Milyen ​egy női mell? 133 csillagozás

Hazánk szíve
Kőrösi Zoltán: Milyen egy női mell? Kőrösi Zoltán: Milyen egy női mell?

Kőrösi Zoltán Milyen egy női mell? című műve csaknem kétszáz évet felölelő, magával ragadó családregény, melyben két eltérő történelmi múltú család, a Galíciából Magyarországba vándorló Orlik és a Morva-vidékről betelepülő Flaschner família szövevényes története keveredik egybe, végső soron egy magyar család példázatos sorsát rajzolva meg. Olvasható szenvedélyes, sodró szerelmi regényként, ahol a test és lélek vonzalmait és gyötrelmeit, a szerelem mibenlétét kutatja a szerző és az olvasó, generációkon, hagyományokon, eleve elrendeléseken és szabad akaratokon át. Mindemellett Kőrösi Zoltán regénye nagyszabású történelmi regény is, ahol a dokumentumok és kortörténeti szövegek beolvasztásával a szerző csaknem kétszáz év magyar történelmének tablóját festi meg a nagy történelmi események oldalnézetével, a kisemberi sorsok, családtörténetek ábrázolásával. Példázatos mű, ahol két család történetét a közép-európai történelem tapasztalatai alakítják.

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Kalligram, Budapest, 2014
288 oldal · ISBN: 9789638734792
>!
Kalligram, Pozsony, 2010
288 oldal · keménytáblás · ISBN: 9788081012662
>!
Kalligram, Pozsony, 2006
288 oldal · ISBN: 8071498203

1 további kiadás


Enciklopédia 21

Szereplők népszerűség szerint

Henry Ford


Kedvencelte 25

Most olvassa 7

Várólistára tette 101

Kívánságlistára tette 63


Kiemelt értékelések

Nikolett_Kapocsi P>!
Kőrösi Zoltán: Milyen egy női mell?

”Álmunkban valaki felemel bennünket, és addig forgat, amíg minden rossz ki nem potyog belőlünk.”

Kőrösi Zoltánt olvasni mindig szívmelengető, de így az adventi időszakban most különösen jót tett a lelkemnek.

Gyönyörű lírai mondatok, tele érzelemmel és szeretettel. Részletes, érzékletes tájleírások, szinte a szemünk előtt megelevenedő helyszínek. Múltbéli családi legendárium tárháza.

A közel kétszáz éven átívelő regényben a történelmi események csak a keretet adják, ami sokkal fontosabb az a két család nőtagjainak sorsa, amelyek szép lassan összefonódnak, akárcsak az örökségként hátrahagyott míves karperec indái.

Szerelmek, megcsalások és megcsalatások, veszteségek némi örömmel vegyítve. A vége felé már olyannyira összekuszálódnak a szálak, hogy szinte lehetetlenség is kibogozni őket. De talán nincs is rá feltétlenül szükség.

Az időszakonként ismétlődő motívumok, gondolatfoszlányok és mondattöredékek adják meg ennek a nagyívű családregénynek a ritmusát, amelyek amellett, hogy bevonzzák az olvasót ebbe a varázslatos közegbe, kérdések tömkelegét is zúdítják rá.

A történelem valóban ismétli önmagát? Ennyi csupán az élet? Megszületünk, reményekkel és vágyakkal telve éljük napjainkat és szép lassan csak leperegnek az életünk percei?

Az idő bizony könyörtelenül halad, néha túl gyorsan, néha túl lassan, de egy biztos, hogy megállíthatatlanul. Ami olykor áldás, hiszen ezzel együtt elmúlik minden, minden, ami fáj, ami rossz, de sajnos az is, ami jó volt.

Kérdés, hogy meg tudjuk-e ragadni az idő az élet fonalát, hogy a lehető legjobbat, legtöbbet hozzuk ki abból, ami számunkra adatott.

Bár arra nem kapunk választ, hogy Milyen egy női mell az író szerint, cserébe viszont egy keserédes, szomorú, mégis csoda szép történettel lehetünk gazdagabbak.

4 hozzászólás
gesztenye63>!
Kőrösi Zoltán: Milyen egy női mell?

Egy szívemnek kedves barát, kinek az ítéletében maradéktalanul megbízom, szemfülesen kifigyelte, hogy épp egy női mellet tartok a kezemben és erősen bele vagyok feledkezve. Lelkesen bátorított, folytassam csak, hiszen Kőrösi gyönyörűen ír(t), ez a regénye is valósággal gyógyít. Prózája igazi gyógyír minden lelki nyavalyára, lágyan simogat, sebeket zár le, unikális herbárium a meggyötört szívnek.
Az csak természetes, hogy hamar belefeledkeztem, könnyen nyakig merültem a szerző magával ragadó írásmódjába, súlytalanul hömpölygő mondatainak súlyos tartalmába, százötven év Duna-vidéki, tengeren túli, vagy akár szibériai fogságbeli magyarságának hétköznapi drámájába, a létezés egyszeri és megismételhetetlen tragédiájába.
Csupán az volt furcsa kezdetben, hogy nem találom a fogódzót a mondatok között, nincs amibe kapaszkodni tudnék, a történet szálai úgy csusszannak át az ujjaim között, mint a homokszemek, lágyan, finoman, akadály nélkül. Hiába a sarokkövek, azok a bizonyos varázslatos mondatok, amelyek valamely logika szerint, mégis rendszertelenül ismétlődnek és fogódzót nyújtanak a tévelygő-botladozó vándornak.
…és akkor, egyszer csak úgy éreztem, megérkezett a felismerés. Hiszen én most nem lazán csomózott szőttesként egymásba fonódó sorsok családregényét olvasom éppen, nem is generációk lányainak-asszonyainak, fruskáinak-anyáinak – mintha csak újra és újra megélt – élete pereg le előttem a lapokon. Nem bizony, mert én éppen hogy magát, az idő regényét olvasom. Hiszen mi más lehetne, ami minden erőfeszítésünk ellenére elfolyik a kezünkből. A pillanat, amit szépségében meg nem őrizhetünk. A fájdalom, aminek kínja egyszer majd a múlt feledésébe vész. A gyász, ami idővel emlékké devalválódik, és az emlék, ami lebontja önmagát, hogy majdan ideák képében felépülhessen újra, és szépségesen hazug emlékművet állíthasson egy jól sikerült családi tablóhoz. Nem más ez, mint a könyörtelen idő, ami nem enged mozzanatnyit sem megállni és rácsodálkozni a szépre, jóra, boldogságosra. De ez bizony az az idő is, amely könyörületes, és bár lassan, de múlik és kitartóan zárja a sebeket, mohával-pófonállal gyógyítja a testen, a lelken keletkezett vágást-tépést-szakadást. Mutatja az utat, felhívja a figyelmet arra a szépségre, amelyre majd újra nem lesz lehetőséged eléggé rácsodálkozni. És végtére is önmagába fordul, uroboroszként a saját farkába harap, maga az örökkévalóság.

De ha csupa fájdalomról, küszködésről, halálról és gyászról, az ember kezéből kifolyó pillanatokról szól ez a regény, akkor hát miért tetszett nekem annyira, miért volt, hogy szinte letenni is képtelen voltam? Hol van itt a gyógyír a sebekre, hol az ígéret szerinti simogató, lágy medicina?
Ezt pedig az elfogadásban, a bölcs belenyugvásban, a veszteség, a lejárt idő természetességében, a holnapra nézés magától értetődő pillanataiban találtam meg. Annyi mindent leírtatok már a Hazánk szívéről, ezek sorát minek is szaporítanám. Úgy gondolom, hogy a remekmű hamar eljut arra a pontra, amikor olvasói nem a minőségét, az értékét méregetik már, csupán az válik kérdéssé, hogy kinek mit adott a regény, melyikünk mit olvasott ki a soraiból, vagy éppen mit képzelt a történet, a gondolatok mögé. Nem tudom, kivel hogy van ez, de engem megtalált, kicsit széttépett, aztán újra összerakott. Szerintem tégy egy próbát vele Te is. Ez a mű kétségtelenül máris része kell, hogy legyen a nagy magyar irodalmi kánonnak (ha létezik ilyen, és én remélem, hogy igen).

Rengeteg idézet került fel a molyra a regényből, az enyém ez, amit @TiaRengia már nyolc éve megosztott velünk:
„A régi emberek a kutyák órájának hívták az éjszakának azt az idejét, amikor elfárad a test, a legmélyebben alszanak az őrök, s a csendet nem töri meg még az ágak roppanása, a madarak füttyögése sem. Ez a tolvajok és a búcsúzások ideje, szerelemnek, barátságnak és életnek egy ilyen órában kell véget érnie.”

5 hozzászólás
szadrienn P>!
Kőrösi Zoltán: Milyen egy női mell?

“Mennyi por kell ahhoz, hogy mindent, ami valaha fontosnak hatott, a felismerhetetlenségig belepje az észrevétlen szitáló idő.”
Minden igazi családregény bátor kísérlet arra, hogy szembeszálljon a múló idővel, és a nemzedékek hosszú sora által felhalmozott porréteg alól aranykincsként tudja kiemelni rég letűnt korok asszonyainak, férfiainak vágyait és sóhajait, örömét és bánatát.
Ezt a könyvet olvasva valóban megnyílik a múlt feneketlen kútja, a hozzá társuló nyelvezet emlékezetesen gyönyörű, a mondanivaló tengermély.
A kezdő fejezeteket hiteles történelmi levegő lengi be, az első világháború előtt játszódnak, vidéki iparoscsaládok életébe engednek betekintést, és egy rövid epizód erejéig még Detroitba, a Ford-művek akkor még kezdetleges üzemébe is elvezetnek. Majd eljutunk a polgárosodó Budapestre, a körúton öblös patkócsattogással közeledik a jeges, zörög a villanyos, a Duna felől idehallatszik a teherhajók zakatolása.
Amíg a régi időkben még működik egyfajta kollektív sorsforgatókönyv, a fiatalok élete az első szerelmes pillantástól kezdve kitaposott ösvényen halad, napjainkhoz közeledve egyre több az egyéni életpálya, az átlagtól eltérő életút, egyre jobban fáj a magány és az elvágyódás, egyre keservesebbek a szeretetlenül töltött évek.
A sors kerekének állandó forgását, a születés, szerelem, halál váltakozását Kőrösi zseniálisan érzékelteti a ritmusban és az ismétlődésben rejlő lehetőségek megragadásával. Jellegzetes tárgyak tűnnek fel újra meg újra, kulcsmondatok, szépséges szövegtöredékek ismétlődnek tökéletesen megválasztott helyeken, hogy aztán tovább visszhangozzanak az olvasóban, aki végül elkezdi őket várni, végképp bevonódva ezzel a regény élő, lüktető szövedékébe.

10 hozzászólás
robinson P>!
Kőrösi Zoltán: Milyen egy női mell?

Tényleg, mint valami különleges palack, testes óbor…..Lassan, ízlelgetve adja ki minden aromáját. Finom volt, alapos. Sorsok, nők, szerelem…Átívelő, csodaszép történet!
Hol csípős füst, hol a muskátlik keserű szaga, hol egy sárga kartonruha..Hol üvegcsilingelés hol kakastollak hol pedig csonka falak.
„Ha a szívnek olyan sok kamrája van, akkor miért nincsen legalább egy ablaka.”
Mi ez, ha nem a boldogság?
http://gaboolvas.blogspot.hu/2013/07/milyen-egy-noi-mell.html

2 hozzászólás
sztimi53>!
Kőrösi Zoltán: Milyen egy női mell?

Milyen egy női mell? Mint egy ritkás erdővel benőtt, kúpos domb, távol a hazától, háborúban, amely mögött a halál várja az embert. De ez nem is érdekes, hiszen a címnek vajmi kevés köze van a belsőhöz.

Az idő nem arra való, hogy túléljük, hanem hogy átéljük.

Milyen egy Kőrösi regény? Szép. Tele olyan varázsos ismétlődő mondatokkal. Ismétléssel. Ritmussal. Közben generációk, szerelmek múlnak el, míg feltárul a történelem. Nem csak időben, térben is mozog, a legutolsó tanyától hazánk szívéig jutunk.

A szív a titka mindennek. Cuore. A szív és a ritmus.

Hogy milyen egy Kőrösi könyvet olvasni? Az ember közben csak pislog, mint a rimóci nyúl a kandallóban. Csodálkozik, mosolyog, komorul. Érez valami keserű, édeskés szagot. Az idő fennakad, visszafelé jár mielőtt előre mozdulna. Álmodik.

Nem is aludni jó, de továbbaludni a legjobb.

Milyen volt ez a könyv? Gyönyörű. Tökéletes kör, amely a Forrástól indul, s oda tér vissza.

Valami átlátszó, mégis áthatolhatatlan pára.

19 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!
Kőrösi Zoltán: Milyen egy női mell?

Első könyvem Kőrösi Zoltántól, már régóta terveztem, hogy elolvasom. Végül nem elolvastam, hanem hangoskönyvben meghallgattam. Úgy láttam a molyos értékelésekben, hogy olvasva is egy nagyon jó könyv, de én azt mondom, hogy vannak könyvek, amelyek meghallgatva is fantasztikusak lehetnek.

Kőrösi Zoltán könyve egyszerűen magával ragadó volt hangoskönyv formában, valószínűleg köszönhető ez a két nagyszerű színésznek, akik felváltva előadták a történetet.

Szomorú, mégis gyönyörű. „Kesernyés, és mégis édes.”
Ez az a könyv, amit nem egyszer hallgattam meg, hanem fogok még kétszer is, és nem csak meghallgattam, hanem el is fogom olvasni, kíváncsi vagyok, vajon mennyire más hatásokat vált úgy ki belőlem.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2021/06/korosi-zoltan-mil…

3 hozzászólás
DaTa>!
Kőrösi Zoltán: Milyen egy női mell?

Mit csinál a moly, ha elmegy két hétre két országba tengerpartos nyaralásra? Hát telepakolja a bőröndjét könyvekkel (amiket végül az eltervezetthez képest jóval kevesebbet forgat) és biztos, ami biztos alapon még felmásol egy tucat hangoskönyvet is a telefonjára. Így hallgattam én Kőrösi könyvét a magasban a repülőn ülve, a görög tengerparton fekve, vagy épp egy távolsági buszon zötykölődve Spanyolországban.

Mert mi mást kellene nyaralás alatt hallgatni? Valami romantikus, habos-babos történetet, netán egy izgalmas krimit? Francokat! Világégés kellett ide, sárga csillag, kakastoll, Rákosi meg Kádár elvtárs s a rendszerváltás. Meg egy szerteágazó családtörténet megannyi sorssal! Grandiózus regény, jó száz évet átölelve!

Az, hogy 5 csillagot fogok én erre adni, tulajdonképpen az első fejezetnél világossá vált. A Magyarka óta Kőrösiről tudom, mennyire szépen ír. Mennyire letisztult, mennyire mély, ami az ő tollából fakad. A Magyarka szabályosan megsemmisített. Mikor az utolsó oldalt elolvastam, nem mertem elhinni, hogy vége. Annyira lüktetett a seb, amit ejtett, annyira fájt ott minden életsors és mégis annyira gyönyörködtetett ott minden leírt mondat. Azonnal a kedvencek listájára került, pedig oda bekerülni nem egyszerű. Hát most sikerült ez újra neki.

Egészen határozottan kijelenthetem, hogy ez a legjobb családregény, amit az elmúlt években olvastam, illetve hallgattam. És azt is, ha valakinek el kellene magyaráznom, nekem mi az igazi szépirodalom, azt nem tudnám megtenni. Inkább odaadnám a kezébe ezt a könyvet. Mert ez a legtisztább, legszentebb, legigazabb művészet, a nagybetűs Irodalom. Nekem.

Egy valamiért várom csak, hogy hétvége legyen, és véget érjen a nyaralás. Hogy akkor levegyem a polcról a nyomtatott verziót is, és újra nekifussak. Igaz, akkor rajzolni fogok folyamatosan egy kapcsolati térképet, mert az most is kellett volna. Lenyűgözött Kőrösi ismét, végtelen hálával gondolok rá, hogy ezt a könyvet megírta nekünk és el sem tudom hinni, hogy ő többet nem írhat már.

3 hozzászólás
cippo I>!
Kőrösi Zoltán: Milyen egy női mell?

Hogy milyen egy női mell? Egy női mell, az kérlek, olyan, hogy mindegyre csak ki akar buggyanni a szegycsont mögül a forró szíve a nőnek az ilyen Kőrösi-félékbe való beleszerelmesedése okán, és ez a buggyanása neki – márhogy a szívnek, ugye –, na ez okozza a kebleknek azt a duplaívű halmozódását a frontális struktúrán. Hát ilyen.

3 hozzászólás
VargaÍriszDóra I>!
Kőrösi Zoltán: Milyen egy női mell?

Kedves Zoltán, a szívem facsarodik, hogy csak most, poszthumusz írhatom értékelésemet a regényedről. De legyintek egyet az ég felé, visszakézből, felfelé, ahogy Tőled tanultam. Nyári olvasmányom volt nekem a Milyen egy női mell?, Montenegróban, s itthon, a télben írom most e sorokat, ma, 2019. február 5-én, távozásod évfordulóján. Én most vagyok annyi, mint Te, Kortársam, amikor elmentél. Nem hagytál bennem űrt, nem ismertelek életedben. Miért is nem? Talán, hogy ne fájjon. Nekem csak az fáj, hogy nem alkothatsz tovább. Nem habzsolom be regényeidet mindet egyszerre, nem. A kedvenc zenéimet is csak ritkán hallgatom, hogy ne tompítsa a megszokás. Észrevetted-e, biztosan észre, itt a földi életedben, hogy ha belépsz egy virágoktól illatos térbe, néhány perc után elillan az illat, bárhogy próbálod is megtartani, s újra meglelni, finomra hangolva szaglásod. Nem hagyom a regényeidet egy szuszra elillatlanodni. Beosztogatom őket magamnak, hogy soká kitartsanak. De akkor is: élned kellene még! Túl fiatalon mentél el. … Most véletlenszerűen felcsapom Hazánk szívét, mielőtt nekilátnék a szamárfülekből kiolvasni az idéznivalókat. Erre a mondatra esik a tekintetem: „Egy pillanatra fennakadt az idő.” Igen, pontosan így történt velem minden budvai hajnalomon. Egy pillanatra fennakadt az idő. És napra nap eljött e pillanat minden hajnalon. Jó volt, hogy két ébredés közt nyaralni kell, különben nem lettem volna képes tartani a mértéket. Így volt jó nekem. S vajon így volt-e jó Neked is? … Nem írhatok okos szavakat a regényedről, mert nem okos a kapcsolatom vele. Szerelem volt első olvasásra. Megnyugtató érzés a könyvespolcomon tudni néhány más regényeidet, s mielőbb minden e világon létezőt, olvasatlan, mert a szerelem első olvasásra mindig szerelem első olvasásra marad, tudom. Tudja ezt a női mell. Mert olyan, hogy tudja. Hát nem habzsolja. … Ma reggel molyoltam egy félórácskát, így vettem észre @Annamarie Hozzád küldött szavait. Így tudtam meg, hogy ma három esztendeje szakadtál ki az élők világából. Legyintsünk az ég felé, visszakézből, felfelé! Az volna jó ezen a napon. Viszontlátásra Zoltán!

>!
Kalligram, Pozsony, 2010
288 oldal · keménytáblás · ISBN: 9788081012662
10 hozzászólás
pepege>!
Kőrösi Zoltán: Milyen egy női mell?

Még mindig Kőrösi Zoltán az egyik kedvenc mesélőm. Kár, hogy már új történettel nem szolgálhat…

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

Sárhelyi_Erika I>!

Nem jó, ha az ember sokat van egyedül, mert észre sem veszi, de összerakódik benne a bánat.

30. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bánat · egyedüllét
1 hozzászólás
sztimi53>!

Nem is aludni jó, de továbbaludni a legjobb.
Tudni, hogy álmodik az ember, és álmodni tovább.

29. oldal (Kalligram, 2010)

5 hozzászólás
márti>!

Óvatosan lépkedj, az álmaimon jársz.

11. oldal (Kalligram, 2010)

5 hozzászólás
Rits>!

Nem azért van az idő, hogy túléljük, hanem arra való, hogy újra és újra átéljük.

22. oldal

1 hozzászólás
TiaRengia I>!

A régi emberek a kutyák órájának hívták az éjszakának azt az idejét, amikor elfárad a test, a legmélyebben alszanak az őrök, s a csendet nem töri meg még az ágak roppanása, a madarak füttyögése sem. Ez a tolvajok és a búcsúzások ideje, szerelemnek, barátságnak és életnek egy ilyen órában kell véget érnie.

9. oldal

1 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

Ha a szívnek olyan sok kamrája van, akkor miért nincsen legalább egy ablaka.

200. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

Mennyi por kell ahhoz, hogy mindent, ami valaha fontosnak hatott, a felismerhetetlenségig belepje az észrevétlen szitáló idő.

59. oldal

TiaRengia I>!

Nem arra van az ember kitalálva, hogy magával cipelje az emlékeit, kevés nagyobb adomány van, mint a felejtés, s boldog lehet a halandó, ha a föld, a szél, az eső és a nap segíti ebben, hiszen úgyis csak magára számíthat […]

11. oldal (Kalligram, 2010)

Sárhelyi_Erika I>!

Tudhatja valaki is azt, hogy mi a boldogság? Csak az, aki kívül van rajta.

269. oldal

motyi11 P>!

Az ember először nem a saját ítéletében, érzéseiben, hanem a mások szemében öregszik meg, aztán lassan elfogadja a mások róla alkotott véleményét.

226. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Szűcs Péter: Dharma
Lontai Léna: Könnyező liliomok
Fábián Janka: Emma évszázada
Kékesi Dóra: A holnap érintése
Vámos Miklós: Apák könyve
Fábián Janka: A könyvárus lány
Bereményi Géza: Magyar Copperfield
Gorka Eszter: Várni fogunk
Kiss Nikoletta: Régmúlt napok fénye
Kemény István: Kedves Ismeretlen