Hentesek ​kézikönyve 16 csillagozás

Kőrösi Zoltán: Hentesek kézikönyve

A Hentesek ​kézikönyve az író 1990 és 1998 közt írott novelláiból mutat be néhányat, nem föltétlenül olyanokat, amelyekben hentes szerepelne (bár ilyen is akad köztük) vagy amelyekben a hentes szó konnotációi segítenék elő az értelmezést (pedig ilyenekre is lelhet köztük az olvasó). A cím mégis telitalálat a maga többszörös rejtélyeivel, áttételeivel és utalásaival. Mindenekelőtt azért, mert Krúdyra alludál, arra az íróra, akitől nyilvánvalóan legtöbbet tanulta Kőrösi Zoltán, és akinek számos jelenetére, epizódjára, alválfajára és írói felfogására ráismerhet Krúdy kései írásainak jó ismerője a Hentesek kézikönyvének darabjaiban. Különös kettősség jellemzi ezeket az írásokat: egy igen erős „földközeliség”, a mindennapok jeleneteinek, alakjainak, eszközeinek, gesztusainak, formáinak stb. verista felidézése s minuciózus pontosságú leírása, legyen szó akár randevúról, teherautó-vezetésről, szalag melletti munkáról, a sörözés liturgiáiról, a húsételek elfogyasztási… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1999

Tartalomjegyzék

>!
Palatinus, Budapest, 1999
148 oldal · ISBN: 9639127671

Enciklopédia 2


Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
pável
Kőrösi Zoltán: Hentesek kézikönyve

Hogy mennyire nem mai kiadású kötet ez, legékesebb példája egy fotóillusztráció, amin egy író pályatárs (azt hiszem Balázs Attila) egy piaci árcetli mellett áll, ami ezt hirdeti: 600 ft a libacomb. Boldog békeidők. Szóval egyik régi könyve ez Kőrösinek, de már az ő prózájának sajátságos ízjegyeivel: belengi Mándy utcáinak csillagpora, kicsit elmatatunk Bächer Iván cupákjaiban, Budapest a világegyetem közepe és néha, egy utcasarkon, meg-megbotlunk valami csodában. Miközben megtanuljuk: ölni is tudni kell.
Ja és nem csak a (disznó)sajtkészítők boldogok, de a hentesek vendégköre sem mondható épp mindig boldogtalannak. Egy gang néha felragyog mint a tejút, az ünnepet pedig nem a piros betűs naptár teszi, hanem pl. egy tányér resztelt máj.

>!
Palatinus, Budapest, 1999
148 oldal · ISBN: 9639127671
3 hozzászólás
>!
Goofry P
Kőrösi Zoltán: Hentesek kézikönyve

    Erős és friss még a döbbenet, a hiányérzet fájdalma bennem. Rendkívül jelentőségteljesnek tűnik fel előttem ilyenkor minden egyes leírt szó, vagy megfogalmazott gondolat.
    És ha nincs ez: http://moly.hu/kihivasok/korosi-zoltan-emlekolvasas ,akkor talán soha nem veszem kezembe ezt a könyvet, ugyan mi közöm van nekem a hentesekhez?, bárcsak ne lenne semmi… …és hogy ne kellett volna ezt…
    Emlékszel, milyen sokra tartottam a meséidet, és hogy beléjük kapaszkodva, már az első pillanattól fogva mennyire hittem veled az elementáris történetosztás fontosságában? Már akkor is… vidáman is… És most – valahol itt lüktetnek fejemben?, szívemben?, zsigereimben? azok a szavak…
    Rengeteget mesélhettél volna még nekem…
    Nyugodj békében Zoltán! Nem feledlek. :(

>!
Annamarie P
Kőrösi Zoltán: Hentesek kézikönyve

Három hete nincs közöttünk. Nem tudok még elszakadni ettől az érzéstől. Muszáj lesz nektek is ezt az értékelést a gyász szűrőjén áteresztenetek, mert minden lehetek, de reális nem.
Novellák, 1990–1998 közötti időszakból, melyek valahogy kapcsolódnak a hentesekhez, az ő világukhoz, életükhöz. Kőrösi a könyvet az édesapjának és minden hentesmesternek ajánlja. És ő szerette a húsokat, a vöröseket és a fehéreket is- ahogy írta magáról. Persze ezek a történetek közel sem a húsokról szólnak, hanem ismét csak az élet apró rezdüléseit próbálta nyakon csípni a szerző, melyek árnyékában gyakran húzódik meg a címadó hentesek világa. Ismét csak tiszta írások, semmi aljasság, nem kellett csalódnom. Olyannyira nem, hogy volt egy novella, ahol komolyan féltem, és már kavargott a gyomromban a rossz érzés, de azzal csitítottam magam, hogy „-Zoli nem ír olyat, nyugi!” és tényleg nem. Ez nem jelenti azt, hogy mindent beborítana valami mázas happy burok, az emberek fájdalom nélkül ugrabugrálnának a sarki hentes és lakásuk között. Nem. Itt is jelen van a fájdalom, a vágy, a feldolgozhatatlan, a lassan körénk gyűrűdző magány, és olykor felüti fejét egy kis mágia is.

>!
stippistop MP
Kőrösi Zoltán: Hentesek kézikönyve

Sajnos emlékolvasás kapcsán olvastam először az írótól.. Talán ismerkedésnek nem a legszerencsésebb ez a korai novelláskötet, ezért a Szívlekvárt is magamhoz vettem.
Ami a kötetben megfogott, az talán nem is a történetek tartalma volt (én mindig vártam volna vmi katarzist, vmi csattanót, ami rendre elmaradt), inkább a hangulatok. Főleg a Budapest, Budapest, kisreál olvasása közben éreztem azt, hogy nosztalgia fog el más emlékei kapcsán..

3 hozzászólás
>!
vicomte P
Kőrösi Zoltán: Hentesek kézikönyve

Az író korai novelláit gyűjti össze a kötet, olyan novellákat, amelyek a XX. század végi modern próza jellegzetes formai jegyeit mutatják.
Ez elég ok lenne számomra, hogy gyanakodva fogadjam az írásokat – nem a szívem szerint valóak a formailag és történetileg dekonstruált, a velünk élő rögvalóságot depresszíven ábrázoló szövegek.

Szerencsére, itt legfeljebb az emberi lét kilátástalansága fölött érzett, s gyakorta humorban, iróniában oldott borongással kellett néha küzdenem, ami számomra nem jelentett legyűrhetetlen akadályt.
Viszont a magas-irodalmi kánonnak való megfelelés kényszeréből fakadó önelégült elitizmussal nem, és ez is kimondottan szimpatikussá tette az írásokat.

Körössi a novelláiban is közvetlen stílusú ember, s bár – ahogy az eleven irodalmon elhangzott – a történet szerinte is csupán az író udvariassága az olvasó felé, de ő nem mulaszt el udvariasnak lenni.

Még azzal együtt sem, hogy kurta voltuk miatt ezek a történetek inkább csak árnyékot vetnek, mintsem teljes valójukban bontakozzanak ki, de szerencsére sokkal inkább hűs fák árnyai ezek egy nyári napon, mint komor viharfellegek által vetett sötétség.

>!
cippo I
Kőrösi Zoltán: Hentesek kézikönyve

Szerintem én egy igenigen kisprózás csaj vagyok, a Kőrösit viszont mégis inkább regényesen szeretem. Mondjuk azért az utolsó novella eléggé orrbavert.

>!
latinta SP
Kőrösi Zoltán: Hentesek kézikönyve

Ezek a korai novellák is nagyon életszagúak. Ahogyan a „fejezetcímek” – A fej, A szív, A gyomor (majdnem azt írtam: nyomor!) – tájékoztatnak bennünket, úgy hatolunk lejjebb és lejjebb a magyar kisemberek egyre abszurdabb világába. Ez volt – ez van.

>!
Black_Venus
Kőrösi Zoltán: Hentesek kézikönyve

Történetek a felületről, túlzottan kikalligrafált megfogalmazásban. Biztosan az életben is elveszik a sztori a sok apró részletben, de ez az irodalomban nem elég. Azért van az író, h sztorit képezzen. A fogalmazás sajnos kevés önmagában. Nem igazán tetszett.

>!
ppeva P
Kőrösi Zoltán: Hentesek kézikönyve

Nagyon jó volt, hogy ott voltam a Kőrösi-esten. Valahogy másképp szólt hozzám most a könyv.
Még arra is csak legyintettem, hogy az első novellát ("Czabánferi") már olvastam, a Milyen egy női mell regénybe egy az egyben beépítve… Végülis nem mindegy?!
A mek.oszk.hu jóvoltából olvastam.

>!
robinson P
Kőrösi Zoltán: Hentesek kézikönyve

Régebbi kisnovellák. Előtanulmány a Milyen egy női mell és a Szerelmes évek kötetekhez. Vannak, amik azokban tűnnek fel. Jó volt olvasni a fanyar humorral átitatott embermeséket.
A Taxidermia is eszembe jutott.


Népszerű idézetek

>!
robinson P

Azt mondják, vannak napok, amikor úgy összegubancolódik az idő, mintha egyik szál húzná a másikat, minden mindennel összefügg, s az ember, mit tehet mást, elhagyja magát és figyel, tudja, jobb is, ha nem gondolkodik. És hogy vannak megtörtént és elmulaszthatatlan dolgok, melyekben mégis minden szétesik, akár a bottal piszkált száraz levélhalom, semminek nem lehet köze már semmihez, s az ember, mit tehet mást, elhagyja magát és figyel, tudja, jobb is, ha nem gondolkodik.

52. oldal, A Balázs-ügy, avagy a Pavlovics-jelentés

2 hozzászólás
>!
Goofry P

Van úgy, hogy kinézek az ablakon, és észre sem veszem, de már elmúlott a délután, elröpült az idő, miközben nem is mozdulok, bámulom, ami az utcán történik, s aminek talán én is a része lehetnék, vagy talán vagyok is, nézem azt a kinti világot, amitől az üveglap elválaszt és nem tudom elfelejteni, hogy mintha bennem is üveglapok szabdalnák szeleteke a világot, mintha nem is csak én üldögélnék és figyelnék itt, de helyettem gondolkodna valaki, egy ismeretlen, aki viszont megint csak ez idegen gondolataira figyel, és ha ide jutok, akkor már hiába tapasztom a tenyerem a radiátor langyos testére, hiába támasztom homlokom a hűvös ablaküvegnek.
És akkor már tudom azt is, milyen jó, hogy mindez egyszerre van odakinn, lenn az utcán, és idebenn, énbennem.
Milyen jó, mert minden, amit látok, az bennem is történik, éppen úgy, ahogy csak az történhet meg igazán, amit én látok és halok.

38. oldal: Misi bácsi a központból

>!
encsy_eszter

Mert én úgy élek, mintha az egész életemet eddig csak álmodtam volna.

(első mondat)

>!
latinta SP

    Kisasszony, szokott maga sírni?, hajolt közel hozzám. Tudja-e, azt mondják, hogy Isten számolja a nők könnyeit?
    Isten?, ráztam meg a fejem. Miféle Isten volna az, aki számol?
    Nekünk való, kisasszony, nekünk való.

A fej - Meggyvér

>!
Goofry P

Hagyta, hogy a tisztes férfiak kedvükre beszéljenek, hagyta, hogy hosszú körmondatokban, szépen zengő szavakkal, dús bokrú jelzőkkel, finoman hajló utalásokkal, csipkelődő oldalvágásokkal, pontosan ülő szentenciákkal mondják, amit mondani akarnak, küzdjenek a lelke békéjéért, s a túlvilága teljessége végett.

63. oldal: A citromos kolbászról

>!
Goofry P

Nem mondom, igen sok dolga van magának ma, ha állandóan csak ki-be jár!, ordította. Sok, dolgom az sok, feleltem neki.
Mifélék, mondja, milyen dolgok?
Minden, amit csinálni kell. Tudja, hogy van ez. Mindenféle történik, vagyis, mintha semmi nem volna, miközben észre sem veszi az ember, és már el is telt egy nap.

133. oldal (Resztelt máj)

>!
Goofry P

Jó, mert szeretem. A napsütés is meg a szél is.

137. oldal, Hanzli

>!
Goofry P

Nézem a sötétséget, a párna derengését, és még ha nem akarom is, közben szavak és képek kergetik bennem egymást, igen, akár le se hunyjam a szemem, folytonosan képek tolakodnak elém és szavakat kell gondolnom, mintha nem csupán én lennék én, mert lehet bármilyen sötét, lehet ragyogó fény, minden de minden, amit valaha is láttam, hallottam, szagoltam és tapintottam, igen, minden újra és újra átömlik rajtam, miközben én is olyan vagyok, mint egy csordulásig telt edény, mint egy csiszolt pohár, egy talpas kehely, amiből újra és újra kiloccsanhat a piszkosszürke víz, hogy rögvest föl is gyűljön megint.

95. oldal: Aranyka néni messze van

>!
ppeva P

Mlinarcsik úr ablakot nyitott, s döbbenten látta, hogy a kert vége felől, az Öreg-hegy irányából megállíthatatlan erővel valóságos kis patak folyik el a háza mellett, olyannyira valóságos, hogy már kis medret is vájt magának, abban kanyarodott enyhe ívben az almafák és a kapubejárót díszítő színes üveggömbök között az utcáig, sőt a kerítés dróthálóján átbújva magára az úttestre is, hogy ott aztán vígan csörgedezzen lefelé, a Tisza felé. S az ablakban állva rögvest azt is konstatálhatta Mlinarcsik úr, hogy ez a hirtelen támadt patakocska rettentően szaglik is: valami kénes, erős illat áradt a vízből, mintha legalábbis a ház mögött ráérő patikusok zacskókat és dobozokat rázogattak volna a habok fölött, hogy így szabaduljanak meg a lejárt szavatosságú gyógyszereiktől.

A citromos kolbászról

6 hozzászólás
>!
latinta SP

Kiléptem a márciusi napfényre, ami most újra meleg volt és olyan sárga, mint a szétbontott, langyosan remegő lágytojás, (…)

A fej - Misi bácsi a központból


Hasonló könyvek címkék alapján

Krúdy Gyula: Gasztrohangulatok
Bächer Iván: Emberevő
Cserna-Szabó András – Fehér Béla: Ede a levesben
Radvánszky Béla: Régi magyar szakácskönyvek
Magyar Elek: Az ínyesmester nagy szakácskönyve
Erdélyi Z. Ágnes (szerk.): Fakanállal a szekszárdi borvidéken
Vinkó József: Szellem a fazékból
Herczeg Ágnes – Pánczél Andrea: Borról neked
Kádas Lajos: 60 Híres magyar – 60 Híres étel
Bächer Iván: 150 év