említett regény és a „Budapest, nőváros” (2004) előtt keletkezett. A három regény szoros összetartozását érzem, még ha nem is a szokásos tekintetben. Ugyanis nem sorozatról van szó, sokkal inkább nyomon lehet követni egy téma kibontakozását és csúcsra futását, ami egyértelműen a „Milyen egy női mellben? ” történik meg.

Az Orrocskák négy égtájra, négy részre osztott regény, melyben Bárány Ádám célba érését követhetjük nyomon nyugalommal, a biztos siker tudatában, hiszen már az első oldalon kedvese ölében pihenteti fejét. Főhősünk igazi hős módjára, erényt és érdemet kovácsol testi sajátosságából, nevezetesen nagy orrából, ami mindvégig – akár- gúny tárgya is lehetne. Persze ott vannak azok a fránya viccelődők, akik ha nem is mondják, akkor is sugalmazzák a „tréfát”. Gellert kapott golyó módjára, Ádám sikert és karriert csinál környezete piszkálásából. Mert kinek ekkora van ugye, az menjen csak szimatolni! És Ádám megy is, azaz jön is. Budapestre érkezik. Budapestre. És beleszeret. Ódák hangzanak el a városról, s néha azt hittem, hogy a könyv célja nem más, mint ennek megéneklése.

„Budapesten nyitott szemmel alszanak az emberek, nem is forgolódnak, csak a mennyezetre néz sápadt arcuk, zárva maradnak az ablakok, mégis meg-meglebbenek a függönyök, mint, amikor köd kúszik a házak közé, üvegből vannak a falak.
Alszanak nyitott szemmel a budapestiek, és mintha ezüstös nyál lenne, végigcsorog rajtuk a Hold fénye.”

De nemcsak Budapest, hanem a történelmi kor is megkoronázódik ebben a regényben. A körülbelül 1970–1999-ig terjedő időszak pillanatképeit élhetjük át. Nem is átélés ez, hanem átérzés. IFA-val, a Hősök tere díszőrségével, építőtáborral, Balatonnal, az apró ügyeskedő vállalkozásokkal kapjuk meg ezt a csomagot. Ez az az időszak, amikor a műanyag fröccsentett Lenin relikviákból Árpád vezéres figurákat illett készíteni.

A szöveg barokkosan pompás, már-már sok is. Annyira intenzív, hogy könnyű elveszteni a cselekmény szálát, és csak a kifejezésmódra figyelni. Akár egy Kőrösi eszközkészlet, a színes paletta szétterítése ez. De a kötet végére valahogy átrendeződik minden. Itt van minden, ami Kőrösi Zoltánban megvolt; Budapest szeretete, a mágikus vonal, az angyalok jelenléte, a rá oly jellemző ismétlések felbukkanása a szövegben, a végtelen ember tisztelete. Minden itt van, de minden nagyon sok, burjánzó, intenzív. Innen tudnak majd kinőni későbbi csodás regényei, csírájában itt lappangott az „Ítéletidő” is.

Nagyon hálás vagyok, hogy most olvastam ezt a könyvet, nem a többiek előtt, mert így sokkal érthetőbb volt számomra, méltó helyre tudtam emelni életművében. Olvasás közben olyan érzésem is volt, hogy ez aztán még jobb alkotás, mint az eddigi kedvenceim tőle. Irodalmi kísérletnek is éreztem, de közben a szerző szemével is láttam. Minden mondat olyan, mint egy tökéletesre kerekített gyöngyszem. Ízlelgetni kell az összes sorát. Szinte a fél könyvet ki szeretném idézni, osztoznék mindenkivel ebben a szépségben. Lassan is olvastam, totyogva, élvezkedve. A legszebb október fuvallata söpör végig a könyvön. Ha vannak városok, melyek nővárosok, akkor vannak regények, melyek „októberek”. Ez az.

Csak hálásak lehetünk, hogy ezt a sok szépet nekünk ajándékozta Kőrösi Zoltán, mielőtt megfosztott volna minket magától.

A könyv elérhető a MEK adatbázisából. A linkek között megtaláljátok!

24 hozzászólás
robinson P>!
Kőrösi Zoltán: Orrocskák

Kőrösi Zoltán: Orrocskák Nagy-budapesti-szerelmes-regény

Tetszik, tetszik. Hangulat, történetmesélése kedvenc. Kőrösi egyedi humora, történetei nekem nagyon megkapóak. No, és ahogy leírja, pazar képeket fest. (csak a borító randa kicsit).
http://gaboolvas.blogspot.hu/2017/03/orrocskak.html

8 hozzászólás
olvasóbarát>!
Kőrösi Zoltán: Orrocskák

Kőrösi Zoltán: Orrocskák Nagy-budapesti-szerelmes-regény

Ha Kőrösi Zoltán, akkor nekem családregény, persze el kell tudni vonatkoztatni, és a változatosság gyönyörködtet, de mégis ez most nem annyira tetszett.
„Amiképpen ha valamit megnevezünk, az azzal meg is születik…”
Itt eléggé sok minden meg van nevezve, történelmi események bukkannak elő a feledés homályából, a kötet nagyobb része mégis valahogyan töredezett, nem igazán áll össze egységes egésszé, de lehet, hogy csak az én fejemben nem. Az első kötet, amit olvastam tőle a Milyen egy női mell? magasra tette a mércét, és a többi picit alatta van. Pedig ebben is nagyon jó leírások, remek részletek vannak: a keresztrejtvényfejtős rész például tökéletes: mekkora galibát okozhat egy ékezet…
Ahogy haladtam a történetben egyre inkább ráhangolódtam, de az első fele nem nyűgözött le ennyire. A „vendégszövegek” (versrészletek, filmsorozat cím) időnként picit zavartak, jó játék ugyan megfejteni, hogy honnan származnak, de prózában beszerkesztve a verssorok nem mindig tetszettek. Ismétlés a tudás anyja, de néhol már ebből is elég lett volna kevesebb.
Ami nagyon tetszett:
„Mert hát mi az ember?
Önmagát pengető hangszer.
Létra a föld és az ég között, amin az angyalok járnak.”
Érdemes és jó dolog mindennek ellenére Kőrösi Zoltánt olvasni nekem ez volt a 6. kötet.

6 hozzászólás
pepege>!
Kőrösi Zoltán: Orrocskák

Kőrösi Zoltán: Orrocskák Nagy-budapesti-szerelmes-regény

A Kőrösi emlékolvasásra választottam ezt a régóta várólistás könyvet. Előbb gyorsan mondanám a negatívumot: a borítója borzasztóan fest. Egyetlen előnye, hogy keménytáblás, de a színe és az egész…
Kőrösi ma lenne 54. éves. Még mindig elszomorít, és közben rá is jöttem, hogy gyűlölöm az emlékolvasásokat, mert nem engednek felhőtlenül elmélyülni a történetbe, folyton bevillan a szomorúság a sorok közé.
Maga a történet tipikus nagymesélős, sztorizós, ahogy már tőle megszokhattuk. Nem volt olyan lehengerlő, mint pl. a Szívlekvár, de azért így is nagyon szerethető.
Sajnálom, hogy eddig halogattam az olvasását, talán, ha nem ebből az apropóból olvasom, akkor másként hat rám.

ppeva P>!
Kőrösi Zoltán: Orrocskák

Kőrösi Zoltán: Orrocskák Nagy-budapesti-szerelmes-regény

Van először is Kőrösi Zoltán, akinek a könyveit – a 8. elolvasott könyve után már talán mondhatom – szeretem. Szeretem, ahogy ír, szeretem, amiről ír.
Aztán van Budapest, a nőváros, a nő, a város, az én városom (bár nekem inkább férfi, ha már én szeretem) – azok a könyvek könnyen elvarázsolnak engem, amik itt játszódnak, azokon az utcákon, tereken, azokban a házakban és hangulatokban, amik az én utcáim, tereim, házaim és hangulataim is. Elég csak említeni a mindennapi helyeket, ahol rovom az utcákat, ahol jártatom a tekintetemet – és már nem is olvasok, hanem sétálok, bámészkodva vagy becsukott szemmel szimatolva. Nagykörút, Bajcsy Zsilinszky út, Oktogon, Andrássy út, Hősök tere, Király utca, Városliget – ez itt az én hazám. Ha tartósan távol kényszerülnék élni, nem tudnám könnyek nélkül olvasni ezt a könyvet. Most is, mint a Budapest, nőváros olvasásakor, zsongott a fejemben Cseh Tamás dala:
Itt van a város, vagyunk lakói,
maradunk itt, neve is van, Budapest…
Aztán van még a kor, az a kor, amelyben élnem adatott. A kor, Ernőjével, Mátyásával, Jánosával, építőtáboraival, lakótelepeivel, Balatonjával, kombinált szekrényeivel, Baby-boogie-jával, MŰÁRT-jával, cserépkályháival, tánciskoláival – már ha értitek, mire gondolok… Szóval mindaz, amiben otthon voltam, tetszett vagy nem tetszett, vagy inkább azt se tudtam, hogy van más is, hát miért ne tetszett volna.
…tudjuk, tudjuk, hogyan van az, amikor a saját elmúlt érzéseit, vágyait és törődéseit kezdi megszeretni az ember, nincs olyan légypapír, ami ragadósabb lehetne a nosztalgiánál.
Ez mind itt van ebben a könyvben, bele lehet veszni a szagok, ízek, helyek, kis és nagy történések forgatagába.
Talán kicsit eltolódtak az arányok a történetek és az elemezgetések között (és nem a történetek javára), talán kicsit sok volt néha az ismétlődés, amitől az ember úgy érzi, hogy minden és mindenki ismétlődik, csak fut minden, mint a mókuskerékben (mégis, mikor már Árpád apánk is szigorúan a nadrág oldalvarrásán tartotta egyik kezét – milyen nadrág? milyen oldalvarrás?! –, akkor azért sokallottam), talán túl sokszor jutott eszembe, hogy jé, ez hasonlít Nádas Péterre (pedig nekem Kőrösi Kőrösire hasonlítson), és talán néha furcsállom, hogy a történetek szálai keresztül-kasul húzódnak valamennyi regényén, valamint biztosan elengedtem volna a vérfarkast és a vérkengurut, akármit is jelentenek (akarnak jelenteni) ezek a szimbólumok. De hát ott van a mérleg serpenyőjében Kőrösi, a maga egyedi hangjával, Budapest, az én városom és szerelmem, és a kor, nosztalgiáim kora. Ezért aztán jó sokáig töprengtem, hány legyen a csillag.
Hát, ennyi.

latinta P>!
Kőrösi Zoltán: Orrocskák

Kőrösi Zoltán: Orrocskák Nagy-budapesti-szerelmes-regény

    Talán azért csak négy és fél csillag, amiért a mek-ről olvastam; mert – sajnos – nincs meg kézzel fogható, tapintható-szagolható közelségben, ezért eléggé nehéz oda-vissza keresgetni abban/ebben a szövetben, amelyből kihúzódnak egyes szálak/mondatok/bekezdések, hogy aztán egy kisebb, de ugyanolyan színes – ha nem éppen sokkal színesebb – (szöveg)világgá álljanak összesorakoztatva.

    A négyégtáj-történet időben is ide-oda utaztatott – v. ö.: Mátyás-Ernő-János-Károly – hol egy IFA, hol egy Zsiguli, hol egy/két vonat fülkéjében,
     – ahol a fröccsöntött Leninből lova hátán ülő Szent Istvánná avanzsált műanyagmúltig,
     – ahol a Hősök terén életre kelő honfoglaló Árpád karjának emeléséig,
     – ahol a távoli Ausztráliából származó valós szürke óriásoffkengurutól a múlt ködéből folyton elő-előbukkanó – a kommunizmus szellemét harapó-terjesztő(???) – vérfarkasig;
     – ahol a bibliai, a Genesis még bűnbeesés előtti, tehát ártatlan Bárány Ádámja mindezekkel így vagy úgy összekavarodva-találkozva megélheti – de még hogy! – a Nagy-budapesti-szerelmesnek lenni érzést…

     „Óvatosan lépkedj, az álmaimon jársz.”


Népszerű idézetek

Annamarie P>!

Augusztus van, és még most is tikkasztó a nyár, az a fajta meleg, amikor kora reggeltől alig láthatóan apró fényes bogarak szitálnak mindenütt, most röppennek fel a földről, a töppedt levelek alól, az avarból, a gyökerek mellől, ismerni őket, egyszer csak kibuknak az árnyékokból, s már ott hullámzanak a bokrok fölött, és feljebb, feljebb, feljebb, táncolnak a facsúcsokon, a remegő levegőben, belőlük árad a forróság, belőlük táplálkozik a nyár, izzó pontok, szikrázó, el-eltűnő lángocskák a lombok közti lyukakban.

16. oldal

Kőrösi Zoltán: Orrocskák Nagy-budapesti-szerelmes-regény

Kapcsolódó szócikkek: augusztus · nyár
Annamarie P>!

Budapesten nyitott szemmel alszanak az emberek, nem is forgolódnak, csak a mennyezetre néz sápadt arcuk, zárva maradnak az ablakok, mégis meg-meglebbenek a függönyök, mint, amikor köd kúszik a házak közé, üvegből vannak a falak.
Alszanak nyitott szemmel a budapestiek, és mintha ezüstös nyál lenne, végigcsorog rajtuk a Hold fénye.

56. oldal

Kőrösi Zoltán: Orrocskák Nagy-budapesti-szerelmes-regény

3 hozzászólás
Annamarie P>!

Mi lenne boldogságosabb, mint ha az ember azokkal nevet, akiket szeret.

52. oldal

Kőrösi Zoltán: Orrocskák Nagy-budapesti-szerelmes-regény

1 hozzászólás
Annamarie P>!

Ne is beszélj, ne mondj semmit. Hallgasd csak mi van itt, itt belül. Vagy ne is, ne hallgasd, ne fülelj, ne csinálj semmit. Hagyd, hogy a füled halljon helyetted, szorítsd ide az arcod, és hagyd, hogy a tested válaszoljon, hiszen úgyis okosabb nálad, a tested ismer téged, de te nem ismered őt.

9. oldal

Kőrösi Zoltán: Orrocskák Nagy-budapesti-szerelmes-regény

Annamarie P>!

– Kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes.
– Na és kutyával, azzal talán érdemes?

91. oldal

Kőrösi Zoltán: Orrocskák Nagy-budapesti-szerelmes-regény

1 hozzászólás
Annamarie P>!

Azt hiszi talán, hogy van olyan ember, akiből kipusztult az állat?

84. oldal

Kőrösi Zoltán: Orrocskák Nagy-budapesti-szerelmes-regény

Annamarie P>!

Mert hát mi az ember?
Önnönmagát pengető húros hangszer.
Létra a föld és az ég között, amin az angyalok járnak.

232. oldal

Kőrösi Zoltán: Orrocskák Nagy-budapesti-szerelmes-regény

Annamarie P>!

Átvágtak a főút menti házsor mögött a kocsmáig, lassan sétálgatva, hiszen okos ember tudja, a gyaloglás jót tesz a testnek, s amíg szinte öntudatlan lépked a láb, messze-messze kalandozhat a gondolat, vagy éppen újra és újra összefüggő rendszerré állhatna egybe az elmúlt, a jelen, s a jövő eseményei […]

78. oldal

Kőrösi Zoltán: Orrocskák Nagy-budapesti-szerelmes-regény

Annamarie P>!

Az árnyékok emlékeket hívnak elő, az emlékek pedig újabb emlékeket, amikben a sejtelmek olyanok, mint az ellobbanó fények… És mindehhez mi vagyunk, akikben az eltemetett, elfeledni akart történetek megbújnak, s mi vagyunk azok is, akik mégis-mégis óvatlan mozdulatokkal a külvilágba engedjük őket

228. oldal

Kőrösi Zoltán: Orrocskák Nagy-budapesti-szerelmes-regény

5 hozzászólás
Annamarie P>!

Aki lázálmokkal alszik, másként ébred, mint amilyen volt az éj beállta előtt, s aki ébren vár, nem tudhatja, alszik-e még valaha is.

51. oldal

Kőrösi Zoltán: Orrocskák Nagy-budapesti-szerelmes-regény


Hasonló könyvek címkék alapján

Békés Pál: Csikágó
Tóth Krisztina: Akvárium
Száraz Miklós György: Lovak a ködben
Kemény István: Kedves Ismeretlen
Bereményi Géza: Vadnai Bébi
Lontai Léna: Könnyező liliomok
Bartis Attila: A vége
Bihary Péter: A falka
Palotás Petra: Lélekszirmok
Cserhalmi Dániel: Csengőfrász